Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
2 Somogyi Néplap 1988. március 15., kedd Átadták az Ifjúsági díjakat Az idén második alkalommal adták át az Ifjúsági díjakat március 15-e alkalmából. A Parlament Vadásztermében megrendezett hétfői ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára és Sólyom Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Varga-Sa bján László, az Állami Ifjúsági és Sporthiva- .tal elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A beszédet követően Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke az ifjúságpolitikai célok megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységükért 9 személynek és 6 kollektívának adta át az Ifjúsági díjat. Á SZOT elnökségének állásfoglalása a Minisztertanács irányelveiről A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége állásfoglalást bocsátott ki a Minisztertanácsnak az áremelkedések .mérséklésére elfogadott irányelveiről. Az állásfoglalás rámutat: a Szakszervezetek Országos Tanácsa február 19-i ülésén hangsúlyozta, hogy érdek- képviseleti. , érdekvédelmi funkciójának igényesebb ellátásával is hozzá kíván járulni a belpolitikai stabilitás fenntartásához, a gazdasági, társadalmi problémák feltárásához. Ezért rendkívüli fontosságot tulajdonít annak, hogy az árak emelkedése ne haladja meg az 1988-ra tervezett 15 százalékos mértéket. A SZOT elnöksége üdvözli a kormány irányelveit és erősíti mindazokat a szándékokat. amelyek az árszínvonal növekedését a tervezett határon belül tartják. Az elnökség felhívja a szak- szervezeti szerveket, központi vezetőségeket, a területi és vállalati szakszervezeti testületeket és tisztségviselőket, hogy társadalmi felelősségüket átérezve segítsék elő az infláció mérséklését. Felkéri őket, segítsenek tudatosítani, hogy a termelői árak indokolatlan emelése a vállalati közösségnek is csak átmeneti hasznot hozhat, ezzel szemben súlyosan károsítja a fogyasztókat, az egész szakszervezeti tagságot. A SZOT elnöksége ezért szükségesnek tartja, hogy támogassák azokat a helyi és országos törekvéseket, amelyek a jobb minőségű és szervezettebb munkavégzést célozzák, mert csak a jó minőségű, korszerű, takarékosan előállított termékek tömeges piaci jelenléte segíthet az infláció megfékezésében. A szakszervezetek a megvalósítás cselekvő részeseiként tovább folytatják társadalmi ellenőrzési tevékenységüket, tapasztalataikat továbbra is a nyilvánosság elé tárják, hogy a közvélemény folyamatosan ismerje az árak alakulását és annak indokait. Ugyanakkor javasolják a kormánynak, az illetékes állami szerveknek, hogy az eddigieknél következetesebben és nyilvánosan járjanak el a tisztességtelen termelői és kereskedelmi ár- alkalmazás és a fogyasztói érdekek megkárosítói ellen. Hétfő esti kommentár „Menetrendszerű" kormányválság Váratlan, elhúzódó, hirtelen kirobbant — általában ilyen és ehhez hasonló jelzőket használnak a kommentátorok, ha valamelyik kormány bukásáról, válságáról, vagy az újjáalakítása körüli vitákról esik szó. Egy kivétel azonban akad: Olaszország. Itália esetében ugyanis a hírmagyarázók sokkal sűrűbben folyamodnak az ismételt, menetrendszerű, soron következő, s más ilyen jelzőkhöz, annak érzékeltetésére, hogy a római kabinet-leköszönések korántsem tartoznak a ritka politikai események közé. Ellenkezőleg, Giovanni Goria kormánya, amely a múlt hét végén jelentette be lemondását, immár a 47. kabinet volt Itália második világháború utáni történetében. Nem csoda tehát, hogy a megfigyelők pontosan ismerik az ilyenkor szokásos menetrendet is: hétfőn Cos- siga államfő megkezdte az előírt konzultációs megbeszéléseket a hajdani köztársasági elnökkel, amelyet a parlamenti pártok vezetőivel és más, befolyásos politikusokkal tartandó eszmecserék követnek majd. A tanácskozássorozat végén kell kijelölnie az elnöknek, ki legyen az, aki Goria helyébe lép. Mármint ha nem az lesz — a legutóbbi két esethez hasonlóan — a végeredmény, hogy Cossiga ismét a kereszténydemokrata vezetőt bízza meg a kabinet újbóli megalakításával. Ha viszont (s erre a megfigyelők a korábbinál jóval nagyobb esélyt adnak) elhúzódnak az egyeztető tárgyalások, a kulisszák mögötti megbeszélések, könnyen meglehet, hogy egy pár napon belül nem sikerül megtalálni az utódot. Ezúttal ugyanis meglehetősen kiélezettnek tűnnek a kormánykoalíció öt pártját egymással szembeállító ellentétek, mindenekelőtt a keresztény- demokraták és a szocialisták közötti véleményeltérések. Emlékezetes, hogy Goria kabinetje nyár a tavalyi rendkívüli választások után is úgy jött létre, hogy nélkülöznie kellett a kormányszövetség résztvevőinek teljes értékű támogatását, így nem csoda, hogy a költségvetési viták során a miniszterelnök már két, ízben be akarta dobni a törölközőt. (Más kérdés, hogy a kormányválság mostani kirobbanására végül egy másik témában, egy nukleáris erőmű építése ügyében hozott intézkedés miatt került sor.) A lényeg ettől azonban nem változik: a jelenlegi ötpárti felállás meglehetősen ingatag, belső csatározásoktól terhes vezetést hozott létre Itáliában. Vagy új alapokra kell helyezni a benne résztvevő politikai erők együttműködését — nem kevés máris a találgatás a szóba jöhető új kormányfő személyéről — vagy más koalíciót kell (kellene) összehozni. Ez azonban a bonyolult olasz pártviszonyok mellett korántsem ígérkezik könnyű feladatnak. A római kormányválságok jelzői közt sokáig ott maradhat hát a ,, menetrendszerű" kifejezés is ... Sz. G. Az egyházak támogatják a kibontakozási programot Grósz Károly megbeszélése egyházi Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a magyar- országi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben. A miniszterelnök elöljáróban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenységükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvatósitósához nyújtottak az elmúlt időszakban. vezetőkkel Grósz Károly a Minisztertanács elnöke a magyarországi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben Miként hangsúlyozta: a mostani eszmecsere is várhatóan jelentősen hozzájárul ahhoz a hagyományosan jó együttműködéshez, amely az állam és az egyházak között az elmúlt évtizedekben kialakult, kapcsolódik a kormány döntéseinek hatékonyabb előkészítéséhez, a kormányzati munka színvonalának javításához. A jószándék és segítőkészség jegyében létrejött beszélgetés tapasztalataiból további munkájuk során egyaránt meríthetnek majd az állam és az egyházi vezetők mindazok érdekében, akiknek boldogulásáért együtt munkálkodnak. Grósz Károly a továbbiakban vázolta az ország -társadalmi-politikai helyzetét, részletesen szólt a gazdasági kérdésekről, s megjelölte azokat a témaköröket, amelyekben az egyházi személyiségek közreműködésére számít a kormány. Emlékeztetett arra, hogy - legutóbbi ülésszakán az Országgyűlés jelentést hallgatott meg a kormány egyház- politikai tevékenységéről, körvonalazva a politikai törekvéseket is. Grósz Károly ezúttal elsősorban a gondokról, a politikai folyamathoz szervesen kapcsolódó részkérdésekről szólt. Megállapította: társadalmi rendszerünk szilárd, politikai alapjai lehetőséget teremtenek hosszú távra meghirdetett programunk valóra váltására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége a szocializmus társadalmi viszonyai között keresi saját és családja boldogulását, a nemzet sorsának jobbítását, gazdagodását. A széles közvélemény elfogadja a rendszer alappillérének tekinthető erkölcsi értékeket, s egyetért azzal, hogy politikai struktúránk jelenlegi intézményei tartósan alkalmasak a társadalomban jelenlévő különböző jegyek megfogalmazására, az érdekkülönbségekből fakadó konfliktusok feloldására, a megújulás lehetőségét is hordozva. Nagy nemzetközi rokon- szenv kíséri törekvéseinket — mondotta a miniszterelnök. Ez politikai értékeink közé sorolható, hiszen mögötte több évtizedes, vitáktól sem mentes, konstruktív alkotómunka húzódik meg. A közhangulat viszont ennél árnyaltabb és bonyolultabb, egyszerre van jelen a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, az aggódás, valamint a reménykedés és a bizalom. Értéke a közhangulatnak a nemzetért, annak sorsáért érzett felelősség, az a határozott szándék, amely egy minőségi fordulat terheinek vállalásában a gazdálkodás, a társadalmi rend megteremtése, a szellemi és az erkölcsi értékek megőrzése érdekében megnyilvánul. Grósz Károly a továbbiakban elemezte a cserearány- romlás, a hibás gazdasági döntések következményeit. Hangsúlyozta: lazult a társadalmi rend, a fegyelem, az elkötelezettség tudata, a közösségi érzés. Leszögezte: változatlanul helyesek a kongresszuson meghatározott célok, megvalósításuk azonban az ötéves terv végéig nem reális elképzelés. A következő három évben az elvégezhető feladatokat kell vállalni. Ennek útja a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése, a fizetőképesség megőrzése, s olyan korszerű struktúraváltás, amely hoszszú távon biztosítja a nemzetgazdaság felemelkedését. Grósz Károly végezetül megköszönte az egyházak rendkívül szerteágazó közéleti tevékenységét, s reményét fejezte ki, hogy képviselőik a különböző népképviseleti szervekben, társadalmi és tömegszervezetekben aktívan lépnek fel a helyi közösségek, az egyes emberek, s így a nemzet fel- emelkedése érdekében. A találkozón Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöké nagyra értékelte a kormány vezetőjének gesztusát, hogy lehetőséget teremtett az egyházi vezetőkkel folytatott eszmecserére. Biztosította a miniszterelnököt, hogy az egyházak továbbra is támogatják a kormány kibontakozási programját. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés a nép javát szolgálja, és feloldja a meglévő feszültségeket. Utalt arra, hogy az emberek közérzete nem mindenben jó, s az egyházak is igyekeznek ezen javítani. A karitatív tevékenységet- körvonalazva kifejtette: a katolikus egyház sokat tesz azért, hogy a családokat átsegítse a konfliktusokon, s a fiatalokat a családi életre nevelje. Feladatul vállalta a szociális otthonok, a vak, a hallás- és mozgássérült gyermekek segítését, bekapcsolódtak az alkoholizmus elleni, illetve a kábítószerellenes küzdelembe, s támogatják a sokgyermekes családokat. Felhívta a fipvelmet arra, hogy számos hívő embernek okoz lelki- ismereti konfliktust a fegyveres szolgálat teljesítése. A katolikus egyház nyilatkozatot fogadott el, amelyben alternatív katonai szolgálatra tett javaslatot. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Református Egyház Országos Zsinatának elnöke megfogalmazta: egyháza megítélése szerint a nemzeti közmegegyezés újragondolására van szükség, a fogalom tisztázása elengedhetetlen. Tájékoztatott arról is, hogy a református egyház fontos feladatának tekinti a kallódó fiatalokkal, az öregekkel való törődést, az alkoholisták és kábító- szeresek felkarolását, itt viszont szorosabb együttműködést sürgetett a különböző állami szervezetekkel. Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke hangsúlyozta: régebben nem volt magától értetődő, hogy egy asztalhoz ültek a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek képviselői. Ez is az egyházak közötti viszony javulását jelzi, s a nép, a társadalom egységét segíti. Javasolta: kapjon még nagyobb hangsúlyt az iskolai oktatásban az etikai nevelés. Losonczi András, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke kifejtette: a magyarországi zsidóság mindig aktív részese volt az ország gazdasági, tudományos és kulturális felvirágoztatásának, politikai és társadalmi kibontakoztatásának. Felhívta a figyelmet az antiszemitizmus növekedésére, amely azonban nem a felekezet ellen irányul. A megbeszélésen felszólaltak a kisebb egyházak és felekezetek képviselői is. Valamennyien úgy ítélték meg, hogy eredményesen alakul az állam és az egyház viszonya, miként megfogalmazták, nincs bizalmi válság, s ez kihat a közérzetre is. Grósz Károly válaszában ígéretet tett arra, hogy a felvetődött kérdéseket az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőivel áttekintik. Az általános és lokális kérdésekre reagálva hangsúlyozta : az elhangzottak is bizonyítják, hogy e találkozó egy kölcsönös, egymás megbecsülésére épülő együttműködési szándék kifejeződése. Az MSZMP — felfogásának megfelelően — folytatja az egyházakkal a párbeszédet, és együtt formálja kapcsolatukat, E kontaktus alakításának fő irányvonala nem lehet kétséges: a még hatékonyabb, harmonikusabb együttműködés. Első ízben vesznek részt szovjet megfigyelők NATO-had- gyakorlaton. A képen: Viktor Kolegov ezredes (középen) norvég tisztekkel beszélget az Észak-atlanti Szövetség téli hadgyakorlatán Észak-Norvégiában HOKKAIDO SZELE A világ leghosszabb tenger alatti alagútján a hokkaidói friss levegő áramlik Japán főszigetére, Honsurára: a távol-keleti nép újabb gigászi tettének eredményeként gyakorlatilag megszűnt a szigetország legészakibb területének elszigeteltsége. Az 53,85 kilométer hosszú alagút azonban talán mégsem a hihetetlen technikai bravúr, hanem a soha meg nem térülő, több mint 8 milliárd dolláros építési költsége miatt vonul be a század japán történelmébe. 37 építő életébe és minden japán lakosnak 10 ezer jenébe (kb. 3000 forint) került a negyed század alatt elkészült vasúti összekötő alagút, amely a 140 méter mély Cugaru tengerszoros alatt, további 100 méterre a tengerfenéktől húzódik, a honsui Minmaj és a hokkaidói Macumae között. Március 13-án avatták fel az alagutat és április 10-én adjàfc át a forgalomnak a Honsut Sikokuval — Japán délkeleti főszigetével — ösz- szekötő 13,1 kilométer hosz- szúságú, úgynevezett Szeto Ohasi tengeri hídrendszert. Ezzel 100 éves álom válik valóra: Japán négy főszigete „száraz lábbal” bejárható lesz. A Szeikan alagút ünnepélyes átadásán már nők is jelen lehettek. Idáig ugyanis a gyengébb nem képviselői nem közelíthettek a gigászi föld alatti építményhez. No nem azért, mert meg akarták őket kímélni az ember- feletti munkától, hanem azért, mert a buddhista vallás szerint az első kapavágás előtt megszentelt földterületre a munka befejezése előtt nem léphetett a hit szerint „tisztátalan” teremtés”, azaz nő. Ma még kevesen érzik magukénak a művet. Sőt, a-z egymással szembenéző két kikötőváros ~— a honsui Aomori és a hokkaidói Hakodate — lakói szinte féltékenyen szemlélik, hogyan alakul majd az alagút forgalma. Megszűnt ugyanis a kompösszeköttetés, hogy a két órával rövidebb vasúti forgalomnak adja át a helyét. Nyolcvan év hagyományos közlekedése válik fölöslegessé, ami nem kevesek megélhetését is veszélyezteti. Az idő azonban eljárt a komp fölött, mi több, a zord. kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhető, hogy egyáltalán megépülhetett az alagút. A rengeteg vitára ugyanis az 1954-es kompkatasztrófa tette rá a pontot, A viharba került hajó elsüllyedt, 1500 utas meghalt. A sors és a technikai fejlődés iróniája viszont, hogy mire elkészült az alagút, addigra a repülés jelentős mértékben visszaszorította a hajóforgalmat. 1972-ben például még ötmillióan keltek át komppal a* Cugaru-szoroson. 1985-ben azonban már csak 2 millióan választották ezt az útvonalat. Arra a szakemberek sem számítanak, hogy a légiközlekedéstől visszahódítják az utasokat, a kompjáratok sorsa azonban megpecsételődött. A vasúti teherforgalom viszont 20 százalékkal fog nőni évente, ebben bíznak azok, akik a Szeikan alagútra tették fel az életüket. Trom András
