Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

2 Somogyi Néplap 1988. február 20., szombat Bécsi utótalálkozó Osztrák vélemény szerint nem tekinthető kielégítőnek a helsinki folyamat bécsi utótaláíikozóján az új tár­gyalási forduló eddigi négy hetében kialakult helyzet. Ezt Rudolf Toravsky nagy­követ, az osztrák küldött­ség vezetője fejtette ki pén­teken Becsben, a tanácsko­zás újabb zárt teljes ülése alkalmából tartott sajtóérte­kezletén. Elmondta: nem váltak valóra azok a remények, hogy az öthetes évvégi-év- eléji szünet után a helsin­ki záróokmány 35 aláíró ál­lamának küldöttségei olyan új elgondolásakkal térnek vissza az osztrák fővárosba, amelyek lehetővé teszik az utótalálkozó megbeszélései­nek, a tervezett záródoku­mentum szövegezésének meggyorsítását. Ehelyett az álláspontok megmerevedé­se észlelhető, egyes kisebb előrelépések mellett a ré­gebbi álláspontra való visz- szalépésekre is van példa, s mindezek folytán romlott a tárgyalások légköre. Az osztrák diplomata úgy ítélte meg, hogy leginkább az em­beri jogok és a humanitá­rius kérdések tekintetéiben hiányzik a szükséges kelet— nyugati közeledés, s ezért szerinte főként a Szovjet­unió és a más szocialista országok hibáztathatok. Megállapította azonban, hogy a nyugati résztvevők — elsősorban az Egyesült Államok — sem tanúsítanak elegendő kompromisszumos •készséget. Az osztrák nagykövet, aki egyik 'koordinátora a leen­dő bécsi záródokumentum szövegezési munkáinak be­jelentette, hogy az európai biztonság és együttműködés alapelveivel foglalkozó szö­vegek .kidolgozásának meg­gyorsítására a találkozón új módszert vezetnek be: a vi­tás kérdésekről a jövőben igen kis létszámú munka- csoportban közvetlenül az érdekeltekkel, a különvéle­ményen levőkkel fognak ta­nácskozni. Kohl Washingtonban Az amerikai kongresszus vezetői szerint Helmut Kohl bonni kancellár teljes tá­mogatásáról biztosította a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök felszámolá­sáról megkötött szovjet— amerikai szerződést és to­vábbi leszerelési tárgyaláso­kat sürgetett. Kohl, aki szerdán érkezett Washingtonba, csütörtökön a két ház vezetőivel talál­kozott és elsősorban a le­szerelési kérdésekről folyta­tott velük tanácskozást, egyebek között kifejtette az NSZK álláspontját a had- szintén nukleáris rakéták­ról. Bonn az ilyen rakéták mielőbbi felszámolását sür­geti, ellentétben Washing- nal, ahol ellenzik az ilyen elképzeléseket. Kohl egy péntek reggeli televíziós nyilatkozatában ugyanakkor azt mondotta, hogy eddigi tárgyalásai alapján úgy véli: ,,Ninos alapvető nézetkülönbség” az NSZK és az Egyesült Álla­mok között a leszerelési programot és különösen a hadszíntéri fegyverek Wa­shington által szorgalmazott korszerűsítését illetően. Rea­Helmut Kohl nyugatnémet kancellár (jobbról) és Hans- Dietrich Genscher külügy­miniszter (mellette) Wa­shingtonban George Shultz amerikai külügyminiszterrel (balról) tárgyal gan elnökkel folytatott tár­gyalása küszöbén a nyugat­német kormányfő úgy véle­kedett, hogy a korszerűsítés kérdése csak a kilencvenes években lesz időszerű s je­lezte, reméli, hogy addig létrejön a ímegálapodás a 300 —500 kilométer hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek fel­számolásáról is. Kijelentet­te egyúttal, hogy Bonn, vé­leménye szerint az ameri­kai szenátusnak haladékta­lanul és módosítások nélkül ratifikálnia kell a KHR— HHR szerződést, mert ez adhat további ösztönzést a leszerelési tárgyalásoknak. Kohl közép-európai idő szerint a délutáni órákban kezdte meg megbeszélését Reagan elnökkel. Az ameri­kai elnök a hivatalos tár­gyalást követően munkaebé­den látta vendégül a bonni kancellárt. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASÁRNAP: Moszkvába érkezik a brit külügyminiszter, Howe-t fogad­ja Gorbacsov is. - Elnökválasztás Cipruson, de a döntés a következő fordulóra marad. - Hirek a két dél-koreai ellenzéki párt egyesüléséről. HÉTFŐ: Waldheim osztrák elnök bejelenti, hogy nem mond le. - Szovjet-amerikai tárgyalások az atomkisérletek közös el­lenőrzéséről. - Az elektori testület Koivistót választja meg Finnország elnökévé. KEDD: New Hampshire-i előválasztásokon Bush visszavág Dóié­nak az iowai vereségért. - Elhalasztják a kitoloncolt pa­lesztinokat szállító „Visszatérés Hajójának” útját, miután Cipruson merénylet következtében súlyosan megrongáló­dott. SZERDA: Három szociáldemokrata és három kommunista párt - köztük az MSZMP képviselői - európai leszerelési kérdé­sekről tárgyalnak a dán fővárosban. - Tűzszünet Thaiföld és Laosz között. CSÜTÖRTÖK: Az oktatási reformról és a peresztrojka ideológiai kérdé­seiről tanácskozik az SZKP Központi Bizottsága. - A kö­zép-amerikai külügyminiszterek Salvadorban tartanak újabb értekezletet. - A megszállt arab területeken folyta­tódnak a tiltakozások. PÉNTEK: Moszkvába indul Shultz amerikai külügyminiszter, hogy a csúcskonferencia előkészítéséről folytasson megbeszélése­ket. - Az Egyesült Államokban tartózkodó Kohl kancellár a rakétaszerződés ratifikálását ajánlja a szenátusnak. - Erőfeszítések Libanonban a túszul ejtett amerikai katona­tiszt kiszabadítására. A hét kérdései Mi várható az újabb szovjet-amerikai külügy­miniszteri találkozótól? Nemcsak a hivatalos, poli­tikai tárgyalási programokat bonyolította le a Szovjet­unióba látogató brit külügy­miniszter, de sir Geoffrey Howe-nák arra is módja nyílt, hogy egyik moszkvai estéjén felkeresse a híres, Kékmadár nevet viselő jazz­klubot. Sajtóértekezletén kü­lön is kiemelte, hogy — kí­vánsága szerint, az időhatá­rokon belül — módja nyílt az ismerkedésre a szovjet hétköznapok több, a proto- kollmenetrendekben eddig ritkán szereplő jelenségével. A látogatás csúcspontját természetesen a nagypolitika adta, hiszen a külügymi­niszter tárgyalt szovjet kol­legájával és fogadta őt Mi­hail Gorbacsov is. E meg­beszélések során nem rejtet­ték véka alá a meglévő el­lentéteket (például Nagy- Britannia ragaszkodását a nukleáris elrettentés koráb­bi doktrínáihoz), s a főtit­kár hangsúlyozta, hogy kon­struktív, valóban a nézetel­térések megoldására irányu­ló párbeszédre van szükség. Ezzel együtt sok biztató vo­nás is van Moszkva és Lon­don viszonyában, amit a csúcsdiplomácia sűrűsége is igazol. Thatcher asszony moszkvai útja elősegítette a később Washingtonnal aláírt rakétaszerződést, s az Egye­sült Államokba utazva a Elnökválasztást tartottak Cipruson, de az első forduló nem hozott eredményt. A képen: Vasziliu adja le sza­vazatát szovjet vezető éppen egy London melletti légibázison szakította meg útját. Aligha csupán „technikai landolás” céljából, hiszen ismét tár­gyalt a brit kormányfővel. London szívesen vette volna, ha már most beje­lentik Gorbacsov viszontlá- togatását, de erre a diplo­máciai naptár zsúfoltsága miatt még nem kerülhetett sor. A belpolitikai elfoglalt­ságot mutathatta a Közpon­ti Bizottság eheti ülése, ame­lyen az oktatási reformot tűzték napirendre, de szóba ' kerültek a peresztrojka ideológiai kérdései is. A ha­zai tevékenység nyilván csak Az elrabolt alezredes A libanoni Tyr városban ENSZ-katona és Amal fegyveres közösen átvizsgálják a gépkocsikat. Az elrabolt amerikai ENSZ-katona, Richard Higgins alezredes után kutatnak Az ENSZ Szíria, a PFSZ, a libanoni kormány és az ottani síiták segítségét kérte a szerdán elrabolt amerikai ENSZ-katona, Richard Hig­gins alezredes kiszabadításá­hoz. Marrack Gooulding fő- titkárhelyettes eredeti úti­tervét megváltoztatva csü­törtökön Damaszkuszból Bejrútba utazott. Goulding külön felhívta a libanoni kormányzat figyel­mét arra, hogy' a tűzszünet- ellenőrző szervezet tisztjé­nek és valamivel korábban két másik ENSZ-alkalma- zottnak az elrablása vissza­vetheti a világszervezet te­vékenységét Libanonban. A déli országrészben, ahol Higgins eltűnt, az ENSZ- katonaság és az Amal síita milícia 1500 embere folytat­ja a kutatást. Az Amal felelős vezetői­nek feltételezése szerint a túszejtési akció elsődleges célpontja nem az ENSZ, ha­nem az Egyesült Államok volt. Az emberrablók, akik Forradalmi Iszlám Brigádok néven jelentkeztek, azt ál­lítják, hogy Higgins a CIA embere. Washingtonban Charles Redman külügyi szóvivő ezt cáfolta. Tegnap újabb illegális szervezet vállalta magára William Higgins amerikai alezredes szerdai elrablását. A magát „A Föld elnyomot- tainak szervezete” néven fel­tüntető csoport három felté­telt szabott a „a CIA ügy­nökének” minősített Higgins szabadon engedéséért. A libanoni muzulmán mi­líciák egy tisztje szerint Higgins „nagy hal” az em­berrablók számára, akik — miután Bejrútban gyakorla­tilag nem maradtak külföl­diek — mintegy „ráfanya­lodtak” az ország déli részé­ben állomásozó, a tűzszünet betartását ellenőrző külföl­diekre. Megfigyelők szerint nem annyira ENSZ-státusa, mint inkább amerikai állam- polgársága miatt esett az emberrablók választása Hig- ginsre. Kétségbeesett magyaráz­kodással kellett helyretennie Reagan elnök legújabb kije­lentéseit a Fehér Ház és a washingtoni külügyminisz­térium munkatársainak. Reagan ugyanis azt mondot­ta újságírók előtt, hogy az Egyesült Államok „megkísér­li” a Libanonban fogságba esett legújabb amerikai túsz, az ENSZ-megfigyelők sorai­ban szolgált William Richard Higgins tengerészgyalogos alezredes kiszabadítását. A kormánytisztviselők sürgő­sen közölték, hogy az elnök „nem gondolt katonai akció­ra” és Higgins kiszabadítá­sához elsősorban a különbö­ző libanoni csoportokkal fennálló kapcsolatokat, il­letve az ENSZ-megfigyelők apparátusát akarják igénybe venni. Moszkvában tárgyalt a hét elején Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter. A képen: Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélés kezdete előtt a Kremlben Finnországban újabb hat esztendőre Mauno Koivistot vá­lasztották államfővé. A képen: a politikus és felesége az elektorok döntése után Elnökválasztási komédiát rendeztek Paraguayban. A voksolás természetesen újabb évekre a képen éppen sza­vazó Strössnert erősítette meg e tisztében fokozódik, amint közeleg a júniusra tervezett pártkon­ferencia. Így is egyik esepiény kö­veti, sőt kerggk • a. másikat, s akkor nem beszéltünk még az újabb, moszkvai szovjet —amerikai csúcsértekezlet előkészületeiről. Erről hétfő­től lesz szó a szovjet fővá­rosban. Shultz külügyminisz­ter tegnap indult útnak, a mai napot — szinte már hagyományosan, az európai időzónákra való átállás je­gyében is — Helsinkiben tölti. A szovjet fővárosban — a várhatólag májusban esedé­kes csúcs jegyében — min­denekelőtt a stratégiai fegy­verek „felezéséről” kilátásba helyezett 50 százalékos csökkentéséről lesz szó. Erre vonatkozólag megszületett az elvi megállapodás, elfogad­ták a keretszámokat, de sok részlet vár tisztázásra. Géni­ben jelenleg . kevés nyilvá­nossággal tárgyalnak, ez ter­mészetes a keménÿ alku­időszakban. így ma még ne­hezen mondható meg, vajon elkészülnek-e a megállapo­dással a csúcsértekezletig, vagy csak újabb lépéseket tehetnek a cél felé. Shultz tárgyalási napirendjén elő­kelő helyet kapnak majd a regionális válságok, elsősor­ban Afganisztán, ahol a leg­határozottabb mozgás várha­tó. Mindenképpen hasznos­nak ígérkezik tehát a szov­jet—amerikai találkozó, jól­lehet sok kérdésben van tá­volság a két nagyhatalom álláspontja között, s a csúcs pontos dátumát aligha lehet még kijelölni. Az emlékezetes hárompárti kezdeményezés után ezúttal hatpárti összejövetel volt Koppenhágában (a dán, a belga és holland szocialisták, illetve a bolgár, az NDK­beli és a magyar 'kommu­nisták részvételével) — szó esett az európai leszerelési kérdésekről, az atoipmentes övezetekről, és sok más fon­tos problémáról. A magyar küldöttség tevékeny részt vállalt a huszonhármak újabb találkozóján is: Bécs­ben a NATO 16 és a Varsói Szerződés hót tagállama egy „Stockholm—2" mandátum­ról tárgyalt. Miért jártak szovjet kü- lönmegbízottak Bagdad­ban és Teheránban? Vlagyimir Petrovszkij kül­ügyminiszter-helyettes és Oleg Grinyevszkij nagykövet (ő vezette például a szovjet delegációt a stockholmi kon­ferencián) neve jól ismert a hírekből. Ezúttal azonban nemcsak magas rangú diplo­mataként, hanem Gorbacsov különmegbízottjaként jártak azonos időben az öböl tér­ségében, Petrovszkij Tehe­ránban és Grinyevszkij Bagdadban. A körülmények­ből logikusan következik, hogy a tárgyalási téma — más kérdések mellett — főként a két ország háború­jával volt kapcsolatos. Ez a háború már túlha­ladta a második világháború időtartamát, és lassan két­szerese lesz az első világhá­borúénak. A két ország vér­zik, pusztul, a harcok nyug­talanságot keltenek a tér­ségben s az egész világon. A Szovjetunió, amely igazán tudja mit * jelent a háború, nemzetközi felelősségérze­tétől vezettetve száll síkra a béke, s a két ország valódi érdekei mellett. Gorbacsov üzenete a Biztonsági Tanács emlékezetes 598. határozatá­ra hivatkozik, ezt elfogadták mind a nagyhatalmak, mind a BT más tagjai, helyesel­te Irak, s nem vetette el — a korábbi döntésekhez ha­sonlóan — Irán. Itt lehetne tehát annak a kompromisz- szumnak lehetősége, amely talán kivezethetné az öböl vidékét a hosszú háború alagútjából. A teheráni tárgyalásokon természetesen a szomszédos Afganisztán jövőjéről is szó esett. Pakisztán mellett Irán álláspontja is lényeges. An­nál inkább, mert egyelőre bizonytalanság uralkodik a március 2-án kezdődő köz­vetett pakisztáni—afgán tár­gyalások körül : Iszlámábád új feltételeket próbál tá­masztani, s ezek ismét elna­polhatnák a korábban már­cius 15-re remélt megegye­zést, amelyet május 15-től a szovjet csapatok visszavo­nása követne. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom