Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

2 Somogyi Néplap 1988. április 16., szombat Az MSZMP Központi Bizottságának 1988. május elsejei jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen a marxizmus-leninizmus! 3. Éljen május elseje! 4. Éljen a magyar—szovjet barátság! 5. Erősítsük a szocializmust építő népek barátsá­gát! 6. Éljen a kommunista és munkáspártok szolida­ritása! 7. Atomfegyvermentes világot! 8. Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiség­nek! 9. Támogatjuk a európai béke és biztonság ügyét! 10. Nemzeti összefogással a kibontakozási prog­ram megvalósításáért! 11. Előre az 1988. évi népgazdasági terv teljesí­téséért! 12. Köszöntjük a munkában élenjáró kollektívá­kat és dolgozókat! 13. Fiatalok! Tanulással és jó munkával a társa­dalmi haladásért! 14. A szocialista demokrácia fejlesztésével a nép­hatalom erősítéséért! 15. Megújuló nemzeti egységgel a haladásért! 16. Előre a párt vezetésével a szocializmusért, a reformok útján! 17. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 18. Éljen és gyarapodjon szeretett hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság! Politika és nyilvános­ság. « (Folytatás az 1. oldalról) években mind erőteljesebbé válik a nyilvánosság bővíté­sének igénye. Ez összefügg a társadalomban végbemenő demokratizálási folyamatok­kal, a hatalom össznépi jel­legének erősödésével. A ha­zai tömegtájékoztatás struk­túráját, irányítási és felelős­ségi rendszerét azonban ke­véssé érintették az elmúlt évtizedek reformjai: sem a tájékoztatási rendszer fel­építésében, sem belső műkö­dési mechanizmusában nem történtek érdemi változások. Mindez a tömegkommuniká­ciós nyilvánosság megújítását sürgeti. A politika és nyilvános­ság című országos tanácsko­zás szombaton a szekcióülé­sek vezetőinek beszámolói­val folytatódik, majd Berecz Jánosnak, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vitazáró elő­adásával fejeződik be Deb­recenben. KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára Moszkvában fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ elnökét, akivel egyet­értettek abban, hogy a közel-keleti helyzet rendezé­séhez olyan nemzetközi konferencia vezethet, amelyen minden érdekelt fél, köztük a PFSZ és Izrael is részt vesz. VASÁRNAP: Egy teherautón keletkezett tűz miatt felrobbant a pakisztáni „ikerfőváros" — Iszlámábád és Ravalpindi - határában egy lőszerraktár, ahol az afgán ellenfor­radalmároknak szánt amerikai fegyvereket tároltak. A két városra hulló robbanószer és repeszek több száz embert megöltek, mintegy ötezret megsebesítettek. HÉTFŐ: A kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt Moszkvában Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök William Verity amerikai kereske­delmi miniszterrel. - Hollywoodban átadták az idei Qscar-díjakat: Bernardo Bertolucci olasz rendező film­je, „Az utolsó császár" kilenc kategóriában nyerte el a szobrocskát. KEDD: A „Béke és szocializmus" cimü nemzetközi kommu­nista elméleti folyóirat tartalmi és formai megújításá­ról kezdődött Prágában tanácskozás 90 kommunista- és munkáspárt részvételével. SZERDA: Megalakult az új olasz kormány, élén Ciriaco de . Mita kereszténydemokrata pártfőtitkárral. Ez a kormány is a kereszténydemokraták és a szocialisták együttmű­ködésén alapul, a kis középpártok támogatásával. CSÜTÖRTÖK: A genfi Nemzetek Palotájának tanácstermében aláírták az Afganisztánról szóló megállapodásokat. Az okmányok rögzítik, hogy Afganisztán és Pakisztán, a be nem avatkozás elvét tiszteletben tartva, rendezni kí­vánja kapcsolatait, és lehetőséget teremtenek arra, hogy az afgán menekültek visszatérhessenek hazájuk­ba. A két ország megegyezéséhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok nyújt nemzetközi garanciákat. A megállapodások értelmében május 15-én megkezdő­dik a 115 ezer fős szovjet csapatok kivonása Afganisz­tánból. PÉNTEK: Managuában folytatták tárgyalásaikat a sandinista kormány és a kontrák képviselői az ideiglenes tűzszü­net végrehajtásáról, és a végleges fegyvernyugvás fel­tételeinek megteremtéséről. Kommentárok a genfi megállapodásról A hét kérdései: Jelentős tényezője a rendezésnek Milyen újdonságot hozott a kínai parlament e héten véget ért ülése? szóló beszámolót. Meghatá­rozták a következő ötéves időszakra szóló feladatokat, s ezen belül jóváhagyták az idei költségvetést. Jang Sang-kun személyé­ben megválasztották Kína új államfőjét, és Li Penget megerősítették a miniszter- elnöki tisztségben. Döntést hoztak a központi kormány- szervek átalakításáról, a párt- és állami tisztségek kettéválasztását tartva szem előtt a bürokratizmus csök­kentése érdekében. Módosí­tották az alkotmányt, hogy törvényessé tegyék a magán- tevékenységet a gazdaság­ban. Elfogadtak még 11 ha­tározatot, köztük Kína első vállalati törvényét, illetve a vegyesvállalatok működésé­nek szabályozását. A történelmi jelzőt még­sem a végzett munka meny- nyisége, hanem a viták hangjának és tartalmának újszerűsége miatt érdemelte ki az ülésszak. Bár Kínában a vezetés évek óta hangsú­lyozza, hogy a gazdasági és politikai reform keretében döntő jelentőségű a demok­rácia fejlesztése, a külföld' megfigyelőket meglepte, hogy a záróülésen csaknem minden határozat elfogadá­sakor akadt néhány ellensza­vazat, illetve tartózkodás. A vitában több bírálat érte Csao Ce-jangot, a Kínai Kommunista Párt főtitkárát, és Li Peng kormányfőt is. A legfőbb állami vezetők megválasztásakor meglehe­tősen nagy volt az ellensza­vazatok száma: így 25 kép­viselő ellenezte azt, hogy Teng Hsziao-ping — az or­szág vitathatatlanul legte­kintélyesebb vezetője — a Központi Katonai Bizottság elnöke legyen továbbra is. Az ülésszak munkájának fontosságát talán a China Daily című pekingi lap fo­galmazta meg a legponto­sabban: „Szinte egy csapás­ra, és remélhetőleg tartós jelleggel sikerült eloszlatni azt a tévhitet, hogy egy szo­A csütörtökön Genfben Afganisztánról aláírt megál­lapodáscsomag annak elle­nére jelentős tényezője lehet a, regionális konfliktusok rendezésének, és így a nem­zetközi enyhülés előmozdí­tásának, valamint a szovjet —amerikai viszony további javításának, hogy nem in­tézkedett a katonai segít­ségnyújtás kérdéséről —eb­ben foglalható össze annak a 350 újságírónak a vélemé­nye, aki a Nemzetek Palotá­jából tudósította a világot a fontos eseményről. A történelmi jelentőségű mozzanat, amelyben itt nem­zetközi sajtómegfigyelők egy­értelműen a szovjet vezetés­nek, személy szerint Gorba­csov főtitkárnak nagy érde­met tulajdonítanak, a szov­jet fegyveres erők szabályo­zott, fokozatos kivonásának szerződéses vállalása. Szin­tén a megbékélés irányába hathat a sokmillió menekült előirányzott, biztosítékokkal szavatolt hazatérésének le­hetősége, ám ettől, valamint az előző tényezőtől nem kü­löníthető el, sőt velük elvá­laszthatatlanul is összefügg annak szerződéses kinyilvá­nítása: a továbbiakban nem engedhető meg semmiféle külső beavatkozás Afganisz­tán belügyeibe. Éppen ezzel összefüggés­ben tartja azonban kérdé­sesnek a genfi Le Matin és a zürichi Neue Zürcher Zei­tung tudósítója lapja pénte­ki számában, hogy Shultz külügyminiszter sajtóérte­kezletén mégis fenntartotta a jogot az Egyesült Államok számára a lázadóknak jut­tatott katonai segítség foly­tatására. Igaz, fűzik hozzá a politikai megfigyelők — eny­hítésképpen az amerikai dip­lomácia vezetője azt is kije­lentette: „önmérsékletre az Egyesült Államok is Önmér­séklettel válaszol”. Ez any- nyit jelente, hogy ha a Szov­jetunió nem támogatja az általa a nemzetközi jognak megfelelően törvényesnek tartott jelenlegi kabuli kor­mányt, akkor Washington is elállna a lázadók támogatá­sától. Meg nem erősített genfi, hírek szerint, amelyeket több pénteki svájci és ame­rikai újság is ismertet, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közös hallgatólagos megállapodás van érvény­ben: a szövetségesek a szö­vetségeseiknek juttatott ka­tonai segítséget — az Egye­sült Államok esetében a lá­zadókról, a Szovjetunió ese­tében a törvényes kabuli kormányról van szó — foko­zatosan megszüntetik, de az­zal a kikötéssel, ki-ki fel­újítja, ha a másik félnél fegyverszállítást tapasztal. Feltűnő volt ezzel összefüg­gésben Shultz külügyminisz­ter minden egyéb kommen­tárból elzárkózó ama meg­jegyzése, a Stringer rakéták Francia elnökválasztási hadjárat Politikai csata Kilenc nappal a francia el­nökválasztás első fordulója előtt a szélsőjobboldali nem­zeti fronthoz való viszony kérdése minden eddiginél erősebben ránehezedett a po­litikai csatára. A jobboldal esélyesebbik pályázója, Jacques Chirac miniszterel­nök nem győzhet a fasisztoid Jean-Marie Le Pen szavazói nélkül a második forduló­ban. Franche-Comté regionális tanácsában az elhunyt Edgar Faure elnök utódlásáért megejtett szavazáson a kor­mánypártok helyi képviselői szövetkeztek a Nemzeti Fronttal. A Nemzeti Front az elnöki székbe segítette az UDF egyik képviselőjét, sza­vazataikért cserébe megkap­ták az egyik alelnöki tiszt­séget. Chirac és Barre, a két jobboldali elnökjelölt nem győzte hangsúlyozni, hogy ami Franche-Comtéban tör­tént, annak pusztán helyi szállításának állítólagos megszüntetésére vonatkozó kérdés kapcsán, hogy Wa­shington „írásban nem álla­podott meg a szovjetekkel”. Sok újságíró ez alkalom­mal úgy érezte, mintha Shultz külügyminiszter az írásban szóra tette volna a hangsúlyt. A Le Matin feltételezése szerint Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Shultz csütörtök esti rövid megbe­szélésén — a moszkvai szov­jet—amerikai csúcs előké­szítésének kérdésén kívül — valószínűleg szintén érintet­te a katonai segély nehéz problémáját. Sevardnadze, — mint a Le Suisse című befolyásos genfi újság idézte — az amerikai segítség folytatásá­ról szólva kijelentette: ha Washington továbbra is fegyvereket juttat a felke­lőknek, akkor ez bonyolítja ugyan a helyzetet, de nem befolyásolja azt döntő mó­don mindaddig, amíg Afga­nisztán és Pakisztán tiszte­letben tartja a megállapodá­sokat. Az aláírt megállapo­dások szövegébe szintén nem került bele az a tény, hogy — tekintettel az Afga­nisztánban folytatódó kato­nai tevékenységre — Diego Cordovez ENSZ-főtitkár- helyettes a belső afganisztáni rendezés előmozdítása céljá­ból ingázni fog a kabuli kormány és a mudzsahidek- nek nevezett felkelők között. jelentősége van. Chirac kö­zölte, hogy ő „nem fog tele. fonálni” a két forduló között Le Pennek, de még pártjá­nak főtitkára sem. A minisz­terelnök mindent elkövet vi­szont, hogy a nemzeti front vesszőparipájának meglo­vagolásával, a bevándorlók elleni fondorlatos uszítással megszerezze Le Pen szava­zóit. Azzal vádolja Mitter­rand elnököt, hogy öt évig szemet húnvt az illegális be­vándorlás felett és ha újra megválasztják, nyilván ugyanúgy fog tenni. Mitter­rand válaszul azt mondta, hogy ezzel a gyanúsítással Chirac „a nemzeti front iker­testvérévé tette” pártját, az RPR-t. Nemcsak az időtartam, ha­nem a viták hevessége és nyíltsága is szokatlan volt az új összetételű kínai országos népi gyűlés szerdán befejező­dött ülésszakán. A demokrá­cia megteremtésében nagyon fontos állomásként értékelt tanácskozás beváltotta a vá­rakozásokat: megteremtette a személyi, szervezeti és jo­gi feltételeket a reform és nyitás politikájának haté­kony folytatásához. A Kínai Népköztársaság történetében most hetedszer megválasztott parlament el­ső ülésszakán nagy munkát végzett a majd háromezer képviselő. Mintegy száz mó­dosítást vetettek fel, mielőtt jóváhagyták a kormány el­múlt ötéves tevékenységéről Köpeczi Béla művelődési minisztert, az NDK-beli magyar napok kulturális küldöttségének vezetőjét Berlinben fogadta Vilii Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke A tűzoltók dolgoznak a romok között a texasi Austinban, ahova lezuhant az amerikai légierő egyik Fantom típusú repülőgépe Vietnam—kínai területi vita A vietnami hírügynökség pénteken éles hangú kom­mentárban utasította vissza a Spratly és Paracel sziget- csoportokkal kapcsolatos kí­nai Fehér Könyvet. A szi­getcsoportokra való kínai igény történelmileg és jogi­lag is teljesen alaptalan az írás szerint. A területi vitával kapcso­latban Hanoiban és a többi vietnami nagyvárosban pla­kátok, nagygyűlések mozgó­sítják a lakosságot. cialista ország parlamentjé­nek abban merül ki a fel­adata és hatásköre, hogy en gedelmesen rábólintson mindarra, amit a hatalmon levő párt és a kormány ve­zetői javasolnak” — írta ez a lap. G. I. Gépeltérítés Ismételt fenyegetések Teljesítsék a gépeltérítők követelését, különben min­den túszukat megölik — ez­zel a kéréssel fordult egy utas pénteken a kuvaiti ha tóságokhoz. Az utas — neve alapján valamely arab állam polgá­ra — rádión beszélt az algíri repülőtér irányítóközpontjá­val. Rendkívül rossz idegál­lapotban lehetett, men hangja annyira reszketett, hogy a központban először nem értették, és meg kellett vele ismételtetni az üzene­tet. Nicosiái arab diplomáciai forrásból pénteken ismere­tessé vált, hogy angol terro­ristaelhárító különítményt küldtek Ciprus larnacai re­pülőterére akkor, amikor az elrabolt gép ott vesztegelt. Kuvait állítólag bele is egye­zett az osztag bevetésébe, amit végül is Ciprus vétó­zott meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom