Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

1988. március 18., péntek Somogyi Néplap 3 Kádár János munkamegbeszélése iparvállalatok vezetőivel Ma; zárómegbeszélések Mihail Gorbacsov Dubrovnikban Jugoszláviai látogatásának harmadik napján Mihail Gorba­csov beszédet mondott az ország parlamentjében. A képen: az SZKP KB főtitkára és felesége távozóban az épületből Mihail Gorbacsov egyna­pos szlovéniai tartózkodásá­nak befejeztével a délutáni órákban különrepülőgépen Ljubljanából elutazott Dub- rovnikba, ahol a Horvát Köztársaság állami- és párt­vezetői ünnepélyesen fogad­ták. A szovjet párt főtitkára, felesége és kísérete röviddel később megismerkedett az Adria-parti történelmi város leghíresebb műemlékeivel, majd gépkocsin a közeli üdülőhelyre, Kupariba haj­tatott, ahol a „Jadranka” villában véleménycserét folytatott Ante Markovics- csal, a Horvát Köztársasági Elnökség elnökével, Sztanko Sztojcseviccsel, a Horvát Kommunisták Szövetsége KB elnökével és Antun Milo- viccsal, a köztársasági kor­mány elnökével. A találkozó napirendjén a Szovjetunió, valamint Jugoszlávián belül Horvátország közötti együtt­működés időszerű kérdései szerepeltek. Este a Kupari „Grand” szálló dísztermében Bosko Krunics, a JKSZ KB El­nöksége elnöke, Lazar Moj- szov, a JSZSZK Elnöksé­gének elnöke és feleségeik vacsorát adtak Mihail Gor­bacsov és felesége tiszteleté­re. Az SZKP KB főtitkára pénteken délelőtt Kupariban zárómegbeszélést folytat La­zar Mojszovval és Bosko Kruniccsal, s hétfő óta tartó jugoszláviai hivatalos baráti látogatását befejezve Dub­rovnikből a déli órákban re­pülőgépen hazaindul Moszk­vába. * * » Amerikai részről egyelőre Nem hozott előrehaladást a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalások 44. fordulója. Ezt állapították meg mind a Var­sói Szerződés, mind a NATO részéről a Becsben már több mint tizennégy éve folyó tár­gyalások csütörtökön tartott 475. ülésén, amely egyúttal a január 28-án kezdett 44. fordulót is lezárta. A felek megállapodtak, hogy a bécsi megbeszéléseket kéthónapos szünet után folytatják. A fordulózáró ülésen a VSZ-tagállamok küldöttsé­geinek nevében Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel delegáció vezetője értékelte a megbeszélések utóbbi más­fél hónapját. Megállapítot­ta: a bécsi haderőcsökkenté­si tárgyalásokat a most vé­get ért tanácskozási szakasz sem itudta kivezetni a zsák­utcából, mert a NATO-álla- mok merev álláspontja to­vábbra is akadályozza a nem hangzott el hivatalos állásfoglalás Mihail Gorba­csov új javaslatáról, amely­ben a Földközi-tenger térsé­gében állomásozó hadiflot­ták befagyasztását, csökken­tését vetette fel. Charles Redman, a külügyminisztéri­um szóvivője szerint a kor­mánynak egyelőre még nem volt ideje és módja tanul­mányozni a javaslatot. Red­man haladéktalanul leszö­gezte azonban, hogy „az Egyesült Államoknak alap­vető érdekei” fűződnek a földközi-tengeri térséghez és Washington „kötelezettséget vállalt magára NATO-szö- vetségesei iránt” ebben a körzetben is. A szóvivő sze­rint mindenfajta javaslatot csupán ebből a szemszögből lehet megvizsgálni. Az Egyesült Államok mint­egy ötven hadihajót, illetve kiszolgáló egységet állomá- soztat a Földközi-tengeren, a 6. amerikai flotta keretében. Gorbacsov javaslatait csü­törtökön részletesen ismer­tette az amerikai The Wa­shington Post, úgy véleke­dik — nyugati diplomaták­ra hivatkozva, — hogy a szovjet vezető „a balkáni és az arab államok kedvező vé­leményét” akarja megsze­rezni a javaslathoz. A lapok nagy figyelmet szenteltek Gorbacsov egyéb kijelentéseinek is. A belgrá­di beszédből kiemelik azokat a megállapításokat, amelyek a szovjet—jugoszláv viszony alakulására vonatkoznak, de egyúttal jelzik azt is, hogy a szovjet vezető bírálta a NATO legutóbbi csúcstalál­kozóján a nukleáris fegyver­zet „korszerűsítéséről” ho­zott döntéseket. tényleges csökkentést és köl­csönösen elfogadható ellen­őrzési rendszert eredménye­ző megállapodás létrehozá­sát. Rámutatott, hogy a szov­jet—amerikai rakétamegál­lapodás javította a nemzet­közi helyzetet és kedvező ha­tással van a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon résztvevő államok biztonsá­gára is. Ennek ellenére nem múlt el a fegyverkezési haj­sza folytatódásának veszélye, mert a NATO a jelek szerint a hagyományos haderő és fegyverzet terén „kompen­zálni” akarja a rakétameg­állapodásban előirányzót c leszerelési lépést. A lengyel küldöttség vezetője felhívta _a figyelmet a hagyományos "haderő csökkentéséről terve­zett európai tárgyalásokban rejlő lehetőségekre, s han­goztatta: csak a kölcsönös érdekek figyelembevételével, kellő jóakarattal, megértés­sel és valóságérzékkel lehet megállapodásra jutni. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtök délután az Ipari Minisztérium, a Ma­gyar Gazdasági Kamara és az OKISZ szervezésében iparvállalatok vezetőivel, ipari szövetkezetek elnökei­vel folytatott munkamegbe­szélést a Tungsram Rt. bu­dapesti székházában. Kísé­retében volt Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkáira. Kádár Jánost Bercez Fri­gyes ipari miniszter, Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke és Köveskúti Lajos, az OKISZ elnöke fo­gadta, majd megkezdődött a kötetlen eszmecsere. Első ként Berecz Frigyes vázolta a minisztérium irányításához tartozó ágazatoknak az év első két hónapjában eléri eredményeit, s megfogalmaz­ta azokat a tennivalókat, amelyek az év kezdetén nyújtott biztató teljesítmé­nyek tartóssá tételéhez szük­ségesek. Szólt az erőteljesen javuló tőkés exportról, ugyanakkor felhívta a figyel­met arra, hogy ezek az év­kezdő sikerek még nem ad­hatnak okot a megnyugvás­ra. Beszámolt arról is, hogy az átlagosnál jobban gazdál­kodók lehetőségeit még nem sikerült kellőképpen javíta­ni: a pénzügyi szabályozás terén történtek előrelépések, de ezek hatása még nem éri el a megkívánt szintet. Fog­lalkozott az ipari szolgálta­tások kérdéseivel, rámutat­va, hogy e terület fejleszté­se elengedhetetlen az ipar hatékony működéséhez. Ki­emelte a termelőmunka szubjektív feltételeinek fon­tosságát. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigaz­gatója kifejtette, hogy az iparnak, de az agrárgazda­ságnak is több forrásra, na­gyobb mozgástérre van szük­sége. A szerkezetváltással kapcsolatban sürgette a szemléletváltozást. Nézete szerint ugyanis nincs igazuk azoknak, akik azt hangoztat­ják, -hogy ezt is csak pénz­zel lehet elérni. Beck Tamás a magyar Jíönnyűiparban eddig elért exportnövekedésre hívta fel a figyelmet, rámutatva arra is, hogy nagyobb gondot kell fordítani az import he­lyettesítésére, a gazdaság­diplomáciai munkára. Szük­ségesnek ítélte a teljesít­ménnyel arányos differen- cált bérezési lehetőségek fokozottabb kiterjesztését és hangoztatta: a Magyar Gazdasági Kamara a reform szellemében mindent meg­tesz azért, hogy a vállalatok mozgástere bővüljön. Tatai Ilona, a Taurus Gu­miipari Vállalat vezérigazga­tója a párttagkönyv-cseré- ket megelőző egyéni beszél­getésekre hivatkozva el­mondta, hogy a dolgozók a kibontakozási feladatok vég­rehajtásáért sokat vállalnak. Ezt jelzi az is, hogy dolgo­zóik 32 millió forint értékű vagyonjegyet jegyeztek. Ki­fejtette azt is, hogy nem ki­csit jobban, hanem másként kell dolgozni a gazdasági és a politikai munkában is. Be­számolt a gazdasági vezetők­nek arról a sajátos helyze­téről is, hogy egyszerre mun­kaadók, és részben betöltik az adóhivatal szerepét is. Fera Ferenc, a Veszprémi Szénbányák Vállalat vezér- igazgatója a többi között ar­ról szólt, hogy az utóbbi idő­ben kedvezőtlen kép alakult ki az ágazatról. Mint mond­ta, a tömegtájékoztatás nem a valóságos folyamatokat, le­hetőségeket vizsgálva érté­kelte a szénbányászat hely­zetét, pedig a bányászok igen sök áldozatot hoztak. Köveskuti Lajos az ipari szövetkezetek nevében a kis és közepes nagyságú üze­mek helyzetéről adott képet. Elmondta, hogy az ipari szö­vetkezetek tavaly 22 száza­lékkal növelték a teljesítmé­nyüket Hatvani György, a Ma­gyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója szükséges­nek ítélte, hogy mielőbb döntés szülessen a villamos- energia-termelés növelésé­ről, mert ha a jelenlegi hely­zet nem változik, az ellátási problémákhoz vezethet. Fehér Erzsébet, a Hungá­ria Műanyagfeldolgozó Vál­lalat vezérigazgatója fontos­nak minősítette a szabályo­zók stabilitását, mondván, hogy ez bizalmat ébreszt a gazdálkodókban. A tag- könyvcserék tapasztalataira utalva beszámolt arról, hogy kollektívájában az eddigi eredmények adják a jövőbe vetett bizalom alapját. Hi­bának minősítette, hogy ma­napság sokan csak a nega­tívumokat, a gazdaság gyen­geségeit emelik ki, s felna­gyítják a problémákat. Horváth Ede, a Győri Rá­ba Magyar Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatója — ez utóbbi gondolatot mintegy kiegészítve — annak a vé­leményének adott hangot, hogy a gazdaság nem vál­ságban, hanem változó hely­zetben van. Ez a világgaz­daság valamennyi résztvevő­jére érvényes megállapítás. Személyes tapasztalatai alap­ján szólt arról, hogy orszá­gunk politikai megítélése kedvező a nagyvilágban, ám ez a gazdaságunkra ma már nem mindig vonatkozik. Nagy nyomatékkai szólt a műszaki képzettség növelé­séről, a szakmai tudás javí­tásáról, mindkettőt a hala­dás alapkövetelményének ítélve. Gábor András, a Tung­sram Rt., a tanácskozásnak helyet adó vállalat vezér- igazgatója kiemelte a társa­dalompolitikai problémák megoldásának fontosságát. A jól szervezett munka az emberek hangulatát is befo­lyásolja. Hangsúlyozta a ha­tározatok következetes meg­valósításának érdekében a nagyobb határozottságot. Ezt követően Kádár János megköszönte a tájékoztatást, és kifejtette vléeményét az elhangzott kérdésekről, ész­revételekről. A találkozó befejezése után a párt főtitkára nyilat­kozatot adott a Magyar Te­levízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Rámutatott, hogy mindennapi tennivaló­ink középpontjában háfrom kérdés áll: az 1988-as év népgazdasági feladatainak eredményes megoldása, amely most különösen nagy figyelmet kíván, mert az amúgy is megújuló gazdál­kodási rendünket két új adó­rendszer is befolyásolja. A második feladat a párt ve­zető szerepével foglalkozó vitákhoz, a politikai intéz­ményrendszer működésének elemzéséhez és korszerűsíté­séhez kapcsolódik. S a har­madik feladat: felkészülés az országos pártértekezletre. Mi, akik a párt Központi Bizottságában dolgozunk, rendelkezünk a munkánkhoz szükséges megfelelő infor­márciókkal, ismerjük a jót és a rosszat egyaránt. Ez többnyire jelentésekben ke­rül elénk, de én mindezt szeretem közvetlenül is hal­lani, például az ilyei kötet­len beszélgetéseken, találko­zókon, hogy lássam az embe­rek arcát, halljam, mi fog­lalkoztatja őket. Ezeknek a beszélgetések­nek van egy sajátosságuk. Itt nincs napirend, nincs ha­tározat, hanem informáljuk egymást arról, kit mi foglal­koztat, kinek mi a gondja, véleménye. Nem titokzatos dolgokról van szó, hanem arról, ami napjainkban min­den embert foglalkoztat. Szá­momra ezek a találkozók so­kat jelentenek, mert külön­böző területek felelős em­bereinek véleményét ismer­hetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangu­latot. Hadd mondjam meg: általános vélemény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság. Nagy és nehéz problémáink vannak, nagy és nehéz fel­adatokat kell megoldanunk következetes, szívós munká­val, módszereink és stílu­sunk megújításával. Ez a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipar nagyvállalatainak vezetőivel beszélgethettem. Az a be­nyomásom, hogy a valóságos helyzet jobb, mint a hangu­lat. S jobb annál, amilyet a tájékoztatási eszközök tük­röznek. Az egyik felszólaló említette is, hogy most divat „bátornak” lenni, most min­denki újít, bírál, kritizál. Ez elviselhető, de az már baj, ha mindez pesszimizmust su­gall. Most az ipar dolgozóival találkoztam, és ismert prob­lémákról beszélgettünk, ar­ról, hogy országunk adottsá­gaiból következően nekünk kiterjedt nemzetközi közeg­ben kell dolgoznunk, s nem­csak gazdasági, hanem poli­tikai értelemben is. Gondol­juk csak meg: nemzeti jöve­delmünknek csaknem a fele a nemzetközi áruforgalom­ban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állítsunk elő, amelyek a magyar nép- gazdasáig számára is haszno­sak, előnyösek, s olyan mi­nőségben, olyan áron, amely a nemzetközi piacokon is versenyképessé teszi őket. A piacnak, minden piac­nak, igényei vannak. Ma ■részt vettem az Országgyű­lés ülésén, ahol a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni an­nak a gyakorlatnak, hogy háromféle piacot különböz­tetünk meg egymástól. A ha­zai piacot, a szocialista pia­cot és a tőkés piacot. A mi­nőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itthon is, a szocialista világ­ban is, s a kapitalista pia­con is csak jó és tartós mi­nőségű, megfelelő árukkal tudunk boldogulni. A politikai struktúra alap­kérdését én abban látom: meglevő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakor­latukat tovább kell fejlesz­teni, hogy mindegyik a ren­deltetésének megfelelően dolgozzon. Jó érzéssel távozom, mert hasznos volt ez a kötetlen beszélgetés. Elivtársaimnak is ajánlom: külön napirend nélkül folytassanak időkö­zönként kötetlen eszmecseré­ket, mert ez nagyon sokat segít a kölcsönös megértés­ben, abban, hogy nagyobb legyen közöttünk a bizalom, és ezeknek megfelelően cse­lekedjünk. Köszönöm, hogy alkalmat kaptam mindezek elmondására — mondotta végezetül Kádár Jáinos. Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvátették, hogy a közgaz­dasági szabályozók nem sta­bilak. Ebben igazuk van, de a stabil közgazdasági szabá­lyozókhoz is bizonyos felté­telek szükségesek. Azért dol­gozunk, hogy ezeket a felté­teleket megteremtsük, és az iparvállalatok is több évre tudjanak tervet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasági feltételek kö­zött a vállalatok nem egy­formán dolgoznak. Vannak, amelyek korszerű terméket megfelelő áron tudnak a szo­cialista és a nem szocialista piacokra szállítani, s ezzel világszerte elismerést vív­nak ki. Az ilyen magas színvonalon dolgozó iparvál­lalatok száma, ha lassan is, szaporodik. Jó volna, ha er­ről is tudomást szerezne a közvélemény. Itt szóvátette valaki, hogy a bányászok is keményen dolgoznak, nehéz munkát végeznek, becsület­tel eleget tesznek kötelezett­ségeiknek. Ennek tükrözését hiányolták a tömegtájékoz­tatási eszközökben. A pártértekezletről az én véleményemet tudom elmon­dani, hiszen még csak ké­szülünk rá. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanácskozáson is megerősít­sük a Magyar Népköztársa­ság szilárd alapjait, az elért eredményeket, s azokat min­den területen továbbfejlesz- szük. A világ most elsősorban a szovjetunióbeli peresztroj­kára figyelve foglalkozik az­zal a megújítási feladattal amely a szocialista világban végbemegy. Mindez végső so­ron a szocialista építés gya­korlatának megújulását, a nemzetközi viszonyok javu lását fogja eredményezni. Ennek a megújulásnak mindenütt — a Szovjetunió­ban, Kínában, számos más szocialista országban — az első és legfontosabb ismerte­tőjele a realitás. Mindebből, a jelenlegi vi­lágfolyamatokból én azt a következtetést vonom le. hogy azok a törekvések, amelyeket a Magyar Népköz­társaság már sok éve foly­tat, nemzetközileg is elis­mertekké váltak, és általuk jelen vagyunk a szocialista gyakorlat megújulásának fő áramlatában. Bízhatunk a nemzetközi feszültség csök­kenésében, a béke megszi­lárdításában, amelyek ked­vező nemzetközi feltételek, ahhoz, hogy a szocialista épí­tés magasabb szakaszába léphessünk. A többi hazai munkánkon múlik. A pártértekezlet a soron levő kérdéseket önmagában nem tudja megoldani, hiszen nem tud versenyképes, meg­felelő minőségű, minden pia­con értékesíthető árut gyár­tani. S a politikai struktúra változtatása, fejlesztése is időt igénylő folyamat. Nem lehet egy pillanat alatt ilyen kérdéseket megoldani. De az értekezlettől az joggal várható, hogy megfelelő helyzetértékelést adjon, és kijelölje a cselekvés irá­nyait. Haderőcsökkentési tárgyalások Fordulózárás Becsben Kádár János csütörtökön a Tungsram RT budapesti szék­házában megbeszélést tartott az iparvállalatok vezetőivel. Kádár János Berecz Frigyes ipari miniszter tájékoztatóját hallgatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom