Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
6 Somogyi Néplap 1988. április 2., szombat GYERMEKEKNEK KÉT KIS NYUSZI — A múlt nap az ígérted, Papi, ha szép napsütéses idő lesz, elmegyünk az erdőbe „kakaskát” fényképezni. Most ragyogó napsütés van, elmehetnénk — ajánlotta Andris szombaton délben, amikor ebédeltünk. Hamarosan robogtunk is a zselici erdő felé. — Megnézzük a méh eket, aztán fényképezünk — mondtam, amikor Csárdahelytől Enyezd felé tartottunk. — De sok szellőrózsa virít a kap tárak mögött! — ujjongott Andris, és hozta a gépét, hogy egy szép virágot azonnal fényképezzek le. A melegedő mellett öreg tölgyek alatt egy sűrűn nőtt virágcsoportot kellett lefényképezni. — Ilyen szép élő csokrot még nem láttam — mondta Andris, miközben elvette a virágok mellől a rozsdás konzervdobozt, hogy ne rontsa a képet... Ceend volt szombat délután az erdőben. A szél gyengéden mozgatta az erdőszéli bokrok lombtalan ágait, melyek között a galagonyák apró, zöld levelei már mutatkoztak. A kellemesen meleg időben, csak egy harkály kopácsolása hallatszott időnként távolabbról, és egy „dürrögő” fá- cánkákas hangja és gyors szárnyverése zavarta a csendet. Kicsit később szajkó riasztott. Hamarosan ki is lépett egy fiatal szarvastehén az útra, aztán még egy, s egy borjú követte őket. Észre vették az autót, visszafordultak az égeres közé. Visszafelé jövet a csárdahelyi rakodónál sok-sok tavaszi héricset láttunk. Néhány felvételt készítettem arról a korai gyógynövényről, melynek hatóanyagából szív- gyógyszerek készülnek. A Lencsés oldalon gurultunk lefelé, amikor Andris észrevette a muflonokat. Lefékeztem az autót, meg is álltunk. A fiatal kos. és a két jerke elugrott az út mellől : a vízmosás szélén — árnyékos helyen — álltak meg. — Odanézz, Papi, mennyi kék színű virág van ott a bükkfák alatt — mutatott Andris a szálas közé. — Ezek a májvirágok, ezek is gyógynövények. — Idenézz Papi, ugye ez a kakaska? — Igen, ez a kakasman- dinkó, de sajnos árnyékolja egy vastag törzsű fa. Várni kell, hogy az árnyék elhúzódjon. Addig a kecskefűz Játéktér KIGURÍTÖS A játékosok terpeszállásban kört alkotnak, úgy, hogy cipőik széle összeérjen. így a kör teljesen zárt lesz. Az egyik gyereknél egy nagyobb labda van, azt előrehajolva elgurítja. A többiek vigyáznak, nehogy átmenjen a lábuk között. A labdát kézzel kell gurítani is, kivédeni is. Hangosan számoljuk, hogy az 5—10 perces játékidő alatt kinek hányszor megy át a lába között a labda. Győz, akinek kevesebbszer. Ha már nagyon jól megy a védekezés, akkor az egyik kezünket tegyük hátra. így a gurítás és a védés is nehezebb. Vigyázzunk, hogy a labda mindig csak guruljon. Lábakat összehúzni, leguggolni tilos. Aki mégis megteszi, kiáll. Egymást ijesztgetni, cicázni szabad, sőt kell is: így érdekesebb a játék. ORSZÁG-LABDA Kört alakítunk, a játékvezető egy labdával a kezében középre áll. Elkilátja magát: „Ország g-vel” ... „Város b- vel” ... stb. és ezzel egyidő- ben megcéloz valakit a körben állók közül. A megcélzott játékosnak vagy nagyon gyorsan el kell hajolnia a labda elől (elmozdulnia a helyéről nem szabad), vagy egy, a mondott betűnek megfelelő ország, város,... stb. nevet kell mondania legfeljebb három másodpercen belül. Ha sikerül elhajolnia, vagy mondania, pontot kap. A pontozás legcélszerűbben dióval, maikkal, vadgesztenyével vagy akár kaviccsal történik. SOK KICSI SOKRA MEGY A játékosok asztalnál ülnek, előttük papír és írószer. A játékvezető megad egy szót. A feladat az, hogy minél hosszabb szókígyót alkossanak, de úgy, hogy az eredeti szóban mindig csak egy betűt szabad megváltoztatni. A játékot megadott idő után a játékvezető lefújja. Az nyer, aki hosszabb szókígyót csinált. Például: lábos — lábas — százas — száj as — szájai — szájak — szálak — százak — házak — házal — huzal — huzam — hozam — házam — lázam — lábam ... stb. A feladat jelentősen megnehezül, ha megmondjuk, honnan hová kell eljutni, vagyis a kezdő szón kívül a végszó is adott. Például: jussunk el a tej szótól a szén szóig! Kétféle megoldást is bemutatunk: 1. tej — fej — föl — főz — győz — gyök — gyík — sík — sír — síp — sín — szín — szén. 2. tej — táj — fáj — fán — fen — ken — kén — szén. Ha — példánkhoz hasonlóan — több helyes megoldás is születik, akkor a rö- videbb a győztes. virágzó ágáról készítünk felvételt. Andris visszaszaladt a ka- kasimandinkóhoz : — Gyere ide, Papi, nemsokára süti a nap —, kiabált hangosan, melyre egy őz még hangosabban: Bau!... bau!-val válaszolt. A rózsaszín-ülés szirmú virág összecsukódva hajlongott vékony szárán a kél pöttyös levél között. Amikor napfény érte, néhány perc alatt szétnyílott a hat szirom és szinte világítottak az aranysárga színű porzók. — Mozgófilmre kellett volna felvenni a szirmok szétnyílását — mondtam sajnálkozva, közben beszálltunk az autóba és a lejtőn gurultunk a Lencsés-rét felé, ahol egy sutát és egy gidát láttunk. Elhagytuk a szenttamási üres juhakolt. Az út mellett a bokrok között egy fácántyúkot, odébb a legelőn két viaskodó fácánkakast láttam. Andris egy bokor mellől integetett és a föld felé mutatott. Tétováztam, hogy a kakasokhoz, vagy Andrishoz menjek-e. Mivel a kakasok közben szétváltak és egymás mellett ballagtak a völgy felé, Andrishoz közeledtem. — Két kis nyuszi lapul itt. ezeket fényképezd is, Papi — mondta és a bokor aiá mutatott. Az öklömnyi nyuszikák a fényképezőgép csattanásaira összerezzentek, mozdulatlanul lapultak a hevenyészett fészekben. — Ugye aranyosak ezek a kis nyuszikák?! — mutatta a fényképet Andris a Nagyinak. — Mozdulatlanok voltak, csak a nyitott szemük és a mozgó orrocskájuk árulta el, hogy élnek — mondta, aztán elszavalta a nyuszis verset, melyet tavaly húsvét előtt tanult. Tóth Ferenc A madárvilág paránya A madrávilág parányai a kolibrik. Csak az amerikai földrészen élnek, de a^ közhiedelemmel ellentétben nemcsak a trópusi Dél-Ame- rikában, hanem északon is, ahol néhány fajuk Kanadáig felhatolt. Elviselik a lüktető hőséget éppen úgy, mint a zord északi időjárást, ott lebegnek a dél-amerikai orchideák pompás Virágai előtt, de látogatják a kaktuszok tarka virágait is Mexikó nagy fennsíkjain. A kolibriknek több mint 300 faját ismerjük, és ahol az amerikai földrészen virágok nyílnak, mindenütt ott találjuk a néha káprázatosán tarka tollruhába öltözött madártörpéket is. A kolibrik legapróbb fajai mindössze 1,6—2,0 gramm súlyúak (összehasonlításul : az ökörszem súlya 6—10 gramm), de akadnak közöttük nagyobb, gyermektenyér nagyságú fajok is. Repülési tudományuk egészen egyedülálló. Az északi fajok vonulnak és egyikük kereken 3000 kilométert repül, hogy közép-amerikai telelőhelyeit elérje. Egy másik faj 800 kilométert repül egyhuzamban az óceán fölött, és testsúlya ehhez az óriási teljesítményhez mindössze 2,2 gramm ! A parányi kolibriszárnyak sebes mozgását szemmel követni lehetetlen. Míg egy hattyú legfeljebb kétszer, egy veréb pedig 13-szor csap szárnyaival másodpercenként, a kolibrik ilyen teljesítménye 20—80 között mozog, de egyik fajuknál nászrepülés köbben másodpercenként 200 szárnycsapást is mértek. A kolibrik nektárral és apró, a virágok kelyihében található rovarokkal élnek. A színes szirmok mágnes módjára vonzzák őket, de a kísérletek szerint ugyanilyen hatással voltak rájuk a szoba falára festett színes foltok, sőt virágnak nézték a kutató lányának pirosra festet ajkait is. A legkisebb kolibrifészek csupán akkora, mint egy fél dió, de akadnak olyan fajok is, amelyek gyermekfejnyi fészket készítenek maguknak. A fészekalj mindig két tojásból áll. Egyedül a tojó kotlik, párját nem ritkán el is űzi otthona közeléből. Nem egészen ok nélkül, mert a kolibri hímek ugyancsak csapodárok, és ha egy tojó bukkan fel a közelükben, nyomban körüludvarolják, miközben pompás tolláik és repülőművészetük minden szépségét bemutatják előtte. A könyv válaszol A kérdések alá nem írtunk választ. Olvassátok el a könyveket, amelyek kielégítik a kíváncsiságotokat. * » * — Az igala nép legnagyobb városa Idah. Hol ván ez az ország? BOGNÁR RÓBERT: A veÖSSZEKÖTŐ Induljatok el az 1-es számtól és térjetek is oda vissza, s közben kössétek össze a megszámozott kis pontokat egyenes vonalakkal úgy, hogy a csillagokat ne érintsétek és a vonalak ne keresztezzék egymást! Melyik a helyes útvonal? (A megfejtést ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) Aprómanó és a tojásfestés Szekrénymanó a legfelső polcon, a kalapok között lakott, és csak estefelé merészkedett le a kabátok közé, hogy a kulcslyukon keresztül megnézhesse a tv-ben a macis mesét. Ez volt az egyetlen szórakozása, mert egyébként minden alkalmat a rejtőzködésre használt fel. Szekrénymanó ugyanis nem szeretett volna az emberek szeme elé kerülni. Bizonyára szégyellte a ruháját, amelyet egyetlen folt sem díszített. Lehetséges. Hiszen az elegáns felöltök, az eszter- házikockás, a sötétszürke, meg sötétkék öltönyök, a színes blúzok meg a tarka szoknyák között még megszólalt volna valaki az ö egyszerű lilásszürke köpenyét, fakókék nadrágját, meg a lyukas sipkáját, bocs- korát. Igen ám, csakhogy egy március végi szeles nap estéjén különös dolog történt. Nem jött a maci, Süsü se, meg a plakátfiú se, elmaradt Pom-pom, és ki tudja miért — Lolka meg Bolka, sőt Rumcájsz és a vízipók is. És ami a legkülönösebb: nem jött Aprómanó se, akinek a kívánságára szokta bekapcsolni a tv-t az édesanyja. — Mi történhetett? — töprengett Szekrénymanó. Törte, törte a lyukat sipkába szorult mákgubó-fejét, de nem tudott semmi okosat kitalálni. Már majdnem elszomorodott, amikor hangokat hallott. — Én, én! — kiáltotta Aprómanó valahol nagyon messze, a tévén, sőt még az üveges ajtón is túl. Szekrénymanó fülelni kezdett. — Én, én... én festek! — hallatszott egyre hangosabban Aprómanó köveielözése. — Mi lehet az? — kapta Picz Péter 7 éves tanuló rajza fel a fejét Szekrénymanó. És a kíváncsiság annyira fúrta az oldalát, hogy az óvatosságról is megfeledkezett. Átbújt a kulcslyukon. Sőt. Óvatosan, de nagyon óvatosan ám, elmerészkedett a tv-ig. Onnan meg már csak egy manóköhajításnyira volt az üveges ajtó. Odalo- pódzott... Kilesett a kulcslyukon ... S mert semmit sem látott, átbújt ezen is. És a kíváncsiság egyre jobban fúrta az oldalát. Mert Aprómanó is egyre hangosabban kiáltozta, hogy én, én, én festek! Szekrénymanónak a térde is reszketett, még a lélegzete is elállt, amikor belesett a konyhába, ahonnan Aprómanó követelözése hallatszott. Először egy nagy, bolyhos pompont látott meg egy piros papucson, aztán a virágos köntöst... aztán a tálakat az asztalon ... Aprómanót a létralábú széken, meg az édesanyját, aki pirosra, kékre meg sárgára festette legnagyobb tálban levő tojásokat. — Húsvét lehet — döbbent rá Szekrénymanó a kulcslyuk mögött, amikor csengetés hallatszott. És amíg Aprómanó édesanyja sietett ajtót nyitni, Szekrény- manó hirtelen láthatatlanná változtatta magát. És mint valami szöcske, felpattant az asztalra. Segített Aprómanónak, akinek addigra már a kezében volt az ecset. Tarkára hímezték a piros, a kék meg a sárga tojásokat. És mire Aprómanó édesanyja visszajött, Szekrénymanó már újra a kalapok mögött kuksolt, bent a szobában, a legfelső polcon. Hamarosan elaludt, és álmában összeért a bajusza egy kurta farkú, piros szemű tapsifülesével. Vallató Géza rekedős szellem. (A Móra kiadása.) * * * — Ki volt az a magyar király, akit utolsóként temettek el Székesfehérváron? BUZINKAY GÉZA: Kő se mutatja a helyét. A királysírok pusztulása. (A könyvet a Corvina kiadó jelentette meg.) * « * — Lehetséges-e kételkedni abban, hogy a gőzhajói Fulton, a gőzmozdonyt pedig Stephenson találta fel? GREGUS FERENC: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. (A Móra Kiadó gondozásában jelent meg.) * « * — Mennyit ér a pacsirta? Mennyit ér n fecske? SCHMIDT EGON: Ezer ágon fészek. (A Móra gondozásában jelent meg.) * * * — Ismered-e a Forma 1- es autócsodákat? URAI ERIKA: Autók könyve. (A Móra .adta ki.) * * * — Milyen állat az ocelot? VERESS ISTVÁN: Macskák. (Megjelent a Móra Kiadó Búvár zsebkönyvek sorozatában.) Húsvéti ének Szól a harang Húsvét ünnepére, Ünneplőbe öltözött az Egész vidék népe Ünneplőben az emberek, Virágban a kertek. Halkan ünneplő köntösbe öltöznek a lelkek. Bolyhos barka minden kézben, Énekszó a szájon Furcsa, bűvös hangulat száll, Szerteszét a ttájon Bársonyfüves rrétek alja, Kék ibolyát ringat... Allelujás áhítattal, Terjed szét az illat. Zümi-zümi... szorgos méhek, Duruzsolnak csendben ... Madárkák is dalolgatnak Édes, madárnyelven Tiszta, hűvös magasságból Mosolyog a kék ég Áldóan küldi a napsugár, Langyos melegségét Kis kápolna hús homálya, Minden embert vár ma ... Fehértestű, karcsú gyertyák, Szelíd lángja sárga ... Ezüstszavú harang dala, Hullámzik ia szélben, Az egész föld békességét, Repíti az égbe ... Szarka Zoltán tanuló, Kaposvár
