Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-19 / 42. szám
2 Somogyi Néplap 1988. február 19., péntek Befejeződött az SZKP Központi Bizottságának tanácskozása FORRADALMI ÁTALAKÍTÁS ÉS IDEOLÓGIAI MEGÚJULÁS Mihail Gorbacsov bosxódo a peresztrojka nemzetközi vonatkozásáról Hétfőn érkezik Moszkvába Shultz A Szovjetunió leszerelési kezdeményezései, más külpolitikai lépései immár nem rögtönzések, vagy válaszreakciók a Nyugat politikai lépéseire — mint erre korábban gyakran volt példa —, hanem tudományosan, hosz- szú távra szilárdan megalapozottak, jelentette ki Mihail Gorbacsov. A múlt tapasztalatait és tanulságait vizsgálva azt a feladatot tűzték ki, hogy megértsék a szovjet társadalom helyzetét és ugyanígy vetették fel a kérdést nemzetközi vonatkozásban is: megérteni és megismerni az országot körülvevő világot. — Objektív elemzés alapján vontuk le a következtetést, hogy szükségessé vált az átalakítás és az új politikai gondolkodásmód. Ezzel áttörést értünk el korunk valóságának tudományos megismerésében, s ez újszerű és dinamikus politikában testesül meg — hangsúlyozta Gorbacsov. A szerződés mutatója annak a szintnek, amelyre a béke erői felemelkedtek és jelzi azt is, hogy az új gondolkodásmód nemcsak az agyakban uralkodik, hanem hat már a világpolitikában is. A szerződés kidolgozása tanulságos a felhalmozott tapasztalatok szempontjából. A szerződés aláírása azonban nem adhat tápot az önmegnyugtatásra: a megállapodás a leszerelésért és a békéért folytatott küzdelem — egyebek között az ideológiai harc — új szakaszát nyitotta meg — mondta. A szovjet vezető utalt a NATO „kompenzációs" terveire és arra, hogy Londonból, Párizsból és a brüsszeli központból ismételten nemmel válaszoltak a nukleáris fegyverzet leszerelésére, még akkor is, ha arra csak a távolabbi jövőben kerülne sor. A KHR—HHR-szerződés elismerő méltatása mellett olyan hangok is hallatszanak, hogy Franciaország és Anglia egyáltalán nem kívánja megszüntetni nukleáris fegyverzetének növelését. Sőt, a szerződés aláírása után, a NATO-tagállamok fokozott aktivitást mutatnak a két- és többoldalú katonai integrációban. Fokozódott az a törekvés, hogy az átalakítás és leszerelés kérdéseivel kapcsolatos ideológiai harcot a Szovjetunió területére, vigyék át. A nyugati rádióállomások provokációs koholmányokat terjesztenek a szovjet társadalomban kiéleződő küzdelemről, a szovjet vezetésről, s arról, hogy már létrejött és terebélyesedik az átalakítás és az SZKP külpolitikájának „ellenzéke". Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: a rádióállomások nyugtalanságának nemcsak az az oka, hogy a leszerelés fenyegeti katonai-ipari komplexum profitját, de megijeszti őket az is, hogy újólag növekszik a rokon- szenv országunk iránt, hogy zajlik a Szovjetunió új „felfedezése". Mindez aláássa az „ellenségképet”, ezzel pedig a szovjetellenes, imperialista politika ideológiai alapjait — jelentette ki. Az afgán probléma megoldásával kapcsolatban Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy az SZKP 1985 áprilisi ülése után a Politikai Bizottság szigorú elemzésnek vetette alá a helyzetet és keresni kezdte a kiutat. A rendezés lehetőségei azután tárultak föl, hogy Afganisztánban 1986 végén, Nadzsi- bullah vezetésével, valóban nemzeti erők kerültek a politika előterébe. Létrejöttek a konfliktus rendezésének külső feltételei is, úgy, hogy Afganisztán független, semleges és el nem kötelezett állam legyen, megfelelve az afgán nép és a Szovjetunió érdekeinek. Mindent összevetve azt kell mondani, hogy az új gondolkodásmód új problémáinak tudományos kidolgozása és azok ideológiai megalapozása is még a kezdeti szakaszban van. Éppen ezért megteremtjük az ösz- szes szükséges feltételt ahhoz, hogy alapvetően megemeljük a külpolitikával, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó felvilágosító és kommentátori munka színvonalát. Az erőpolitikán alapuló katonai doktrínával szembe mi az érdekek egyensúlyát és a kölcsönös, egyenlő biztonság felfogását állítjuk. Az eltérő rendszerű államok normális, tárgyszerű kapcsolataira van szükség, de a demokratikus törekvésekkel ütközik az antikommu- nizmus gyakorlata. A mái bonyolult világpolitikai folyamatok nagyságrendileg megnövelték a Szovjetuniónak nemcsak politikai, hanem elméleti felelősségét is — állapította ■meg a főtitkár. — A marxisták és ideológiai ellenfeleik számára ma egyaránt felvetődő elméleti kérdés az osztályjellegű és az egész emberiséget érintő érdekek egyeztetése a világ fej 1 esztésében, követ kezésképpen a politikában. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján élhangzott beszéd tartalmazta az ezzel kapcsolatos elvi jelentőségű megállapodáso- kat. Kijelölte a különböző társadalmi rendszerek verMihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a testület az átalakítás felelősségteljes időszakában ült össze, amikor a társadadmi élet demokratizálása és a gyökeres gazdasági reform megköveteli a párttól, hogy pontosan dolgozza ki munkaprogramját. Ezt tartja szem előtt a politikai bizottság a XIX. országos pártértekezlet koncepciójának kidolgozásakor. Az értekezletnek sok mindent meg kell határoznia a párt stratégiájából. A tovaßoiakban rámutatott: minden, ami az iskolával, az oktatással és a neveléssel összefügg, közvetlen kapcsolatban van a szocializmus fejlesztésével, az átalakítással, sőt annak legfőbb vonalába illeszkedik. Az ezzel kapcsolatos fő cél világos: a szovjet oktatást új minőségi szintre kell emelni. Ebben a bonyolult politikai és ideológiai helyzetben kell ma cselekednünk. A pártnak gyakran a szó szoros értelemben harcolnia kell a termelésben és a szellemi életben megvalósítandó átalakításért. Sok évtized óta először érezzük a vélemények szocialista pluralizmusát. A szocializmus lényege a dolgozók hatalmának megszilárdításában, az ember, a munkásosztály, az egész nép javára történő munkálkodás elsőbbségében rejlik. Le kell számolni az ember társadalmi elidegene- dettségével. Az októberi forradalom utat nyitott e feladat megoldásához. Pátiunkat és népünket az elmúlt hetven évben a szocializmus eszméi lelkesítették, ezt a társadalmat építettük. Külső és belső okoknál fogva azonban nem tudtuk teljességgel megvalósítani az új társadalom lenini elveit. Erősen akadályozta ezt a személyi kultusz, az irányításnak a harmincas években kialakult parancsuralmi rendszesengésének kritériumait. A szovjet társadalomtudomány megkezdte a mai kor sajátosságainak és alapvető jellemzőinek bátrabb elemzését. A nemzetközi közvélemény hatalmas része tartja a Szovjetunióban megkezdett átalakítást az egész emberiség szempontjából kedvező folyamatnak. Ez a helyzet egyik oldala, amely közvetlen kapcsolatban van az emberi tényezővel, de gyökerei mélyen a mai világ objektív folyamataiban találhatók. A másik oldalt azok a fontos változások jelentik, amelyek a monopoltőke természetében és az általa irányított társadalomban mentek végbe. Sok országban továbbra is jelentős pszichológiai hatást gyakorolnak az emberek tudatára a fasizmus és a második világháború szörnyű tapasztalatai. Az új politikai gondolkodásmód az új realitások megértése. Az imperializmusról vallott lenini felfogásra'épül, arra a lenini gondolatra, hogy az imperializmus „sohasem javul meg”. E kérdésben soha semmiféle illúziónk nem volt és nincs — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az új gondolkodásmód központi magja az összem- beri értékek új szerepének felismerése és kifejezése. Megsokszorozódott a tömegek szerepe, a demokratikus fényezők jelentősége az országon belül és a világre, a bürokratikus, dogmatikus és voluntarista torzulások, az önkény, a 70-es évek végén és a 80-as évék elején pedig a kezdeményezőkészség hiánya és a megtorpanást eredményező fékező jelenségek. A szocializmustól, a marxizmus—leninizmustól, mindattól, amit a nép kivívott és létrehozott, egyetlen lépésnyire sem távolodunk el. Az átalakítás döntő kísérlet arra, hogy teljes mértékben helyreállítsuk a szocialista értékek hatalmas jelentőségét. A szocializmust meg kell szabadítani az embertelen jelenségektől, amelyekkel megpróbálták azt helyettesíteni, fel kell szabadítani az ember alkotó erőit, teret kell nyitni a személyiség szellemi felvirágzásának. Az átalakítás céljai elérésének legfontosabb eszközeként a demokratizálást nevezte Mihail Gorbacsov. Az átalakítás, a demokratizálás folyamatában a pártpolitikában. El kell ismerni, hogy minden egyes népnek, minden egyes országnak joga van önállóan megválasztani társadalmi és politikai rendszerét. Nem szabad lebecsülni annak a jóakaratnak a jelentőségét, amelyről a Szovjetunió ad bizonyságot. Nem becsülhető le nemzetközi tevékenységünk új stílusa. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy őszintén lemondtunk arról, hogy ideológiai összefüggésekbe ágyazzuk az államközi kapcsolatokat. Készek 'vagyunk kompro- misszumokfa az egyenlőség keretein belül, akkor, ha senki biztonsági érdekeit sem éri kár. Mivel ma az emberiség fennmaradása a fő kérdés, ez bizonyos határokat szab az imperializmus számára. A szocializmus, a demokrácia és a haladás erőinek legfontosabb feladata, hogy bővítsék és erősítsék a meglévő lehetőségeket, létrehozzák azokat az új körülményeket, amelyek közepette az imperializmus lehetőségeinek határt szabó keretek az agresszió és az intervenció érőinek számára áthatolhatatlan akadályokká válnak. A Szovjetunió a belső átalakítással hozza létre és erősíti ezeket a realitásokat. Minden 'külpolitikai eredményünk, sőt a béke megőrzése is végsősoron az átalakítás sikereiben, a párt és a nép eredményes munkájában gyökerezik. nak a szocializmus körülményei közötti tevékenységéről szóló lenini tanítást teljes mértékben fel kell tárni. Gyökeresen meg kell változtatni a társadalmi szervezetek munkájának tartalmát és módszereit. Közeledik a XIX. pártértekezlet időpontja: alapos elemzést kell készítenünk az átalakítás körülményei között eltelt három évről, eredményeiről, és különösen a vállalati törvény eddigi tapasztalatairól. Meg kell határozni, milyen utat tett meg és milyen irányban halad pártunk és társadalmunk, miután kibontakoztatta a demokratizálás folyamatait, megkezdte a gyökeres gazdasági reformot. Konkrét döntéseket kell hoznunk politikai rendszerünk tökéletesítéséről és a párt szerepéről, amely a politikai élcsapat az ország fejlődésének új szakaszában. Ezzel újabb, jelentős ösztönzést adunk forradalmi átalakításunknak — fejezte be beszédét Mihail Gorbacsov. George Shultz amerikai külügj^niniszter közelgő moszkvai látogatásáról, továbbá a szovjet külpolitika más időszerű kérdéseiről csütörtöki moszkvai tájékoztatóján Vagyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának helyettes vezetője. Shultz február 21-én reggel érkezik Moszkvába. Szovjet részről á látogatást a szovjet—amerikai kapcsolatok'általános fejlődésével összefüggésben, a Washingtonban megkezdett felső szintű politikai párbeszéd továbbfejlesztéseként értékelik. Az esemény jelentős a Moszkvában sorra kerülő következő csúcstalálkozó előkészítése szempontjából — mondotta. Az amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai során elsősorban a nemzetközi béke és biztonság megszilárAz ötödik sebességbe kapcsolt a NATO — ez így február közepe táján már nem kétséges. Egymást érik a csúcsmegbeszélések az észak-atlanti szövetség vezető hatalmai között, s ezeket megelőzik és kísérik az élpolitikusok nyilatkozatainak tömege. Nem csoda, hiszen alig két hét múlva lesz a szervezet csúcskonferenciája, amelyen közös politikát kellene formálni a fegyverkezés-leszerelés ügyeiben. Ez idő tájt azonban nem hogy közös politika, de még közös vélemény sincs. Kell hát az intenzív nézetegyeztetés, illetve inkább az eltérő nézetek átformálása, hogy aztán egymás közelébe lehessen terelni őket. Ennek jegyében járt a héten Brüsszelben Thatcher dításával összefüggő kérdéseket vitatják meg. Természetesen szóba kerülnek a hagyományos fegyverzet és haderők, a vegyi fegyverek általános éltiltása, a nukleáris kísérletek megszüntetése. Szovjet részről kifejtik az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos elképzeléseket, véleményt cserélnek az iráni—iraki háborúval kapcsolatban, a közép-amerikai helyzetről, a kambodzsai kérdésről és az Afrika déli részén kialakult helyzetről. Pénteken megkezdi munkáját a szovjet parlament két háza külügyi bizottságainak együttes ülésén létrehozott előkészítő bizottság, amelynek feladata a közepes és kisebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról aláírt szerződés parlamenti jóváhagyásának előkészítése. A bizottság elnöke Georgij Kornyijenko. brit miniszterelnök személyesen ismertetni a brit nézeteket a NATO-stratégák- kal, és amelyeknek a március elejei főnöki értekezletet késztiik elő a négy élhatalom, az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és az NSZK számos diplomáciai tárgyalásain. Talán a legfontosabb állomása lesz ennek az egyeztetésnek Kohl csütörtökön kezdődött washingtoni vizitje. A bonni kormányfő és külügyminisztere, Genscher az amerikaiakkal nem éppen azonosan látja a fegyverzetkorlátozás jövőjét. Reaganék például mostanában adtak új lendületet az amerikai vegyi fegyverek modernizálásának, míg az NSZK éppen ezeknek a fegyvereknek átfogó betiltásáról kötendő szerződést szeretné tető alá segíteni, s ezért állítólag javaslatokat készül tenni Genf- ben. Más irányú a véleményeltérés az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú nukleáris fegyverek ügyében, hiszen itt az amerikaiak hajlandók lennének tárgyalni az úgynevezett harmadik nullamegoldásról, tehát az ilyen kategóriájú európai fegyverek felszámolásáról, viszont az NSZK — félve a hagyományos fegyverekben meglévő állítólagos szovjet fölénytől — hallani sem akar egy ilyen egyezményről. Az NSZK földrajzi helyzeténél fogva is döntő szerepet játszik a NATO jövendő stratégiai törekvéseinek megszabásában. Érthető hát. hogy a brüsszeli csúcsértekezlet előtt a legfontosabb egyeztetést éppen a nyugatnémet vezetők végzik a szövetség főhatalmának kormányával. Hogy pontosan mire is jutottak Washingtonban, az bizonnyal majd csak Brüsszelben derül ki. A. K. Salvador fővárosában tanácskoztak a közép- amerikai államok külügyminiszterei a térség ügyeinek mielőbbi rendezéséről. A kép jobb szélén Napoleon Duarte salvadori elnök látható Feladatok az országos pártértekezletig Bangkokban tűzszünetet írtak alá Thaiföld és Laosz képviselői, amelynek értelmében február 19-től egyik fél sem kezdeményez újabb katonai akciókat, valamint a vitatott területről hátrébb vonják a szembenálló csapatokat BRÜSSZEL ELŐTT
