Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
1988. március 5., szombat 5 A SZÍNHÁZ „HATALOM AZ EMBERSZÍV FELETT" Néplap Somogy és színházának ünnepe ÚTTÖRŐ SEREGSZEMLE TABON Nyert a „Többet ésszel" és az 5/b (Tudósítónktól.) A tabi Zichy Mihály Művelődési Központ színház- termében szerdán délután több mint ötszáz diák izgult társaiért: az általános iskola 1475. számú Petőfi Sándor úttörőcsapatának felső tagozatos rajai rendezték a kulturális seregszemlét. Dramatikus színjátszásban, énekszólóban, illetve hangszeres szólistaként és kamarazenei csoportban ösz- szesen 25 műsorszámot mutatott be a csaknem száz úttörő. Több jelenet is foglalkozott az iskolai élettel: láthattunk tréfás matematikaórát, biológia- és énektanítást, de „Hiszipiszi’' révén bepillanthattunk az eszményi iskola falai közé is. A zömében diákközönség nagy tapssal jutalmazta a jól sikerült jelenetek szereplőit... Végül is a zsűri, a témaválasztást a színpadi mozgást figyelembe véve, első helyre sorolta az 5. b osztályt, a „Többet ésszel” című, az úttörőéletet bemutató jelenetét. A második helyezést a 6. a osztály színjátszó csoportja érte el. A tabi kisdobosok seregszemléjét március 10-én tartják, a legjobb úttörők és kisdobosok térségi szemléje március 17-én lesz. Egon Hadován, jugoszláv szövetségi miniszter fejezte ki ezután örömét, s elmondta: a jugoszláv munkások igyekeztek méltók lenni a feladathoz, a bizalomhoz. Mint mondta: ez a produktum arra is adott példát, hogy a jó szomszédi viszony, a kölcsönös érdekek alapján miként lehet továbbfejleszteni együttműködésünket. Elismerések, kitüntetések átadásával zárult a hivatalos ünnepség. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki Her- nesz Jánost, a színház műszaki vezetőjét és Karsai Józsefet, a megyei tanács csoportvezetőjét. A művelődési miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetésben 9, Kiváló Munkáért kitüntetésben és miniszteri dicséretben 3—3, az építési és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben 3, miniszteri dicséretben 4 személyt részesített, s a Tegyünk többet Somogyért kitüntetést négyen vehették át, azok az egyének, munkások, vállalatok, vezetők közül, akik kiemelkedő munkát végeztek a Csiky Gergely Színház felújítása során. És mi lehetett volna más az ünnep koronája, mint az, hogy színházunk társulata újra saját otthonából hírt adva magáról, bemutatta Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámáját. S ez a megszólalás tárt kapukat jelez; élményt ígérve híy önmaga épülésére mindenkit a kultúra megszépült otthonába. mára adni nem kégy, hanem kötelesség. A kormány szándéka az, hogy a rendelkezésre álló pénzt az újító szándék, az értékteremtő akarat mögé csoportosítsa. Nem kétséges: kevesebb helyre jut, mint kellene, kevesebbre, mint szeretnénk. Mégis az a szándékunk, hogy valóra váljék, amit Széchenyi a magyar játékszínről szólva megjegyzett: „Tett és példa által hatni az egészre, dicső tiszt”. Medgyessy Péter ezután a kormány nevében köszönetét mondott mindenkinek: munkásoknak, építészeknek, tervezőknek, magyaroknak és jugoszlávoknak, akik becsülettel tettek eleget kötelességüknek. Köszöntötte a művészeket, akik nagyon várják már, hogy birtokba vehessék a színteret, majd így fejezte be ünnepi beszédét: — A kaposvári színház társulatának példája is igazolja, hogy a színművészet építhető, önszervező folyamat. Jelentősége ezért túlnő Somogy megye határain. Ez a színház nem elégedett meg azzal, hogy csak saját térségére sugározza ki szellemiségét; sikerült is fel- .hívnia magára a figyelmet hazánkban, sőt országhatárainkon túl is. Szándékaival és produkcióival vívta ki az elismerést. Kívánom, hogy ez folytatódjék tovább Thá- lia megújult otthonában. Méltó volt az ünnephez, hogy ezután az igazgató, Babarczy László szólalt meg, s halkan-szerény en, talán egy kissé megindultan is azzal ismerte el az ország, a megye hallatlan erőfeszítésének értékét, hogy kimondta: a színház húsz év alatt kapott állami támogatása sem éri el a rekonstrukció összegét... — Nagy értéket kapott hát a magyar szín- házkultura, s a társulat rá fog szolgálni — mint eddig is — erre a bizalomra — mondta. Medgyessy Péter mondott beszédet (Folytatás az 1. oldalról.) — Színházat nyitni évszázadok óta felemelő érzés; mert a színház maga is ünnep; a tiszta játék ünnepe, vagy ahogy Petőfi írja híres színészdalában: „hatalom az emberszív felett” —. E felemelő gondolatokkal kezdte ünnepi beszédét a Minisztertanács elnökhelyettese a tegnap délutáni eseményen, majd így folytatta: — Ma színházat nyitni ritka ünnep is, ezért az alkalmat és a hagyományt egyaránt becsülnünk kell. A hagyományt, amely -megköveteli, hogy mindent valódi értékén tiszteljük, az alkalmat pedig azért, mert az ünnepi pillanatokban is őszinteségre kötelez. Túlzás nélkül mondhatjuk: e mai esemény örömében szinte az egész ország színházszerető közönsége osztozik. A kaposvári .társulat, Somogy közönsége hozzáértésével, színházszeretetével jogosan formált igényt arra, hogy megújult, korszerű színházat vehessen a birtokába. Medgyessy Péter röviden visszatekintett színházunk történetére, majd így tette föl a kérdést: — Mi a magyarázata annak, hogy a kaposvári társulat ilyen nagy tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának a színházi világban és közönsége körében? A válasz: a hittel és önbecsüléssel végzett áldozatkész munka teremtett magának rangot, s ez ma társadalmi méretű programként is felfogható. De van még egy figyelemre méltó tanulság: az egészséges lokálpatriotizmus, amelyet országos méretekben nemzeti büszkeségnek, a „jól érzem itt magam” érzetének is nevezhetek. S ez a társadalmi cselekvés legszükségesebb feltétele. A Minisztertanács elnök- helyettese beszédének további részében a magyar társadalom és gazdaság fejlődésének új szakaszáról, ' a kibontakozáshoz vezető útról beszélt, a kormányzat felelősségéről, az alkalmazkodás vastörvényéről, majd a kultúráról, a művészetről szólva hangsúlyozta: — Egyetlen megújuló szándék sem nélkülözheti a szellemiség, a kultúra hathatós támogatását. A gazdaság megújított tehát nem jellemezheti szűklátókörűség, -nem válhatnak a kultúra „Harpagonjaivá”, csak pártolóivá, mecénásaivá. Államunk öt év alatt há- rommilliárd forintot költött a -színházak felújítására, tehát a nehéz időszak sem akadályozhatja meg, hogy igyekezzünk behozni a lemaradást. Az a véleményünk, hogy a kultúra száThália otthona
