Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
1988. február 18., csütörtök Somogyi Néplap 3 A pártról és kapcsolatrendszerérői /Kerek* \ V asztal/ SZERKESZTŐSÉG: — Van-e alapja egyes kommunisták tájékozatlanságának? Jogos-e a )kérdés, nagy csak az átmenetileg nehezebb helyzet hozta - ha csak szórványában is - felszínre ezeket az észrevételeket? Hogyan valósul meg a pártbizottság eszmei, elvi irányítása a térségben? szaboné Németh Mária: — Kialakult módszer, hogy megkapunk egy-egy h atározatolt, megtárgyaljuk az alapszervezetben, visszajelezzük a kommunisták véleményét, s a döntés végrehajtásához kellő segítséget is kapunk az apparátus tagjaitól. Sokszor azonban kevés a felkészülési idő. Nem nehéz rájönni, hogy ha csak felolvassuk a dokumentumot, és nem értelmezzük, magyarázzuk, akkor az nem tesz jót a taggyűlés aktivitása szempontjából... NYAKAS LÁSZLÓ: — Vártuk a téziseket a párt vezető szerepéről. Egy héttel előbb kitűztük a taggyűlés időpontját. Délután háromkor kaptuk meg a téziseket, ötkor kezdődött a taggyűlés. Mit tehettünk mást? Felolvastuk. Teljes bizonytalanság lett úrrá: jómagam sem értettem egészen, hogy miről van szó. Próbáltam magyarázni, de így? Megnyugtattuk magunkat: továbbra sem csökken ez a szerep, s nekünk ezután is becsülettel kell politizálni ... MEZEI LAJOS: — Helyzetemnél fogva több a lehetőségem, mint ami eddig elhangzott. A határozatok döntő többségét már az előkészítés időszakában megismertem. Nyilvánvalóan több érv áll rendelkezésemre, mint a nem függetlenített pártmunkásoknak, s így az egységes álláspont kialakítása is könnyebb. Ami az esetleges tájékozatlanságot illeti: csak akkor „jogos" az észrevétel, ' ha egyes kommunisták nem akarnak tájékozódni. Szerintem pontosan lehet érzékelni a pártbizottság. irányítását még akkor is, ha a módszerek tdvábbi tökéletesítése nem maradhat el. NEMECZ JENŐ: — A mi üzemi pártbizottságunk megtárgyalta például a kibontakozás feladatait. Ügy tudom, elsősorban a KB állásfoglalására és a városi határozatra támaszkodott. Az alapszervezetben mi a helyi feladatokat tárgyaltuk meg, a megyei állásfoglalást nem ismertük. Jó lett volna — bár nem megyei, hanem helyi feladataink vannak —, ha a tavaly szeptember 2-í megyei döntést nem idén februárban kapjuk kézhez az Ütközben-ben ... VÉGHELYI ISTVÄNNE: — Testületi tagságom révén előbb jutok információkhoz, mint mások, s ezt szerencsés helyzetnek tartom. De mi nem a városi, hanem annak nyomán a saját elképzeléseinket vitattuk meg, az a dolgunk. Ügyelünk arra is, hogy a tömegszervezeteken keresztül és gazdasági munkánk közben is értesülhessenek a párton- kíivüliek szándékunkról, elhatározásunkról. Bonyolult világunkban bizony előfordul, hogy valamiivei magam sem értek egyet, s az ilyesA városi pártbizottság és az alapszervezetek, az irányító testületek és a kommunisták viszonyáról zajlott le véleménycsere a Marcali Városi Pártbizottságon. A beszélgetésre az adott okot, hogy egyes értelmiségi kommunisták és nyugdíjas párttagok fölvetették: nem érzékelik kellően, hogy mit csinál, hogyan tevékenykedik a pártbizottság, miként működik az apparátus. A témáról elmondta tapasztalatát Magyar István városi vb-tag, a Böhönyei Állami Gazdaság igazgatója, Nemecz Jenő alapszervezeti vezetőségi tag a Mechanikai Művek gyáregységéből, Nyakas László mesztegnyői tsz-párttitkár, Szabóné Németh Mária, az építőipari szövetkezet párttikára és Véghelyi Istvánné városi pb-tag, a Palota Bőrdíszmű 4. sz. gyárának párttitkára. mit nehéz volna megértetni másakkal. MAGYAR ISTVÁN: — Célszerűbbnek lantom, ha a pártbizottság és az alapszervezetek viszonyát a végrehajtás oldaláról közelítjük meg. A pártbizottság ugyanis csak akkor tudja érvényesíteni elhatározását, ha elképzelései, döntései megjelennek az alap- szenvezetek terveiben, programjában, de elsősorban a végrehajtás szintjén. Ezt az összhangot akkor lehet megteremteni, ha jók a határozatok. S az utóbbi időben egyre jobban el lehet ezt mondani a döntésekről. Meggyőződésem: csak így lehet igazán megszervezni a végrehajtást. Lehet, hogy néhány helyen gondot okoz a pártbizottsági munka megismerése és elismerése. A végrehajtásnál azonban nem ismerek fontosabbat. A „nem ismerést” az is előidézheti, hogy az alapszervezetek számára renkívül sok kötelező témát írnak elő. Ez nem tartható fenn tovább! önállóságot kell biztosítani, de az sem feltétlenül jó, hogy a taggyűléseken túl sok a gazdasági téma. A kommunisták politizáljanak a politika szellemében, érveljenek, győzzék meg az embereket a párt igazságairól, s ne vesszenek el a részkérdésekben. Ismerik a helyi viszonyokat, jobban, mint bárki más: ott helyben, politikai és helyi Ismereteik birtokában járuljanak hozzá a vezető szerep betöltéséhez. SZERKESZTŐSÉG: — Az alsóbb szinteken elhaçngzott vélemények viszszatükrözödnek-e a városi pártbizóttság szándékaiban, jdöntéseiben? VÉGHELYI ISTVANNE; — Az esetek többségében igen. Legalábbis ott, ahol megértik, hogy nem másolni kell a városi határozatot, hanem érteni és átültetni törekvéseit, szellemét a helyi viszonyokra. Az úgynevezett adaptálással azonban még több helyen baj van. Tapsonyban tapasztaltam például — ahol ifjúságpolitikai témát tárgyaltak —, hogy a marcali feladatokat próbálták célul tűzni, holott náluk gyökerében mások a viszonyok. A 'taggyűlések is csak akkor aktívak igazán, ha helyismeretük birtokában vitathatnak meg politikai kérdéseket a kommunisták. SZABÖNÉ NÉMETH MARIA: — Az alapszerve2etek minden hónapban információs jelentéseket küldenek, s ezekben nemcsak a kommunisták, hanem a faluközösségek véleménye is tükröződik. A boltok nyitva tartásától kezdve a szemorvosi rendeléssel kapcsolatos feszültségekig sok minden eljut a pártbizottságra, s ezeket a válaszon kívül rendszerint gyors intézkedés követi. Megnyugtató ez, bár azt hiszem: egyre kevésbé kell a pártbizottságtól várni ilyen esetekben az intézkedést. Mások dolga. Az a fontos, hogy a közérzet, a közhangulat, a politikai kérdéseit tárjuk fel, avassuk be a pártbizottságot, bár ezek különválasztása rendkívül nehéz. MEZEI LAJOS: — Ügy gondolom, a helyben szerzett információk, észlelések javát nekünk és helyben kell megoldanunk, (önállóságot nemcsak kérni kell, hanem élni is a lehetőséggel!) Előfordul azonban, hogy a megyei pb-hez küldött jelzésekre nem kapunk választ. VÉGHELYI ISTVÄNNE; — Rendkívül nagy lehetőséget látok.az élő információ- cserében. Jók erre a fórumok, a kötetlen beszélgetések. Meghívtuk például a város két első számú vezetőjét. A kommunisták élénken, érdeklődve és szóki- mondóan vesznek részt az ilyen eszmecserén. Nem véletlen — kimondjuk vagy sem —: az emberközpontú pártmunkát, a közvetlen eszmecserét, s ahogy mondani szokták: a politikái munka mozgalmi jellegét, illetve annak visszaállítását igénylik, várják a kommunisták. Akkor is így van ez, ha e témában több jó tapasztalatról is beszámolhatunk. MAGYAR ISTVÁN: — Az akarásról, a fogadókészségről is szót kell ejteni. Bennem gyakran fölmerül a kérdés: vajon elég offenzív-e a propagandamunkánk? Igyekszünk-e — a műveltség fejlesztésével és más eszközökkel — gyarapítani kommunistáink információk iránti fogadó- készségét? Ha a tájékoztatás gyorsaságáról van szó egyes konfliktushelyzetekben, akkor a propagandát megalapozott, gyors döntéseknek kellene megelőznie, amelyek végrehajtását már lehet .meggyőződéssel és odaadással képviselni. S még hozzá tehetem: oda is el kell juttatnunk az információkat, ahol befogadásuk és továbbadásuk a legkisebb eséllyel kacsegtet. Ezekben a körökben is más, új módszerekét kell alkalmazni. Meggyőződésem, hogy jelenlegi helyzetünkben a korábbinál sokkal offenzívabb propagandát kell kifejtenünk. S ehhez — a párttitkároktól a választott testületek tagjaiig, az alapszer- vezeti propagandistákig és minden kommunistáig — jóval nagyobb követelményeket kell állítani. Ebben is rendkívül nagy a pártbizottság felelőssége. SZERKESZTÔSËG Közvetlenül , ikapcsolódik ehhez: mi y véleményük a pártapparátus tevékenységéről, ■munkamódszeréről; milyen kapcso- latban vannak a függetle- nitett pártmunkásokkal? NYAKAS LÁSZLÓ: Szerencsés helyzetben vagyunk, mert Gyöngy Sándor mesztegnyői. Gyakran találkozunk, tanácsot kérünk, és mindig segít. Tudjuk-e mivel foglalkoznak? Hogyne tudnánk? Azt teszik, amit mi, csak képzettebben, magasabb szinten. Politizálnak. SZABÔNÊ NÉMETH MARIA: — Voltak nálunk nehézségek, s az emberek rögtön a pártbizottságra mentek tanácsért, segítségért. Lehet így is dolgozni, de már rájöttünk: nem feltétlenül ez az elintézés módja. De ha nincs különösebb gond, a területfelelős akkor is megjelenik. Mezei Ferenc a szövetkezet dolgozóinak legalább a felét ismeri, pedig nem rég van az apparátusban. A többiek is gyakran ellátogatnak hozzánk. Kapcsolatteremtés céljából is találkoznak az emberekkel, taggyűlésekre jönnek, és tájékoztatnak arról: hogyan alakul a város és környékének élete. De gyűjtik a véleményeket is, hogy fel tudják használni a döntések előkészítéséhez. Azt gondolom: a politikai vezetésnek rendkívül nagy a szerepe: ezernyi más mellett köze van a közhangulathoz — korántsem elhanyagolható kérdés —, és munkássága biztonságérzetét adhat az emberek 'számára. VÉGIIELYI ISTVANNE; — A bürokrácia csökkentésével sakkal több ideje lenne az apparátusnak az élőmunkához. A rengeteg jelentés, statisztika miatt — bár sokat dolgoznak — gyakran elveszik a lényeg. Emiatt sem lehet elég intenzív kapcsolójuk a kommunistákkal, az alapszervezetekkel. MEZEI LAJOS: — Hiszek az élő szó erejében. Információkhoz különféle csatornákon is hozzájuthat az ember, de véleménycserére, meggyőző, érvelő szóra csak a személyes találkozás ad lehetőséget. Ezért tartom fontosnak, hogy a testület, az apparátus tagjai ne csak megjelenjenek, hanem véleményt is nyilvánítsanak egy-egy kommunista közösség összejövetelén. Nem érzek ebben alapvető változást. Es nem szabadna eny- nyire szakosodnia az apparátusnak. Pártmunkások legyenek a szó nemes értelmében. Szakosodva mindegyikük azt várja a falu párttitkárától, hogy olyan szinten ismerje a folyamatokat, mint ö . . . Egyébként más mércét kellene alkalmazni ahhoz, hogy hiteles legyen a kép: mikor működik eredményesen egy pártbizottság? Az értékelés leggyakrabban papírokhoz, jelntésekhez kötődik, nem a valósághoz. Mi valósult meg a testület döntéseiből a térségben? Csak ez lehetne a hiteles értékmérő. a pártbizottsági munka minősítésének alapja. SZERKESZTŐSÉG: — Milyen a pártszervezetek, a kommunisták kapcsolata a tömegekkel? NYAKAS LASZLO: — Mesztegnyön igen termékeny ez a kapcsolat. Érzik az emberek, hogy jelen vagyunk: meghallgatjuk őket, igyekszünk megoldani gondjaikat. Szervezünk különböző akciókat a boltépítéstől a faluszépítésig, s a pártnak tekintélye van .. . Talán az is bizonyíték erre, hogy egy év alatt Itizen- hárman jelentkeztek a pártba, s a fiatalok között egy ötvenéves is, mert úgy érezte. hogy közöttünk a helye. Föl is vettük őket. Most kicsit nehezebb ,a munka, de vallom, hogy a határozott föllépés, a politika melletti kiállás — amivel helyenként igencsak bajok vannak — nélkülözhetetlen. SZABONÉ NÉMETH MARIA: — A párt tekintélyének kialakulásában meghatározó jelntősége van a személyes példamutatásnak. A tömeg abból ítéli meg szavunkat, . cselekvésünket, hogy miként élünk, hogyan viselkedünk az emberek között, a munkahelyen, családi életünkben. Tudják: csak az követelhet, aki példa- daadóan dolgozik. Ha a párt-, a gazdasági vezető példaszerűen él és dolgozik, becsületes és tisztakezű, jól szervezi a munkát, akkor elismerik, s rajta keresztül a pártnak is van tekintélye. MEZEI LAJOS: — Sajnos nem tartom túl rózsásnak a helyzetet. A politika melletti kiállásban csakugyan hallatlan lehetőség van. De meglehetősen nagy visszahúzódás tapasztalható. S ezért a pártszervezetek is felelősek. Nem olyan nagy a kommunisták tevékenységének kisugárzó hatása, mint amilyennek lennie kellene ... NEMECZ JENŐ: — A közvélemény mindig azt vizsgálja: megvalósult-e, amit elhatároztunk. Ha a gazdasági munka jól megy, akkor könnyű politizálni, ha valami nem sikerül, akkor miről mondjon az ember ösztönző példát érvelésként? Ha gond van, s az tartós,' akkor nemigen érzik az emberek a pártszervezet jelenlétét. y MEZEI LAJOS: — Azt hiszem, a párt nagyon elké- nyelmesedetf akkor, amikor évtizedekig jól mentek a dolgok. Nem voltak krízis- helyzetek, szinte nem is kellett. agitálni. Most jóval nehezebb éveket élünk. Épp ezért érzékenyebben kell befogadnunk a tömegekből érkező impulzusokat; szólnunk, tennünk keli, de azért abba sem szabad belenyugodni, hogy mindenért minket tegyenek felelőssé. Minél több gondunk van, annál inkább szükség lesz a személyes képviseletre, a vitakészség formálására, a5 érvekre támaszkodó meggyőzésre. MAGYAR. ISTVÁN: — Döntési rendszerünk úgy alakult ki, hogy minél magasabb rangú a szervezet, annál nagyobb döntési lehetősége van. S ezek a döntések nem mindig alulról építkeznek. Magam sem vagyok híve a másra mutogatásnak, de azért ki kell mondani: amit fönt rosz- iszul döntöttek el, s amit nem érezhetett a tagság magáénak, azért nehezebben vagy nem is lehetett felelősséget vállalni. Ezzel együtt lehetőségeinket sem használtuk ki igazán. Igaz, hogy az alapszervezetek sok témát nem ívizsgáltak felül, nem ellenőriztek, a megvalósítás elmaradt vagy elhúzódott, de ez nem zárhatta volna ki azt a követelményt, hogy a végrehajtás elmaradhatatlan ... Jó, az élet változását figyelembe vevő politikára van szükség," s az eszmei, politikai, cselekvési egység megteremtésére ahhoz, hogy a kommunisták nagyobb, meghatározó hatást tudjanak gyakorolni, nemcsak szavukkal, hanem cselekvéseikkel, magatartásukkal is a közvéleményre. Magyar István Szabóné Németh Mária Mezei István Nemecz Jenő Véghelyi Istvánné Nyakas László
