Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
8 Somogyi Néplap 1988. február 27., szómba IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS HOLLAND KÖNYVKIÁLLÍTÁS A SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN TAKÁTS GYULA És benne mint nagyító alatt a többinél) de ha Húsvét korán van — és sehol egy rügy, bimbó vagy virág - ő kiáll ezüst-szürke prém-ruhában Németalfölden és Magyar- országon egyazon évben. 1473-ban kezdődött meg a gazdag kódexirodalomra épülő könyvnyomtatás. Hollandiában tanult nyomdászatot 1683-tól Tótfalusi Kis Miklós, aki olyan tökéletességre vitte a betűmetszés művészetét, hogy, amszterdami betűivel egy virágzó korszakot jelölnek a németalföldi könyvészetben. Természetszerűleg ott vannak Tótfalusi Kis Miklós mintalapjainak hasonmásai is — más, Hollandiában nyomtatott hungarikák között — azon a kiállításon. Oly sima és tiszta ez a csend, mint ablakkeretben az üveg. És benne mint nagyító állott kitárja titkát ,a világ, akár egy metszett óriási sejt. Garai Gábor A BARKAFA A barkatán november közepén vöröslenek már halkan a rügyek, s mire a nyírfákról is a levél lepereg, s csak fenyők sötétlenek kint a kertben, ezüst- és lucfenyők - ő készülődik koratavaszi első pompájára (nem bontja ki bimbóját - épp ettől előkelőbb amelyet a várban, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezitek. A március 13-éig látogatható kiállítás nemzeti könyvtárunk gazdag gyűjteményéből méltón mutatja be a holland könyv útját a kézzel írott kódexektől és a pergamenre rajzolt térképektől a fejlett nyomdaiparig, -technikáig. Tárgykörök és tudományágak szerint csoportosítva láthatók a vitrinekben a remekmívű könyvek. Kunigunda szerzetesnő imakönyve 1500-ból, egy korai ho1- land ősnyomtatvány 1479- böl. Az első — 1499jben nyomtatott — számtan- könyv, amelynek szerzője Georgius de Hungária, azaz magyarországi György mester. Az Utrechtben megindult könyvnyomtatásnak hamarosan más németalföldi városokban is akadt követője. A világ könyvművészetéiben is élen járt az antwerpeni Plantín-műhely : ez a legjobb betűmetszőket, illusztrátorokat és rézmetszőket foglalkoztatta. Az 1576-tól 1825-ig fennálló Plantin— Monetusz-nyomda ma könyv- művészeti múzeum. A holland „aranyszázad”-nak — a XVII. századnak — nagyKépes krónikák (1706) szerű, Leideniben alapított kiadója volt az Elzevireké. Kis alakú köteteiért ma is minden pénzt megadnak a gyűjtők. Az amszterdami Blaeu Officina rézmetszetei és atlaszai révén lett világhírű. A Széchényi Könyvtárban őriznek egy pergamenre kézzel rajzolt hajózási térképet, a Blaeu-ház alapítójától, Williem Janszoontól, a XVII. század elejéről. Az Atlanti-óceán és Földközitenger partvidékét ábrázoló, részletesen kidolgozott térképnek az az érdekessége, hogy nyugati tájolású. A nagyméretű színes lapot or- szágcímerek és állatok rajza díszíti. A Széchényi Könyvtár tulajdonában levő régi könyveket egy 1947-től működő alapítvány, a Stichtíng de Roos, azaz a Rózsa Alapítvány kiadványai egészítik ki a Holland Királyság korábbi magyarországi nagykövetének, Godért William de Vos.van Steenwijknek a gyűjteményéből. K. M. (hisz gyakran fagy, reggelente kivált!), s fölvillantja, bár minden ködbe vész, hogy: lesz itt tavasz, lesz itt ébredés. Szépen magyarul — szépen emberül KIÉRTESÍTÜNK^ ÁTBESZÉLÜNK ? Kiértesítünk? Nem. Csak értesítünk valakit. Átbeszélünk? A kerítésen igen, de valamilyen kérdést megbeszélünk. íme, ez a két kiragadott ige is rávilágít arra. hogy igekötőinkkel nincs minden rendben. Igekötőink pedig nyelvük kifejezésbeli gazdagságának forrásai. A cselekvés befejezettségét általában a meg igekötővel jelöljük: a levelet írtam és megírtam a levelet szembeállítása világosan igazolja. Nyelvi leleményünk mindig újabb igekötőket próbál bevonni erre a fejadatra, egyszer helyesen, másszor pedig helytelenül. Néhol fölöslegesen használunk igekötőt: leszámláz, leellenőriz, leközöl, leigazoltat, kiértesít, kihangsúlyoz, bepótol. Újabban sokszor vétünk helyes használatuk ellen. Helytelenül mondják: z kérdést kitárgyalják vágj átbeszélik, helyesen megtárgyalják vagy megbeszélik. Igekötőink gazdag kifejezési lehetőségei közül idézzünk néhányat! Reggel megmosakszunk, a sebész bemosakszik. Más a megtanult és a betanult lecke Az újságot betiltják, az orvos a betegnek a dohányzást megtiltja. A növény elszárad, az enyv kiszárad, a kimosott ruha megszárad. Igekötőkkel új szókat is alkothatunk. A ruház mellett a beruház már messzire visz a ruhával’ ellát fogalomtól. Az elad is az adásnak egészen különleges esete. A tej összemegy, e szövet szétmegy, ezek is messze vannak az alapig« jelentése tői. Kiss István Készlet Ovidius Publius fömüvéből, az Átváltozásokból Picart legismertebb metszet- gyűjteményéből: „Herkules és a mérgező leheletű ler- nai hidra" i Kégi kódex (1500 körül) CZAKÓ GÁBOR 77 MAGYAR RÉM MESE ANTI KIRÁLYFI Hol volt, hol mem volt, ott, ahol a szép lányokat nyers uborkából kvarclámpával csinálják; :no ott, Édes Jenő fod- rászszalonjában ikét érett királylány ült, üldögélt az ezüstös hajszárító korona alatt. Csevegtek előkelőén és amúgy tündéresen. — Az én Antim valódi királyfi vált húsz évvel ezelőtt! — csicseregte az Iegyik. — Fehér Skoda Octavián jött, délceg volt, karcsú, izmos, szellemes. A hétfejű sárkánnyal is megvívott a csókomért. Most meg hétszámra döglik a tévé előtt, az ágyban kizárólag hortyogni tud. Mindent egybevetve egy buta, ihájas, sörszagú béka. A másik, csak úgy magában; elmosolyodott. — Nem lehet, hogy a csókodban volt a hiba, édes Arankám? OKOS KATA Egyszer volt, hol nem volt, a bértömeg-gazdálkodáson túl, de a '.személyi fizetéseken innen, volt egy szakszervezeti bizalmi. Ügy hívták, hogy Okos Kata. Volt annál a vállalatnál több szakszervezeti bizalmi is, neve is voll mindnek, de csak ezt az egyetlen egyet hívták Okos Katának. Hogy .miért, azt rövidesen megtudjátok. Történ)t, hogy pecsétes, stemcilezett papírokkal össze- hivták az üzemi ebédlőbe a szakszervezeti. értekezletet. A bizalmiak gyűltek, ültek, iszogatták a kólát, rágicsálták a ropit, hallgatták az üzemi ^négyszöget, amely mint valami wimbledoni páros előadta, hogy a vállalati bérezés nem eléggé korszerű. Haladóbbnak kellene lennie, ösztönzőbbnek, élenjáróbbtnak, szocialistábbnak, komplexebbnek, humanistábbnak, demokratikusabbnak, differenciáltabbnak, valósabbmak, nehogy a cég a termékszerkezet-váltás sürgető igényének kellős közepén egy ámokfutó menetrend pályájára kerüljön. A szakszervezeti bizalmi épp olyan ember, mint a többi. Elérzékenyült hát mind, (és kissé meg is ijedt. Hogyan is iné ijeejt volna meg: ;ennyi varázsige egy egész kangresz- szus lelbűvöléséhez is elég lett volna. Osztályharcosan lehurrogták Okos Katát, amikor az parlagi módon firtatni próbálta, hogy mármost ezután több lesz-e az egységnyi munkára eső bér, avagy kevesebb. Volt ám fölzúdulás, amikor Kata a szavazásnál nemet mondott a javaslatra! Majdnem akkora, minit fizetéskór, a loppadt borítékok láttán. — Magatokra vessetek — mondta Okos Kata. — Miért? Mi mást csinálhattunk volna... ? Te hő- börögtél, és mire mentél vele? AZ IGAZMONDÓ JUHASZ Az aranyszörű bárány — mint tudjuk — odalett, nemkülönben a fele királyság is, namármast, az igazmondó juhász miből tartsa el a burkus király lányát? Beállott hírlapírónak. Valamelyik értekezleten azt mondatta \neki a főszerkesztője, hogy látogassa a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos sajtóértekezleteket, és a hallottak alapján pártolja a lapban az építkezést. — Nem tehetem — ingatta fejét \az igazmondó juhász. — Hogyhogy? — hökkent meg a főszerkesztő. — Elvből. Nem helyeslem a beruházást. — No,és? — Hát ez az. — Nézd — vette élő a meggyőzés fegyverét a főszerkesztő —, az elveidet én a magam részéről a legmesszebbmenőkig tisztelem. De miattuk még összehozhatsz havonta egy cikket. Egyszerűen leírod, amit a sajtóértekezleteken hallasz. Miután ,nekem is van magánvéleményem, amit most nem részletezek, nem kívánom, hogy akár egy szót is hozzátégy. — Éppen ez az: amit nem tehetek. A főszerkesztő összecsapta a jtársadalom ütőeréhez szokott két kezét. — Ilyet én még kHágéletemben nem pipáltam! AMIÓTA A GÓLYÁK ELFOGYTAK Az országnak abba’ a közepibe', ahová vödörrel hordják a világosságot, élt, éldegélt egy házaspár. Volt nekik videójuk, Komondor—64-ük, csak a gyermek hiányzott c szép öröklakásból, pedig már három kerek esztendeje hogy egybekeltek. — Kutya egye1 a májad, föld igya a véred, miért biem szülsz gyermeket |énnekem, té asszony? —- kiáltotta egyszer a férj, és elhurcolta a feleségét a rendelőbe, Hogy szavamat ne felejtsem: élt abban az időben egy csodadoktor, úgy hívták, hogy Genetikus. Na, ez a tudós ember megvizsgálta a házaspárt. Röggönyözte őket, vérüket vette, petéjüket és azt mondta, hogy egy hét múlva,menjek vissza. A mérges ember asszonyát küldte. A Genetikus suny- nydgott-bunnyogott tudományos zavarában, mert az összes lelet azt hírelte, hogy a házaspár makkegészséges. Végű, parlagi szóra fanyalodott. Megkérdezte, mi a helyzet az ágyban, hányszor szoktak együtt leírni férj-feleség módján Irult-pirult a menyecske, majd kibökte: — Háromszor. — Hogyan háromszor? Naponta? Hetente? — Amióta házasok vagyunk. Így volt, igaz Volt; magától a Genetikustól hallottam c rádióban. MINDEN SZÓNÁL VAN NAGYOBB? Tiszán innen, Dunán túl, magam sem tudom, hogy hol a Steinmetz kapitány fés iaz Osztyapenka kapitány utca sarkán, a bezárt trafik lépcsőjén ült, üldögélt két kisfiú Hggy hányadikosök lehettek, |nem tudom, de másodikosok már ^elmúltak, és nem jártak még negyedikbe. No, ültek Hátukon iskolatáska, térdük között tamazsák. Fagylaltoz- tak. Azt mondja egyszer az egyik: — Az én anyukám fölakasztotta magát. Így felelt erre a másik, miután lenyelte a fagylaltját: — Az enyém nemcsak megfulladt, amikor magára nyitotta a gázt, hanem föl is robbant, mert a Pálma néni be- csöngetett.
