Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
1988. április 16., szombat Somogyi Néplap 3 SOMOGY ÚJ ÁLLAMI DÍJASAI Gazdaságpolitikai szándékaink „Az ember egymagában nem boldogul" A százötven házat alig számláló zalai kis falut, Bu- csutát, minden oldalról erdő vette körül. A harmincas évek elején még kövesútja sem volt. Az erdő, a közéjük ékelődött -szántóföld adott szerény megélhetést a lakóknak. Az elzárt, talán kicsit bezárt világban a gyerekeket az erdő, a föld nevelte; nyiladozó értelmük ezer szállal kapcsolódott a természethez. Érthető, hogy ólmaik, vágyaik is ide kötődtek. — Az erdész akkora ember volt abban a közösségben, mint ma egy megyei első titkár. A mi gyerekvilágunkban igen merész vágy volt, hogy valakiből legalább rakodókezelő legyen a kisvasúton ... Az élet ennél a merész álomnál sokkal többet tartogatott a bucsutai fiú, Takács László számára. Nem tálcán kínálva a lehetőségeket, hanem erőt, kitartást, emberséget követelő és próbára tevő akadályokat állítva. Az élet kérdezett: képes vagy-e megbirkózni a nehézségekkel? Takács László felelt. Legelőször talán így : — Szeretem az erdőt! A keszthelyi polgári fiúiskola elvégzése után ezért mentem a bánokszentgyörgyi erdőgondnokságra dolgozni. Nagyon szerettem ott lenni, de közelgett a katonaidő ... Az emberi egyéniséget formáló nevek közül először az egykori tanítóé, Kiss Gyuláé kerül szóba. — ötvenkettőben már megyei tanácselnök-helyettes volt, és azt tanácsolta: egy módon „úszhatom” meg a katonaságot, ha szakérettségire jelentkezem. Ez a mozzanat azért vált maradandóvá, mert tulajdonképpen innen számítható a mába vezető életút. A felvételi sikerült Nagykanizsán, utána egyenes út vezetett a soproni erdészeti főiskolára. Nemcsak a szakmai érdeklődés, az ismeretanyag, hanem az ifjúsági mozgalmi tevékenység kiteljesedésének is az évei voltak ezek. Takács László már párttagként került a főiskolára, ellátott ott DISZ-vezetői majd KISZ-titkári teendőket, ott élte át 1956-ot. A nyolcvan, két tagú évfolyamból tizenhármán maradtak itthon hazájukhoz, hivatásukhoz, eszmei meggyőződésükhöz híven. — Tanulni lehetett azokból a viszályokkal, cívódá- sokkal terhes időkből is. Persze az igazi iskola ötvenkilenc után következett. Ismét nevek bukkannak elő — Illés Pista bácsi, Szekeres Gyula bácsi a szűkebb pátriából, a baki erdészettől. Hat évig erdőművelési műszaki vezető, majd két évig erdészetvezető volt itt Takács László. Mint tiszta erdei forrás, buzognak az emlékek. Emlékek? Talán nem is csak azok! — Itt tanultam meg igazán a rend és a fegyelem pontosságát. Itt ismertem fel valójában, hogy csak közösségben, együtt lehet dolgozni. Az ember egymagában nem boldogul; ha nem talál támaszra, társakra, nem tud összhangot teremteni, együvé tartozni. Jó kollégák voltak, és . .. Hát igen ! Sok szép időt hagytunk magunk után. Meghatározó élmények, hatások voltak ezek az életemben. Ha azt kérdezi, mi jut eszembe leggyakrabban, „négyszemközt” önmagámmal, akkor csak a baki évekre utalhatok. Emberi tartás és összetartozás. önbecsülés és a másik tisztelete. A labdát pasz- szolni kell, mert a futballban is csak az összjáték vezethet eredményre. A fiatal szakembert segíteni kell és hagyni, hogy dolgozzon, legyen tere a sikerének és esetleges tévedésének is, — Minden felsőfokú végzettségű szakembernek lakást adnék, ha én lennék az állam, hogy értékes erejét, energiáját arra fordíthassa, amit hivatásának tekint. A baki évek kapcsán ezekről a gondolatokról beszélgettünk Takács Lászlóval. Aztán az 1967-es váltásról. A zalaegerszegi erdőrendezőség igazgatója lett. Amikor odament, volt három kis irodaszoba, néhány dolgozó és egy motorkerékpár. Amikor eljött, már többszín- nyomásos térképek álltak rendelkezésre a mindig távlatokat szolgáló erdőrendezéshez, volt talajlaboratórium, és. a harminc dolgozó kulturált és megfelelő szociális körülmények közöt't végezte feladatát. — Az életemben minden fontosabb fordulókor megkerestem az apámat. De akkor, amikor már döntöttem. Hetvennégy nyarán is így volt, amikor Somogyba kerültem. Nem akarta sohasem irányítani az életemet, de mindig tudott olyan tanácsot adni, amire támaszkodhattam. Tizennégy év távlatából is pontosan emlékszik három adatra: 1974.-ben a gazdaság nyeresége 42 millió, az erdőfenntartási járulék 17 millió, a fejlesztési alaphiány 41 millió forint volt. Ma 384 millió forint a gazdaság nyeresége, 123 millió az erdő- fenntartási járulék és az érdekeltségi — az akkori fogalmak szerint — a fejlesztési alap, négyszáz millió forint. 15-ről 800 millió forintra nőtt az export, szélesítették a feldolgozást, korszerűsítették a technikát. — Az első három év nagyon nehéz volt. Az első évben még a család sem élt itt; a szó szoros értelmében éjjel-nappal a gazdasággal foglalkoztam. De így sem jutottam volna semmire, ha a munkatársak nem úgy álltak volna mellém, mint tették. Ahogy mondtam: az ember egymagában nem boldogul. Tekintetében tiszta öröm csillan. — Gyerekkoromban elérhetetlennek látszott erdésznek lenni. Most egy elérhetetlennek tetsző elismerést kaptam. Más dolgom már nem lehet, mint igazolni: nem voltam méltatlan rá. Az erdők övezte Bucsután, ahol már százhúsz ház sincs, borsót vetegetve a kis kertben, lehet, hogy ugyanerre gondol, ezt kívánja fiának a jóval hetven fölötti idős asszony. Vörös Márta A Magyar Szocialista Munkáspárt májusban ösz- szeülő országos értekezletének állásfoglalás-tervezete a legnagyobb hangsúlyt a párt vezető szerepének érvényesítésére, a politikai intézményrendszer működésének fejlesztésére helyezi. Tudományos igényességi! elemzést Az elmúlt másfél évtizedben gazdasági fejlődésünket befolyásoló külső tényezők és gazdaságpolitikánk cél- és eszközrendszere mélyenszán- tó, tudományos igényességű és ezért időigényes elemzést igényel. A magyar gazdaság a 70- es évek elején felszálló ágban volt ugyan, de nem volt erős, ellenkezőleg: nyersanyagokban, energiahordozókban, élenjáró technológiában szegény volt és mint hamar kiderült, kellő ütemű alkalmazkodásra sem volt képes. Kezdetben ennek még szükségességét sem ismertük fel, sőt tagadtuk. Bíztunk a szocialista gazdálkodási rend felsőbbrendűségében, válságmentességében, és mindenekelőtt a szocialista gazdasági együttműködés erejében. Mikor a lehetséges legjobb megoldás hogyanjára kerestük a választ, azt a növekedési ütem gyorsításában véltük megtalálni. Csaknem öt évig jártunk ezen az úton, s bár a vége felé — 1977-ben — már felismertük, hogy a struktúra átalakítása nélkül ez nem vezethet sikerre, gyakorlati lépéseinkben ez a felismerés nem tükröződött. A változatlan struktúrában megvalósított növekedés — melynek feltételezett hozamát közben el is osztottuk — súlyos egyensúlytalansághoz, a külső adósság erős növekedéséhez vezetett. Mai helyzetünket — és nagymértékben a közhangulatot is — negatívan befolyásolja, hogy az 1982—84. közötti időszakban a külső és belső egyensúly javításában elért eredményeket nem reálisan értékeltük. Ez némi zavart okozott és a prioritások összhanghiányát eredményezte. A VII. ötéves terv cél- és eszxözvendszere tükrözte az ebből fakad! el lentmondásokat, amelyeket az azóta végbement gazdasági folyamatok elmélyítettek. A párt ezek elemzését részben elvégezte, a Központi Bizottság határozataiban a következtetéseket levonta, a követendő irányokat kijelölte. Ezt a munkát a pártértekezleten, majd a XIV. Növelte termelését a barcsi fűrészüzem Keresett a parketta Csak kellemes gondja volna az idén a barcsi fűrészüzemnek, ha nem hátráltatná egy bosszantó körülmény a munkájukat. Termékeik keresettek: a hagyományos és a szalagparketta is jól eladható most itthon és a tőkés országokban. — A termelésünket 25 százalékkal emeltük — mondta Steiner András főmérnök — : a korábbi, nyújtott műszakról a kétműsza- kos munkarendre álltunk át és mintegy 40—50 új munkást vettünk fel. Az üzem jellege miatt elsősorban betanított és segédmunkásokat. A keresletet teljesen mégsem tudjuk kielégíteni. Az üzem az idén 500 millió forint árbevételre számít; és arra, hogy ennek a fele a tőkés piacon eladott termékekből származik. A barcsi gyár termékei keresettek az NSZK-ban, Ausztriában, Hollandiában és Svédországban is. A kedvező piaci helyzet és a kapacitás alapján az idén 32,5 millió forint nyereségre számítanak. — Az ennél nagyobb ter- , melésre azért nem, mert a szárítóberendezésünk kapacitása kicsi. Fejlesztését most akarjuk megoldani, és vele évtizedes gondunkat megszüntetni. Tervezzük a nagy- frekvenciás présünk cseréjét is. Ez a berendezésünk már 14 éves, és a vázszerkezete teljesen elhasználódott. E nélkül a gép nélkül pedig nincs parkettagyártás. Akarunk építeni két új, egyenként 200 köbméteres kapacitású térszárítót. Jelentősen hátráltatja az is a termelést, hogy a gyár segédanyagbeszerzési lehetőségei korlátozottak, mert a hazai háttéripar megbízhatatlan, az importanyagokhoz pedig nehéz hozzáférni. — A jelenlegi lakk-készletünk csak mintegy kétheti termelést tesz lehetővé. Ha ez is elfogy, nem tudunk lakkozni. A Budalakk nem ígért semmit, a dán import lakkra pedig nincs behozatali engedélyünk. A 250millió forintos tőkés export mellett az importszükségletünk 30 millió forintkongresszuson is folytatni kell. Elmélyült ellentmondások A helyzet okainak világos megértésével azonos fontosságú, hogy a kibontakozást szolgáló programtól várható eredmények alatt mit értünk, illetve mikorra várjuk azokat. Megkezdődött a népgazdaság helyzetének stabilizálását célzó kormányzati program végrehajtása, ami egyúttal a párt által megfogalmazott gazdasági-társadalmi kibontakozási program megalapozását szolgálja. Az 1988. évi terv alapvető feladataként megjelölt külső egyensúlyi helyzet javítása, a fizetőképesség fenntartása, és egyidejűleg a belső egyensúlyi viszonyok romlásának megakadályozása érdekében a kormány már markáns gazdaságirányítási intézkedéseket hozott. A nem rubel elszámolású export ösztönzése és az import gazdaságos kiváltása minden eddiginél erőteljesebben és összehangoltab- ban került a szabályozás középpontjába. A struktúrapolitika követelményeinek megfelelően a központi beruházási feladatok és az állam fejlesztéspolitikájának felülvizsgálata megtörtént. Az adóreform megvalósításával is összehangoltan, a központi támogatáspolitika és magatartás erőteljes változása is megkezdődött. A gazdaságpolitikai szándékok következetes érvényesítése érdekében történtek meg a kormányzati szervezet és a munka átalakításának első jelentős lépései. Pénzbőség és várakozás A szerkezetváltás ütemét fékezi, hogy nem sikerült határozottan előrelépni a veszteséges tevékenységek felszámolásában. A hatékonyságot a gazdaság pénzbősége, helyenként az exportkényszer, de a költség- vetés támogatáspolitikája • és a termelői árak alakulása iránti várakozások sem kényszerítik kellően. Az egyéni teljesítmények nagyobb ösztönzését bérrendszerünk és a keresetszabályozásba kényszerűen beépített korlátozások is fékezik. A szabályozásban megtett lépések hatásfokát gyengíti, hogy csak nemrég indultak meg azok a munkálatok amelyek az ezekhez kapcsolódó további szükséges változásokat hordozzák. Ilyenek mindenekelőtt a költségvetés-, a jegybanki szféra és a tervezés összehangolt továbbfejlesztése, egy korszerű társasági törvény megalkotása, a bér- és árreform kérdése, a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer reformja, valamint a lakás- gazdálkodás korszerűsítése. Mohai László az MSZMP KB osztályvezető-helyettese VÁLTOZÓ KÖZMŰVELŐDÉS Uj munkahelyek a Medicor telepén Tóth János, a megyei pártbizottság titkára Csurgóra, és Iharosberénybe látogatott csütörtökön. A megyei pártbizottság tagjai közül Deák Ferenc megyei munkásőrparancsnok és Szabó István, a csurgói Meta- lux Ipari Szövetkezet csoportvezetője vett részt a látogatáson. Csurgón a tanácson Van- csura József, a városi jogú nagyközségi pártbizottság és Gál Endre tanácselnök a közművelődés helyzetéről adott tájékoztatást. Elhangzott: az irányítás, Csurgó kisugárzása az átlagosnál jobb. Ez többek között a gimnáziumnak köszönhető. Leszögezték, a közművelődés tárgyi föltételei nem romlottak, de nem is javultak. A tanácselnök szerint erősíteni kell az önkormányzatot, az önkezdeményezést. Jobban meg kell ismerni a valós igényeket, és ehhez igazítani a közművelődés formáit, kidolgozni a különböző rétegekhez szóló jó programokat, Csurgón és körzetében elsősorban azokat a sajátosságokat szeretnék erősíteni, amelyek csak rájuk jellemzőek. Ezek közé tartozik a népművészet, a diákszínjátszás. A csurgói gimnázium 200. évfordulóját szeretnék nemcsak az oktatás, hanem a közművelődés ünnepévé is tenni. Olyan rendezvénysorozatot indítanak útjára, amelyben ösz- szekapcsolják a közművelődést és az idegenforgalmat. Arról, hogy milyen a köz- művelődés Csurgó körzetében Kakrik János, berzen- cei, Benkö Miklós zákányi, és Zakócs László iharosbe- rényi tanácselnök beszélt a tanácskozáson. Tóth János az elhangzottakra felelve mondta el: a kultúra képes a saját értékénél nagyobb érték előállítására. Ezt meg kell az emberekkel értetni, s akkor sikerül előbbre jutni ezen a területen is. Sok mindenre szükség van ehhez; olyan emberekre is, akik hajlandók tenni ezért és nemcsak pénz ellenében. Elkötelezettség, elhivatottság, elszántság, — adott esetben példa- mutatás — is kell ehhez. Kifejtette: Csurgón és környékén egységes szempont alapján ítélték meg a körzet közművelődését. Véleménye szerint a párt és a tanács koordinációs munkájának így kell kiteljesedni, mert az egységes szemlélet révén kiegészítik egymást. A megyei pártbizottság titkára örömmel nyugtázta : a beszélgetésen elismeréssel szóltak az értelmiségiek munkájáról. Azt kérte, hogy az értelmiség minden csoportjához találják meg az utat, nemcsak a pedagógusokhoz. Felhívta a figyelmet az önszerveződő egyesületek, csoportok támogatására, jó példaként Pogányszentpé- tert említette. A látogatás résztvevői ezután a Medicor iharosberé- nyi telepét nézték meg, nagy érdeklődéssel az új termék, az EDR 750 B röntgenberendezés-vezérlőszekrény szerelését. Az idén nyolcvan készül belőle, jövőre azonban már négyszáz. Pécsi László telepevezető elmondta: meghonosítása során igazi lelkesedés, összefogás és vállalikozószellem volt tapasztalható. A vendégeknek megmutatták az új csarnok helyét is: a megyei tanács hatmillió forinttal támogatja az építkezést a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére elkülönített alapból. Itt ugyanis 40—50 embernek adnak majd munkát. A telepvezető megjegyezte: ez jobb a területnek is, mintha az lenne a gond, mint oldják meg a létszámléépí- tést. Deák Ferenc fogalmazta meg a látogatók véleményét: elismeréssel szólt arról, amit láttak az üzemben és megemlítette: még nagyon sok a tartalék ebben a közösségben. Tóth János, a megyei pártbizottság titkára Czár Jenő párttitkár tájékoztatója után a pártirányítás, a demokratikus centralizmus mai értelmezésével kapcsolatos kérdésekre felelt, amelyeket a telepen dolgozó kommunisták tettek fel.,
