Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

< 1988. április 20., szerda Somogyi Néplap A gazdaságtörténész jövőképe A megyei tudósklub vendégeként járt Kaposvá­ron, s tartott előadást Reformpolitikánk és a nem­zetgazdaság .címmel Berena T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az alkalommal él­ve kértük beszélgetésre a gazdaságtörténészt.- A tervgazdálkodás és a piac követelményei gyakran ütköznek. Mennyiben tartja működőképesnek a tervgaz­dálkodás eddigi rendszerét? — Ez a tervezési sziszté­ma egy korábbi gazdasági modell terméke Volt, amely az elmúlt 20 év reformfolya­matainak jellegzetes ellent­mondásait tükrözi. Az intéz­ményrendszer — ide értve a gazdasági intézményrend­szert is — tovább élt a gaz­dasági átalakulások közegé­ben. s ez fékező, divatos szó­val élve, visszarendező ha­lassal volt. Az elmúlt évek­ben már több ilyen régi in­tézmény korszerűsítése meg­történt. a tervezés rendsze­rének átalakítása azonban csak most került napirendre. A tervhivatal is Úttörő sze­repét vállalt egy üj tervezé­si módszer 'kidolgozásúban. Ennek tervezete már elké­szült, s az akadémia is véle­ményezte. Az új rendszer számol azzal a ténnyel, hogy öt év áttekinthetetlen. Indo­kolt rövidebb távon megha­tározni a feladatokat. Szá­mol azzal is, hogy a köz­ponti anyagmérlegek alapján készült, uniformizált tervek a vállalati önállóság és a piac spontán hatásait korlá­tozzák. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a tervezés több alternatívával számoljon. Az eddigi, úgynevezett alterna­tív tervezés nem volt érde­mi, a változatok csak bizo­nyos számokban tértek el. Jobb megoldásnak látszik, ha egyes gazdasági 'területek vagy érdekcsoportok tárják elő egészen más elképzelésre épülő tervváltozatukat, ame­lyekből azután — megfelelő mérlegelés, vagy nyilvános vita után a politikai veze­tés választja ki a legígére­tesebbet. — A lenini tételnek, misze­rint a gazdaság meghatáro­zó, a politika elsődleges, va­lamelyik oldalát mindig túl­hangsúlyoztuk ... Most pél­dául a gazdaság fontosságát emeljük ki, s mintha nem számolnánk kellően egyes társadalmi hatásokkal . . . — Tény, hogy az elmúlt években a gazdasági gondok uralták az ország életét és meghatározták az egyéb szfé­rák mozgáslehetőségeit. Az­óta megérlelődött a felisme­rés, hogy à gazdasági bajok nagy része a politikai intéz­ményrendszerrel összefüggő, vagy más társadalmi forrá­sokból ered. Például a rossz személyi kiválasztási mecha­nizmusból, a nyíltság és de­mokratizmus hiányából, vagy egyes ideológiai tabuk túléléséből. A gondok oká­nak feltárásában ma egy valóságosabb, komplexebb szemlélet érvényesül, s ez­által harmonikusabbá is vált gazdaság és politika viszo­nya, a társadalmi gazdasági kérdések megítélése.- Főként a kibontakozási program kapcsán vetették fel sokan az elvek és távlati cé­lok, valamint a napi követel­mények ellentmondását. Ho­gyan oldható ez fel? — A rövid és hosszú tá­vú érdekek között valóban gyakori az ellentmondás. Az egyensúly helyreállítása pél­dául szigorú takarékosságot, megszorításokat követel, ami viszont ellene hat a hosszú távú szerkezetátalakítási és technikai fejlesztési törekvé­seknek. Ezek részben felold­hatatlan ellentmondások. Más kérdés, hogy az úgy­nevezett kényszerpályákat sokszor nem jól értelmezzük. Túl hamar feladjuk a har­cot azzal, hogy itt kényszer- helyzet van. Tudjuk, hogy nem jó, amit teszünk, de úgy véljük, nem tehetünk mást. Halljuk például: nem jó, hogy a tudomány, a ku­tatás fejlesztésétől kell el­venni, de nincs más megol­dás. Ez engem arra emlé­keztet, amit 15 évig csinál­tunk a gazdaságban, s ami­ről ma már mindenki azt tartja, hogy hiba volt. A jó vállalatoktól elvont pénzből támogattuk az életképtelene­ket, ahelyett, hogy a jókat engedtük volna növekedni a rosszak bezárása árán is. Ez ismétlődik most a tudomány befektetéseivel, ahol ugyan a haszon nem mindig mérhe­tő rövid távonj ám számí­tások szerint az évi 1—1.5 milliárdos fejlesztés 15 mil- liárddal térül meg. Ez eset­ben tehát nem tudom elfo­gadni, hogy kényszerpályán mozgunk ás nem lehet mást tenni. Egy bonyolultabb dön­tési folyamatban nagyobb differenciálással és szelekti­vitással jobb összhangot tud­nánk teremteni a rövid tá­vú lépések és hosszú távú célok között.- Az emberek úgy iesiik lel a kérdést, hol van az alagút vége. Az őszinte hely­zetfeltárást követően nehe­zen találjuk meg a cselek­vés vezérfonalát. . . — 1!)77 októberében u hosszú távú külgazdasági és struktúraátalakítási straté­giára vonatkozó határozat a szocialista országok között elsőként mondta ki, hogy a hagyományos importpótlás helyett át kell térni az ex- portfejlesztésre. Ez egy nagy jelentőségű, úttörő felisme­rés volt. Azóta is számos jó határozat született, mint a 84-es vagy a 8(i-os reform­határozatok. ám ezek meg­valósulása nagyrészt késett. Az emberekben, azt hiszem, emiatt van bizonytalanság, vagy bizalmatlanság, ezért teszik fel annyiszor a ..mi a garancia'-kérdést. Szemé­lyi és intézményes garanciá­kat is keresnek. A történe­lemben persze nincsenek ilyen abszolút garanciák. Ga­ranciák inkább csak a mű­ködés módjában vannak: a nyitottságban, a nyíltságban, a viták lehetőségében. A kü­lönvélemény tiszteletben tartása például önmagában is garancia, hiszen ez is kontrollt jelenthet a hibás tevékenység ellen. A társa­dalmi viták, a tudományos érvek ütköztetése sem zárja ki a hiba lehetőségét, ám csökkenti, fl.ven ellenőrzés mellett talán nem születtek volna meg a hetvenes évek energiapánikjában hozott máig ható kormányzati dön­tések. Végül is a további de­mokratizálási folyamatban látom a megoldást.- A nyilvánosság síélesí­tése politikai kulturáltságot tételei lel, az alulról jövő keideményeiés pedig ennek megfelelő magatartást. Meg­vannak-e eiek a társadalom­ban? — Nincs más lehetősé­günk, mint hogy a mélyvíz­be dobva megtanuljunk úsz­ni. Nem várhatunk arra. hogy előbb a politikai kul­túra kialakul és akkor majd máshogy cselekedhetünk. Olyan gyakorlatot kell te­remteni, amely lendítője a politikai kultúra fejlődésé­nek. Tény. :hogy a mai ge­neráció egv utasításos típu­sú hierarchizáll rendszerben nőtt fel. amelyben rangja a végrehajtó típusnak volt és nem a vállalkozó, a parancs ellenére is jól teljesítő ma­gatartásnak. A Mária Teré­zia Rendet például az utób­bi elismerésére alapították. A legnagyobb teljesítmény­nek tartották ugyanis, ha va­laki mer a saját fejével gon­dolkodni és sikert ér el. Ez a gondolkodásmód nem ala­kulhat ki egyszerűen neve­lés által, csupán a gyakor­lat során. Végül is — egy kicsit még az előző kérdés­re is válaszolva — vala­mennyi mai gondunk meg­oldásának legfőbb garanciá­ja a kényszer, amely nem tesz lehetővé halogatást vagy látszatlépéseket. Nemcsak a gazdaságban, hanem a de­mokratikusabb közélet kiala­kításában- sem. B. F. Egészséges ivóvizet kap Beleg Á falufejlődés állomásai SZÍNES TÉVÉ A BOLT PULTJÁN Néhány éve még, ha ebbe a hétszázegynéhánv lelkes Rinya-parti községbe láto­gattunk, a lakók főként a panaszukat emlegették. Most sem rózsás a kép, de a bs- legi népfrontbizottság elnö­kével, Héjjas Jánossal be­szélgetve a falufejlődés állo­másairól győződhettünk meg. A legégetőbb gondunk mindeddig az volt, hogy nem volt a falunak egészséges ve­zetékes ivóvize. Erről évekig csák beszéltek, de a megva­lósítása csak két év óta van napirenden. — Mi -kell ahhoz, hogy egy falunak egészséges ivó­vize legyen? — Pénz és jó szándék. A kutasi Közös Községi Tanács elnöknőjével, Horváth Ist- vánnéval való megbeszélése­inken elnyertük a tanács jó szándékát. Több mint ötmil­lió forintot terveztek a bele- gi vízre. Hat és fél millió a lakossági támogatás, négy­millió' a megyei tanácsé és 1,7 millió a vízügyi alap­ból juttatott. Említettem a jó szándékot: egy ilyen kis község érdekében 32 cég, in­tézmény, munkáltató moz­dult meg. A legtöbbet a MÁV, a posta és az áfész tette, negyvenezer forinttal járultak hozzá. A kút már állt március 15- én, amikor a belegi kultúr- házba összehívták a falu ap­raja-nagy j át. Zsúfolásig meg­telt a művelődési ház, hiszen mindenkit érdeklő dologról tájékoztatták a lakókat: az idén lesz vizünk! — A 230 családi ház la­kói közül 218-an tették le voksutkat az egészséges víz mellett. Harmincezer forint­ba kerül a bekötés, ezt tíz év alatt fizetik majd ki a belegiek. — Nemcsak a vízbekötés a jó hírünk. A tanács felújí­totta az óvodát, s lehetősé­get kaptunk arra, hogy még egy óvónő foglalkozhasson a megszaporodott gyerekse­reggel. Ehhez szolgálati la­kás is jár a vállalkozó pe­dagógusnak. — Az idén az iskola kö­vetkezik — sorolta a terve­ket Héjjas János. — A nyá­ri szünidőben tatarozzák az épületet és megépítik a vi­zesblokkot is. Sók jel mutat a változás­ra. A Széchenyi és a Dózsa utcát Iskövezték. Ideje volt, mert ahogy hallottuk, már a mentő sem tudott átgázolni a sáron. Igaz, csak bazaltkö- ves, nem bitumenes az út, de használatát az időjárás így sem befolyásolja. A társadal­mi munkáért négyen kaptak Kiváló társadalmi munkáért elismerést. Sokat fejlődött az ellátás. Más íze van a saját terménynek Malomdombi közösség — Milyen érzés egy fel­nőtt ember számára, ami­kor a főnöke egy tizennégy éves gyerek? Kardos Ferenc elmosolyo­dik. — Megtanultam tisztelni a főnökeimet, bárki legyen az. A Gábor pedig olyan gyerek, aki rá is szolgál erre! Nem. nincs bennem semmi furcsa érzés. A megye legfiatalabb té- esz-elnöke Szöcsény Gábor. helyettese és egyben a szö­vetkezet szakirányítója Kar­dos Ferenc. Rajta kívül csupán még egy felnőtt. Dre­her Zita szaktanárnő tarto­zik a „mini'-nagyüzemhez. a teljes tagság, hatvan fő. he­tedikes és nyolcadikos diák. öcsi Tsz — így hívják ma­gukat, mivel a jó nevű fel­nőtt, a barcsi Vörös Csillag kistestvéreként alakultak meg. Szervezetileg, műkö- désileg semmiben sem kü­lönbözik egy „igazi'’ szövet­kezettől. — Most, fennállásuk má­sodik évében már meggyőző­déssel mondom, hogy valami különbség mégiscsak van! — A gyerekek tisztább lé­lekkel közelednek a munká­hoz, a közösség tevékenysé­géhez. Őszintébb és igazibb a lelkesedésük. Egy ilyen szövetkezetben elnökhelyet­tesnek lenni különös él­mény. Pedig mikor tavaly ta­vasszal megalakult ez a sa­játos arculatú nagyüzem és megkapta ezt a tisztet, ki­csit tartott tőle. Mert a gye­rek — gyerek! Lelkes, de nem kitartó. Nem így tör­tént. ez a nagyatádi áfész-nek és a kereskedőknek is köszön­hető. Igazi belegi szenzáció volt, amikor az első színes tévé megjelent a pulton. A fiatalok sem maradtak ki a falu pezsgéséből. Fel­újították az ifjúsági klubot, részt vettek a társadalmi munkában. Azt azonban kö­zös hibaként rója fel a nép­front elnöke, hogy a közös- ségteremtés egy jó lehetősé­ge, a focicsapat megszűnt. Manapság inkább veszik a házakat Belegben, mintsem építkeznek a fiatalok. Antal Istvánék mégis gyönyörű há­zat emeltek. A férj nemcsak mint a víztársulat elnökségi tagja, hanem mint az egyik legaktívabb belegi is sokat tett a faluért. Maradt az örök téma: mi­kor készül a Nagyatádhoz kapcsoló ötkilométeres be­tonút? Ha ez megépül, ak­kor ugyanis nem kell har­minc kilométert körbeautóz- niuk a falubelieknek a mun­kahelyükre. Foglalkozott ez­zel az újság, sőt, a televízió is. A jó hírt mégis a tanács­elnökasszony közölte: belát­ható időn bélül lesz úl, er­ről előrehaladott megbeszélé­seket folytatnak. Békés József A kis szövetkezet birodal­ma a Malomdombon van, hat hektár szántón gazdál­kodnak és egy öreg lóistál­lót alakított át az idősebb „testvér” sertéshizlaldává. — Ma már, mint látni, egy takaros major képe kezd kialakulni — mutat körbe Szöcsény Gábor —, a múlt héten fákat ültettünk, de még ezen a tavaszon tele­pítünk egy kis gyümölcsöst is. A gazdaság fő profilja azért az állattenyésztés. Az elnök sorolja, hogy sertéshizlaldájuk száz férő­helyes, jelenleg hét anyako­cájuk van, de év végéig ezt tízre szeretnék növelni, hogy az épületet kihasználva több hízót értékesíthessenek. Húsz anvanyulat és a szaporulatát nevelik, van egy kis juhá- szatuk tizenöt anyajuhval, no és — természetesen kedv­telésből — tartanak tizenkét pár díszbaromfit, van három pár fácán, sőt az irodában, hatalmas kalitkában papa­gáj, díszmadarak. — Meglehetősen sokirá­nyú a gazdaság tevékenysé­ge. — Ez a tagság kívánsága volt — mondja az elnök. — Jó az, ha a mezőgazdasági termelés minél több oldalát megismerjük. A növényter­melés szerkezetén is változ­tattunk az idén. Tavaly ku­koricát, zabosbükkönyt és zabot termeltünk a szántó- löldön, az idén kukoricát, burgonyát vetünk és két hektárra telepítünk lucer­nát. Kialakítunk egy kis zöldséges kertet is, és mint említettem, legalább hatvan gyümölcsfát telepítünk. Szöcsény Gábor alig lát­hatóan megvonja a vállát, aztán hozzáteszi. — Mégiscsak más íze van annak . a paprikának, vagy baracknak, amit az ember maga termelt. Nem igaz? — Az elnök véleménye szerint milyen ' szövetkezet ez az öcsi? — Megvolt az első zár­számadásunk. Azt hiszem, tisztes eredménnyel zártunk. Bár töredék volt az első év, nyolcszázezer forint értéket termeltünk és százhatvan­ezer forint nyereséget ér­tünk el. — Osztottak nyereségré­szesedést is? — A nyereség döntő ré­szét most két hátasló vásár­lására fordítjuk, így az idén már lesz lovaglás! lehető­ség. A részesedést pedig bennhagyjuk, és egy közös kirándulásra megyünk. Mindennap két-két szö­vetkezeti tag látja el a jó­szágok etetését, gondozását, es — ahogy tette azon a na'pon Török Edit és Dicen- thy Orsolya is — minden olyan feladatot elvégeznek, amely halaszthatatlan. A hétvégeken folyik a nagyobb munka, na meg akkor, mi­kor a tennivalók megkíván­ták. — Mint a „nagyok”, havon­ta kapnak itt is fizetést a teesz-tagok — mondja az elnökhelyettes. — Tizenöt- forintos óradí.jban dolgoznak a gyerekek a szövetkezetben. — A kereset változó — jegyzi meg Dréher Zita —, száz forinttól kétezer forin­tig terjed, de jó néhány olyan tanuló van, aki rend­szeresen megkeresi a nágy- hatszáz forintot havonta. Az elszámolásokat a „nagy testvér” végzi, ő segít a ter­mékek értékesítésében épp­úgy, mint a gazdálkodás fel­tételeinek biztosításában. — Voltak-e fegyelmi ügyek? — Ügy érzem, hogy álta­lában szorgalmas, jó tagsága van a mi szövetkezetünk­nek — mondja Szöcsény Gá­bor. — Az is igaz, hogy elég szigorú a vezetőségünk, nem igen maradhat köztünk az, akivel valami gond van. Eddig összesen négy ' tagot zártunk ki. Dréher Zita hozzáteszi: — Például a tanulmányi eredmény romlása kizáró ok á szövetkezetben. Hadd te­gyem hozzá: tíz éve tanítok, de az életemben a legtöbb sikerélményt ez a szövetke­zet, ez a hatvan gyerek ad­ta. Annak ellenére, hogy ki­lenc osztály tanulóiból tevő­dik össze a hatvanas taglét­szám, ilyen összetartó, jó kis közösséggel még nem talál­koztam. — Nem nehéz összeegyez­tetni az iskolát és az elnöki tisztséggel járó kötelessége­ket? — A mindennapi életem­nek ez valahogy része lett. Nem érzem azt, hogy vala­mi nehézséget jelentene és nem megy a tanulás rová­sára sem, mert még javítot­tam is. — Hogyan lesz tovább, el­végezve a nyolcadik osz­tályt? ­— Kaposvárra megyek a mezőgazdasági szakközépis­kolába. — A döntésben van szere­pe ennek a téesznek? — Azelőtt meg sem for­dult a fejemben ez a pálya. Most ,azonban már nem tud­nának eltéríteni ettől a szándéktól. Az öcsi szövetkezetben pil­lanatnyilag százan „állnak sorban” . a téesz-tagságért.- Pedig kicsiben épp olyan ko­moly. felelősségteljes mun-* ka folyik itt, mint bárme­lyik nagy szövetkezetben. Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom