Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-10 / 59. szám
2 Somogyi Néplap 1988. március 10., csütörtök Fejlesztő típusú szervezetet hoztak létre NATO-CSÜCS UTÁN M. Gorbacsov a jovo heten Jugoszláviába látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jövő héten látogat Jugoszláviába — jelentették be hivatalosan Belgrádiban. A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség a bejelentést ismertetve közölte, hogy a látogatás idején nyilatkozatot írnak alá a J"KSZ és az SZKP, illetve Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatairól. Megnyílt az NSZK kulturális hete (Folytatás az 1. oldalról.) véleményt cseréltek az együttműködés további elmélyítésének lehetőségeiről. Ugyancsak megvitatták a kelet—nyugati viszony és az európai helyzet aktuális kérdéseit. A megbeszélésen részt vett Kovács László külügyminiszter-helyettes és Hans- Alfred Steger, az NSZK magyarországi nagykövete. Genscher az esti órákban megbeszélést folytatott Marjai József miniszterelnök-helyettessel, kereskedelmi miniszterrel. Megvitatták a kétoldalú gazdasági együttműködés helyzetét, a kapcsolat- bővítés lehetőségeit. Véleményt cseréltek Magyarország és az Európai Közösségek közötti tárgyalások kilátásairól, a megállapodás feltételeiről. A szerdai program befejezéseként Köpeczi Béla és felesége díszvacsorát adott Hans-Dietrich Genscher és felesége tiszteletére a Gun- del étteremben. Üjabb amerikai rendezési terv, véres, hat halálos áldozattal végződő túszejtési akció a Negev-sivatagban, a palesztin lakosság megmozdulásainak folytatódása, nézeteltérések és ennek megfelelően eltérő hangvételű nyilatkozatok az izraeli vezetésben — az elmúlt napok fejleményei közül találomra kiragadott néhány példa is jól jelzi talán, mennyire cseppfolyós, mennyire „mozgásban van’’ az elmúlt időben a közel-keleti helyzet. Még ennek tudtával is némi meglepetést keltett azonban az a frissen felröppentett hír, amely szerint az amerikai EN SZ-nagy követ Tuniszban titkos találkozón tárgyalt a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet magas rangú képviselőivel. önmagában persze a PFSZ soha nem vetett el a kapcsolatfenntartás lehetőségét a washingtoni kormányzattal. Azt viszont igen — amint a szervezet legutóbbi közleményei is hangsúlyozták —, hogy a jelenlegi amerikai rendezési elképzelések alapján kezdjenek párbeszédet, mivel a PFSZ megítélése szerint a korábbi Reagan-terv éppúgy, mint a mostani, Shultz által kifejtett elképzelés, figyelmen kívül hagyja a palesztin nép törvényes jogait. Ezzel magyarázható, hogy a szervezet — akárcsak jóné- hány más, érdekelt arab állam, például Szíria — elfogadhatatlannak tartja az amerikai külügyminiszter jelenlegi tervezetét. Furcsa ellentmondás, de vszkiilügyminiszteri bizottság tanácskozása A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága március végén Szófiában tartja soron következő ülését. A várakozásnak megfelelő eredmények születtek a „szuperkedden”, az amerikai politikai történetben példa nélkül álló választási napon. Kedden az Egyesült Államoknak egyszerre húsz államában rendezték meg az előválasztásokat, illetve az egyes pártok küldöttjelölő tanácskozásait, s ezeken a két nagy párt nyári elnökválasztó tanácskozása küldötteinek egyharmadát választották meg. A túlnyomórészt a déli, illetve az úgynevezett peremállamokban — az ország keleti és középső részeinek határán fekvő államokban — tartott választásokhoz néhány más állam is csatlakozott: a keleti partvidéken Massachusetts és Rhode Island, az ország középső részén Idaho, a nyugati partvidéken Washington, s Hawaii államban is rendeztek párttanácskozást. Bár a választási szabályok igen bonyolultak, s a leadott szavazatok száma nem tükröződik pontosan a megválasztott küldöttek számában (sőt, egyes helyeken a küldöttek számára nem kötelező annak a jelöltnek későbbi támogatása, akinek nevében most megválasztották), az eredmények sok vonatkozásban meghatározzák a választási hadjárat további alakulását, a végleges elnökjelöltek megválasztását. A republikánus párti jea szemben álló izraeli fél hasonló hevességgel (ám természetesen gyökeresen más megfontolásból) utasította vissza a Shultz által előterjesztett elképzeléseket. Samir kormányfő és a Likud- párt számára a nemzetközi konferencia gondolata bármilyen formában elvetendő. Partnere, Peresz külügyminiszter viszont hajlik a Fehér Ház indítványainak elfogadására. Kérdés, hogy az a hangulatváltás, ami a dimonai nukleáris központ közelében végrehajtott kommandóakció után jellemzi az izraeli közéletet, hogyan hat az ellenzéki .munkapárt véleményére. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a fegyveres palesztin akció időzítése és jellege aligha tette világosabbá az összképet. Sok függ attól is, hogy meg tud-e birkózni az izraeli kabinet a palesztin megmozdulások immár negyedik hónapja tartó hullámával. S az sem mellékes, hogy Samir miniszterelnök jövő heti amerikai látogatása során mennyire tudja befolyásolni a Reagan-admi- nisztráció illetékeseit az időközben kidolgozandó, máris beharangozott „ellentervvel”? A sokféle, sokirányú tapogatózásba, próbálkozásba elvileg Walters nagykövet tuniszi titkos küldetése is könnyen beleülhet — mármint ha a hír igaz. Azt azonban — a Közel-Keletről lévén szó — tanácsos szem előtt tartani, hogy minden hír, ám annak az ellentéte is igaznak bizonyulhat. Sz. G. (Folytatás az 1. oldalról.) zák a tájékoztatási és lakossági kapcsolatok osztályát, amely nem panaszirodaként működik majd, hanem tanácsadó és szolgáltató tevékenységet folytat. Végezetül elmondotta, löltek közül Bush alelnök könnyedén szerezte meg a szavazatok, így a küldöttek lojalitásának többségét a két legnépesebb államban, Texasban — amely hivatalos otthonának számít —, és Floridában. A többi jelölt a többi államban meg sem közelítette Bush szavazóinak számát. Bush a megválasztott 753 küldött közül 392-őt már megszerzett magának. Legnagyobb ellenfele, Robert Dole szenátor eddig csak 86 delegátust szerzett. Bush máris úgy nyilatkozott, hogy ezek után nemcsak a Republikánus Párt elnökjelöltségének elnyerésére számít biztosan, hanem a Fehér Ház birtoklására is a novemberi szavazáson. Az alelnök úgy vélekedett, hogy a szavazás eredménye a Reagan-kormány politikája iránti elismerés is. Nem igazolódott az ultrakonzervatív programmal induló egykori televíziós igehirdető, Pat Robertson reményei, és csak igen kevés delegátus jutott az ugyancsak konzervatív Jack Kemp képviselőnek. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ismét meggátolta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozott intézkedéseket hozzon Dél- Afriíka ellen, a fajüldöző rezsim legújabb jogfosztó intézkedéseinek megtorlására. A két állam megvétózta az el nem kötelezett államok javaslatát arról, hogy léptessenek életbe gazdasági megtorló intézkedéseket Pretoriával szemben, holott a javasolt intézkedések csak egyéves próbaidőszakra szóltak volna és jelentős részük nem szigorúbb annál, mint amit például az amerikai kongresszus foganatosított. Az el nem kötelezettek csoportja azt követően javasolt gazdasági intézkedéseket, hogy a pretoriai rezsim felfüggesztette a politikai csoportok jogait, betiltotta a tüntetéseket, s számos egyéb lépést tett a lakosság jogainak korlátozására. A javasolt intézkedések kivétel nélkül gazdasági jellegűek és egy részükről az ENSZ már korábban is hozott határozatot. A tervezet leállított volna mindenfajta Repülőgép-eltérítési kísérletet hiúsítottak meg kedden a Szovjetunióban, s a kibontakozott tűzharcban többen életüket vesztették. Mint a polgári repülési ügyek minisztériuma szerdán jelentette, fegyveres bűnözők egy csoportja megpróbálta hatalmába keríteni az Aeroflot szovjet légitársaság Irkutszk—Kurgan— Leningrád útvonalon közlekedő TU—154-es típusú gépét azzal a céllal, hogy külföldre szökjenek vele. hogy a társadalombiztosítás reformjára tett javaslatukat hamarosan megtárgyalja a Minisztertanács. A koncepció lényege az önkormányzati rendszerben működő, banki finanszírozású társadalom- biztosítási rendszer kialakítása a 90-es években. A demokratapárti jelöltek között nem akadt olyan egyértelmű győztes, mint a republikánusoknál Bush. Csak a vesztesek számára van bizonyosság. Gary Hart szenátor és Paul Simon szenátor csak igen kevés szavazatot kapott. Messze elmaradt az eddigi választásokon viszonylag jól szerepelt Richard Gephardt képviselő is attól az eredménytől, amit vártak tőle. Csupán saját államában. Missouriban szerzett elsőséget, a legtöbb helyen negyedik lett. Kimagaslóan szerepelt Jesse Jackson fekete bőrű lelkész, aki a nem végleges adatok szerint legalább négy államban végzett az első helyen: Louisianában, Virginiában, Mississippiben és Észak-Karolinában. A demokraták elnökjelölő kongresszusa népesebb. így ezúttal több küldöttet választottak, mint a republikánusok. A nem végleges adatok szerint Gore 349, Dukakis 320, Jackson 302 küldöttet szerzett magának eddig a nyári tanácskozásra. külföldi beruházást Dél-Af- riikában, megtiltotta volna hitelek nyújtását a pretoriai kormánynak. Ugyancsak javasolták, hogy az ENSZ tagállamai ne folytathassanak kereskedelmet Dél-Afrikával, ne importáljanak onnan nyersanyagokat, ne vásároljanak dél-afrikai aranyérmeket és ne szállítsanak kőolajat a fajüldöző rezsimnek. Az intézkedés egyéves időtartamra szólt volna, ezt követően a tanácsnak újra meg kellett volna vizsgálnia a dél-afrikai helyzetet, s annak alakulásától függően kellett volna megszüntetni, vagy megszigorítani a korlátozó rendelkezéseket. A javaslat elfogadása mellett tíz ország képviselője szavazott. Hárman tartózkodtak, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, a tanács két állandó tagja azonban az elfogadás ellen szavazott, így meggátolta annak elfogadását. Japán, Franciaország és az NSZK sem támogatta az el nem kötelezettek javaslatát: ez a három ország tartózkodott a szavazástól. A TASZSZ hírügynökség által ismertetett jelentés szerint „intézkedéseket tettek a bűnözők ártalmatlanná tételére”. A banda tagjainak többségét megsemmisítették, a többieket elfogták és bíróság elé állítják. A terrorakció során meghalt egy utaskísérő és három utas is. A sebesülteket a helyszínen elsősegélyben részesítették. Az ügyben a Szovjetunió főügyészsége megindítja a büntetőeljárást. A brüsszeli NATO-csúcs- találkozóról kiadott közleményt és a tagországok fővárosaiban azóta megjelent állásfoglalásokat és kommentárokat olvasva szembetűnik: a tanácskozáson nem születtek érdemi állásfoglalások. Ám egyesek, .így például a brit miniszterelnök éppen ezt tartják győzelemnek. Thatcher már a konferencia előtti bizalmas tanácskozásokon és a sajtónak adott nyilatkozatokban is kiállt amellett az amerikai elgondolás mellett, hogy a múlt év decemberi „szovjet— amerikai megállapodás nyomán támadt űrt” valamivel N ATO-hadgyakor laton be kell tölteni. Washingtonban és Londonban ugyanis úgy vélekednek hogy a közép-hatótávolságú rakéták eltávolítása után a NATO „védtelenné” válik a Varsói Szerződéssel szemben, ezért kell új nukleáris fegyverekről gondoskodni, a régieket pedig korszerűsíteni. Ez ugyan homlokegyenest ellentmond azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek a már említett szovjet—amerikai egyezmény megkötése után hangzottak el, s amelyek történelmi jelentőségűnek minősítették a megállapodást. De hát úgy tűnik, hogy az amerikai és a brit fővárosban egyesek azt hiszik: az emberek emlékezete ugyanolyan rövid, mint az övék. Ez nem is csoda. Hiszen Reagan elnök, amikor Brüsszelben rákérdeztek a közlemény egyik pontjára, állítólag azt válaszolta, nem emlékszik rá, hogy oivasta-e a dokumentumot. Az amerikai és a brit kormány nem kevesebbet akar, mint a NATO és a Varsói Szerződés között húzódó vonal közvetlen közelébe telepíteni azokat a nukleáris eszközöket, amelyek a Szovjetunió éj szövetségesei hátországát fenyegetik. Szó van az atom-tengeralattjárók átcsoportosításáról, F—11-es és F—16-os rakétanukleáris eszközök szállítására alkalmas harcig épek telepítéséről Nagy-Britanniába és Olaszországba. Előbbi készségét fejezte ki az új támadó- fegyverek befogadására, míg az olasz kormány nemtetszésének adott hangot a tervvel szemben. Ellenállást tanúsít a rendszerben lévő nukleáris fegyverek — Lance-rakéták, atomtüzérség, atomaknák — korszerűsítésével szemben a nyugatnémet kormány is. Bonnban úgy vélekednek, hogy a közép-hatótávolságú rakéták eltávolítása után megnyílik az út az újabb leszerelési lépésekhez, s átfogó leszerelési programot javasolnak, amelyek kidolgozására már 1987 júniusi, Reyk- javikban tartott tanácskozásukon határozatot hoztak a NATO-,külügyminiszterek. A leszerelés lendületének fenntartását sürgette Brüsszelben Francois Mitterrand francia elnök is, míg az ugyancsak jelenlévő Jacques Chirac kormányfő az amerikai— brit álláspontot támogatta. Ez a kétféle vélemény az egység teljes hiányát jelezte abban a francia kormányban, amely De Gaulle emlékezetes határozata és Franciaország 1967-es kivonulása óta a NATO katonai szervezetéből először küldött képviselőket a csúcstalálkozóra. A brüsszeli közleményt szóvirágok tarkítják. Egyszerre hangoztatja a keleti szomszédokkal folytatandó tárgyalások jelentőségét és a NATO katonai erejének fenntartását, mi több korszerűsítését. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha ezúttal ebben a kérdésben sem jött létre konszenzus. Bizonyára ezekre az ellentmondásokra is gondolt a Financial Times kommentátora, amikor úgy fogalmazott, hogy a tanácskozáson tomboló zűrzavar uralkodott. Figyelemre méltó az is, hogy Reagan hazatérte után adott rádiónyilatkozatában ismét olyan formulákkal találkozunk, amelyekről méltán reméltük, hogy lassan a feledés homályába merülnek. Az elnök úgy fogalmazott: „Itt az ideje a Varsói Szerződés bizonyos átalakításának és annak is, hogy a Szovjetunió Európában felhagyjon támadó stratégiájával”. Ügy látszik nemcsak az elnök, tanácsadói és beszédírói is feledékenyek. Elfelejtették például, hogy a Varsói Szerződés 1986 júniusi budapesti ülésén átfogó leszerelési javaslatot terjesztett elő, amely magában foglalta a hagyományos erők és fegyverzetek csökkentését az Atlanti-óceántól az Uraiig, továbbá a harcászati nukleáris fegyverek fokozatos felszámolását, a vegyi fegyverek betiltását. A NATO van tehát lépéskényszerben. Az a paradox helyzet állt elő, hogy e javaslatok többsége pozitív fogadtatásra talált a NATO több tagállamában. A nyugatnémet külügyminiszter például több fórumon, így a genfi leszerelési értekezlet február eleji nyitó ülésén újólag támogatta e javaslatokat. Washington azonban egyelőre hajthatatlan. Brit támogatással időhúzásra törekszik. Egyes amerikai politikusok talán abban reménykednek, hogy Reagan idejében már nem történik semmi, az új elnök pedig, ha akarna se tehetne semmit hivatalának első éveiben. Marad tehát a mozdulatlanság és a több- szólamúság. Pedig mindnyájunknak jobb lenne, ha végre eldöntenék, mit akarnak megvalósítani hangzatos leszerelési jelszavaikból. Kanyó András Szerda esti kommentárunk Titkos találkozó? Bush sikerét hozta a „szuperkedd" Biztonsági Tanács Megvétózták az el nem kötelezettek javaslatát Repülőgép-eltérítési kísérlet a Szovjetunióban Se előre, se hátra
