Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

1988. március 15., kedd Somogyi Néplap 3 Valóságos politikai köiegben Demokratikus személyiség Napjainkban is tartanak még azok a pártviták, me­lyek a párt vezető szerepé­ről, a politikai rendszer fej­lesztéséről szólnak. Ezek az alkotó és őszinte eszmecse­rék is kétségtelenül bizo­nyítják a pártdemokrácia fontosságát, s nem utolsó­sorban hasznosságát is. Tar Ián minden korábbinál több vélemény, javaslat fogalma­zódott meg a társadalmi, gazdasági továbblépés lehe­tőségeiről, szükségességéről. A polémiák során nem ke­vés helyen felvetődött, hogy a párttagok személyesen is gyakrabban kívánnak részt kérni a politika alakításá­ból,. a döntések előtti kollek­tív gondolkodásból. Véleményem szerint pont ez a személyesség az egyik legfontosabb biztosítéka a párton belüli demokrácia kiteljesedésének, hiszen a párt nem csak szervezet, a politikai célok kikovácsoló- ja, hanem közös célokért tenni akaró emberek együt­tese is. És ez nem tekinthe­tő kizárólag a párt belső ügyének, hiszen minél de­mokratikusabb viszonyok uralkodnak a párton belül, annál fogékonyabbak a párttagok, ezzel együtt a po­litika, az állampolgárokat, dolgozókat foglalkoztató kér­désekre, a legnyilvánosabb érdekeikre. Az elmúlt évtizedek ta­pasztalataiból kiviláglik, hogy a pártnak szívügye a szocialista demokrácia min­denoldalú fejlesztése. Mind­ez csak úgy vihető tovább, ha a pártdemokrácia ponto­san a párt élcsapat jellege és .szerepe miatt olyan több­letet tartalmaz, amely pél­daerejű a társadalom számá­ra. Ennek a többlet hozzá­adásnak sok útja van, ám hatásában az egyes pártta­gok demokratikus lehetősé­geinek bővítését érdemes szem előtt tartani. Hiszen a párton belül személyiségek vannak, akik önként vállaL. ják a politika végrehajtási és cselekvési fegyelmét. Emellett azonban legele­mibb joguk, hogy folyama­tosan részt vegyenek a po­litika alakításában, annak ellenőrzésében. Mindehhez mozgás- és gondolati térre van szükség, melyet a párt belső demokráciájában lehet leginkább szavatolni. A mostani vitában is egy­re gyakrabban fogalmazódik meg', hogy a társadalom, a politika nagy kérdéseiről a pártszervezetekben érdemi vita folyjék. Ennek feltéte­le, hogy rendszeres politikai párbeszéd alakuljon ki a pártszervezetek különböző szintjei között. Az ilyen ki­forrott vitagyakorlat ered­ményezheti azt, hogy a viták ne fékezői, hanem erjesztői legyenek a döntési-végrehaj­tási folyamatoknak. Ilyen­kor a tagság folyamatosan megismerhetné a napirenden levő társadalmi-politikai kér­déseket, a megoldások lehe­tőségeit. A rendszeres vita így teret enged az alulról jövő kezdeményezéseknek, lehetővé teszi, hogy a párt­tagok elgondolásai konstruk­tív megoldásokba formálód­janak, alternatívaként is megfogalmazódjanak. A kö­zös gondolkodás keretében a kritika nemcsak az elégedet­lenség kifejezésének, hanem a vélemények ütköztetésével, a helyes döntések kialakítá­sának az eszközévé válik. Az ilyen jellegű demokrá­ciát viszont csak valóságos politikai közegben lehet ér­demben gyakorolni. Ennek jegyei között talán a legfon­tosabb. hogy a párttagok tisztelik egymást, bíznak egymásban, ismerik az egyes ember erényeit, gyengesége­it, érzik a közösség erejét, a szolidaritás légköre jellemzi egymáshoz való viszonyukat. Az ilyen közösségekben ki­teljesedik a személyiség is. Mivel a demokratikus vita, magatartás természetessé válik, a párttagok felkészült­sége nő, erősödik önálló vé­leményalakító képessége, to- leránsabb lesz más nézetek iránt, meg akarja érteni az. eltérő reagálások mozgatóru­góit. Az így benne kialakult személyes álláspont tényle­gesen az övé, képes azt té­nyekkel, érvekkel védelmez­ni. A párt céljaival való cse­lekvés azonosulás — különö­sen most, a nehezebb idő­szakban — nem automatikus folyamat. A politikai célok mellett meghatározó jelentő­ségű az egyes párttag szemé­lyisége, aki munkájával, ma­gatartásával képviseli a pár­tot a pártonkívüliek között. A párt iránti vonzódás és bizalom fenntartását, erősí­tését igazán, a párton belüli demokrácia gyakorlásának tüzében formálódott szemé­lyiségek adják, adhatják, akik érzékenyek az embere­ket foglalkoztató kérdések iránt. Ez pedig úgy érhető el, ha minden párttag érzi azt, hogy mindenhez köze van, ami a politikával, köz­élettel összefügg, és igyek­szik arról véleményt for­málni, abban kezdeményez­ni, vagyis saját és mások személyiségét demokrati­kussá formálni. Botos Péter Valutás nyulak az állattenyésztési karon Egy éve alakult meg az első svájci—magyar vegyes- vállalat, a Kaposvári Angó- ranyúl-tenyésztési Kft. Az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán mű­ködő tenyésztelep célja, az hogy a Hungangóra 'taggaz­daságainak jó minőségű te- nyészalapot biztosítsanak, nagy teljesítményű, nagy értékű tenyészanyagot állít­sanak elő. Az angóranyúllal kapcsolatos kutatások kiter­jednek a tartásra, a takar­mányozásra és a szaporo­dásbiológiára is. A tudo­mány így járul hozzá ah­hoz, hogy .minél eredménye­sebb legyen az üzemekben a valutát hozó angóragyap- jú-termelés. EMBEREK A CSŐBEN Tanfolyam Manchesterben A kényszer hozott jó üzle­tet a Dunántúli Regionális Vízműnek a nyolcvanas évek elején. Akkor vették meg a Taté csőfelújító eljárást egy­millió dollárért. Sulyok Imre üzemegységvezető : — Elhasználódott a Mo­hácstól Pécsig húzódó hét­száz milliméter átmérőjű távvezeték. Az akkori áron a cseréje nyolcszázmillió fo­rintba került volna. Azon gondolkodtunk, hogy mikép­pen lehetne olcsóbban meg­úszni ezt a hatalmas mun­kát. Végül is megtaláltuk a Tate-rendszert Angliában. Megvásárlásának kétszeres haszna lett: a mohácsi veze­ték felújítására így fele annyi pénz kellett, mint a cserére, és az új eljárás, amelyhez mindmáig még ha­sonló sincsen a KGST-ben, jövedelmező üzleteket is ho­zott, országszerte rengeteg vízvezeték felújítását rendel­ték meg tőíük. Az eljárás lényege pedig az: a régi, elhasználódott, el­rozsdásodott csövek belsejét kitisztítják és azután beton­nal kibélelik; tulajdonkép­pen egy új csövet gyárta­nak a csőben, s erre hu­szonöt év garanciát adnak. A kisebb átmérőjű vezeté­kekben — a 8 centistől az 50 centisig — csak gép dolgo­zik, a vastagabb csövekbe viszont már emberek búj­nak be. Az a gárda, ame­lyik elkezdte ezt a munkát, Manchesterben tanulta meg a csőbélelés fortélyait. Ké­sőbb hat angol szakmunkás Magyarországon segítette a betanulást. 1982 óta önállóan dolgozik a brigád. Szögi Ferenc az alapítók között volt: — Kevesen maradtunk az eredeti gárdából, mert ezt a munkát néhány év alatt na­gyon megszereti az ember és akkor itt marad, vagy el­megy hamar könnyebbet ke­resni. Nálunk a próbaidő is hosszú, három hónap, az­után döntünk csak, hogy maradhat-e valaki vagy sem. — Maguk döntenek? — A brigád. Elmarják azt aki kilóg a sorból. Állandó­an vidéken hetelünk, inni, éjszakázni nem lehet, mert a csőbe csak kifogástalan fi­zikai és szellemi állapotban lehet bebújni. Az odabent levők és a kintiek csak né­ma jelekkel tarthatják a kapcsolatot, ez is nagy fe­gyelmet és pontosságot kö­vetel. Egyszer megnézett bennünket egy NDK-beli szakembergárda, mert ér­deklődtek az eljárás iránt. Egyre csak csodálkoztak, hogy úgy beszélgetünk, mint a süketnémák, hang nélkül dolgozunk és mégis minden jól megy. — Nem félnek a csőben? László János válaszolt: — Aki a bezártságtól való irtózást le tudja küzdeni, az köztünk maradhat. Legelő­ször mindenki fél; én is be voltam rézéivé. De gondo­lom, ez természetes. Kezdet­ben az is vonzott, hogy az átlagnál sokkal jobb volt a fizetésünk. A munkánk is nehezebb és több áldozatot kíván, mint más munkák, ezért indultunk kiemelt fi­zetéssel. De mára ez már el­kopott, nem keresünk töb­bet, mint azok, akik telepí­tett üzemben a felszínen dolgoznak. Bejczi András vette át a szót: — Ha csak a fizetést szá­molgatnám, már rég elmen­tem volna. De ez a munka naponta ad újat, ez nem gé­pies, nem unalmas; mindig gondolkodásra és erőkifej­tésre serkent. Van köztünk órás, kőműves, lakatos, so­főr, jómagam műszerész va­gyok. Igazi szakmának a cső­bélelés nem számít, mégis nagyon' kell hozzá érteni, és nagyon lehet szeretni. Bizo­nyítja ezt az a hat-hét em­ber, aki kezdetől fogva csi­nálja. Sulyok Béla üzemvezető — csak névrokona főnöké­nek — a tavaszi indítást megelőző próbabélelést szem­lélve mondta: — Lesz munkánk bőven az idén is. Elméletben már többször jártunk külföldön, de egy-egy apró' banánhéjon mindig elcsúszott az üzlet­kötés. Most úgy tetszik, biz­tosabb, megalapozottabb ajánlatokat kaptunk. De ne kiabáljuk el... Sikerünk le­het termálvízvezetékek fel­újításánál is. Az általában agresszív gyógyvizek hamar végeznek a fémvezetékekkel. A mi anyagunk ellenálló, s még azt is megakadályozza, hogy a cső belsejében lera­kódás okozzon szűkületeket. — Munkájuk lesz. De em­berük van-e elegendő? — Van. De nekem is az a véleményem, hogy a bérek­kel valamit csinálni kellene, mert különben eíőbb-utóbb létszámgondjaink lehetnek. Aki bebújik a csőbe, az sok­szor csaknem olyan nehéz munkát végez, mint a bá­nyászok. A bérek nálunk mégis mindinkább az átlag­hoz esnek vissza. Pontosab­ban az átlag emelkedik job­ban, mint a Tate-brigád fi­zetése. — Még veszélyes munká­nak sem számít ez. Akkor sem számított annak, ami­kor a Duna alatt voltunk. A tabi Videotonban szervezték Tanfolyam betanított munkásoknak (Tudósítónktól.) A tabi Videotonban — al­kalmazkodva a körülmé­nyekhez és figyelembe véve sajátosságaikat, lehetősé­geiket — a napokban beta­nított munkásaik részére szerveztek speciális szakmai továbbképző tamfolyamot. A most kezdődött továbbkép­zéssel azt kívánták elérni, hogy a gyes-ről visszajött valamennyi fiatalasszonyt, illetve újfelvételes . dolgozót felkészítsék a jelenlegi és a várható feladatok szakszerű végrehajtására. Hiszen a Videotonba került dolgozók vajmi keveset tudtak az ak­tív és passzív áramköri ele­mekről, az elektromos kö­tési technológiákról, a saj­tolásról, a különféle beül­tető gépekről, szerszámok­ról. Üjdonság számukra az is, hogy el kell sajátítani a rajzolvasást, megismerni a dokumentációs trendszert, a megbízhatóságot befolyásoló tényezőket, vagy a termé­kek összeállítását, csomago­lását. Nem mindennapi az sem, hogy a dolgozó részle­tesen ismeri a munkahelyen alkalmazott bérelszámolási rendszert. Márpedig ezek a témakö­rök szorosan hozzátartoznak a Videoton számítástechni­kai gyáregységében dolgozó betanított munkások alap­vető ismereteihez, s ebből a tanfolyamra beiskolázott — zömében fiatal lányoknak és asszonyoknak — május­ban vizsgázni is kell. Azt pedig az élet, a bonyolul­tabb gyártmányok szerelése igazolja majd, hogy a fo­lyamatos képzés, továbbkép­zés nemcsak kényszer, ha­nem szükség is ... Pedig ott nem mindenki mert lejönni a csőbe — mondta Bajczi András. — Nem félt az ugratástól, aki nem volt merész? — A kérdés nem helyén­való. Ugratás nincs. Aki le­mert menni és hallgatta, hogy fölötte locsog a Duna, mennek a hajók, érezte, hogy kileng a cső, az tökéletesen megértette, hogy akad, aki ezt nem bírná elviselni. Le- küldeni senkit sem lehetett; aki önként vállalta, az dol­gozott a folyómederben hú­zódó vezeték belsejében. Ott búvárok is biztosítottak ben­nünket, mégsem volt kocká­zat nélküli az a „csövezés ’. Márciustól októberig tart általában a Tate-idénv. Ta­valy azonban később álltak le, s az idén hamarabb in­dulhatnak, mert az időjárás kegyes volt hozzájuk. “Plusz öt foknál nem szabad hide­gebbnek lenni, amikor ezt a munkát végzik. A Siófokhoz közeli telepen épp akkor tar­tottak a géplánc fölújítás utáni próbái, amikor ott jár­tunk. Az emberekben már vib­rált a feszültség, legszíve­sebben azonnal indultak volna az első csőhöz. S bár már ezerszer látták, izgatot­tan szaladtak oda, és nézték, amikor elindult a próbacsö- ben a szórófej. Luthár Péter Fotó: Makai Károly BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEN Egyenletesebb politikai munkát Legjobb a kiscsoportos foglalkozás — vallja, aki belekóstolt. A szóhoz jutás valószínűsége, az egyéni vé­lemények érvényesülése, a vita kibontakoztatásának le­hetősége a kiscsoportok mellett szól. Hátrányos le­het viszont, hogy a szűk körű vita résztvevői nem szívesen ismétlik meg egy másik fórumon észrevételei­ket, érveiket. Miként a So­mogy—Zala Megyei Tégla­ipari Vállalat központjának pártalapszervezeti taggyű­lésén is történt. A pártcso­portokban folytatott vita után az alapszervezeti fó­rumon kevés hozzászólás volt, noha a beszámoló vi­tára ingerlő gondolatokat is tartalmazott. A negvenegy tagú alap- szervezet vezetősége önkri­tikával kezdte a beszámolót. Nem eléggé egyenletes a pártcsoportok politikai mun­kája, témánként és érdek­lődési körönként eltérő a hozzáállás, az adott téma feldolgozásának alapossága. Ennek a „hullámzásnak” több oka lehet, a vezetőség­nek mindenesetre ügyelnie kell arra, hogy mindig na­pirendre kerüljenek az idő­szerű és sokakat foglalkoz­tató kérdések — hangzottéi a feladatmeghatározások so­rán. A beszámoló a vezető­ség tennivalói közé sorolta azt is, hogy az eddiginél eredményesebben segítse elő a vállalat össztevékenv- ségére és a szervezeti élet­re vonatkozó elképzelések, javaslatok összegyűjtését és hasznosítását. Az egyéni vélemények megismerésére jó alkalmat nyújtottak a párttagkönyv- cserével kapcsolatos egyéni beszélgetések. Szinte min­denki aggodalommal beszélt a népgazdaság helyzetéről, többen látják úgy, hogy az eredményesebb gazdálkodást, termelést célzó kormány- program egyelőre nem ho­zott észrevehető változást. Vállalaton belül a gaz- • dasági vezetés és a párt- alapszervezet kapcsolata ki­egyensúlyozottan jó. A ter­melés irányítói igénylik a kommunisták véleményét a különböző kérdésekről, s ja­vaslataikat hasznosítják. A „közös nevezőt” nem nehéz megtalálni, hiszen az alap- szervezet kiemelten fontos feladatának tekinti a ter­melés politikai eszközökkel való segítését. Gondot okoz viszont, hogy néhány vezető nem eléggé _ határozott, s a népszerűtlen feladatokat, intézkedéseket szívesen há­rítja át másra. A tennivalók egységes ér­telmezése és a szemlélet- formálás érdekében sokat tehet a központi pártalap- szervezet. Ázért is, mert koordináló szerepe van a vállalaton belül: nyolç alap­szervezet politikai munkáját hangolja össze. A valóságérzékenységet és napjaink társadalmi, gazda­sági világában való eligazo­dást segítik a politikai . to­vábbképzések. Áz alapszer­vezet minden párttag fel­adatává tette az önképzést, valamint a rendszeres tájé­kozódást az ország politikai, gazdasági életéről. Huszon­ötén szervezett politikai ok­tatásban is részt vesznek. Az idei feladatokról szóló munkatervet eleve „hézagos­ra” csinálták — mondta Ba­logh Sándor, a pártalap- szervezet titkára. Lehetősé­get adnak arra, hogy az időszerű kérdéseket beépít­sék. Hiszen az év előrelát­hatólag nem fog szűkölköd­ni érdekes témákban, elem­zésre váró kérdésekben. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom