Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

2 Somogyi Néplap 1988. február 9., kedd Pártkonfortncia lowában Megkezdődött a második, döntő szakasz Minden századik választó­ra jutott egy tudósító hét­főn Iowa államban. Mint­egy 200 ezer választásra jo­gosult vett ugyanis csak részt a küldöttválasztó párt- tanácskozásokon, az ese­mény azonban országos jel­legű politikai csatának mi­nősül, amely kétezer tudósí­tót vonzott a helyszínre. Az iowai párttanácskozá­sok jelentik az elnökjelölt­ségért vívott csaták máso­dik, döntő szakaszának kez­detét, az itt elért jó helye­zés komoly ajánlólevél a je­löltöknek a további küzde­lemhez, másokat viszont már kibuktathat. A nyolc nappal később sorrakerülő előválasztás az ugyancsak kicsiny lélekszámú New Hampshire államban végle­gesen eldöntheti jóegyné- hány jelölt sorsát a két pártban az elnökjelöltségért vetekedő, összesen 13 politi­kus közül. lowában a két párt tagjai külön-lkülön megrendezett helyi tanácskozásokon vá­lasztják meg az első fordu­lóban a küldötteket — ösz- szesen mintegy 2500 ilyen kis helyi tanácskozást tarta­Az amerikai elnökválasztási küzdelem nyitányának tekintik az Iowa városban hétfőn sorra került párttanácskozást. A képen: az elnökjelöltségért kampányt folytató egyik demok­rata párti politikus, Mike Dukakis (az emelvényen balra) Hétfő esti kommentár ÖSSZTŰZ A TÁBORNOKRA Azt már megszokhattuk, hogy az újságok úgyneve­zett „színes hírei" között nap mint nap találkozha­tunk kábítószerrel összefüg­gő jelentkezésekkel, vámőr­ségek refordfogásairól, rendőrségi rajtaütésekről. Az azonban, hogy a kábító­szercsempészés első számú politikai jelentőségre tegyen szert, korántsem mindenna­pos esemény. Márpedig ab­ban a mind nagyobb vihart kavaró vitában, amely az Egyesült Államok és a pa­namai vezetés között kibon­takozott, épp ez áll a kö­zéppontban. Egy floridai bí­róságon ugyanis a közel­múltban hivatalosan vádat emeltek a panamai fegyve­res erők főparancsnoka el­len. Az amerikai bíróságon benyújtott iratok szerint Manuel Natonio Noriega tá­bornok „kábítószerkeres­kedésben való közreműkö­déssel” gyanósítható, s ezért ha esetleg az USA terü­letére lépne — azonnal le is tartóztatnák. A különleges ügy érthető módon nyomban széles kö­rű visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban. A re­agálások, vélemények azon­ban sajátos módon nem annyira a bírósági eljárás, még csak nem is a konkrét vádak tárgyköréhez kapcso­lódtak. (E vádak távolról sem tűnnek teljesen támad­hatatlannak, a tábornok ál­lítólagos társait például meg sem nevezték.) Sokkal in­kább előtérbe kerül az eljá­rás politikai háttere, amely a Noriega elleni össztüzet valószínűleg valójában ki­váltotta. Ilyen mögöttes mo­tívum lehet a korábbi vál­sággal kapcsolatban vallott, távolról sem egybeeső állás­pont, így a Nicaraguával szemben teendő lépések. Friss leleplezés az is, hogy Reagan korábbi nemzetbiz­tonsági tanácsadója megtor­lásokat helyezett kilátásba Panamával szemben, ha az nem csatlakozik a Fehér Ház Managua-ellenes törek­véseihez. A kulisszák mögött rej­tőző igazi ok mégis, úgy tű­nik, a Panama-csatorna ügye. Egy néhány évvel ez­előtt kötött szerződés értel­mében az USA-nak az ez­redfordulóig át kellene adni a stratégiai jelentőségű vízi- utat, s ezzel együtt felszá­molni a közép-amerikai or­szág területén levő katonai támaszpontjait, kiképző tá­borait. Az annak idején Carter által aláirt egyez­ményt hosszú ideje heves támadások érik az amerikai jobboldal megannyi képvi­selője részéről, Noriega a panamai hadsereg főpa­rancsnokaként viszont több­ször leszögezte, hogy ragasz­kodik annak betartásához, az amerikai csapatok meg­adott határidőre történő tá­vozásához. Könnyen lehet hát, hogy a tábornok által „megfélem- lítési kampánynak" neve­zett bírósági eljárás mögött a csatornával kapcsolatos megfontolások állnak. A ká- bitószer-business sötét vilá­ga, átláthatatlan kötelékei­vel persze kiválóan alkal­mas bármilyen politikai ma­nőverhez — s ez a vádirat összeállítói is pontosan tud- íák- Sz. G. nak. A küldöttek egy-egy el­nökjelöltet képviselnék, így álakul ki azután az állam delegációja a nyári elnökje­lölő párttanácskozásokra. Gandhi fogadta Voroncovot Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő hétfőn fogadta Julij Voroncov szovjet külügymi­niszter-helyettest és részle­tes eszmecserét folytatott ve­le az Afganisztánnal kap­csolatos ügyekről. A diplo­mata átadta neki Mihail Gorbacsov főtitkár üzenetét is. Szintén az afgán politikai rendezés volt a fő témája Julij Voroncov és Natvar Szingh indiai külügyi állam­miniszter találkozójának. Az államminiszter a múlt ' hét péntekén Rómában felkeres­te Zahir sah volt afgán ki­rályt. Iszlámábádi hivatalos for­rások szerint szerdán a szov­jet külügyminiszter-helyettes Új-Delhiből a pakisztáni fő­városba utazik, ahol várha­tóan találkozik Ziaul Hakk elnökkel, Mohammad Han Dzsunedzso kormányfővel és Zain Nurani külügyi ál­la mminiszterrel. Diego Cordovez ENSZ-fő- titkárhelyettes, ak harmadik hete tárgyal a térségben az afganisztáni kérdésről, egy pakisztáni lapnak kijelentet­te, hogy minden érintett fél egyre .inkább kész az átfogó megegyezésre. „Az egyedüli hiányzó láncszem, úgy tű­nik, az ideiglenes koalíciós kormány összetétele” — mondta a közvetítő. Bonnban megkezdődött a közös piaci külügyminiszterek ta­nácskozása. A képen: Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet (jobbról) külügyminiszter Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszterrel beszélget Igazságszolgáltatás 50 év múltán Történelmi jelentőségű bírósági döntés született a Szovjetunióban: a Legfel­sőbb Bíróság a minap 50 éve hozott ítéleteket nyilvánított semmisnek, az 1938 márciu­sában megkonstruált „har­madik nagy moszkvai per­ben” elítélt személyeknek szolgáltatott igazságot. Nyikolaj Buharin és tár­sai ügyének felülvizsgálatá­ról a Szovjetunióban az utóbbi hónapokban heves polémiák folytak. A „Buha- rin-effektuSról” a sajtó gyakran írt, szemtanúkat, kortársakat szólaltatott meg, akik elmondták emlékeiket a párt egykori „kedvencé­nek” életútjától, személyisé­géről. Ismeretessé vált Bu­harin utolsó üzenete is. Le­tartóztatása előtt diktálta le feleségének, aki ezt szó sze­rint megtanulta. Buharin eb­ben arra kérte a „párt eljö­vendő, fiatal, tisztességes ve­zetőinek nemzedékét”, hogy állítsák helyre becsületét. Szinte már „a levegőben volt” a „jobboldali trockista tömbben való részvétel” vád­jával ötven évvel ezelőtt bí­róság elé állított politikusok, népbiztosok, párttagok és pártonkívüliek rehabilitálá­sa. Főleg azt követően foko­zódott a várakozás, hogy Mi­hail Gorbacsov pártfőtitkár novemberi beszédében beje­lentette: az SZKP PB külön­leges bizottságot állított fel, és azzal a feladattal bízta meg, hogy járjon végére a harmincas, a negyvenes és az ötvenes években lezajlott politikai pereknek; újítsa fel a rehabilitálás folyamatát, amely a XX. kongresszus után kezdődött el, majd ké­sőbb megszakadt. Ennek a meghirdetett programnak volt az első kézzel fogható eredménye a múlt heti bíró­sági döntés. A per vádlottai- nak a párton belüli hivata­los rehabilitálása még hátra van, de a Legfelsőbb Bíró­ság aprólékos felülvizsgálata nyomán feltárt tények nyil­vánosságra hozatala után ez már biztosra vehető. A Legfelsőbb Bíróság ülé­séről helyszíni beszámolót közöltek a hétvégi szovjet lapok, így az olvasók „első kézből” tudhatták meg, ho­gyan zajlott le a testület történelmi jelentőségű ta­nácskozása. Mihail Marov, a Legfelsőbb Bíróság tagja az ülés után az Izvesztyija cí­mű lapnak adott nyilatkoza­tában ismertette a rehabili­tációs folyamat jogi hátterét. A felülvizsgálati eljárás folyamán, a hatalmas meny- nyiségű peranyag és egyéb dokumentumok áttanulmá­nyozásakor a jogászkollégák munkáját a szigorú tárgyi­lagosság vezérelte, a teljes igazság feltárása érdekében ki kellett zárniuk minden érzelmi tényezőt — mondta Marov. — Csakis a tények szigorú elbírálása lehetett mérvadó, történelmi jelentő­ségű rehabilitációs döntés­ről volt szó. S a felülvizs­gálat egyértelműen bebizo­nyította, hogy az 1938-ban előterjesztett vádpontok nem voltak megalapozva. Ötven évvel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumá­nak közel sem volt olyan bi­zonyíték a kezében, amely­nek alapján egy ilyen nagy horderejű perben halálos íté­leteket hozhatott. Kizárólag a vádlottak „val­lomásai", erőszakkal és zsa­rolással kicsikart „vallomá­sok" alapján hozták meg az ítéleteket — folytatta Ma­rov —, ami a szocialista tör­vényesség súlyos megsértését jelentette. A Legfelsőbb Bí­róság tagjai most egyöntetű­en arra a megítélésre jutot­tak, hogy a vádlottak ártat­lanok voltak. Nem álltak külföldi hatalmak kémszer­vezeteinek a szolgálatában, nem gyilkoltak meg szovjet vezetőket, nem törtek veze­tő politikusok életére, nem akarták a Szovjetunióban restaurálni a kapitalizmust, nem siettették a náci Né­metország Szovjetunió elle­ni támadását, és a háború i'Nct<''ban nem készültek meg- in ilju, az ellenség előtt a frontokat. Mindezek a vád­pontok megalapozatlanok voltak. A per vádlottjainak sze­mélye jórészt feledésbe me­rült. Sokuk neve — ötven év után — most került is­mét nyilvánosságra. Volta­képpen csak Buharin és Ri- kov, aki Lenin utódja volt a népbiztosok tanácsa élén, maradt meg az emlékezet­ben, de életútjukat, munkás­ságukat ismertető elemzést a Szovjetunió állompolgárai eddig nemigen olvashattak. Mostantól szerkesztői dön­téstől függ, hogy melyik szovjet lap vagy könyvkiadó mit közöl műveikből. Az SZKP KB elméleti-politikai folyóirata, a Kommunyiszt idei második számában, A történelem lapjai című ro­vatában már közölte Nyiko­laj Buharinnak azt a beszé­dét, amely Lenin politikai hagyatéka címmel, a forra­dalom vezetője halálának ötödik évfordulóján hangzott el. Hegedűs György DMITRIJ JAZOV ELEMZÉSE A PRAVDÁBAN Megmarad a katonai egyensúly A katonai egyensúlyról, a KHR—HHR szerződés jelen­tőségéről, a hadászati táma­dófegyverek csökentésének távlatairól, és az európai ha­gyományos fegyverzet és haderő korlátozásáról foly­tatott tárgyalások lehetősé­geiről írt terjedelmes elem­zést a Pravda hétfői számá­ban Dmitrij Jazov hadsereg- tábornok, az SZKP KB PB póttagja, szovjet honvédelmi miniszter. Jazov határozottan cáfolja azokat a nyugati állításokat, hogy a KHR—HHR szerző­dés hadászati előnyöket biz­tosítana a Szovjetuniónak. Megállapítása szerint a ka­tonai egyensúly megmarad mind Európa, mind pedig az egész világ tekintetében. Ugyanakkor hangsúlyozza a Szovjetunió készségét az európai hagyományos fegy­verzet kérdéseinek megvita­tására, figyelembe véve, hogy ez a probléma a hadá­szati támadófegyverzet kér­désével együtt előtérbe ke­rült. E problémák megoldását a két szövetség haderejének értékelésével kell kezdeni — mutat rá Jazov, utalva arra, hogy egyáltalában nem megoldhatatlan feladatról van szó. Kitér arra, hogy nyugati források szerint is tény : a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyverzete, a VSZ és a NATO között jelenleg meg­határozott katonai egyensúly áll fenn. A szovjet és ame­rikai hadászati támadófegy­verzet paritását a szovjet miniszter egy táblázattal tá­masztja alá, amely az 1988. január 1-jéi állapotokat tük­rözi : Szovjet­Egyesült unió Államok Interkontinentális ballisztikus rakéták (IBR) indítóállásai: 1 390 1 000 ezen belül a több, külön-külön célba juttatható robbanótöltettel ellátott: 812 550 Tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták (TBR) indítóállásai: 942 672 ezen belül a több robbanótöltetesek: 388 640 IBR és TBR indítóállások összesen: 2 332 1 672 ezen belül a több robbanótöltetesek: 1 200 1 190 Nehézbombázók (NB) : 162 588 ezen belül a manőverező robotrepülő­gépek hordozására képes: 72 161 IBR, TBR és NB indítóállások összesen: 2 494 2 260 ezen belül a több robbanótöltettel ellátott i-ndítóállások 1 272 1 351 A hadászati hordozókon lévő töltetek száma megközelítőleg: 10 000 14 000— 16 000 Jazov utalt arra, hogy az adatok szerint a Szovjet­uniónak valamivel több hor­dozóeszköze van, de az Egye­sült Államok változatlanul több robbanótöltettel ren­delkezik, s végeredményben a töltetekkel semmisítik meg a célpontokat. Egészében vé­ve azonban megközelítőleg egyensúly áll fenn. A szovjet honvédelmi mi­niszter kitért arra, hogy Nyugaton néha torzítva mu­tatják be az arányokat, ki­ragadva bizonyos részleteket. Arról beszélnek, hogy - a Szovjetunió robbanótöltetei­nek 70 százaléka földi tele­pítésű IBR-eken található, míg az Egyesült Államoknál ez az arány alig éri el a 20 százalékot. Emellett viszont elhallgatják, hogy az Egye­sült Államok tölteteinek több mint 80 százaléka található tengeralattjárókon és nehéz­bombázókon, ami többszörö­sen felülmúlja a szovjet ha­dászati erőnek ezt az össze­tevőjét. Jazov határozottan cáfolta azokat a nyugati állításokat, hogy a hagyományos fegy­verzetben a VSZ „döntő fö­lénnyel” rendelkezne. A NATO szakértői előszeretet­tel hivatkoznak a páncélo­sokra, de nem hajlandók az egész fegyverzetet, a katonai doktrínákat összevetni. A NATO fölényben van egyes fegyvernemekben, a VSZ pe­dig másokban, de ezek az aránytalanságok egészében véve nem ingatják meg a katonai egyensúlyt — álla­pítja meg Jazov. Példaként hozza fel a haditengerészeti erőket, ahol a NATO több­szörös fölénnyel rendelke­zik. Vonatkozik ez a légi­erőre is. Éppen ezért a bé­csi utótalálkozón a NATO- országok helytelenül vetik fel a kérdést, nem becsületes tárgyalásokat akarnak, ha­nem egyoldalú előnyöket, s ezzel akadályozzák az euró­pai tárgyalások mandátumá­nak kidolgozását. A szovjet honvédelmi mi­niszter kitér arra, hogy a haderő létszámának megál­lapításánál a NATO elfeled­kezik a francia és spanyol hadosztályokról (egymillió fő), a nemzeti rendelkezésű egységekről, tartalékosok­ról és a mozgósítási raktá­rakról. A VSZ oldalán pe­dig az építő egységeket, a határőrséget, a rendőrséget, sőt, még a honvédelmi szö­vetségeket is figyelembe ve­szik. Európában a NATO és a VSZ haderejének létszáma csaknem megegyezik: 3 mil­lió fős hadseregek állnak egymással szemben. A VSZ- nek 20 ezerrel több páncé­losa van, de a NATO-nak 50 százalékkal több helikoptere (köztük páncélelhárító esz­közökkel felszereltek), s csaknem kétszer annyi pán­célelhárító rakétaüteggel rendelkeznek. Nyugati állí­tások szerint a VSZ fölény­ben van KŐzép-Európában — ám ez csak akkor igaz, ha nem vesszük számításba a francia haderőt. A NATO viszont egyértelműen fölény­ben van Európa déli szár­nyán. Egészében véve a ha­gyományos fegyverzet terén egyenlőség mutatkozik — írja Jazov, s utal rá, hogy az új tárgyalások sikerét elősegítenék azok a bizalom- erősítő intézkedések, ame­lyekre a Szovjetunió szövet­ségeseivel együtt konkrét ja­vaslatokat terjesztett elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom