Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV évfolyam, 55. szám Ára: 2,20 Ft 1988. március 5., szombat Háttérban — de meddig? Nem véletlen, hogy egy tevékenység, egy teljesít­mény említésekor az er­kölcsi és az anyagi elisme­rés (fontossága együtt szo­kott szóba kerülni. Az er­kölcsi és az anyagi egymás­hoz szorosan kapcsolódó kívánalom, mint a mérleg nyelve, összetartoznak. Ha bármelyik hiányzik, — akár­csak mérsékeltebben a má­siknál, — az elismerés nem lehet teljes, az egyensúly fel­borul. Az ember dolga az ész, az értelem kötelessége, hogy az egyensúlyt helyre­állítsa. mielőtt a mérleg nyelvei végzetesen elsza­kadnának egymástól. Az ügy, amelynek kap­csán ezt a példát említet­tem, talán még nem érke­zett a „végzetes” szakadás pillanatához az azonban bi­zonyos, hogy a feszültség hosszú idő óta létezik. Leg­utóbb ia Kaposfarm szarvas- marha-tenyésztő vállalat évzáró igazgatótanácsi ülé­sén került felszínre, még­hozzá — a Somogytól meg­lehetősen távoleső — felső- szentiványi szövetkezet fő­állattenyésztője tette szóvá. Saját példáján, saját üzemi tényeken bizonyította, hogy egy mezőgazdasági nagy­üzemben jó esetben har­madrangú ember (szakem­ber) az állattenyésztő, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem esik azonos elbírálás alá a növénytermelővel. Mondandója végső kicsen­gése az volt: nélkülözhetet­lenül fontos, jó és hasznos dolog, hogy a rendszer- szervező hozzásegíti az üze­meket az ágazat eredmé­nyesebb, jövedelmezőbb működéséhez, de szükség lenne arra is, hogy közre­működjön az e területen dolgozók méltóbb elismeré­sében. Ha csupán akkor, először találkoztam volna ezzel a gonddal, méltán vélhettem volna, hogy valami szemé­lyes sérelem, egyedi eset indította a spontán, olykor ironikus, szellemes fordu­latokkal fűszerezett felszó­lalást. Csakhogy ezzel a fe­szültséggel, itt. Somogybán is, nemegyszer találkoztam az elmúlt évek során. Az állattenyésztés leépü­lőben van; az állattenyész­tés kiszolgáltatott; a siker­ágazat a növénytermelés; az állattenyésztés jó esetben megtűrt rossz, mert csak a gond van vele, — és sorol­hatnám a több-kevesebb indulattal és keserűséggel megfogalmazott véleménye­ket. Nagyon mélyre kellene ásni, hogy kiderítsük: a magyar mezőgazdaság két hagyományos, alapvető te­vékenysége között miért alakult ki ilyen feszültség; miért bomlott meg az év­századokon át meglevő har­mónia. miért gyorsult fel a fejlődés és lett így siker­ágazat a növénytermelés, és vele párhuzamosan miért is­került fokozatosan háttérbe az állattenyésztés. Vele együtt azok az emberek is, akik e területen dolgoznak. Annyi bizonyos, hogy az egyensúly felbomlott, — és az sem kétséges, hogy hosz- szú távon ez nem tartható. Az időjárás viszontagságait a növénytermelés nehezeb­ben tudja kivédeni. Éppen az utóbbi egy-két év té­nyei bizonyítják, hogy egy üzemben létfontosságú „hát­tér” az állattenyésztés. Ám éppen ezt a „háttér” mi­nősítést kifogásolják az itt dolgozók. És joggal! Vörös Márta Somogy és színházának ünnepe TIZENNYOLC HÓNAP ALATT — MEGÚJÍTVA A SZOT elnökségének ülése Palackgyártó üzenet arattak a szennai tsz-ben sok gondolatot, eseményt hordozott.) Délután négy órakor kí­gyóit a nézőtér új, hatalmas csillárjának fénye, s a Kol- tai-színészházaspár köszön­tése, hívó szava után jelen­tek meg a függöny előtt legmagasabb rangú vendé­geink. Köztük köszönthettük Medgyessy Pétert, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, Egon Padován jugoszláv szö­vetségi minisztert, a Jugo­szláv—Magyar Kormánykö­zi Vegyesbizottság elnökét, Vajda György művelődési miniszterhelyettest, Petrovai László építési és városfej­lesztési miniszterhelyettest, dr. Gyenesei Istvánt, a me­gyei tanács elnökét és Ba­Az elmúlt évek talán leg­nagyobb somogyi eseményét, színházunk felújításának be­fejezését, átadását ünnepel­tük tegnap Kaposváron. S hogy az igazgató szavaival éljünk: „Ilyen összetételű közönség még soha nem volt együtt a Csiky Gergely Szín­ház nézőterén" ... Csak­ugyan. Szinte az egész me­gye; városaink, nagyobb te­lepüléseink képviselői, vál­lalatok, intézmények vezetői, magas rangú fővárosi és ju­goszláviai vendégek voltak tanúi a társulat, valameny- nyiünk örömének. Az 1911- ben avatott színház felújí­tása csaknem négyszázmillió forintos költséggel, alig két hónappal az eredeti határidő után befejeződött. „Lényege­sen jobb lett a színpad és a nézőtér kapcsolata." S e jel­képes megállapítás ezernyi — az ünnep alkalmából szinte felsorolhatatlan — új építészeti, hang- és világí­tástechnikai megoldást, ba­rátságosabb otthont is jelent Thália papjai és közönsége számára. A délelőtti sajtótájékozta­tón a házigazdák — s ez alatt a megyei művelődés és a színház vezetőit együt­tesen értjük — a jó gazda szenvedélyével és büszkesé­gével mutatta be új színhá­zunkat, szinte minden te­kintetben tökéletesített adottságait. Ezúttal csak egyet említsünk: a vadonat­új, sokáig nélkülözött stú­diószínházat, amely többek között azt is lehetővé teszi, hogy egy estén és egyddőben két különböző előadásra is várja színházunk a közön­ségét. (Az épület, az új adottságok és megoldások be­mutatására később vissza kell térnünk, hiszen az ün­nepi alkalom önmagában is barczy Lászlót, a Csiky Ger­gely Színház igazgatóját. Sok más vezető személyi­ség- foglalt helyet a páho­lyokban, közöttük L osonczi Pál, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnöke, Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, jó néhány ma­gyar és horvát miniszter, mi­niszterhelyettes, nagykövet és polgármester. De ott vol­tak megyénk, városaink és nagyközségeink párt- és ál­lami vezetői is, s bár nem szokatlan, hogy zsúfolt volt a nézőtér, a jegyelosztás még aligha okozott ennyi gondot színházunknak... Dr. Gyenesei István üdvö­zölte a megjelenteket, s meg­Ipar született a Zselieben köszönte, hogy eljöttek, hogy részesei akartak lenni egy olyan eseménynek, amelyre húsz éve várt a város. A jugoszláv és magyar építők, a jugoszláviai INGRA— ZAGORJE cég, s huszonhét magyar alvállalkozó példás együttműködését, gyorsasá­gát, a minőségi munkát mél­tatta, majd fölkérte a Mi­nisztertanács elnökét ünnepi beszédének megtartására. (Folytatás az 5. oldalon.) Befejeződtek a magyar- afganisztáni tárgyalások Grósz Károly fogadta Szaid Amint Grósz Károly, a Miniszter, tanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Szaid Amanuddin Amint, az Af­ganisztáni Köztársaság első mi n i sz terel nők-helyettesét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a Miniszter- tanács elnöke a mielőbbi megbékélésre irányuló erő­feszítések támogatásáról biz­tosította Szaid Amint. A megbeszélésen jelen volt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Asszad Kestmand, az Af­ganisztáni Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Szaid Amin és vendéglá­tója, Marjai József, dél­után a tárgyalóküldöttségek részvételével plenáris ülésen foglalták össze az afganisz­táni vendégek magyarorszá­gi látogatásának eredmé­nyeit, és aláírták az erről szóló emlékeztetőt. Ugyancsak aláírták az 1988—1990-es évekre szóló műszaki-tudományos együtt­működési munkatervet. En­nék keretében kerül sor a népgazdaság fejlesztéséhez szükséges segítségnyújtás céljából magyar szakértők kiküldésére Afganisztánba és afganisztáni diákok kép­zésére, szakemberek tovább­képzésére Magyarországon. A Szaid Amin vezette af­ganisztáni delegáció befejez­te hivatalos magyarországi programját. Határozottan — elveink védelmében Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen elhangzottakról a SZOT titkárságának megbí­zásából Szalay Ferenc, a Népszava főszerkesztő-he­lyettese tájékoztatta az új­ságírókat. A testület áttekintette a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit, s ezzel kapcsolatban összegezte az elnökség február 26-i állás- foglalása fogadtatásának ta­pasztalatait. Ügy értékelte, hogy az állásfoglalást a szakszervezeti tagság és a széles közvélemény egy­aránt időszerűnek tartotta. A mozgalom aktivistái sze­rint a dokumentum segített néhány napirenden levő kérdés egyértelmű megíté­lésében, és határvonalat hú­zott a szakszervezeti tevé­kenység javítását szolgáló törekvések, bírálatok, vala­mint a szélsőséges meg­nyilvánulások, szándékok között. Az elnökség néhány, a szakszervezeti mozgalom további tennivalóit megha­tározó következtetést is le­vont a dokumentum fogad­tatásából. Vannak olyan vélemények . is, })ogy a jelenlegi szerve­zeti struktúra nem alkal­mas valamennyi érdek fel­tárására. Amennyiben a tag­ság ezt valóban így érzi, akkor ebben a szakszerve­zetek vezető testületéi is hi­básak — mondták az elnök­ség ülésén. Az ülésen szó volt azok­ról a törekvésekről is, ame­lyek a szakszervezeti moz­galmat el szeretnék szakí­tani a párttól. Ezek a szán-, dékok a rendszer lazításá­ra, a párt befolyásának csökkentésére, a szakszerve­zet dezorganizálására irá­nyulnak — szögezte le a testület. A szakszervezetek­nek kötelességük figyelem­mel kísérni az országban zajló eseményeket, s hatá­rozottan kiállni elveink vé­delmében — hangzott el az ülésen. Az elnökség javaslatot vitatott meg a SZOT 1982. augusztusi, szervezeti kérdé­sekkel foglalkozó irányel­vének módosításáról. Ennek keretében foglalkozott a szakszervezeti tagság szak­mai, foglalkozási rétegeit érintő kérdésekkel, felada­tokkal is. Megerősítette a február 26-i állásfoglalásá­ban megfogalmazottakat, amelyek szerint támogatja a tagozatok, egyesülések, szövetségek alapítását a szakszervezetek keretén be­lül, mindenütt, ahol ezt a tagság igényli. Fontosnak tartja azonban, hogy a szakmai rétegszervezetek a mozgalom keretében önszer­veződéssel, illetve az ipari ágazati szakszervezetek kez­deményezésére jöjjenek lét- íre. A testület végezetül átte­kintette az évkezdettel, az adó -és árreform bevezeté­sével kapcsolatos egyes ta­pasztalatokat. Hangsúlyoz­ta: változatlanul nagy fi­gyelmet kell szentelni mind a kormányzati munkában, mind a szakszervezetek te­vékenységében az árszínvo­nal tervezett keretek között tartásának. Ennek érdeké­ben vizsgálni kell, hogy mi- jj ként lehetne szélesíteni a 5 bérklubban részt vevő gaz­dálkodó szervezetek körét. Azzal a feltétellel, hogy amennyiben lemondanak ár­emelési szándékukról, sza­badabb bérgazdálkodási le­hetőségeket biztosít szá­mukra a szabályozás. Az elnökség fontosnak ítélte, hogy a bérek bruttó­sításával összefüggésben még egyes helyeken tapasz­talható problémákat az ille­tékes állami, gazdasági szer­vek mielőbb rendezzék. Ha­sonlóképpen fontosnak ítélte a testület az adóelőleg-levo­nás szabályainak további vizsgálatát, mind a lehetsé­ges egyszerűsítések, mind pedig az indokolatlan elő­leg-túlfizetések elkerülése érdekében. A szennai Zselici Táj Ter­melőszövetkezet történeté­nek bizonyosan fontos mér­földköve lesz 1988. március 4-e: dr. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes fel­avatta a gazdasági társaság­ban létrehozott, rekord idő alatt felépített korszerű ae. rosolos palackgyártó üzemet. Az erdőben, vadban gaz­dag, a természeti látniva­lókban bővelkedő, de a me­zőgazdasági termelés meg­annyi nehézségével birkózó dombvidéki szövetkezet szá­mára mértéktartóan sze­rény, de méltóságteljes ün­nep volt ez a nap. A jeles eseményre számos országos, megyei és helyi vezető jött el, ott volt többek között Klenovics Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. dr. Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes, dr. Boda Gábor, a MÉM főosztályve­zető-helyettese. Baktay György, a Caola vezérigaz­gatója, Majoros Jenő, az Inotai Alumíniumkohó igaz­gatója, Kovács Béla, az OTP vezérigazgató-helyettese, Bacsóka Árpád, az OTP kis­vállalkozási bank igazgató­ja, Horn Péter és Pál Lász- lóné országgyűlési képvise­lők. Dr. Csima Ferenc, a szövetkezet elnöke köszöntve valamennyi vendéget, nem szavakkal, hanem egy video­film segítségével mutatta be a szövetkezetei. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom