Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
4 Somogyi Néplap 1988. március 5., szombat ÁPRILISTÓL MŰSZAKI ÁTVÉTEL KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Jól haladnak a telefon központ szerelői Utolsó hónapjához érkezeti a kaposvári telefonközpont szerelése. A BHG szakembereinek március harminc- egyedikén kell felajánlaniuk az új központot műszak« átvételre. Jól haladnak a szerelők, s ha semmi sem jön közbe, idejében végeznek a munkával. Az épület sokágú labirintusában néhány fontosabb helyre vezetett el Horváth László, a kaposvári távközlési üzem osztályvezetője. A földszinten már csaknem minden kész, itt van az energiaellátó rendszer, ennek köszönhetően működik már az emeleteken minden, aminek most működnie kell. — Kétszeres biztosítással készült az energiabázis. A hálózatról kapjuk az áramot, ám ha kimaradás van, akkor a hatalmas akkumulátorok adják a 48 voltos egyenáramot, ha. tartós az áramszünet, akkor pedig automatikusan bekapcsol egy aggregátor. Részint azért fontos ez, mert a telefonnak mindig működnie kell, másrészt pedig azért, mert az új központ a nagyobb feszültségingadozást nem tűri el. Két szinttel följebb Vaspál László, a BHG szerelője az üzemfelügyeleti mérési rendszerről mondott néhány érdekességet: — A régi központban óránként vagy épp szükség szerint le kellett olvasni a forgalmi adatokat, ezeket papírra följegyezték, azután kisebb-nagyobb pontosságú következtetéseket vonhattak le a terhelésről, a túlterhelésről, a hibákról. Ez itt automatikus lesz. A mikroprocesszoros rendszer gyárunk saját fejlesztésű berendezése, vidéken itt Kaposváron az elsők között szereljük föl. Külföldön már jóvaL többet eladtunk. Ez a mérőrendszer önmaga értékeli az adatokat, amelyek egy képernyőre lehívhatók, ha nagy a baj, akkor a személyzet azonnal riasztójelzést is kap. Az ellenőrzőberendezés tulajdoniképpen már egy magasabb rendű műszaki színvonalat képvisel, mint maga a crossbar rendszerű központ, amelyet ellenőriz. Kamarás András, a gyár szerelésvezetője bemutatott még egy újdonságot, a szintén elektronikus rendszerű, kézikapcsolást lehetővé tevő géptermet. Nem mond ellent egymásnak a két tény: az elektronikus megoldás és a manuális munka. A magyarázat hozzá: — Húsz munkahelyről lehet bekapcsolni az országos rendszerbe azokat a hívásokat, amelyek még kézi kapcsolású központokból érkeznek vagy oda irányulnak. De a kapcsolást lehetővé tevő eszközök már a legmagasabb műszaki színvonalat képviselik. Ez az első ilyen manuális központ az országban; a BHG fejlesztette ki, itt vizsgázik Kaposváron. Láttuk még magát a ti- zenkétezres központot, a be- és kimenő vezetékek helyét, a számlálóberendezéseket, amelyekre sokan fognak haragudni, amikor értesülnek a telefondíjról ... Mindenütt serény munkával töltötték az időt az emberek, illetve jó néhány helyen már be is fejezték dolgukat. Horváth László elmondta: — Ahogy közeleg a kéthónapos műszaki átvétel, amikor szinte az egész napunkat próbahívásokkal és vizsgálatokkal töltjük majd, úgy sokasodnak a felada- taink és a hozzánk érkező bejelentések, kérések, kifogások is. A legtöbben azt kérik: ne változzék meg a telefonszámuk. Ez sajnos szinte lehetetlen. A számok 95 százaléka más lesz, mint eddig volt. De mindenkit szeretnénk kérni rá: higgye el, hogy nem szórakozásból változtatunk, hanem megfellebbezhetetlen műszaki okok késztetnek erre bennünket. Az év közepétől a helyi hívásokat és a belföldi távhívást az új központ továbbítja. A nemzetközi távhívásba a budapesti nemzet- kö.zü központ bővítését követően, 1989-ben kapcsolódik be Kaposvár és környéke, valamint Nagyatád. Nem sok idő kell már .. . Néhány próbakészülék működik. Egymást hívhatják a szerelést végzők ezeken. Kipróbáltam: még az ember fülénél sincs a kagyló, máris van vonal. És ez így lesz a második félévben minden lakásban, minden munkahelyen a megyeszékhelyen és még több mint tíz településen — már ahol van telefon. A mai helyzetet ismerve alig meri elhinni ezt az ember. L. P. A szemfényvesztő Prasszer Gyula Kevés olyan híres ember járta Kaposvár utcáit a századforduló éveiben, mint Prasszer Gyula, a hentes és kocsmáros. Hírnevét annak köszönhette, hogy ritka adottsággal áldotta meg a természet: ismerte' a tömeg- hipnózis tudományát. Először apámtól hallottam felőle, de nemrég találkoztam idősebb kaposváriakkal, akik személyesen is ismerték. Különös képességét a boszniai háborúban hasznosította először, amikor parancsnokait fordítva ültette föl a ló hátára, vagy éppen bakancsban, nadrág nélkül sorakoztatta löl a katonákat a parancshirdetésen. Le is szerelték hamarosan. Azt a kis időt, amit a harctéren töltött, másképpen magyarázta. Elhíresztelte magáról, hogy Indiában járt és egy fakír- tól megtanulta az okkult tudományokat. Ezt hamarosan hasznosította is. Elfelejtett a boltban fizetni, a ke- kereskedőt aztán meggyőzte, hogy már másodszor fizeti ki a portékát. A piacon így „szerepelt”: — Asszonyság, mennyiért adja ezeket a tojásokat? — Két krajcárért. — Ugyan, hiszen ezek mindegyikében egy korona van! — Hiszi a fene! Ezzel feltört egy tojást, és tényleg kiesett belőle egy korona. De a másikból iis. — Mem adom el! — mondta az asszony. Lement a Kapos partjára és feltörte valamennyi tojást. Egyikben sem volt semmi. Az úrnapi körmeneten Zimmert prépost rémülten látta, hogy a Fő utcán hömpölyög feléje a víz. Mindenki felkapta a szoknyáját, aki csak szoknyát viselt, és menekült. Az eset miatt beidézték a rendőrségre Prasszer Gyulát. Kihallgatás közben elsötétült a világ a rendőrfogalmazó eiőtt, a vádlott pedig kisétált a szobából. Kanizsára ment vásárba, lovaskocsival. Valahol, a tüskevári temető környékén apácaruhába bújt rablók támadták meg. Rosszul jártak. Nemcsak fegyverüktől fosztotta meg őket, hanem a ruháiktól is. Meztelenül mentek el. A Kálvária és a Zrínyi utcák találkozásánál állt a „Tűzoltóhoz” címzett kocsma. Itt fordult elő az is, hogy egy borosüvegbe varázsolta a zenekart, vagy úgy összezavarta a * banda játékát, hogy bábeli zűrzavar keletkezett belőle. Mindenki mást játszott, mint amit akart. Aztán „lakatot” rakott a szájakra, megszólalni sem tudtak az emberek. Szemfényvesztő mutatványos jött Kaposvárra a nyolcvanas években. A plakátok különleges mutatványait hirdették: a .tűzevést, a csepürágást és azt, hogy bárkinek kivarázsolja zsebéből a kendőjét, a pénzét. A műsor legnagyobb száma az lett volna, hogy egy, a közönségtől kért macskát és egeret úgy összebarátkoz- tat, hogy azok játszanak egymással. Nem így történt. Az egér egyszercsak megtermett kutyává változott, és olyan verekedés támadt, hogy öszedőlt a berendezés. Temetési menet ment végig a Fő utcán. Különös és szokatlan menet. Egy speditőr kocsin volt a koporsó, benne Prasszer Gyula. A menet cigányzenekarból állt. Ilyen vidám temetési menetet se látott még Kaposvár. A „halott” énekelt. Csúfon- dáros, frivol énekeket. És mindez azért volt, mert felesége azt kívánta: „Inkább lássa koporsóban, mint részegen.” Idősebb korában a don- neri Kioszkban volt a törzshelye. Kártyatrükkökkel szórakoztatta a közönséget. Apám megkérte, hogy árulja el a .titkát. — Édes fiam, én ezt magammal viszem a sírba — mondta. El is vitte. 1916- ban varázsolta át magát a túlvilágra ... Lévai József PIACI KÖRKÉP Szeszmentes adok-veszek ÉLTETŐ FORRÁSOK Trimmel Henrik pincéjében A Csillogón termett szőlő; nedű több mint 200 esztendeje itatja magát a kötcsei Trimmelekkel. Ez a kissé savanykás, zsíros ételek után különösen jóleső fehér bor állt az asztalon cserépkorsóban akkor is, amikor . a tavaly elhunyt Trimmel Henriket keresztelték. Miután nagyapját — aki szintén Henrik volt és 1848->ban született — koporsóba tették, ugyancsak a csillogói pincéből került búfelejtő a toro- zók poharába. Henrik bácsi helyett most a veje, György László, a népfront helyi elnöke tölt a pohárba. Apósának, a fáradhatatlan közéleti embernek, a kötcsei lokálpatriótának emlékét idézzük. 1948-ban, amikor az általa szervezett ifjúsági olvasókör negyedszázados jubileumát ünnepelték, részletesen megírta az egyesület történetét, és felolvasta a kultúr - házban. Így kezdte a krónikáját: „Okulásul irom e sorokat az ifjúságnak, hogy merítsen erőt a közért való fáradhatatlan munkához." Ez az olvasókör olyan egyesület volt, melynek tagjai kevesellték az elemiben tanultakat. és valamivel tá- gabb látókörre törekedtek, több tudásra, mint ameny- nÿit a vasárnapi istentiszteleteken, és a vásári ponyván árult könyvekből lehetett szerezni. 1923-ban alakult a kör, s egy év múlva már „hangos rádiójuk” volt, amelyet 10 millió koronáért csináltattak (igaz. hozómnak Akkortájt egész Somogybán csak a kaposvári Turul szállónak volt ilyen szerkezete. Trimmel Henrik volt az örökös alelnök, mert az elnöki tisztet mindig egy-egy „nad- rágos" embernek adták, hogy általa is kaphassanak valami támogatást. Az évék során az alelnök 110 műkedvelő előadást rendezett, s ezek közül sokat abban a kultúrházban, amelyet az olvasókör tagjai építette* társadalmi munkában. A falu krónikáját szintén fiataloknak írta „okulásul". Hat elemis parasztember létére „bemerészkedett” az Országos Levéltárba, hogy összegyűjtse mindazt az ismeretet, amely a kötcseieket érdekelheti. És leírt mindent. Tőle tudtam meg például, hogy Rozgonyiné Szentgyür^ gyi Cecília jutalmul kapta Kötését Zsigmond királyiól amiért Galambócz váránál megmentette az életét. A parókián a 800 oldalnyi gyülekezet-történetet végigböngészte. hogy valamit megtudjon a Türingiából bevándorolt ősökről. „Paksról gyalog jöttek — mesélte. — Ha útközben lepihentek, takarójuk a csillagos ég volt. Ennyit tudtam meg. A többit csak elképzeltem. Am;r,t ideértek. látták, hogy nem olyan termőföld az, mint amilyenről álmodtak. Az is lehet, hogy elcsüggedtek né hányán. Azután fölmentek a Csillogóra, hogy többet lássanak. Akkor megpillantották Somogy dombjait, erdeit, felszikrázott előttük a Balaton, távolabb meg a Bakony ködTött sejtelmesen. Elnémultak a gyönyörűségtől. Miután a táj eléjük tárta szépségeit, megbékélt szívvel ballagtak le a hegyről, hogy munkához lássanak telkeiken.” — Nézzük a mai állapotot — ráncolja a homlokát a 63 éves György László, aki 27 évig a szóládi műhely vezetője volt. Gépész ember. Apja is gépészkovács volt, — Jelenleg 780-an élnek a faluban — mondja —, s az emberek általában jómódúak. Kötésén, akárcsak Nagy- csepelyen, sokan tanultak felsőbb iskolákban, s közülük szinte valamennyien elköltöztek innét. Különösen sok jó agrárszakember került ki ebből a két kisközségből. Egyébként a körzeti orvoson, a védőnőn kívül itt lakik a körzeti állatorvos is. Az alsó tagozatos iskolába 156 tanuló jár (nyolc pedagógushoz), az óvodába 30 kisgyerek: két óvónő foglalkozik velük. Az ABC-üzle- tünk éppen olyan jó, mint p szóládiaké. Nem véletlen. Az egyikben Fábián János, a másikban a felesége az üzletvezető. Igen jó kereskedők, becsüljük őket. Kötésén van a környék legszebb kul- túrháza. A honismereti szakkörünk Mihály Gyula vezetésével dicséretesen működik, (tavaly emlékezetes kiállítást rendeztek) és a legjobb lakodalmak is nálunk vannak. Mit mondjak még? Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy Kötésének rajongói vannak... Két ilyen „rajongó” ül mellettünk. Az egyik budapesti, a másik helybeli lakos. Kovács Árpád (budapesti) : 10 éve dolgozom a Balaton partján a dabasi tsz gázszerelő részlegének vezetőjeként. öt évig Siófokon és a környékén építettük a gázvezetéket, majd Szárszó és a környéke következett. Most Őszödön dolgozunk. Elvetődtem Kötcsére, mindjárt az első alkalommal beleszerettem. Vásároltam egy 417 négyszögöles telket belterületen, erre szeretnék házat építeni. Szőlő már van rajta. Két felnőtt gyerekem van, mind a ketten szeretik ezt a vidéket. Őszintén szólva elegem van a fővárosból. Amikor ráhajtok az M7-es- re, mindig megkönnyebbülök. Olyankor megjelenik előttem Kötcse arca. Veszprémi Sándor (helybeli) : A nagyközségi tanács beruházási előadója vagyok, 27 éves. Feleségem pesti lány, most gyeden van. Tősgyökeres kötcsei vagyok. Apám a szóládi gépműhelyben, anyám a nagycsepelyi cénnázóban dolgozik. Felajánlottak nekem a tanács által parcellázott telkek közül egyet Szárszón. Teljes közmű, jutányos ár. Nem fogadtam el, helyette vásároltam Kötésén 'egy lakótelket. A szárszói teleli 150 négyszögöles, és az az előnye a köleseivel szemben, hogy teljesen közművesített. Kötésén egyelőre nem lesz földgázára. Viszont lesz egy 340 négyszögöles portám, domboldalban, ahonnét a kilátás megfizethetetlen. Ezenkívül ez a telek alkalmas arra is, hogy szőlőt, gyümölcsöt termesszek, hogy ellássam a családomat zöldségfélével. Értek hozzá, kár volna, ha nem csinálnám, ráadásul szeretem csinálni. A bejárás? Nem gond. Fél óra alatt Szárszón vagyok. Reggel 6 óra 30-kor indul a isz-busz Nagycsepelyről, délután négykor vissza. Ezzel utazom naponta. Kötésén az ellátás kifogástalan. A gyereknek lesz óvodája, negyedikes koráig helyben járhat iskolába, védőnő, orvos ugyancsak helyben. A feleségem, aki az esküvőnkig Pesten élt, mindenben egye .ért velem a jövőnket illetően. Neki is van kötcsei gyökere. A dédnagymamája " idevalósi . .. Bereczk Gyula a szárszói nagyközségi tanács elnöke, a kötcsei fő utcán rámutat egy hídra. Két-három méteres átjáró a vízelvezető csatorna felett. — Nemrég valami baja esett — mondja. — Beszakadt, vagy letört a karfája, máé nem emlékszem pontosan. Ezer forintos tétel... Odabent, a tanácsházán éppen egy szennyvízcsatorna megépítéséről tárgyaltunk. 100 milliós beruházás... De aznap ezt a hidat meg kellett csinálni. Itt, akkor, ez volt a legfontosabb. így teljes a feladatunk. Ezért gyönyörű. Szapudi András Nagyobb volt a forgalom, mégis valamiért szokatlanul nyugodtabbnak látszott a kaposvári hetipiac. Mint kiderült, a csarnokbeli „Cukrászdának” megtiltották a szeszmérést. Ami különös, hogy nyomban be is zárt. Szemet gyönyörködtető volt a primőrkínálat, sajnos az árakban már a 25 százalékkal megemelt helypénzt is meg kellett fizetnünk. Töltenivaló paprikát 15—20, hegyes erősef 12—16 forintért láttunk. 130 forint az uborka kilója, mérettől függően 12—20 forint a fejes saláta. Kecsegtető volt a hónaposretek 12-ért, s az lett volna a zöldhagyma is, ha nem 10 forint csompja. 15-ért mérték a burgonyát, 18-ért a főzőhagymát, 22—24-ért a lila csemegét. A frissesség látszatát őrizve újabb leveleket hántottak le a 10 forintos fejeskáposztáról. Nyakunkon a tavaszi fáradtság, így egyre nagyobb keletje van a szép almának. Már 30 forintot is elkértek kilójáért, ám aki nem volt válogatós, 18—22-ért kapott. Némi túlzással, színesítette a választékot a 36—40 forintos körte és a 60-ra tartott aszalt szilva. A napsütésben ismét felélénkült a baromfipiac, ahol 150-et kértek egy korosabb tyúkért, s 200-at egy lármás kakasért. Akkor már jobban megérte 220 forintot fizetni egy néma kacsáért. 47,50-es busát dobott mérlegre a halért árusa, míg a másik halbolt már megszokottan imponáló választéka a 45 forintos balatoni keszeggel bővült.. Különlegesség volt a 90 forintos halikra. B. F.
