Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
4 Somogyi Néplap 1988. április 20., szerda OTTHON ÉS CSALÁD Ajándék három év ANITA — A szoknyát akarom — csapja a szöszke, kétéves kislány a puha játékelefántot a vonatülésre, hüvelykujját a szájába veszi, s alulról fölfelé néz az édesanyjára. Mély sóhaj követi a kívánságot, s az anya, Magyar Judit rövid félóra alatt harmadszor öltözteti át Anitát. — Nem mindig ilyen — mentegetődzik az utasok előtt — csak most fáradt. Hajnalban keltünk, kapkodva reggeliztünk, ezért nyűgös. Anita bájos kislány, hamar barátságot köt a fülke utasaival. Egy idősebb hölgy máris .mesét mond neki, Judit megkönnyebbül; vaskos könyvet emel ki a sportszatyorból, s belemélyed. Hosz- szú az üt Budapestig, van idő beszélgetésre, kikerekedik a történet. Az édesapa katona a fővárosban, az itthon maradt család minden hétvégén vonatra száll, látogatóba utazik. Judit gyeden van, mondják is a szomszédok, milyen jó neked, mindenre van időd, oda mész, ahová akarsz. — Pedig — sóhajt egy mélyet — néha úgy érzem, ha még egyszer ilyen hosszú lenne a nap, az sem lenne elég. A háztartási munkákkal hamar végzek, de Anitával szinte minden percben foglalkozni kell. Állandóan körülöttem matat, s kérdez, kérdez végeérhe- tetlenül. Ha legalább az édesapja itthon lenne, pár óra pihenésem lehetne, de így? Akkor tudok csak a magam dolgaival foglalkozni, amikor alszik, s ez édeskevés. Az éjszakai órákból csenek el időt, hogy tanulhassak ... A könyv, amely Judit ölében pihen, angol nyelvkönyv. Ogy gondolták, a gyed ideje alatt lesz idő a tanulásra. Nem hitték, hogy ennyire beszűkülnek a napok, a sokféle tennivaló, az állandó készenlét felőrli a nyelvtanulásra fordítandó energiát. — Azért mégis jó, hogy belevágtam *— mondja Judit —, nyáron nyelvvizsgát teszek, remélem, sikerülni fog. Ha lejár a gyed, s visz- szamegyek a munkahelyemre, még ennyi időm sem marad a tanulásra. Nem mindenki tudja, vagy akarja a gyed idejét úgy szervezni, hogy a gyerekkel való foglalkozáson kívül másra is jusson. Sokan gondolnak arra, hogy talán a három él) alatt továbbtanulhatAzért jut idő a tavaszi napsütésben sétára is. Benépesülnek az utcák, a parkok, anyukák és gyerekek élvezik együtt az ajándék három évet nának, de ez többnyire csak álom marad, mert amíg apró a gyerek, egy pillanatra sem lehet magára hagyni. Később pedig már minek tanulni, gondolják az anyukák. Pedig lehetne okosabban szervezni ezt az időt. PETER A kisfiú éppen a „tank"- korszakban van, nyomában játékok dőlnek-borulnak, s ajtók csapódnak. Nem „úsz- sza” meg az asztalterítő sem, s ha felkuporodik a konyhában a székre, pillanatok alatt a földre rámolja mindazt, amit az asztalon talál. — Anyuuu! — kezdi a vékony kis hang, miért nem repül el a veréb a fáról? Miért van virág az ágon? Miért süt a nap? — és sorolja, vég nélkül a miérteket. Pálos Péterné már megszokta, s a századik miértre is türelmesen válaszol. Közben berreg a varrógép, húzott, pettyes szoknya formálódik a tű alatt. — Nem töltötte ki az egész napomat a Petivel való foglalkozás — kezdi a történetet Pálosné — és nem volt kedvem az értelmetlen locsi- íecsihez a ráérő szomszédokkal. Elég magamnak való vagyok, szeretek itthon lenni. Élvezem á csöndet magam körül. Előbb csak a fiamnak varéogattam kis inget, nadrágot, hiszen valamikor ügyesen szabtam* varrtam; gondoltam, miért ne próbáljam meg? Hamar belejöttem, s az egyik szomszédasszonyom, meglátva a „művemet”, megkért, varrják az ő lányának is hasonlót. Ezután pedig már köny- nyen ment volna, ha vállalkoztam volna a környék gyerekeinek ruházására. De valahogy nem tartottam helyénvalónak, hogy pénzt kérjek azért, amit örömmel csinálok. Később ajánlottak egy bedolgozói lehetőséget, ez már inkább a kedvemre volt. Nem fizetnek valami sokat, s csak ráérő időmben varrók, de szeretem. Még közös munkára is van lehetőség a fiammal, ő vagdalja le a kilógó szálakat, nagyon ügyesen bánik az ollóval! Péter lekászálódik a székről, s lábujjhegyre állva nyitja ki előttem az ajtót. — Szerbusz — mondja, s lök is egyet rajtam, menjek már mielőbb — majd gyere megint, jó? Klie Agnes Gyakorlati segítség, anyagi támogatás Tanácskozás a gyermek- és ifjúságvédelemről Országos gyermek- és ifjúságvédelmi tanácskozást szerveztek a közelmúltban Miskolcon. Egyre több a csonka család, a gondot okozó sok bűnöző gyerek. A tanácskozás a velük való bánásmódhoz kívánt fogódzót adni. A három somogyi résztvevő közül dr. Orbán Istvánul, a megyei, Gyér* mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával beszélgettünk. — A Szociális és Egészségügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályvezetőjének előadásában részletes elemzést hallottunk az új családjogi törvény ellentmondásairól. Szó volt mindarról, ami inkább hátráltatja, nehezíti a gyermekvéde* lem munkáját. Így például helytelenítette a házasságkö* tési korhatár fölemelését. Nem szerencsés a házasság* kötés előtt kötelező három* hónapos várakozási idő be* vezetése sem. Sok gondot okoz a szülői kapcsolattartás (korábban: láthatás), ez ve* szélyeztetettségi tényezővé vált. A szülők vetélkedése kárt okoz a gyerek lelkivilágában. Az örökbefogadás is ellentmondásos. A jogszabály nehézkessé tette az eljárást. — Hogyan szerepeltek a somogyiak a háromnapos tanácskozáson? — Én a szakértő csoport működéséről, Porczióné Egyed Mária igazgatóhelyettes a népfront mellett működő tanácsadó iroda másfél éves tapasztalatairól tartott korreferátumot. Mindkét előadás lekötötte a 240 hallgató figyelmét: sok kérdésre kellett választ adnunk. A központ azzal kérte el az írásos anyagot, hogy országosan is közzé fogják tenni. A két somogyi korreferátum is a családjogi törvény, illetve a végrehajtási rendeletek gyakorlati alkalmazásához kapcsolódott. Az új helyzetre tekintő várakozásunknak nem felelt meg a két főelőadás, hiszen a kibontakozást még nem tudta felvázolni. S még csak ezután várható egy gyermekvédelmi jogszabály megalkotása. A tervek szerint ez év végén kerül a Minisztertanács elé. Éppen ezért még minden nyitott. Az bizonyos, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztérium április 1-jétől kezdte meg működését az új felállás és szervezet szerint, megyénkben azonban még nem határozták meg a gyermek- és ifjúságvédelem helyét, szerepét és feladatait. Ahogy a tanácskozáson hallottuk, ebben a negyedévben ad a központ ajánlásokat, Minden megye ennek alapján dönt a szervezeti felépítéséről. Egyelőre aggályaink vannak, mert a gyermek* és ifjúságvédelmet végző hatóságok, gyámhatóságok, intézmények, nevelőotthonok, bentlakásos intézmények feladata nőtt, a vezetők felelőssége is nagyobb és közben fokozódott a bizonytalanság.-*- Mi ennek az oka? — Több jogszabályt hatályon kívül helyeztek, illetve még nem születtek meg bizonyos végrehajtási rendeletek. Éppen azért a megyében már korábban elhatároztuk, hogy nagyobb agita- tív-propaganda tevékenységet fejtünk ki. Az előző negyedévben Tabon, Barcson, Kutason, Marcaliban, Bog- lárlellén 60—80 gyámügyes, üzemi ifjúságvédelmi felelős, népfrontbizottsági tisztség- viselő, szakember, nevelőszülő, társadalmi pártfogó, patronáló üzemi képviselő, az oktatási intézmények ifjúságvédelmi felelőse vett részt a tanácskozásokon. Az volt a célunk, hogy elérjük a családjogi törvény rendelkezéseinek, a végrehajtási utasítás rendeletéinek egységes értelmezését, s jó gyakorlatot alakítsunk ki, kiemelve a szociálpolitikát. Szeretnénk májusban Kaposváron is megtartani ezt a tanácskozást. Akkor mintegy fél millió forintot osztunk ki a gyermek- és ifjúságvédelmet segítő, patronáló személyeknek. Készítünk egy módszertani kiadványt is — mondta a Gyivi igazgatója. L. G. Szexuális nevelés a családban KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL PETI NEM AKAR ALUDNI Kolléganőm naponta álmosan, fáradtan érkezik a munkahelyére. Igyekszik, hogy ez ne látsszék rajta, a munkáját igazán pontosan elvégzi. De látszik, mégis látszik rajta, hogy mára virradóra sem sokat aludt. Valamelyikünk megkérdi : — Megint a Peti? Bólint és hozzáteszi: — Tegnap vendégek voltak, és éjfélkor mentek el. Peti addig le nem fekszik, amíg mi is le nem fekszünk. Peti öt éves. Ha az apja eltolja maga elöl a főzeléket, ő is eltolja. Az óvodában állandóak a panaszok, Peti soha nem azt akarja játszani, amit a többiek, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy mindig ő találja ki a játékot, és a társai azt csinálják, amit ő mond. A gyerekek erre rendszerint fütyülnek. Peti bőg, verekszik. És Peti, ha alszik is, a szülei között alszik a nagy franciaágyon. Hiába van saját szobája. Egyszer oda- kéredzkedett, engedték, és most már oda is ágyaznak neki. Peti szülei okos emberek, műveltek, kedves, rokonszenves fiatalok. És a gyerekükből egy kis zsarnokot nevelnek. Mert a mama azt mondja: — Sajnálom szegényt visszazavarni az ágyába, amikor velünk szeret aludni. A papa: —• Engem nem érdekel, azt csináltok, amit akartok. A mama engedékeny, a papát nem érdekli a dolog, és a fejük fölé nő egy kis ember, akinek nagyon nehéz lesz az életben, hiszen a társadalom nem arra való, hogy őt kiszolgálja. Peti tehát meg lesz sértve holnap az iskolában (mint ma az óvodában), meg lesz sértve a munkahelyén, és ha nem talál olyan feleséget, aki mindenben aláveti akaratát az övének, akkor Petinek — vagyis akkor már Péternek — nem lesz elfogadható a házasélete. Túl messzire mennek ezek a következtetések? Azt hiszem, nem. „Borítékolni” lehetne a jövőt. Azt a jövőt, amit szülei a legszebbnek óhajtanak egyszerű kisfiúk — egyébként szép, okos, érdeklődő gyerekük — számára. Szép lassan megkeserítik saját mindennapjaikat, éjszakáikat, és hosszú távon a gyerek életét is. S. M. Az egyik nagy gond a szexuális neveléssel kapcsolatban a még mindig hódító több évtizedes szemlélet: az, hogy erről a kérdésről nem beszél a szülő a gyermekével, de még az iskolában a pedagógus is tartózkodik tőle. A nevelésben évszázadokig tabuként kezelték, elhallgatták a szexualitást. Ezt fokozta a vallásos nevelés is, s ennek eredményeként a gyerekek nem kaptak választ kérdéseikre, vagy csak kitérő, zavart, nem őszinte választ. Így magukra maradtak a problémáikkal. Olykor — főleg a lányokban — a másik nemmel kapcsolatban félelem, gátlásosság, bűntudat alakult ki. Egyenesen féltek a szexualitástól, szégyellni valónak tartották, s nem az élet jelentős és boldogsághoz tartozó oldalának. A fiúkkal kapcsolatban ugyanakkor az ellhallgatás mellett a nagyobb szabadság elve érvényesült, nekik többet megengedtek a nemi erkölcs terén, és ez a kettősség sokszor még ma is él a családokban. Mindentől féltik a lányokat, de mindent szabad a fiúknak ! A másik nehézség a szexuális nevelés értelmezéséből fakad. Ha szóba kerül, akkor kiderül, hogy sok szülő, de még pedagógus is az egész nemi nevelést leszűkíti a szexuális felvilágosításra, melyet a 7—8. osztályban, pár órával meg lehet oldani. Ezeken meg kell ismertetni a fiatalokat a nemi szervek működésével és a megfelelő védekezési módokkal a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében. A védekezés fontosságát némelyek a fiataloknál tapasztalható korai nemi érés, az úgynevezett akceleráció miatt hangsúlyozzák, meg az ebből is következő túl korán megkezdett nemi tevékenységek miatt. Ebben persze a korai nemi érés mellett a különféle társadalmi hatások is közrejátszanak, így a képszerűen közvetített kultúra, a tévé, a filmek, a videózás, de a szépirodalom is. Mindez sokkal intenzívebb szexuális ingereket ébreszt fel a nézőkben, így a gyermekekben is, mint az előző évtizedekben. Nem tagadva a szexuális felvilágosítás szerepét, fontos voltát, hangsúlyoznunk kell, hogy a szexuális nevelés sokkal több ennél, vagy több kellene, hogy legyen. A szexuális nevelés a teljes nevelésünk része, mely arra irányul, hogy a kisfiúkból felnőtt, érett férfit, a kislányokból nőt neveljünk, vállalva e feladat sokoldalúságát. Olyan felnőtt nőt és férfit, akinek szexualitása elválaszthatatlan egységben van az erkölcsével. Akinek a nemi erkölcsében a szerelem, a másik nem iránti tisztelet és a szexualitás el1 választhatatlanul kapcsolódik egybe, valamint a társáért érzett felelősség is megnyilvánul. Tudományosan fogalmazva: a szexuális nevelés egyik feladata a nemi .felvilágosítás (anatómia, biológiai, egészségügyi ismeretek nyújtása), a másik a nemi felelősségre, a társért, a házastársért, a leendő szülőért érzett felelősségre, a későbbi családalapításra, a gyermek születésére és nevelésére való fölkészítés. Ezt a szexuális nevelést a legkisebb gyermekkortól el kell kezdeni a családban és folytatni az iskolában, felhasználva az orvosok, az egészségügyi szakemberek segítségét. Mindezt a fő cél érdekében, amely nem más, mint olyan boldog fiúk-lányok, majd felnőttek nevelése, akiknél a szerelem, a szexualitás az egészséges életük szerves részeként hozzájárul személyiségük fejlődéséhez. Dr. Szeléndi Gábor
