Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
Somogyi Néplap 1988. április 16., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Pályamódosítás a Medicorban A Borsodi Erdő- és Faieldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén íűrészpor-brikettáló üzemet építettek.1A présgép, kötőanyag nélkül 250 tonna« nyomással óránként másfél tonna fíírészporpogácsát sajtol. A 4200 kalória fűtőértékií tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhákban MTI Press — Kozma István Kimért pályán a csehszlovák reform Az idén második sebességfokozatra kapcsolt Csehszlo- \4ííkiában a gazdasági átalakítás. Az egy évvel ezelőtt jószerével alig használt „prestavba” szó, a peresztrojka cseh megfelelője mindenünnen visszaköszön. Az épületek homlokzatán sok helyen felváltotta a korábbi jelszavakat. A gazdaság és a társadalom tényleges átalakítása ez idő szerint az „alapozás időszakánál” tart. Tavaly óta egymás után sorozatban jelennek meg a reformmal kapcsolatos alapelvek, irányelvek, tervezetek, útmutatók és más dokumentumok. Közös vonásuk, hogy az elvek tisztázása után mind közelebb hatolnak a gyakorlatban alkalmazandó megoldásokhoz, és igyekeznek a konkrét részletkérdéseket, a módszereket, eszközöket is tisztázni. A társadalmi vitára bocsátott tervezetek körül kibontakozó országos méretű -közös gondolkodás közben egyre élesebben rajzolódnak ki a reform körvonalai. Az új gazdasági mechanizmus teljes egészében 1991- től érvényesül majd. Addig fokozatosan vezetik be egyes elemeit. Gustáv Husák az 1948-as szocialista fordulat óta a legforradalmibbnak nevezte a küszöbön álló változásokat, amelyeket Prágában „mind felesleges halogatás, mind indokolatlan sietség nélkül” kívánnak bevezetni. Az eddig általánosan elfogadott alapelvekből egyértelműen kitűnik, hogy fordulat érlelődik. Lényegesen nagyobb teret engednek majd az önálló vállalati gazdálkodásnak, az áru- és pénzviszonyok, valamint a piaci versenyfeltételek érvényesülésének. Megváltozik a központi tervezés szerepe, amely a jövőben elsődlegesen a középtávú célkitűzésekkel orientálja a vállalatokat és megszünteti az évenkénti tervlebontás és kötelező feladatok eddigi rendszerét. Ez utóbbiak szerepét részben az állami megrendelések veszik át, de a termelésből fennmaradó rész a vállalatok közötti alku alapján kötött szerződések szerint cserél gazdát. Ami a részleteket illeti, legelőször az átalakítás ütemterve öltött végleges formát. Várhatóan ez év közepén lép hatályba az új vállalati törvény. A legközelebbi lépések között szerepel a vállalati struktúra átrendezése is. Ha megvalósul, nagy jelentőségű lépés lesz a csehszlovák korona egységes árfolyamának alkalmazása, amely a tervek szerint szintén az év közepén váltja majd fel a jelenlegi, csaknem áttekinthetetlen gyakorlatot, amikor a különböző exportpótlékokkal és támogatásokkal csaknem annyi árfolyamot alkalmaznak, ahány árucsoport a kivitelben szerepel. A gazdálkodás feltételeit alapvetően meghatározó árrendszer és adórendszer reformja gondos előkészítést és ennek megfelelő időt igényel. Ezért teljeskörű bevezetésükre a jövő évben, illetve 1990-ben kerül sor. Az új vállalati törvény áll legközelebb a megvalósuláshoz. Tervezetét az elmúlt év közepén bocsátották nyilvános vitára, és a több mint százezer javaslat és észrevétel futott be ezzel kapcsolatban az illetékes kormány- hivatalba. Kritikus megjegyzésekben sem volt hiány:kifogásolták, hogy a tervezet nem kevesebb mint két tucat fontos kérdést alacsonyabb szintű jogszabályok hatáskörébe utalna a törvény. Nem derül ki belőle, hogy ki, miért, ki előtt és milyen felelősséggel tartozik, meddig terjed a vállalati önállóság határa. Bírálták, hogy a közzétett változat több olyan megfogalmazást tartalmaz, amely egymással homlokegyenest ellenkezőképpen is értelmezhető. Az erősen központosított csehszlovák vállalati struktúrát sokan a fejlődés egyik fontos gátjaként ostorozták. Márciusban a vállalatalapítók és a gazdálkodó egységek vezetői javaslatokat tehettek a szervezeti átalakításra. Az átrendeződés — amelytől elsősorban az ipari termelés zömét adó, tröszt- szerű alakzatok felbomlása és bürokratikus központjaik felszámolása várható — az irányítási rendszer egyszerűsítésére, a közbülső láncszemek kiiktatására hivatott. A kisebb vállalati egységek önállósodási törekvéseinek és felszínre törésének lehet számítani még akkor is, ha a gazdálkodás jövendő feltételeinek számos létfontosságú eleme csak a későbbiekben alakul ki. Közgazdászok között viták folynak, például, a tervezett árreformról. Sokan kétségbevonják, hogy a termelői árrendszer gyökeres megváltoztatása érintetlenül hagyhatná a fogyasztói árakat. Mások azt a felfogást vitatják, amely eleve meghatározott mértékű eszközarányos nyereséggel kalkulál a hatósági árképzésben. E felfogás — egyelőre kisebbségben lévő — hívei szerint a nyereségnek a ráfordítások és a bevételek különbségéből kell kialakulnia. Szűcs D. Gábor Huszonöt esztendő után a Medicor jelentős szervezeti átalakítást hajt végre. A nagyvállalati szervezet túlélte önmagát, s annak ellenére, hogy a Medicor növelte eladásait és átrendezte piacait, egyre nagyobb erőfeszítésekkel is csak kisebb eredményeket tudott elérni. Tavaly háromnapos vezetői tréningen, amelyen két amerikai konzulens is részt vett. közösen döntöttek a szervezet teljes átalakításáról. Az elképzelések szerint az orvostechnikai eszközöket gyártó cég lesz az első hazai állami tulajdonú részvénytársaság, ahol külföldi cégek is vásárolhatnak majd részvényeket. Terveik szerint mintegy 20 százalék lesz a Medicorban a külföldi érdekeltség. A külföldi töke jelenléte lehetővé teszi, hogy a Medicor konszern gyorsan megtérülő beruházásokhoz, a szükségessé váló technológiai rekonstrukciókhoz akadálytalanul szerezhessen be külföldről gyártóberendezéseket. A Medicor konszern megalapításának előzményeiről dr. Huszty András gazdasági vezérigazgató-helyettest kérdeztük. — Az elmúlt években sokszor elterjedt a hír, hogy a Medicor csőd lelőtt áll. A cég tartós fizetési nehézségekkel küszködik, az új termékeknél elmaradt a várt piaci siker. Végeredményben nyereséges, vagy veszteséges most a Medicor? — A Medicort egyértelműen nehéz helyzetbe hozza az állandóan változó szabályozórendszer. Amikor nincsenek stabil mutatószámok a gazdaságban, nem lehet megteremteni a belső stabilitást sem. Felborulnak az értékrendek. A nagyvállalati modell már életképtelenné vált, tartalékai kimerültek, nem lehet megteremteni a belső érdekeltséget, ha a gyárak nincsenek közvetlenül kitéve a gazdasági szabályozók és a piac változásainak. A nagyvállalat még mindig egyfajta védettséget nyújt, óhatatlanul is nivelláíásra törekszik, s közben már nem lehet nyomon követni, hogy milyen csatornákon, merre folyik el a pénz. A folyamatosan jelentkező tőkehiányt a vállalat különböző nagyságrendű hitelekkel pótolja. A nagy hitelállománnyal óriási kamat jár együtt. A Medicor nyeresége tavaly 500 millió forint volt, s nagyjából ennyire rúgott az éves kamatkötelezettség is. Számításaink szerint az 1988-as évre a nyereség már nem fedezte volna az esedékes törlesztéseket. A megalakuló tíz részvénytársaság mindegyike önálló jogi személy lesz, saját jogon számolnak el a költségvetéssel, az egymás közötti együttműködési szerződésekben szabályozzák. A gyárak önálló üzletpolitikai koncepciót dolgoznak ki, ennek alapján határozzák meg, milyen osztalékot fizetnek majd részvényeseiknek, s ehhez milyen nyereséget kell produkálniuk. — Az irányitó apparatus változatlanul a volt vezér- igazgatóság marad, hiszen ha a Medicor konszernnek 98 százalékos részvénytöbbsége van az új részvénytársaságokban, ez azt jelenti, hogy az igazgatótanácson keresztül, sőt a közgyűlésen is a vállalatok sorsát meghatározó szavazattöbbséggel rendelkezik. Gyakorlatilag a függőség majdnem olyan, mint a tröszti leányvállalatok esetében. — A Medicor Irányító Vállalat operatív módon nem kapcsolódhat be a részvénytársaságok munkájába, tiszteletben kell tartania a közgyűlések, az igazgatóságok jogkörét. Mint fő részvényes, elsősorban a fejlesztéspolitika, a stratégia kialakításával törődik. A leányvállalatokhoz képest lényeges előnye az új társaságoknak, hogy a régi adósságokból gyakorlatilag nem cipelnek magukkal semmiféle kötelezettséget. Tiszta lappal indulnak. Mondhatom úgy is, hogy üres lappal, hiszen az álló- és forgóeszközökön, készleteken kívül forgóalapot nem tud számukra biztosítani a Medicor-központ. Viszont joguk van arra, hogy működésükhöz józan belátásuk szerint hiteleket vegyenek fel. Ez már a részvénytársaságok számláját terheli. — A Medicor Irányító Vállalat miből ,kívánja törleszteni a korábbi bankkölcsönöket, kamatokat? Hiszen ha az újonnan létesült részvénytársaságok is újabb kölcsönökért folyamodnak a bankokhoz, saját nyereségük ennek b fedezetéhez kell. . . — A vállalat eddig és ezután is pontosan eleget tesz hitelvisszafizetési kötelezettségeinek. A vállalati átszervezés második részében egyébként a Medicor — most már mint a részvény- társaságok 98 százalékos részvénytöbbségének birtokosa — áruba bocsátja részvényeinek egy részét. Elképzeléseink szerint a többséghez szükséges részvénymennyiséget tartjuk meg, s a többit értékesítjük. Mintegy 1,5 milliárd forint értékű részvényt kívánunk eladni. — S ezzel maga a Medicor konszern is részvénytársasággá válik? — Nem, erre a jelenlegi törvények nem adnak lehetőséget. Terveink szerint 1989. január 1-jével alakul át a fennmaradó vállalat részvénytársasággá, mihelyt ezt az új társasági törvény lehetővé teszi. A tíz újonnan alapított Medicor-rész- vény társaság elvesztette ugyan a láncait, de vajon honnan vehet magának jogokat? Mi a biztosíték arra, hogy az új konstrukcióban éppen egymással kívánnak kereskedni, s hogy továbbra is vállalják az alkatrészellátási kötelezettségeket egymás számára? S mi történik, ha például a fejlesztési munkára nem a Medicor Fejlesztési Rt-nek adnak megbízatást, vagy a kereskedelmet új formában kívánják gyakorolni? Lényegében joguk van arra, hogy teljesen új kapcsolatrendszert alakítsanak ki, ebbe az irányító központnak nincs beleszólása. Mindez feltételezi, hogy az egymás közötti team-munka sokkal szorosabban függ az eredménytől, a teljesítménytől. B. Zs. A hazai textilipar jelenlegi legmodernebb technikáját alkalmazva másfél millió négyzetméter műszőrmét gyártanak ebben az évben a Lakástextil Vállalat törzsgyárában, Szombathelyen. Az újonnan üzembe állított amerikai körkötőgépekkel sod- ratlan előfonalból készítik a kelmét. A hazai igények kielégítése mellett az idén már exportra is jut a kiváló termékből A csomagolás már régen túlnőtt eredeti funkcióin (áruvédelem, szállíthatóság), korunkban reklámozható lett. Az önki- szolgáló üzletekben új feladatot kell ellátnia: tájékoztatnia kell a vevőt a termék minőségéről, elkészítésének vagy használatának módjáról, súlyáról, áráról, tartósságáról, márkájáról. A gyárak versenye és a termelés bővülése folytán újabb és újabb márkacikkek — tejtermékek, édességek, ápolószerek, kozmetikai cikkek stb. — kerülnek az üzletekbe, és a vásárló töprengve áll a polcok előtt: ugyan melyiket válassza az egymással versengő termékek közül? A csomagolás tervezőjének ezért egyik alapvető feladata abban áll, hogy a terméket és a márkát szembetűnővé és gyorsan felismerhetővé, azonosíthatóvá tegye. Ebben a forma, az anyag és a grafika mellett a színek és szín- kombinációk játsszák a főszerepet. Különösen vonatkozik ez az élelmiszerekre, amelyeknél a fogyasztói csomagolásra még egy feladat hárul: étvágygerjesztő hatásúnak kell lennie. A színek kiválasztását három fő szempont dönti el. A fogyasztók, különösen a háziasszonyok, nemzedékeken keresztül bizonyos színelképzeléseket alakítottak ki A VÁSÁRLÁS LÉLEKTANA A színek a reklámban az egyes termékek ízéről. Így a zöld szín a tejtermékek csomagolásán a savany- kás ízt sugallja, tehát kefirhez, túróhoz illik. Az édes tejnek, a vajnak, a tejcsokoládénak ezzel szemben a kék a jellemző színe, a gyümölcsöt tartalmazó élelmiszereknek pedig a sárga, a narancs vagy a sötétvörös felel meg. Ezek a fogyasztók által tudatosan felismert vagy tudat alatt regisztrált színek közrejátszanak abban, hogy a vásárló villámgyorsan felismeri a polcon sorakozó termékek közül a kívánt élelmiszert. Az, hogy a termékre jellemző szín a csomagoláson hogyan keletkezik, alapszínként-e vagy csak jelzésként (például hosszanti csík formájában), részletkérdés és a csomagolás tervezője dönti el. A színlélektanról már köteteket írtak és mindenki, aki reklámmal foglalkozik, tudja, hogy a színek lélektani hatást gyakorolnak a szemlélőre. A tapasztalatok szerint a kék nyugodt, hideg szín; megnyugtat vagy önuralmat sejtet. A fekete a gyász, a szerencsétlenség és a tagadás szimbóluma; földrészünkön az elmúlt kétezer év alatt a sátánt, a kalózokat, a gyászolókat és az anarchistákat jelképezte. Egyes márkacikkek csomagolásában azonban a fényesen csillogó fekete szín előkelőséget, exkluzivitást jelenthet. A vörös szín az aktivitást, erőt és önbizalmat sugall. A világos piros óhatatlanul a csomagolásra irányítja a tekintetet, de sötétebb árnyalatai ellenkező hatást kelthetnek. A zöld szín állandóságot, hűséget szuggerál; világosabb, élénkebb tónusaiban frisseséget, fiatalságot, természetességet érzékeltet. A sárga szín vidámságot, derűt, aptimizmust sugároz; ún. szignálszín, akárcsak a piros, a csomagoláson harsog. A barna az anyaföld színe, biztonságot, szolidságot, megbízhatóságot fejez ki. A fehér a tisztaság és a világosság jelképe; világos kékkel vagy halványzölddel kombinálva friss vagy frissítő hatást kelt. Az élelmiszerek csomagolásában a színnek olykor természetességet, ízletességet, jó minőséget, vagy éppen laboratóriumi tisztaságot, baktériummentességet is ki kell fejez.nie. Emellett a vásárlók ízlésével, mentalitásával is számolni kell: a gyermekek például az élénkebb, ragyogóbb színeket: kedvelik, míg a megállapodott, konzervatívabb ízlésű idősebbek a nyugodt, világosabb színeket. Ha az élelmiszer új, szokatlan ízkombinációt ígér, és vásárlóközönsége az újító hajlamú, fiatal fogyasztóréteg, tanácsos valamilyen divatos színkombinációt alkalmazni. Külön vizsgálatot igényel az exportcsomagolás, mert sok piacon az élelmiszer-csomagolásban sajátos szintra- díciók érvényesülnek. A csomagolás színei közé tartozik az arany is, amely értéket sugall, és a minőséget is hangsúlyozza. Mint minden színnel, az arany adagolásával is csínján kell bánni a csomagolás-tervezőnek: egy hajszálnyival több arany, és a csomagolás máris „újgazdaságot”, sőt mi több, magas árat sejtet, és a vételi döntést kedvezőtlenül befolyásolhatja. Az élelmiszerek csomagolásában az arany, hacsak nem luxus jellegű élvezeti cikkről van szó (márkás csokoládé, szeszes ital vagy cigaretta), csak kisegítő színként, díszítőelemként szerepelhet. A márkakép kötelez; a márkacikkek fogyasztói csomagolásánál mindig számolni kell a központi márkaképpel, és ezen belül a márka jellemző színével. A tervezőnek tehát, ha egy termékcsalád csomagolását alakítja ki, összhangba kell hoznia a termékek jellemző szírrét a központi márkaszínnel. Ez nem mindig oldható meg enykönnyen, mert a márkakép jelzőszíne adott esetben zavaró, disszonáns tényező lehet. A márkakép jellemző színének alkalmazása azonban igen nagy előnyt jelent: megkönnyíti a márka azonosítását, A fogyasztói csomagolás színét tehát a felsorolt tényezők figyelembe vételével, a termék tulajdonságaival, a megcélzott vásárlói réteg ízlésével vagy színelképzelésével, és a termék általános márkaképével összhangban kell megválasztani, úgy, hogy -a csomagolás az üzletek polcain szavak nélkül is beszéljen. És ezt is teszik a csomagolás-tervezők (még ha fel is lehetne sorolni néhány ellenpéldát...). M. K.
