Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

1988. március 4„ péntek Somogyi Néplap 3 IDEOLÓGIA — ERKÖLCS — TÁRSADALOM Harmadik alkalommal rendezett az MSZMP orszá­gos elméleti konferenciát az­zal. a céllal, hogy az elmé­leti szakemberek, a külön­böző tudományterületek képviselői : akadémikusok, egyetemi és főiskolai okta­tók, pártmunkások közös erőfeszítéssel keressék a tár­sadalmi megújhodás, a ki­bontakozás mielőbbi megva­lósulásának lehetőségeit. A kaposvári tanácskozás a modern kapitalizmus gazda­sági, politikai, szellemi moz­gásjelenségeit elemezte, a szegedi a mai szocializmus jellegzetességeit vizsgálta. E két konferencia világtör­téneti dimenziókban . közelí­tett korunk kérdéseihez. A legutóbbi békéscsabai kon­ferencia pedig a saját tör­ténelmét formáló ember fe­lől közelített, noha az előb­biek sem maradtak a látóha­táron kívül. Kimondatlanul is jelen volt progresszív tar­talommal az antik humaniz­mus prótagoraszi tételének „az ember a mérté/c”-nek szelleme. A konferencia mot­tója az egyik tanulmány programszerű gondolata lett: „Hódítsuk vissza a jövőt!”. A sok szálon futó, szerte­ágazó vitában végül is egy­fajta elméleti konszenzus jött létre a társadalmi prob­lémák diagnosztizálását ille­tően, és abban is, hogy a kibontakozás, a megújulás nemcsak gazdasági kérdés. A gazdaságot ugyanis nem le­het kiszakítani a társadalmi mozgás folyamataiból, nem beszélve arról, hogy a tuda­ti mozzanatok beleszövőd- nek az anyagi-termelési vi­szonyokba, és ott válnak iga­zán reális erőkké. Miért ke­letkezett zavar az ideológiai szférában? Miért alakult kedvezőtlenül társadalmunk erkölcsi arculata? Ezek és a hozzájuk hasonló kérdések összefüggnek a szocializmus korábbi szakaszában szüle­tett ember-, szocializmus- és jövőképpel, a történelem cikkcakkjaival, a szocialista építés objektív nehézségei­vel és a szubjektivista-volun. tarista hibákkal. Az ideoló­gia valóságfeltáró, kritikai funkciójával szemben a le­gitimáló funkció jutott dön­tően túlsúlyra, és az ismert gazdasági, társadalmi, nem utolsó sorban világtörténeti változások miatt ennek egy­re kevésbé tudott megfelel­ni. Ennek következménye az lett, hogy egybemosódott az ideológia, gazdaság, politika; másképpen fogalmazva : lét­rejött a nem kívánatos, kü­lönbség nélküli egység, per­manenssé váltak a működé­si zavarok. Ugyanakkor a 60-as évektől kezdődően a marxista filozófiában, a hu­mán- és társadalomtudomá­nyokban jelentős előrelépés következett: a marxi antro­pológia, metodológia hatásai látványos eredményeket hoz­tak. Viszont az ideológiában jelenlevő negatív jelenségek lényegbeli különbséghez ve­zettek a humán- és társada­lomtudományok, valamint az ideológia között. Egyenesen ebből következett asz elméle­ti lemaradás. Minél távolabb került egymástól az „ideál” és „reál” annál gyorsabban leértékelődtek, majd kiüre­sedtek hirdetett értékeink, eszményeink. Marx történet- filozófiai-antropológiaí alap­vetése (az ember létmódjára vonatkozó tanítása) ma is hdlytálió; módszer lehet egy korunknak megfelelő antro­pológia kimunkálása számá­ra. (Ezt az .igényt a konfe­rencián is megfogalmazták.) Azért lehet módszertani alap a marxi filozófia, mert Marx számos helyen hang­súlyozza, hogy az „általá­nos” történelmietlen, ember helyett a konkrét-történeti emberre kell a figyelmet for­dítani. Azt kell' féltárni, hogy a mai valóságban mit jelent az emberi tudatosság, szabadság, és milyen cselek­vési színtereket szükséges létrehozni az emberi önálló­ság kibontakozásához. És eh­hez kapcsolódik a manapság egyre többet emlegetett ál­lampolgári lét, állampolgári magatartás. (Ha tartalma nem is mindig világos). Az állampolgár ugyanis auto­nóm személyiség, aki felelős önmagáért, kisebb-nagyobb közösségeinek sorsáért, tu- dátosan alakítja önmaga és közösségei jövőjét. A tudo­mányos elemzések, a kriti­kák megalapozzák annak le­hetőségeit, hogy a bénító ha­tású képektől megszabadul­junk, és továbblépjünk. Tár­sadalmunk önismerete szem­pontjából szükség van a ta­pasztalati, szociológiái, a több tudományágra kiterje­dő kutatásokra, de ezek sem nélkülözhetik azoknak az egyetemes emberi értékek­nek az újrafelfedezését, ame­lyeket évezredes kultúrák te­remtettek és építettek to­vább a jövő nemzedékeinek. De mindez kevés! A beletö­rődés, a tűnődés és a „ki tud meghökkentőbb kritikát mondani?” helyett a meg­újuló gondolkodással páro­suló cselekvés vihet csak előbbre. Ezt fogja segíteni a reform folytatása és a poli­tikai intézményrendszer kor­szerűsítése. Dr. Trapp Imre az oktatási igazgatósig tanára Magyarok a lipcsei vásáron Tegnap az NDK budapesti képviseletén sajtótájékozta­tón számoltak be a március 13-án nyíló tavaszi lipcsei vásár programjáról és a ma­gyar kiállításról. Walter Mackowski keres­kedelmi tanácsos elmond ta : 100 országból kilencezer cég mutatja be termékeit, a be­ruházási javak kilenc ágaza­taiban és a fogyasztási cik­kek hét témakörében. Nagy számban állítanak ki olyan gyártmányokat, amelyek a szocialista gazdasági integrá­ció keretében termelési együttműködéssel készülnek. A vásárra harminc fejlődő országból várnak kiállítókat, s jelen lesz ötven nemzet­közi bank képviselete is. A kiállítások középpontjában az elektronika, a szellemi termékek és szolgáltatások, valamint az információs technika áll majd; Lipcse belvárosának 16 vásárházában ötven ország kiállítói és termelői kínálják majd a fogyasztási cikkeiket, köztük játékokat, ruházati cikkeket. Megrendezik a nemzetközi könyvvásárt, amelyen ezer kiadó vesz részt, és átadják majd az elmúlt esztendő legszebb könyveinek járó díjakat. Hazánkat minden koráb­binál több, összesen 52 ipari és külkereskedelmi vállalat képviseli a vásáron. Ezek a vállalatok 3700 féle termé­ket mutatnak be, közülük 21 gyártmánnyal beneveznek a lipcsei vásár díjpályázatára. A magyar ipar főleg gép­ipari, elektronikai és mező- gazdasági termékekkel pá­lyázók aranyéremre. A részt­vevők közül a Budavox szak­emberei szakelőadásokét tartanak majd a vásárváros­ban. ESZMECSERE A hozzáadott értékadóról Tizenöt százalékos exportnövelés Milyen hatása lehet a hoz­záadott értékadó bevezeté­sének a vállalatok gazdálko­dásában? Napjainknak ez az egyik fontos kérdése volt a témája a Masterfil Pamutfo­nóipari Vállalat Kaposvári Gyárában tartott tanácsko­zásnak. Két előadó: Kéri Endre nyugállományú mi­nisztériumi főtanácsos és Heitner Gábor, a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat köz- gazdasági főosztályvezetője elemezte ilyen szempontból az iparágat és a vállalatot. A nálunk most beve cetett adórendszer tulajdonképpen a végső fogyasztót adóztat­ja, ugyanakkor importigé- nyesebb alapanyagú termé­keket gyártó vállalatok pénz­ügyi helyzetét nagymérték­ben befolyásolhatja. Ugyan­is a tőkés alapanyag fel- használásával készített ter­mékeket 25 százalékos álta­lános forgalmi adó terheli. Ez pedig a pamutipart is je­lentősen érinti. Az iparág, de az egész könnyűipar exportja már ta­valy is jelentősen meghalad­ta az eredeti elképzeléseket. Ehhez a kaposvári gyár is nagymértékben hozzájárult. A kiváló minőségű, külföldi piacokon is jól eladható ter­mék viszont tőkés országok­ból származó alapanyagot igényel. így szemlélve, az export-import aránya már nem mondható ennyire ked­vezőnek. A növekvő export és gyak­ran az ehhez kapcsolódó im­port olyan mértékben meg­növeli a vállalatok pénzmoz­gását, pénzigényességét, hogy azt finanszírozás nélkül többségük nem képes bizto- sítani. Egyre inkább külön­féle hitelekre lesznek kény­telenek támaszkodni, így a vállalat mozgástere beszű­kül. Ez az irányzat pedig „kiszívja” a hitelek egy ré­szét a gazdaságból, a válla­latok a magasabb kamatú kölcsönökre is rá vannak utalva. A pamutipar idei export- tervei 15 százalékkal rnagar sabbak a tavalyinál. Nem csak az erport emelkedik, de várhatóan javul az export— import egyenleg is. A né­hány évvel ezelőtti 7 millió dolláros negatívummal el­lentétben eléri a 20—21 mil­lió dolláros pozitívumot. Mindezek mellett a hazai szükségleteket is hiánytala­nul kielégíti az iparág. A kaposvári gyár sokat tesz az export növelése ér­dekében. Ezt szolgálja töb­bek között a közelmúltban végrehajtott rekonstrukció, a takarékosság és a keres­kedelmi tevékenység bővíté­se is. Bognár József (1923—1988) A termelőszövetkezeti mozgalom egyik legismer­tebb somogyi személyisége hagyta itt családját, faluját, megyéjét, hazáját. Egy te­hetséges ember, színes egyé­niség. Gyugyon született szegényparaszt családban, s a felszabadulás előtt ura­dalmi napszámosként keres­te a kenyerét. 1945-től jut­tatott földön gazdálkodott, s egy Balaton-parti üdülőben vállalt segédmunkát. Bala- tonőszödön 1949-ben alakult meg a tsz, s az alapító ta­gok között volt a neve. 1954. január 1-jén a tagok elnökké választották, s har­minc esztendeig töltötte be ezt a posztot. Bognár József nem elége­dett meg a vele született adottságokkal, rendszere­sen képezte magát. Elvégez­te a marxista esti egyetemet, majd ennek gazdaságpoliti­kai speciális kollégiumát, Zsámbékon a termelőszövet­kezeti vezetőképzőt, majd ugyanitt a felsőfokú mező- gazdasági technikumot. A higgadt természetű, „józan paraszti ésszel” gondolkodó, a falu fejlődéséért, a lakos­ság életszínvonaláért min­denkor tevékeny, embersé­ges vezető népszerű volt szűkebb és tágabb pátriá­jában is. 1950 óta volt párt­tag, munkájában támaszko­dott a tsz pártszervezetére, döntéseit mindig a párt gazdaságpolitikájának szel­lemében hozta. Nem tűrte a szabálytalanságot, a ha­nyag, tessék-lássék munkát. Személyesén is sokat tett azért, hogy a fejlesztési ter­vek megvalósuljanak. Harminc évig munkásőr volt, és tagja a siófoki já­rási, majd az összevonás után a városi pártbizottság­nak, a megyei tanácsnak. Egy ciklusban a Parlament­ben is képviselte szülőföld­jét. Munkásságáért nyuga­lomba vonulásakor meg­kapta a Szocialista Magyar- országért Érdemrendet, de több magas kitüntetésben, elismerésben is részesült. Emlékét hozzátartozóin kívül is sokan megőrzik. Életműve: egy ma is ered­ményesen gazdálkodó, erős mezőgazdasági üzem, a szárszói termelőszövetke­zet. Temetése március 8-án 14 órakor lesz a szárszói temetőben. Gondok és reményt adó példák DR. SARUDI CSABA LÁTOGATÁSA NAGYATÁDON Gondokról és a kibonta­kozás reményét erősítő jó példákról egyaránt benyo­másokat szerzett dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizott­ság titkára, aki szerdán Nagyatád és a városkörnyék gazdasági és társadalmi helyzetével ismerkedett. Részt vett az egésznapos programban három megyei pártbizottsági tag: Léber Gyuláné, Bosnyák József és dr. Kovács László is, Szabó Istvánnak, a városi pártbi­zottság titkárának kíséreté­ben. A Nagyatádi Konzervgyár­ban Jámbor László igazgató nemcsak termelésük javuló eredményeiről adott számot. Valósághűen tájékoztatott arról is, hogy például a ta­valyi, 98 millió forintos re­kordnyereségük nemcsak jobb munkájukból, hanem a gazdasági szabályozás — a gyár számára kedvező — hatásaiból is fakad. Szólt arról is, hogy az egyébként eredményes, rubel-elszámo­lású export megmerevítette termelési szerkezetüket. Leg­nagyobb vásárlójuk, a Szov­jetunió például csak a ha­gyományos termékeket kéri, s ez nem támaszd a gyár elé megújulásra serkentő köve­telményt. Rokonszenves, hogy a biztonsággal szem­ben a kockázatosabb utakat keresik, s a világpiaci mér­céhez próbálnak igazodni. Világbanki pályázatuk alap­ján újabb rekonstrukciót kí­vánnak végrehajtani, s ezzel a tőkés piaci pozícióikat erő­sítik. Énnek az igényesség­nek köszönhető, hogy példá­ul önköltségi mutatóik alap­ján az elsők között vannak az ország 14 vállalatának rangsorában. A tájékoztatót követően a vendégek egyebek között az idei évkezdés tapasztala­tairól, a vállalati tanács mű­ködéséről, a szakember­utánpótlás helyzetéről, s nem utolsósorban a dolgozók gondjairól és hangulatáról érdeklődtek. A gyáriak el­mondták, hogy a tavalyinál kedvezőbb helyzetben kezd­ték az évet, megfelelő az alapanyag-ellátás, ugyanak­kor hitelezési nehézségek okoznak fejfájást. A válla­lati tanács és az szb mun­kájában sok a párhuzamos­ság és a hatásköri tisztázat­lanság. A vállalati tanács három év után sem tölti be a neki szánt szerepet, ülései műszaki konferencia jellegű­ek, s az egész vállalatot érintő távlati kérdések he­lyett inkább apróbb napi ügyekről tárgyalnak. Elhangzott: a dolgozók sa­ját helyzetük alapján ítél­nek az országos döntésekről. Sok a kétség és kevés a meggyőző érv. A gyár KISZ- titkára például a gyermek­holmik áremelésével kap­csolatos közhangulatról szólt. Mint mondta, a fia­talok szerint a fizetésből külső segítség nélkül, két gyerekkel alig lehet megél­ni. Dr. Sarudi Csaba ennek kapcsán mondta el, hogy a különféle jelzéseket szépítés nélkül továbbítják az orszá­gos irányító szerveknek. El­ismerően szólt a gyárlátoga­táson tapasztaltakról, s mint mondta: jól érzékelik, hogy nem az országos kibontako­zási programot kell megva­lósítaniuk, hanem a saját feladataikat kell még ered­ményesebben végezniük. A vendégek ezt követően a nagyatádi termálfürdőt te­kintették meg, mely két nap­ja nyerte el a gyógyfürdő címet, a város fejlődésének is új lehetőségeket adva. Később az új bevásárló- központ - előkészítésének helyzetéről, a művésztelep jövőjéről • és a válságba ju­tott helyi építőipari szövet­kezet gondjairól tárgyaltak. Délután a Kutasi Állami Gazdaságban Kirkovics Ist­ván igazgató tájékoztatója azt bizonyította: régóta nem a mennyiségi mutatók bűvö­letében élnek. Fontosabbnak tartják a minőséget és jö­vedelmezőséget. Figyelemre méltó, hogy egy nagyüzem hitelek nélkül, csupán az alaptevékenységre alapozva is 15 százalékot meghaladó nyereséget ért el. Hogyan lehet például 31 millió fo­rintos nyereséget elérni a tehenészetben? Ügy, ha ked­vező önköltség mellett csak első osztályú tejet adnak. A tájékoztatót követő be­szélgetés a gazdaság életé­nek valamennyi területét érintette. Dr. Sarudi Csaba követésre méltónak ítélte, hogy a gazdaság vezetői a népszerűtlenséget is vállal­va, szigorúan megkövetelik a fegyelmet. Ugyanakkor arra kérte a házigazdákat, hogy nyújtsanak szakmai segítsé­get a nehéz helyzetben levő görgetegi tsz kibontakozási programjának összeállításá­hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom