Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

2 Somogyi Néplap 1988. március 4., péntek A világpolitika Moszkvából Gennagyij Geraszimov sajtótájékoztatója Vetélytársak a választási plakáton: balra Barre, jobbra Chirac Az elnök harcmodora vissza is üthet Az újságírók kérdéseire válaszolva a Karabah-hegy- vidéki és azzal kapcsolatos eseményekről számolt be, to­vábbá bevezetőjében néhány fontos világpolitikai esemény értékelését adta tegnap moszkvai sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának vezetője. Karabah Geraszimov elmondta, hogy február 28-án az azer­bajdzsáni Szumgajtban ga­rázda elemek felbújtására és a Karabah-hegyvidéki ese­ményekről szóló rémhírek hatására zavargások robban­tak ki. Ezekbe belekevered­tek ingatag személyek, ak'k a rémhírek hatása alá ke­rültek. Bűnöző elemek a za­vart kihasználva súlyos cse­lekményeket követtek el, amelyeknek halálos áldoza­tai is voltak. A rendfenn­tartó szervek fellépésének következtében helyreállt c rend, a felbujtókat és a büntetőjogi elbírálás alá eső cselekményeket elkövetőket őrizetbe vették. A helyzet ezt követően normalizáló­dott. Jelenleg Szumgajtban. Jerevánban, Sztyepanakert­„Védelem, elrettentés, pár­beszéd.” — a Thatcher brit miniszterelnök által alkal­mazott formula foglalja ösz- sze azoknak a dokumentu­moknak a lényegét, amelye­ket az Észak-atlanti Szö­vetség fogadott el csütörtö­kön véget ért kétnapos brüsszeli csúcsértekezletén. A NATO-országok vezetői megerősítették a katonai ké­szenlét, az „elrettentést” cél­zó nyugat-európai nukleáris erők fenntartásának szüksé­gességét, s ezen az alapon nyilvánították ki készségü­ket arra, hogy jobb kapcso­latokat tartsanak fenn a Szovjetunióval és Kelet- Európa országaival. A nyugati javaslatok, mi­után a „jelentős szovjet ka­tonai fölény” NATO-tézisé- ből indulnak ki, az aszim­metrikus csökkentés szüksé­gességét hirdetik. Ez azt je­lenti, hogy a Varsói Szerző­Az Egyesült Államok ki­sebb átalakításokkal újra fel akarja használni azokat a nukleáris robbanófejeket, amelyeket a megsemmisítés­re ítélt közepes hatótávolsá­gú rakétákból és robotrepü­lőgépekből szerelnének ki. Ezt Robert Barker, a Pen­tagon szakértője jelentette ki egy kongresszusi bizott­ság előtt. A tervek szerint a tölteteket új típusú levegő— föld rakétákban, a szerződés hatálya alá nem eső had- színtéri rakétákban, illetve bombákban használnak fel. A Pentagon indoklása sze­rint ugyanis ez „csaknem egymilliárd dolláros” megta­karítást tenne lehetővé a ben a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület székhe­lyén és Bakuban is normá­lis a helyzet. Utalt arra, hogy Kirovábádban is vol­tak zavargások, de a nyu. galom ott is helyreállt. A felvetődött kérdések. megol­dása érdekében Szumgajt­ban tartózkodik Pjotr Gye- micsev, az SZKP KB PB póttagja, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének első el­nökhelyettese és Kjamran Bagirov, az Azerbajdzsáni KP KB első titkára, akik tegnap megbeszéléseket foly­tattak a város lakóival. Kor­mánybizottságot is létrehoz­tak, amelynek elnöke Ga- szán Szóidon. Geraszimov elmondta, hogy a rendfenn­tartó erők intézkedései ér­vényben vannak, ez azon­ban csak fenntartásokkal azonosítható a „kijárási ti­lalomnak". megfelelő intéz­kedésekkel. Az áldozatok számára vonatkozó kérdésre a szóvivő úgy felélt, hogy „egy ember halála is meg­engedhetetlenül sok”. El­mondta, hogy Bakuban is sor került letartóztatásokra, az azerbajdzsáni fővárosban is folyik a nyomozás. Kö­zölte, hogy a rémhírek ha­tására néhány örményor­désnek, illetve a Szovjet­uniónak sokkal nagyobb arányban kellene leszerelnie hagyományos erőit, illetve harcászati atomfegyvereit, mint a NATO-nak, illetve az Egyesült Államoknak. A csütörtökön közzétett záró­nyilatkozatban leszögezték, hogy az Egyesült Államok hagyományos és nukleáris erőinek jelenléte Európában az elrettentést biztosítja, ezért ezeket az erőket a jö­vőben is fent fogják tartani. Hasonlóképpen az egyre egységesebb (Nyugat-)Európa létfontosságú az amerikai biztonságra nézve — hangsú­lyozták. A dokumentumban állást foglaltak a biztonság és a stabilitás alacsonyabb szin­ten való megőrzése mellett. Hozzáfűzték azonban, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket hagyományos és nukleáris nukleáris fegyverkezési programban. A Washingtonban decem­berben aláírt szerződés sze­rint a felek a megsemmisí­tés előtt kiszerelik a közepes hatótávolságú eszközökből a nukleáris tölteteket és azok hasadóanyagát tetszésük szerint hasznosíthatják. Barker nem közölte, mi­lyen fegyverek elkészítésé­nél akarják változatlan for-' mában felhasználni a robba­nófejeket, de egyes szenátu­si katonai szakértők szerint azokat a jelenleg hadrend­ben álló Lance-típusú had- szintén rakétákat felváltó eszközökbe szerelnék át. szágban élő azerbajdzsán család rokonaihoz költözött. A gondokat tehát megoldot­ták, mielőtt az kibontako­zott volna, a visszaköltözés folyamatban van. Reagan Március 4-én Moszkvába érkezik a Reagan elnök lá­togatását előkészítő csoport, jelentette be a szóvivő. — A küldöttséget az elnök tanács­adója vezeti. A csoport ki­zárólag szervezési kérdések­kel foglalkozik, nincs joga az elnök programjáról vagy a szóba kerülhető lényegi kérdésekről tárgyalni. Szov­jet részről készek minden lehetséges módon segíteni az előkészítők munkáját. Értékelések A Genfben folyó afganisz­táni—pakisztáni tárgyalások menetét nem kommentálta a szóvivő. Minazonáltal rámu­tatott, hogy a rendezés nem­csak az érintett két ország, hanem az egész emberiség érdeke. A Nicaraguának nyújtott szovjet segítségről szólva Geraszimov hangsú­lyozta, hogy az stabil, a két ország közötti szerződéseken alapul. erőik hatékonyságának fenn­tartására. Ugyanakkor a dokumen­tumban leszögezték, hogy a NATO országai jobb és sta­bilabb kapcsolatokra töre­kednek a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal. A nyilatkozat szerzői szerint bátorító jelek érkeznek a Szovjetunió és egyes szövet­ségesei politikájának válto­zásáról, ezek a jelek na­gyobb bel- és külpolitikai nyíltságot érzékeltetnek.. A záróközleményben a NATO- erőfeszítések eredménye­ként méltatták a decemberi washingtoni szovjet—ame­rikai rakétamegállapodást és mintaszerűnek nevezték annyiban is, hogy az aszim­metrikus csökkentéseket írt elő a két félnek. A záró­közleményben síkraszálltak a helsinki folyamat folytató­dásáért, kiemelve az emberi jogok kérdését. Leszögezték, hogy nagy jelentőségű lenne a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. FRANCIAORSZÁG Hármas­verseny Ha igazak a párizsi poli­tikai suttogások, néhány na­pon belül ki kell derülnie, hogy ki lesz az április 24-én és május 8.-án esedéikes fran­cia elnökválasztások harma­dik nagy jelöltje. Fura és különös helyzet; ez a bizo­nyos harmadik nagy való­színűséggel a következő hét esztendőben az államfő le­het, és mostanáig mégis bi­zonytalan a személye. Éppen a szocialisták kiszemeltje hiányzik. Az elnök felelőssége A rejtély valójában nem olyan titokzatos, mint ami­lyennek látszik. Senki sem fog meglepődni, ha Mitter­rand előáll, és bejelenti in­dulását. Sőt, az ellenkezője volna szenzáció. Ha pedig így van, miért halogatja szinte az utolsó pillanatig a színvallását, miért feszíti a pattanásig az idegeket? A magatartásnak taktikai oka van. Mitterrand május 20- ig hivatalosan köztársasági elnök. Ez a rang méltóságot, előnyt biztosít a számára ve- télytársaival szemben, ha vi­szont máris csatasorba lép­ne, ugyanolyan küzdővé vál­nék, akárcsak konzervatív ellenfelei. Ameddig lehet, őrzi tehát a kiváltságait. Ez a harcmodor a való­ságban vissza is üthet. Bár­hogyan alakuljanak is a kö­zeli hetekben a közvéle­ménykutatási számoszlopok, Mitterrand-nak indulnia kell, mert ha más képvisel­né a választók előtt a szo­cialista színeket, hatalmas hátránnyal indulna. Nincs immár idő „fölépíteni” egyéb politikust, biztos vereség eséllyel vágna neki a küzde­lemnek. Ez pedig a Szocia­lista Pártot legalább hét év. re megfosztaná a hatalom gyakorlásától. A felelősséget a mai elnök nem vállalhat­ja magára. Valószínűleg nem is kell neki, mert csaknem minden előrejelzés őt tekinti a vá.- lasztások várható győztesé­nek. A szavazási! rendszer kétfordulós. Az első menet­ben csaknem tucatnyi vetél­kedőre számítanak, akik kö­zött ott lesz két kommunis­ta színekben föllépő is: André L&joinie, a párt hi­vatalos jelöltje és Pierre Juquin, akit egységbontó tö: rekvésekkel vádolva kizár­tak az FKP-ből. Ez a meg­osztás egyéb okokon kívül is valószínűleg a minimális­ra csökkenti mindkettőjük lehetőségeit, tíz százalékon alul maradnak. De ugyan­így jár a többi jelölt is, hi­szen a szabályok szerint a második fordulóban csak ketten mérkőzhetnek meg. Közülük kerül ki az új — vagy a régi — államfő. Az egyik bizonyosan Mitterrand lesz, a jobboldal vetélkedője teljesen bizonytalan, ök ket­ten vívnak párharcot. Kormányfők párharca A konzervatív táborból el­sőként Chirac miniszterelnök jelentkezett, a magát gaulle- istának valló PRP pártala­kulat színeiben. Kezdetben eléggé nagy volt a hátránya, mert kétesztendős kormány­fői tevékenysége kevés iga­zi sikert mutathat föl. A munkanélküliség ha nem is növekedett, nem csökkent lényegesen, és ha Francia- ország általános gazdasági helyzete rossznak nem is mondható, a megélhetési vi­szonyok nehezek. Kéthóna­pos választási hadjárata alatt Chiracnaik azonban so­kat sikerült ledolgoznia a hátrányából], és kilátása le­het rá, ő szerez majd jogot megvívni Mitterrand-nal a második menetben. De nem sok választja el ettől a másik jobboldali po­litikust, Raymond Barre egy­kori kormányfőt sem, aki öt éven át volt az egykori el­nök, Giscard d’Estaing mun­katársa. Ö keserves, hosszú munkával, a konzervatív koalíció másik nagy pártját, az UDF-et sorakoztatta föl maga mögé, és az a szándé­ka, hogy győzelme esetén új nagy kormányerőt teremt belőle. Ha a két konzervatív jelölt eddig meghirdetett programját összehasonlítjuk, nem nagy különbséget fe­dezhetünk föl közöttük; mindkettő a kapitalista' sza-' bad vállalkozás támogatását állította törekvéseinek a kö­zéppontjába, és mindkettő arra hivatkozik, hogy ő kép­viselné igazán az Ötödik Köztársaságot megalapító de Gaulle tábornok eszméit. A közvéleménykutatások leg­frissebb kimutatásai szerint csupán néhány százalék vá­lasztja el őket egymástól, csak az utolsó pillanatban dőlhet el, melyikük kap kö­zülük jogot arra, hogy a má­sodik fordulóban Mitterrand- nal megmérkőzzék. Ilyen körülmények között az ápri­lis 24-i első menetnek az a nagy tétje, hogy Chirac vagy Barre vérzik el, az ő pár­harcukat kíséri a legnagyobb figyelem. Taktikák és esélyek Voltaképpen maga Mitter­rand is erre játszik. Két jobboldali ellenfele — véli ő — kölcsönösen egymást gyöngíti, s ha azt állítja is, hogy becsület egyezséget kö­tött, nem osztja meg a jobb­oldal egységét, Chiracnak és Barre-nak más választása nincs, mint a másikat bírál­ni, támadni. Csakhogy ez a taktika önmagában kevés Mitterrand-nak az üdvösség­hez. Éppen késői harcba- szállása nem ad neki lehe­tőséget részletes programja meghirdetéséhez, és kérdés, elég-e csupán a nagyobb tár­sadalmi egyenlőséget hirdet­ni. Mert a részletek még nem ismertek, és mind jobban hangot kap az a vélemény, az alapelveket tekintve Mit­terrand sem képvisel lénye­gesen más célokat, mini két ellenfele. A Szocialista Párt fölvizeződött, sokan már az amerikai Demokrata Párt­hoz hasonlítják, baloldali jellegének a javarészét el­veszítette. Ez egyúttal’ kétségeket éb­reszt Mitterrand győzelmé­nek a bizonyosságéit illetően is. Pillanatnyilag ő látszik a nagy esélyesnek, . de a köz­hangulat akár az utolsó pil­lanatban is megfordulhat, el­lenfelei a hátrányukat ledol­gozhatják a közelgő két hó­napban. Ez a bizonytalanság teszi igazi,, mondhatni vér­beli küzdelemmé az elnök- választási hadjáratot, amely­nek az eredménye az utolsó pillanatig kétséges. Várkonyi Tibor Vietnamban az idei Holdújév ünnepségeinek előestéjén több mint ezer, volt tisztet és a dél-vietnami rendszert kiszol­gáló hivatalnokot engedtek el az átnevelőtáborokból. A képen: családi körben egy egykori tábornok Védelem, elrettentés, párbeszéd NATO-tanács után Pentagon-manőver

Next

/
Oldalképek
Tartalom