Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

4 Somogyi Néplap 1988. április 20., szerda OTTHON ÉS CSALÁD Ajándék három év ANITA — A szoknyát akarom — csapja a szöszke, kétéves kislány a puha játékelefán­tot a vonatülésre, hüvelykuj­ját a szájába veszi, s alul­ról fölfelé néz az édesanyjá­ra. Mély sóhaj követi a kí­vánságot, s az anya, Magyar Judit rövid félóra alatt har­madszor öltözteti át Anitát. — Nem mindig ilyen — mentegetődzik az utasok előtt — csak most fáradt. Hajnalban keltünk, kapkod­va reggeliztünk, ezért nyű­gös. Anita bájos kislány, ha­mar barátságot köt a fülke utasaival. Egy idősebb hölgy máris .mesét mond neki, Ju­dit megkönnyebbül; vaskos könyvet emel ki a sportsza­tyorból, s belemélyed. Hosz- szú az üt Budapestig, van idő beszélgetésre, kikereke­dik a történet. Az édesapa katona a fővárosban, az itt­hon maradt család minden hétvégén vonatra száll, láto­gatóba utazik. Judit gyeden van, mondják is a szomszé­dok, milyen jó neked, min­denre van időd, oda mész, ahová akarsz. — Pedig — sóhajt egy mélyet — néha úgy érzem, ha még egyszer ilyen hosszú lenne a nap, az sem lenne elég. A háztartá­si munkákkal hamar vég­zek, de Anitával szinte min­den percben foglalkozni kell. Állandóan körülöttem matat, s kérdez, kérdez végeérhe- tetlenül. Ha legalább az édesapja itthon lenne, pár óra pihenésem lehetne, de így? Akkor tudok csak a magam dolgaival foglalkoz­ni, amikor alszik, s ez édes­kevés. Az éjszakai órákból csenek el időt, hogy tanul­hassak ... A könyv, amely Judit ölé­ben pihen, angol nyelv­könyv. Ogy gondolták, a gyed ideje alatt lesz idő a tanulásra. Nem hitték, hogy ennyire beszűkülnek a na­pok, a sokféle tennivaló, az állandó készenlét felőrli a nyelvtanulásra fordítandó energiát. — Azért mégis jó, hogy belevágtam *— mondja Ju­dit —, nyáron nyelvvizsgát teszek, remélem, sikerülni fog. Ha lejár a gyed, s visz- szamegyek a munkahelyem­re, még ennyi időm sem marad a tanulásra. Nem mindenki tudja, vagy akarja a gyed ide­jét úgy szervezni, hogy a gyerekkel való foglalkozá­son kívül másra is jus­son. Sokan gondolnak ar­ra, hogy talán a három él) alatt továbbtanulhat­Azért jut idő a tavaszi napsütésben sétára is. Benépesülnek az utcák, a parkok, anyukák és gyerekek élvezik együtt az ajándék három évet nának, de ez többnyire csak álom marad, mert amíg apró a gyerek, egy pillanatra sem lehet ma­gára hagyni. Később pe­dig már minek tanulni, gondolják az anyukák. Pedig lehetne okosabban szervezni ezt az időt. PETER A kisfiú éppen a „tank"- korszakban van, nyomában játékok dőlnek-borulnak, s ajtók csapódnak. Nem „úsz- sza” meg az asztalterítő sem, s ha felkuporodik a konyhában a székre, pilla­natok alatt a földre rámol­ja mindazt, amit az asztalon talál. — Anyuuu! — kezdi a vékony kis hang, miért nem repül el a veréb a fáról? Miért van virág az ágon? Miért süt a nap? — és so­rolja, vég nélkül a miérte­ket. Pálos Péterné már meg­szokta, s a századik miértre is türelmesen válaszol. Köz­ben berreg a varrógép, hú­zott, pettyes szoknya formá­lódik a tű alatt. — Nem töltötte ki az egész napomat a Petivel való fog­lalkozás — kezdi a történe­tet Pálosné — és nem volt kedvem az értelmetlen locsi- íecsihez a ráérő szomszédok­kal. Elég magamnak való vagyok, szeretek itthon len­ni. Élvezem á csöndet ma­gam körül. Előbb csak a fi­amnak varéogattam kis in­get, nadrágot, hiszen vala­mikor ügyesen szabtam* varrtam; gondoltam, miért ne próbáljam meg? Hamar belejöttem, s az egyik szom­szédasszonyom, meglátva a „művemet”, megkért, varr­ják az ő lányának is hason­lót. Ezután pedig már köny- nyen ment volna, ha vállal­koztam volna a környék gyerekeinek ruházására. De valahogy nem tartottam he­lyénvalónak, hogy pénzt kérjek azért, amit örömmel csinálok. Később ajánlottak egy bedolgozói lehetőséget, ez már inkább a kedvemre volt. Nem fizetnek valami sokat, s csak ráérő időmben varrók, de szeretem. Még közös munkára is van lehe­tőség a fiammal, ő vagdal­ja le a kilógó szálakat, na­gyon ügyesen bánik az olló­val! Péter lekászálódik a szék­ről, s lábujjhegyre állva nyitja ki előttem az ajtót. — Szerbusz — mondja, s lök is egyet rajtam, men­jek már mielőbb — majd gyere megint, jó? Klie Agnes Gyakorlati segítség, anyagi támogatás Tanácskozás a gyermek- és ifjúságvédelemről Országos gyermek- és ifjú­ságvédelmi tanácskozást szerveztek a közelmúltban Miskolcon. Egyre több a csonka család, a gondot okozó sok bűnöző gyerek. A tanácskozás a velük való bánásmódhoz kívánt fogód­zót adni. A három somogyi résztvevő közül dr. Orbán Istvánul, a megyei, Gyér* mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával beszélgettünk. — A Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium gyer­mekvédelmi osztályvezető­jének előadásában részletes elemzést hallottunk az új családjogi törvény ellent­mondásairól. Szó volt mind­arról, ami inkább hátráltat­ja, nehezíti a gyermekvéde* lem munkáját. Így például helytelenítette a házasságkö* tési korhatár fölemelését. Nem szerencsés a házasság* kötés előtt kötelező három* hónapos várakozási idő be* vezetése sem. Sok gondot okoz a szülői kapcsolattartás (korábban: láthatás), ez ve* szélyeztetettségi tényezővé vált. A szülők vetélkedése kárt okoz a gyerek lelkivi­lágában. Az örökbefogadás is ellentmondásos. A jogsza­bály nehézkessé tette az el­járást. — Hogyan szerepeltek a somogyiak a háromnapos ta­nácskozáson? — Én a szakértő csoport működéséről, Porczióné Egyed Mária igazgatóhelyet­tes a népfront mellett mű­ködő tanácsadó iroda más­fél éves tapasztalatairól tar­tott korreferátumot. Mind­két előadás lekötötte a 240 hallgató figyelmét: sok kér­désre kellett választ adnunk. A központ azzal kérte el az írásos anyagot, hogy orszá­gosan is közzé fogják tenni. A két somogyi korreferátum is a családjogi törvény, il­letve a végrehajtási rendele­tek gyakorlati alkalmazásá­hoz kapcsolódott. Az új helyzetre tekintő várakozásunknak nem felelt meg a két főelőadás, hiszen a kibontakozást még nem tudta felvázolni. S még csak ezután várható egy gyer­mekvédelmi jogszabály meg­alkotása. A tervek szerint ez év végén kerül a Minisz­tertanács elé. Éppen ezért még minden nyitott. Az bi­zonyos, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztérium április 1-jétől kezdte meg működését az új felállás és szervezet szerint, megyénk­ben azonban még nem hatá­rozták meg a gyermek- és ifjúságvédelem helyét, sze­repét és feladatait. Ahogy a tanácskozáson hallottuk, eb­ben a negyedévben ad a központ ajánlásokat, Min­den megye ennek alapján dönt a szervezeti felépítésé­ről. Egyelőre aggályaink vannak, mert a gyermek* és ifjúságvédelmet végző ható­ságok, gyámhatóságok, in­tézmények, nevelőotthonok, bentlakásos intézmények fel­adata nőtt, a vezetők fele­lőssége is nagyobb és köz­ben fokozódott a bizonyta­lanság.-*- Mi ennek az oka? — Több jogszabályt hatá­lyon kívül helyeztek, illetve még nem születtek meg bi­zonyos végrehajtási rendele­tek. Éppen azért a megyé­ben már korábban elhatá­roztuk, hogy nagyobb agita- tív-propaganda tevékenysé­get fejtünk ki. Az előző ne­gyedévben Tabon, Barcson, Kutason, Marcaliban, Bog- lárlellén 60—80 gyámügyes, üzemi ifjúságvédelmi felelős, népfrontbizottsági tisztség- viselő, szakember, nevelő­szülő, társadalmi pártfogó, patronáló üzemi képviselő, az oktatási intézmények if­júságvédelmi felelőse vett részt a tanácskozásokon. Az volt a célunk, hogy elérjük a családjogi törvény rendel­kezéseinek, a végrehajtási utasítás rendeletéinek egy­séges értelmezését, s jó gya­korlatot alakítsunk ki, ki­emelve a szociálpolitikát. Szeretnénk májusban Ka­posváron is megtartani ezt a tanácskozást. Akkor mint­egy fél millió forintot osz­tunk ki a gyermek- és ifjú­ságvédelmet segítő, patroná­ló személyeknek. Készítünk egy módszertani kiadványt is — mondta a Gyivi igaz­gatója. L. G. Szexuális nevelés a családban KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL PETI NEM AKAR ALUDNI Kolléganőm naponta ál­mosan, fáradtan érkezik a munkahelyére. Igyekszik, hogy ez ne látsszék rajta, a munkáját igazán ponto­san elvégzi. De látszik, mégis látszik rajta, hogy mára virradóra sem sokat aludt. Valamelyikünk megkér­di : — Megint a Peti? Bólint és hozzáteszi: — Tegnap vendégek vol­tak, és éjfélkor mentek el. Peti addig le nem fekszik, amíg mi is le nem fek­szünk. Peti öt éves. Ha az apja eltolja maga elöl a főzelé­ket, ő is eltolja. Az óvodá­ban állandóak a panaszok, Peti soha nem azt akarja játszani, amit a többiek, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy mindig ő találja ki a játékot, és a társai azt csinálják, amit ő mond. A gyerekek erre rendszerint fütyülnek. Peti bőg, verek­szik. És Peti, ha alszik is, a szülei között alszik a nagy franciaágyon. Hiába van saját szobája. Egyszer oda- kéredzkedett, engedték, és most már oda is ágyaznak neki. Peti szülei okos embe­rek, műveltek, kedves, ro­konszenves fiatalok. És a gyerekükből egy kis zsar­nokot nevelnek. Mert a mama azt mond­ja: — Sajnálom szegényt visszazavarni az ágyába, amikor velünk szeret alud­ni. A papa: —• Engem nem érdekel, azt csináltok, amit akar­tok. A mama engedékeny, a papát nem érdekli a dolog, és a fejük fölé nő egy kis ember, akinek nagyon ne­héz lesz az életben, hiszen a társadalom nem arra va­ló, hogy őt kiszolgálja. Pe­ti tehát meg lesz sértve holnap az iskolában (mint ma az óvodában), meg lesz sértve a munkahelyén, és ha nem talál olyan felesé­get, aki mindenben aláveti akaratát az övének, akkor Petinek — vagyis akkor már Péternek — nem lesz elfogadható a házasélete. Túl messzire mennek ezek a következtetések? Azt hiszem, nem. „Borí­tékolni” lehetne a jövőt. Azt a jövőt, amit szülei a legszebbnek óhajtanak egy­szerű kisfiúk — egyébként szép, okos, érdeklődő gye­rekük — számára. Szép lassan megkeserítik saját mindennapjaikat, éjszakái­kat, és hosszú távon a gye­rek életét is. S. M. Az egyik nagy gond a szexuális neveléssel kapcso­latban a még mindig hódító több évtizedes szemlélet: az, hogy erről a kérdésről nem beszél a szülő a gyermeké­vel, de még az iskolában a pedagógus is tartózkodik tő­le. A nevelésben évszázado­kig tabuként kezelték, el­hallgatták a szexualitást. Ezt fokozta a vallásos nevelés is, s ennek eredményeként a gyerekek nem kaptak választ kérdéseikre, vagy csak kité­rő, zavart, nem őszinte vá­laszt. Így magukra maradtak a problémáikkal. Olykor — főleg a lányokban — a má­sik nemmel kapcsolatban fé­lelem, gátlásosság, bűntudat alakult ki. Egyenesen féltek a szexualitástól, szégyellni valónak tartották, s nem az élet jelentős és boldogság­hoz tartozó oldalának. A fi­úkkal kapcsolatban ugyan­akkor az ellhallgatás mellett a nagyobb szabadság elve érvényesült, nekik többet megengedtek a nemi erkölcs terén, és ez a kettősség sok­szor még ma is él a csalá­dokban. Mindentől féltik a lányokat, de mindent szabad a fiúknak ! A másik nehézség a sze­xuális nevelés értelmezésé­ből fakad. Ha szóba kerül, akkor kiderül, hogy sok szü­lő, de még pedagógus is az egész nemi nevelést leszűkí­ti a szexuális felvilágosítás­ra, melyet a 7—8. osztályban, pár órával meg lehet olda­ni. Ezeken meg kell ismer­tetni a fiatalokat a nemi szervek működésével és a megfelelő védekezési módok­kal a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében. A vé­dekezés fontosságát néme­lyek a fiataloknál tapasztal­ható korai nemi érés, az úgynevezett akceleráció mi­att hangsúlyozzák, meg az ebből is következő túl ko­rán megkezdett nemi tevé­kenységek miatt. Ebben per­sze a korai nemi érés mel­lett a különféle társadalmi hatások is közrejátszanak, így a képszerűen közvetített kultúra, a tévé, a filmek, a videózás, de a szépirodalom is. Mindez sokkal intenzí­vebb szexuális ingereket éb­reszt fel a nézőkben, így a gyermekekben is, mint az előző évtizedekben. Nem ta­gadva a szexuális felvilágo­sítás szerepét, fontos voltát, hangsúlyoznunk kell, hogy a szexuális nevelés sokkal több ennél, vagy több kelle­ne, hogy legyen. A szexuális nevelés a tel­jes nevelésünk része, mely arra irányul, hogy a kisfiúk­ból felnőtt, érett férfit, a kislányokból nőt neveljünk, vállalva e feladat sokoldalú­ságát. Olyan felnőtt nőt és férfit, akinek szexualitása elválaszthatatlan egységben van az erkölcsével. Akinek a nemi erkölcsében a szere­lem, a másik nem iránti tisztelet és a szexualitás el1 választhatatlanul kapcsoló­dik egybe, valamint a társá­ért érzett felelősség is meg­nyilvánul. Tudományosan fo­galmazva: a szexuális neve­lés egyik feladata a nemi .felvilágosítás (anatómia, bio­lógiai, egészségügyi ismere­tek nyújtása), a másik a ne­mi felelősségre, a társért, a házastársért, a leendő szülő­ért érzett felelősségre, a ké­sőbbi családalapításra, a gyermek születésére és ne­velésére való fölkészítés. Ezt a szexuális nevelést a leg­kisebb gyermekkortól el kell kezdeni a családban és foly­tatni az iskolában, felhasz­nálva az orvosok, az egész­ségügyi szakemberek segít­ségét. Mindezt a fő cél érde­kében, amely nem más, mint olyan boldog fiúk-lányok, majd felnőttek nevelése, akiknél a szerelem, a sze­xualitás az egészséges életük szerves részeként hozzájárul személyiségük fejlődéséhez. Dr. Szeléndi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom