Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

2 Somogyi Néplap 1988. március 18., péntek Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ményt nyilvánított a terve­zett módosításokról, vala­mint a csatolt minisztériumi végrehajtási utasítás-terve­zetekről a Fogyasztók Orszá­gos Tanácsa is. Célszerű lenne a nagyszá­mú, főleg a Kereskedelmi Minisztérium végrehajtási utasítási tervezetében rész­letesen is felsorolt kapcsoló­dó rendelkezéseket felülvizs­gálni és egyszerűsíteni. Mindezek figyelembevételé­vel az élelmiszerekről szóló törvény módosításának ja­vaslatát a bizottság nevé­ben elfogadásra javasolta. Kopp Lászlóné (Borsod- Abaúj-Zemplén m.), Kovács Lászlóné (Budapest), Morav- csik Ferencné (Bács-Kiskun m.), Somlai Gyula (Vas m.), Lásztity Radomir (Budapest) szólalt fel ezután. Váncsa Jenő válasza Váncsa Jenő reagált ami­nőséggel kapcsolatos észre­vételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hoz­záértés szükséges. A gyár­tóknak, forgalmazóknak, ke­reskedőknek azonban mara­déktalanul ki kell használni a már meglévő lehetőségeket is. Szólt arról is, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskedelemben, amíg a fo­gyasztóhoz eljut. A terme­lőknek, a feldolgozóknak és a kereskedőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő mi­nőséget. Ezt igyekeznek a törvény eszközeivel alátá­masztani. — Tudomásul kell venni — húzta alá —, hogy nincs többféle minőség a piacon. A hazai, a szocialista és a tőkés piacra egyaránt minő­ségi árut kell gyártani. Végül az élelmiszerminő­ség javítása érdekében figye­lembe ajánlotta azt a? elvet, amely szerint „a vevőnek mindig igaza van”. Határozathozatal követke­zett. A képviselők a módosí­tásról szóló törvényjavasla­tot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy ellensza­vazattal és egy tartózkodás­sal — elfogadták. Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatója Ái új adórendszer bevezetésének tapasztalatai Ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoz­tatta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a parlament ta­valy őszi ülésszakán fogadta el a kormány stabilizációs munkaprogramját. A végre­hajtás részét jelentő idei gazdasági folyamatok még kevéssé ítélhetők meg, rész­letes beszámoló tehát csak a Parlament nyári üléssza­kán lehetséges. 1988 első két hónapjának adatai azt jel­zik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az ipar termelése a tavalyi első két havinál 1,3 százalékkal több. A kivitelező építőiparé ki­ugróan nőtt. Ebben nagy a szerepe annak, hogy tavaly kemény, az idén pedig eny­he volt a tél. Az idei év­kezdéskor a gazdasági fo­lyamatokra természetesen hatott a múlt évi felvásár­lási láz. A termelési és for­galmazási folyamatok azon­ban fokozatosan visszaáll- nak normális medrükbe. Az első két hónapban — össze­hasonlító áron számítva — a tavalyihoz képest 9—10 szá­zalékkal kisebb a kiskeres­kedelmi forgalom. Megállt a lakossági betétállomány csökkenése, sőt, ha a szoká­sosnál jóval kisebb összeg­gel is, de nőtt a betétállo­mány. Az állami költségve­tés első két havi hiánya jó­val kevesebb, mint egy év­vel ezelőtt. Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskede­lem. Az év első két hónap­jában az előző évek elejé­hez képest az export jelen­tősen nőtt, az import lénye­gében a tavalyi szintű, a külkereskedelmi passzívum a múlt évinek egyharmada. Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénzfolyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a bel­földön felhasználható áruk értékénél nagyobb pénz- mennyiség van. Mind az 1988. évi népgaz­dasági terv, mind a kor­mány stabilizációs program­ja elengedhetetlenné teszi a szigorú pénzpolitika folyta­tását, felhasználva termé­szetesen az eddigi tapaszta­latokat. Döntés született, hogy az érdekeltek dolgoz­zanak ki olyan módszereket, amelyek a következő hóna­pokban egyrészt lehetővé te­szik a jól dolgozó vállalatok hiteligényeinek zavartalan kielégítését, a másik oldal­ról pedig — gazdaságpoliti­kánkkal összhangban — tényleges szelektivitást al­kalmaznak és megszüntetik, de legalább fokozatosan mér­séklik az indokolatlan pénz­bőséget. Ezután a pénzügyminiszter az uj adórendszer bevezeté­sét értékelte. Az átállás a gazdasági életben nem okozott na­gyobb fennakadásokat, a bevezetett adórendszer mű­ködőképes. A készletek át­árazása megtörtént. A vál­lalatok, intézmények dolgo­zói a bruttósított béreket megkapták, a kifizetésekből a személyi jövedelemadó­előleget levonták. Az általá­nos forgalmi adót megfelelő nagyságrendben befizetik, és az arra jogosultak vissza- igénylik. Repdben folynak a társadalombiztosítási kifi­zetések. Az adórendszer előkészíté­séhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb ré­sze azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az elő­készítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő ma­radt a végrehajtás kidolgo­zására. Sok jogszabály ké­sőn jelent meg. A valós hiá­nyok pótlásáról a kormány intézkedik. A gyermekes családok helyzetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtjük, mert e téren a pénzügyi lehetőségek hiá­nyában nincs mozgásterünk. Az elmúlt napokban a Minisztertanács irányelvek­ben fogalmazta meg a vál­lalati árpolitika követelmé­nyeit. A kormány kötelezett­séget vállalt arra, hogy ter­ven felüli áremelést előidé­ző központi intézkedést nem hoz, állami, gazdasági in­tervencióval, a kínálat ösz­tönzésével, az érvényes ár­szabályok megtartásával gá­tat szab az áremelkedések­nek. Az indokolatlan áreme­lések elleni fellépésben kéri a társadalmi szervezetek és a lakosság együttműködését. — Hat képviselő javasla­tot juttatott el az Ország- • gyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarorszá­gon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javí­tása érdekében hozzunk lét­re egy külön pénzügyi ala­pot. A képviselők javaslatá­val a kormány egyetért, és — más előirányzatok terhé­re — 300 millió forint átcso­portosítását tervezi e célra. A kormány nevében kérem ehhez a parlament egyetér­tését — mondotta végezetül Villányi Miklós. Az Országgyűlés a pénz­ügyminiszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű le­telepedési alap létesítését — a Pénzügyminisztérium tájé­koztatójában elhangzottak­nak megfelelően — 12 el­lenszavazattal és 10 tartóz­kodással elfogadták. Űjabb napirendi pontra áttérve Sarlós István, az Or­szággyűlés Építési és Közle­kedési Bizottságának, vala­mint a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsá­gának együttes jelentését ter­jesztette a képviselők elé a Ferihegyi nemzetközi repü­lőtér zajövezeteiben teendő környezetvédelmi intézke­désekről. Elmondotta: az Országgyű­lés múlt év december 17-i ülésén Dobos Ferencné (Pest m.), a vecsési Ferihegy Ter­melőszövetkezet üzemgaz­dasági osztályvezető-helyet­tese interpellált a Ferihegyi nemzetközi repülőtér kör­nyékének zajvédelme tárgyá­ban. A közlekedési minisz­ter válaszát az Országgyűlés nem fogadta el. Az ügyet át­adták további vizsgálatra az Építési és Közlekedési Bi­zottságnak, valamint a Tele­pülésfejlesztési és Környe­zetvédelmi Bizottságnak. A két bizottság a vizsgá­latot elvégezte, s megállapí­tották: a Ferihegyi repülőtér létesítése és fejlesztése idő­szakában a környezetvédel­mi előírások még nem voltak összhangban a mai igények­kel. Az új beruházásoknál és a rekonstrukcióknál a jövő­ben már az előkészítési idő­szakban meg kell teremteni a környezetvédelmi előírások betartásának feltételeit. A három zajövezetben — ahol jelenleg 10 767 lakóépü­let van és 64 600 ember él — a közlekedési tárca 1985-ig 44 millió forintot fordított zajvédelemre. Az I. számú pálya és a járulékos létesít­ményei korszerűsítésére a közlekedési tárca, — az esz­közök átcsoportosításával — 1986—87-ben egymilliárd 50 millió forintot használt fel. A pálya forgalomba helye­zését követően bevezették a kétpályás környezetkímélő repülési rendet. így az érin­tett lakóterületek zajterhe­lése Rákoshegy és Vecsés környékén, valamint az egyéb területeken is mérsék­lődött. A bizottságok több javas­latot fogalmaztak meg a kor­mánynak. így tudomásul vet­ték, hogy a kormány a VII. ötéves tervidőszakban 600 millió forintot fordít a belső zajövezet környezetvédelmi munkáira. Szükségesnek tart­ják a Ferihegyi nemzetközi repülőtérrel kapcsolatos kör­nyezetvédelmi intézkedések haladéktalan megkezdését. INTERPELLÁCIÓK Kovács Lászlóné (Buda­pest), a Meggyfa utcai Nap­köziotthonos Óvoda óvónője a szociális és egészségügyi miniszterhez intézett inter­pellációt az abortuszbizottsá- gok megszüntetése tárgyá­ban. Dr. Csehák Judit válaszá­ban ismertette: ahhoz, hogy a rendelkezést hatályon kívül helyezhessék, számos újabb intézkedésre van szükség. Nem lenne helyes az egész társadalmat érintő ügyben csak szakmai vélemények alapján és szűk körben dön­teni. Meg kell hallgatni má­sok: a vallásos meggyőződé­sű emberek, az idősebbek és az érintettek, a fiatalok vé­leményét. Az interpellációra adott választ a képviselő, majd az Országgyűlés — két tartóz­kodással — elfogadta. Movik Lászlóné (Pest m.), az Ácsai Nagyközségi Közös Tanács elnöke Vác város és környékének sorozatos villa- mosenergia-el'látási problé­mái tárgyában interpellált az ipari miniszterhez. Indít­ványozta, hogy készüljön át­fogó rekonstrukciós terv a villamos rendszerek műsza­ki színvonalának javítására. Az interpellációra vála­szolva Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár elmondotta, hogy az észre­vételek megalapozottak. Ki­fejtette: a múlt év márciu­sában megkezdett és idén októberben befejeződő váci transzformátorbővítés ered­ményeként a térségben a villamosenergia-ellátás biz­tonságosabbá válik. Az interpellációra adott vá­laszt a képviselő, majd az Országgyűlés — három tar­tózkodással — elfogadta. Morvay László (Budapest), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítmé­nyi főmérnöke a lakónyil­vántartás tárgyában inter­pellált a belügyminiszterhez. Megismételte az Országgyű­lés 1986 decemberi ülésén el­hangzott kérdését: milyen intézkedést tervez a Bel­ügyminisztérium a lakónyil­vántartás megszűnéséből eredő visszaélések kiküszö­bölésére. Horváth István belügymi­niszter az interpellációra vá­laszolva tájékoztatta a kép­viselőket, hogy a miniszté­rium a Központi Statisztikai Hivatallal és más főhatósá­gokkal közösen elvégezte az akkor megígért vizsgálato­kat. Pálfi Dénes (Zala m.), a Növénytermesztési és Minő­sítő Intézet Fajtakísérleti Ál­lomásának vezetője az Or­szágos Árhivatal elnökéhez intézte interpellációját. El­mondta, hogy az ország 1962- ben befejeződött teljes villa­mosítása új feszültséget szült, sértő, mára már elfogadha­tatlan árkülönbséget terem­tett a fővárosi és a vidéki áramfogyasztók között. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnö­ke — egyebek között — ki­jelentette: a kormányzat cél­ja a jelenlegi közigazgatási besorolásoktól függő áram- díj-rendszer megszüntetése, s egy, az önköltség átlagos szintjét kifejező, igazságos, országosan egységes tarifa- rendszer fokozatos megvaló­sítása. Az államtitkár válaszát az Országgyűlés nagy többsége nem fogadta el, ezért a Terv- és Költségvetési Bizottság, valamint az Ipari Bizottság a témát megvizsgálja, és a következő ülésszakon jelen­tést tesznek erről. Tóth Attiláné (Budapest), az Elektronikus Mérőkészü­lékek Gyárának üzemmérnö­ke a magántulajdonú üzlet­bérlemények felmondása tárgyában interpellált az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter utalt arra, hogy az 1984-es minisztertanácsi rendelet több évtizedes feszültséget oldott fel, addig ugyanis az épület tulajdonosa hosszú, évekig nem mondhatott fel, csak akkor, ha cserelehető­séget biztosított az üzletet fenntartó állami vagy szö­vetkezeti szerv részére. A rendelet kiadásakor, 1984- ben már tisztában voltak az­zal, hogy a felmondási jog érvényesítése a kereskede­lemben feszültséget okozhat. Ezért két lényeges korlátot iktattak közbe. Ma is egy­éves felmondási határidő van érvényben, s szabályozták, hogy nem lehet minden in­dok nélkül felmondani. A miniszter válaszát a képviselő és az Országgyű­lés egyhangúlag elfogadta. Tímár Mátyás, az MNB elnöke — kiegészítve a pénzügyminiszter beszámo­lóját — arról szólt, hogy a szigorúbb pénzpolitika elle­nére úgy ítéli meg: a hitel- lehetőségek korlátozása nem olyan mértékű, hogy az el­viselhetetlen terheket róna a gazdálkodásra. Elismerte azonban, hogy a hitelállo­mány növelése nem követte a termelés és a forgalmazás folyó áron számított növe­kedését. De ez nem is volt cél. A kereskedelmi ban­koknak — mondotta — úgy kell irányítaniok hitelpoliti­kájukat, hogy jól fel tudja­nak készülni a szezonális igények kielégítésére. Ez nem minden esetben történt meg — mondotta. Sütő Kálmánnak (Vas m.), a Magyar Szabványügyi Hi­vatal elnökhelyettesének a Rába mentén árvízveszély­nek kitett területek ármen­tesítése tárgyában az Or­szággyűlés múlt év decem­beri ülésén feltett kérdésére Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszolt. Hangsú­lyozta: a kérdés nemcsak egy folyószakasznak a prob­lémája, tudniillik az az ál­lapot, amely a Rábának Sárvár és Szentgotthárd szakaszára jellemző, áll a Répcére, az Ipolyra, a Her- nádra, a Sajóra, a Bodrogra és a Krasznára is. A to­pográfiai sajátosságokat szem előtt tartva a vízügyi igazgatás nem gondolt ko­rábban arra — és a minisz­térium sem tervezi —, hogy árvízvédelmi töltésekkel védje meg az árterületeket. Peják Emil törvényalkotá­si javaslatára reagálva Mar­kója Imre igazságügy-minisz­ter hangsúlyozta, hogy a magyar állam már hosszú évek óta nagy jelentőséget tulajdonít a hazai sajátos­ságokat figyelembe vevő, ugyanakkor a nemzetközi követelményekhez és meg­állapodásokhoz igazodó nemzetiségi politika kialakí­tásának. A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt elis­meréssel nyugtázza, hogy e politika gyakorlati érvénye­sítésében nem lebecsülendő eredményeket értünk el. Eh­hez hozzájárultak azok a magas szintű jogszabályok is — köztük az alkotmány, a tanácstörvény, az eljárási törvények, az oktatásról és a közművelődésről szóló törvé nyék —, amelyek nemzetisé­gi politikánk végrehajtásá­nak jogi biztosítékait szava­tolták. A nemzetiségek jogegyen­lőségének kérdését soha nem lehet lezártnak tekinteni, ezért Markója Imre, a kor­mány nevében támogatásá­ról biztosította Peják Emil javaslatát: vizsgálják meg egy egységes nemzetiségi törvény megalkotásának kér­dését. Ezzel kapcsolatban az igaz­ságügy-miniszter kérte a kép­viselőket, hogy a Miniszter- tanács — minden bizonnyal pozitív — állásfoglalásáról az év végén tájékoztathas­sák a parlamentet. Az idő­pont meghatározásánál fi­gyelembe vették, hogy az idén megkezdődnek, illetve lezajlanak a nemzetiségi szö­vetségek kongresszusai. A kormány e tanácskozások vé­leményét, javaslatait is hasz­nosítani kívánja a törvény- előkészítő munkában. Ugyan­csak fontos körülmény, hogy az idén megkezdődik az al­kotmány reformjának előké­szítése, aminek jelentős ki­hatása lehet a nemzetiségi problémakör egészére, illet­ve az alkotmányon kívüli jogi szabályozás mikéntjére is. Az Országgyűléstől vála­szának tudomásul vételét kérve Markója Imre remé­nyét fejezte ki, hogy közös erőfeszítéssel, a parlament illetékes bizottságaival szo­ros együttműködésben a jo­gi rendezést illetően is sike­rül olyan megoldásokat ta­lálni, amelyek előbbre vi­szik a hazánkban élő nem­zetiségiek ügyét, s ezzel nö­velik politikai és erkölcsi hitelünket a világban. Peják Emil törvényalkotá­si javaslatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen fel­váltva elnökölt Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István — ezzel befe­jezte munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom