Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
2 Somogyi Néplap 1988. január 4., hétfő Waldheim-ügy NINCS BIZONYÍTÉK Külkapcsolataink 1987-ben Ausztria egyik vezető konzervatív napilapjának fő- szerkesztője lemondásra szólította fel Kurt Waldheim államfőt. Ez a Waldheim elleni leghevesebb támadás azóta, hogy karácsonykor K. Biecha osztrák belügyminiszter kijelentette: véleménye szerint az államelnöknek vissza kellene vonulnia. A Salzburger Nachrichten főszerkesztője újévi vezércikkében rámutatott : Wald- heimnek a háborús múltjával kapcsolatos bírálatokra adott válaszai nem bizonyultak megnyugtatónak, s az ügy, amely az államelnök személyes tragédiája, még nagyobb tragédia a nemzetre. Mint ismeretes, az 1986- ban, a Konzervatív Osztrák Néppárt jelöltjeként megválasztott államfő csak utólag, külföldi, főként amerikai közléseket követően erősítette meg, hogy 1941—45 között egy háborús bűnöket elkövetett német hadseregcsoport Hétfő reggel, a munkaidő kezdetekor döntő szakaszához érkezik a peresztrojka, a szovjetunióbeli reform- folyamat. Jóllehet a vállalatok működését szabályozó új törvény már elsejével hatályba lépett, akárcsak nálunk ,a Szovjetunióban is csak január 4-én kezdődik a lényegi munka. S akárcsak nálunk, ott is számos újdonsággal köszöntött be 1988. Szovjet és külföldi elemzők egyetértenek abban, hogy a reform csakis a gazdasági fejlődés ütemével mérhető — legalábbis abszolút számokban. Az eddigi lépések, a belpolitikai és gazdasági életben végbement változások csak azt a célt szolgálhatták, hogy előkészítsék a hatalmas ország minden sarkára kiterjedő megújulást. Ennek tartópillére pedig nem lehet más, mint a gazdaság korszerűsítése, hosszú távú fejlődésének megalapozása. A vállalatok mostantól már nemcsak „kísérleti jelleggel”, hanem törvényes keretek között, mindenhol egyforma játékszabályok szerint, maguk határozhatnak egy sor olyan kérdésben, amelyeket eddig felsőbb irányító szervek döntöttek el — sokszor a szükséges információk nélkül, néha több ezer kilométer távolságból. A teljes önelszámolás rendszere szerint a vállalatoknak törekedniük kell majd saját nyereségük növelésére, hiszen ezekből az alapokból lehet csak biztosítani a szociális és gazdasági gyarapodást, részben a technológiai fejlődést is. A korábbi tervutasításos mechanizmus egyes elemei áttisztjeként szolgált a Balkánon. Az amerikai kormány ezek után megtiltotta beutazását az országba. Nincs bizonyíték arra-, hogy a korább' osztrák külügyminiszter és ENSZ-főtitkár személyesen háborús bűnöket követett volna el, de visszatetszést keltett védekezése, amikor arról beszélt, hogy a hitleri hadseregben „csak a kötelességét teljesítette”. Ez súlyosan sérti a nácizmus áldozatait, mutatott most rá a konzervatív osztrák lap. Nagy feltűnést keltett, hogy a minap K. Biecha, az Osztrák Szocialista Párt al- elnöke, belügyminiszter nyilatkozott úgy a Die Presse című bécsi polgári lapban, hogy „személyes véleménye szerint” Waldheimnek le kellene mondania. A szocialista párt koalícióban kormányoz a néppárttal, amelynek elnöke, Alois Mock alkancellár állt annak idején Kurt Waldheim jelölése mögött. menetileg azonban még megmaradnak, a minisztériumok a veszteséges vállalatok támogatására még átcsoportosíthatják a máshol megtermelt jövedelmet. Ez a kettősség várhatóan rövid életű lesz, s a Moszkvában székelő több mint száz össz- szövetségi minisztérium és országos hatáskörű szerv közül is jónéhány fölöslegessé válik majd. Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy egy ilyen mértékű reform bizonyos kockázattal is jár. Lehetetlen mindent előre kiszámítani, s az irányító apparátusban dolgozó 18—20 millió ember gondolkodásmódja sem alakítható át egycsa- pásra. A következő évek fogják csak megmutatni, mennyire volt körültekintő az átalakítás előkészítése, vajon helyesen ismerték-e fel a terveket kidolgozó közgazdászok a gazdasági és társadalmi szükségszerűségeket. Újévi köszöntőjében Mihail Gorbacsov is szól az átalakítás és a világpolitikai helyzet összefüggéseiről. Magyarország azonban nemcsak ilyen áttételesen érdekelt a szovjet gazdasági sikerekben, hiszen alapvető érdekünk, hogy korszerűsödjenek a két ország közti együttműködés formái, nem is beszélve a KGST modernizálásáról. Eddig is figyelemmel kísértük a Szovjetunióbeli változásokat, ám aligha túlzás azt állítani, hogy most minden kis hirt még alaposabban kell majd átolvasni. Nem „tiszteletből” hanem azért, mert valóban döntő szakaszához érkezett a peresztrojka. H. G. A Salzburger Nachrichten emlékeztetett arra, hogy ai idén, amikor megemlékeznek Ausztria náci megszállásának 50. évfordulójáról, a Waldheim-ügy fokozottan a figyelem középpontjába kerül majd. Kurt Waldheim háborús szerepét — az osztrák kormány kezdeményezésére, az elnök hozzájárulásával — nemzetközi történész-bizottság vizsgálja, amely várhatóan január végén hozza nyilvánosságra jelentését. Kim Jung Szám lemondott Szombaton bejelentette lemondását Kim Jung Szám, az Újraegyesítés Demokratikus Pártja — az egyik legnagyobb dél-koreai ellenzéki tömörülés — elnöke, akit azonban a párt képviselői szerint minden bizonnyal visszaállítanak posztjára az UDP küszöbön álló, rendkívüli kongresszusán. Kim Jung Szem lemondó nyilatkozatában közölte: magára vállalja a felelősséget azért, hogy a decemberi elnökválasztások előtt kudarcba fulladtak az ellenzék erőinek egyesítésére tett kísérletek s emiatt nem sikerült eltávolítani a katonai rezsimet az ország éléről. A hírt közlő Kyodo japán hírügynökség mindazonáltal idézte a párt több vezető képviselőjét, akik szerint Kimet „bizonyosan” ismét megválasztják az UDP elnökévé a párt január 6-ára összehívott rendkívüli kongresszusán, mivel „ez szolgálja leginkább az ellenzéki pártok egységét az idei évre meghirdetett parlamenti választások előitt”. A legnagyobb ellenzéki tömörülések megosztottsága miatt a kormánypárt jelöltje, Ro Te Vu futott be győztesként a legutóbbi elnökválasztáson, jóllehet az érvényes szavazatoknak mindösz- sze harmadát tudhatta magáénak. Goria Ázsiában Giovanni Goria olasz miniszterelnök szombaton egyhetes ázsiai körútra indult. Malajziát, Szingapúrt, Indonéziát és Indiát érintő utazásán elkíséri Giulio Andreotti külügyminiszter, valamint egy főként üzletemberekből álló delegáció. Előrejelzések szerint Go- ria elsősorban Suharto indonéz államfővel és Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel folytat majd politikai témájú megbeszéléseket. Mit várnak az új esztendőtől déli szomszédaink? Ez a kérdés ezúttal különös jelentőségre tett szert Jugoszláviában. Az emberek újévi kívánságainak sorában már nemcsak a személyes vágyak fogalmazódtak meg, hanem egyre erőteljesebben az az óhaj is, hogy végre megleljék a kiutat az országot esztendők óta gyötrő társadalmi és gazdasági válságból. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezt a kívánságot az élet kényszerítette ki. Az a rideg tény, hogy egyes becslések szerint ma már a csaknem 23 milliós lakosság mintegy 60 százaléka él a szegénységi szint körül, hogy legalább egymillió a munkanélküliek száma, hogy az inflációs ráta 1987 nyarán háromszámjegyű lett, és 1988-ban a drágulás lényegesen átlépheti az elviselhetőség határát. Az Sokirányúan alakultak, fejlődtek a Magyar Népköz- társaság nemzetközi kapcsolatai 1987-ben. Külpolitikánkat elismeréssel fogadják, hazánknak tekintélye van a világban — ezt tanúsítják azok a kétoldalú tárgyalások is, amelyeket itthon és külföldön folytattak magyar vezetők más országok vezető politikusaival az elmúlt esztendei találkozókon. Ezeknek az eseményeknek a tömör krónikája is érzékelteti, hogy magas szinten is eredményes volt kapcsolataink ápolása- építése a testvéri országokkal és a más társadalmi berendezkedésű államokkal egyaránt. Kádár János tavaly hat alkalommal utazott külföldre: hivatalos látogatást tett — időrendben sorolva — Svédországban (április), Kínában (október). Belgiumban (november) ; részt vett a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának moszkvai ünnepi eseményein, s kétiszer járt Berlinben, előbb a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé ülésén (májusban), majd a tagállamok testvér- pántjai első és főtitkárainak találkozóján (decemberben). Az MSZMP főtitkára Svédországban — meghívójával, Ingvar Carlsson miniszterelnökkel, a Szociáldemokrata Munkáspárt elnökével folytatott tárgyalásai után — kifejtette, hogy mindkét ország a lehetőség szerint min- denlt megtesz az enyhült eb b vtlág, a nagyobb biztonság és a szilárdabb béke érdekében; Magyarország és Svédország egyaránt támogatja azokat a törekvéseket, hogy Európát megmentsék a nukleáris fegyverektől. A Kínai Népköztársaságban — ahol a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának vendége volt — a házigazdákkal egyetértéssel állapították meg, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, a két ország elkötelezettsége a béke, a nemzetközi biztonság, a szocializmus és a társadalmi haladás ügye iránt, egyetértése több fontos nemzetközi kérdésben, a napirenden levő kérdések nyílt, elvtársi légkörben történő megvitatása — az egyes témákban megmutatkozó nézetkülönbségek ellenére is — szilárd alapot teremt a magyar—kínai kapcsolatok sokoldalú fejlődéséhez. Belgiumban Kádár János — az Elnöki Tanács tagjaként is — a király és a kormány vendége volt: a tárgyalásokon kiemelték, hogy a magyar—belga kapcsolatok rendezettek, üdvözölték a politikai párbeszédnek az utóbbi években tapasztalt kiteljesedését, amely kedvezően járul hozzá a nemzetközi légkör javításához, a bizalom erősítéséhez, és további lehetőségeket teremt a két ország közötti emberek rádöbbentek, hogyha pem történnek határozott lépések a krízis leküzdésére, akkor a bajok csak szaporodni fognak, és a megélhetés még nehezebb lesz. Ezt a felismerést bizonyította a többi között a párt központi bizottságának legutóbbi kibővített ülése. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének decemberi plénumán elhatározták, hogy márciusra összehívják a párt országos értekezletét, mégpedig kettős feladattal. Egyrészt, hogy tegyen meg mindent az egység helyreállítására, újbóli megszilárdítása érdekében. Másrészt, hogy egy széleskörű akcióprogramot is elfogadjanak, amely a legsürgetőbb gazdasági tendőkre összpontosít, és azok megvalósításának társadalmi-politikai feltételeit is biztosítja. Aki jobban odafigyel a együttműködés fejlesztéséhez. Brüsszelben Kádár János eredményes tárgyalásokat folytatott az Európai Gazdasági Közösség vezetőivel is a KGST és a Közös Piac tagországai közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztéséről. Németh Károly az Elnöki Tanács elnökeként tett első hivatalos útján (novemberben) három dél-amerikai országba látogatott: a Brazil Szövetségi Köztársaságban José Sarney, az Uruguayi Keleti Köztársaságban Julio Sanguinetti, az Argentin Köztársaságban Raul Alfonsin államfővel folytatott tárgyalásokon megkülönböztetett figyelmet szenteltek a kétoldalú kapcsolatoknak, különösen a gazdasági-kereskedelmi együttműködésnek. Megállapították, hogy e téren további lehetőségek adódnak a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésére és elmélyítésére; ebben, a szellem-, ben határozták meg az együttműködés új irányait és korszerű formáit a gazdasági-kereskedelmi, a műszaki-tudományos, a tájékoztatási ügyekben, valamint az idegenforgalomban. A kétoldalú kormányfői tárgyalások februári eseménye: Lázár György — még az MSZMP főtitkárhelyettesévé történt megválasztása előtt — Olaszországban az élet minden területére kiterjedő magyar—olasz kontaktusok további javítása érdekében Bettino Craxi miniszterelnökkel tárgyalt, a Vatikánban magánki'hallgatáson fogadta őt 11. János Pál pápa, akivel pozitívan értékelték a Vatikán és a magyar állam közötti kapcsolatokat. Grósz Károly a Miniszter- tanács új elnökeként, a szovjet kormány meghívására (júliusban) baráti munkalá- togatást tett Moszkvában, ahol Nyikolaj Rizskov Icor- mányfővel folytatott megbeszéléseiken a szocializmus építésének mindkét részről időszerű kérdései közé sorolták a termelés élénkítését, s azt, hogy korszerűsíteni szükséges a politikai intézmény- rendszert, a párt vezető szerepének, az érdekvédelmi szervezetek és a kormányzat feladatának értelmezését. Gazdasági, kulturális, idegenforgalmi területen egyaránt bővülnek és tovább fejleszthetők a kapcsolatok a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között — ebben summázható röviden a magyar miniszterelnök és Helmut Kohl szövetségi kancellár hivatalos bonni tárgyalásainak témaköre és eredménye (októberben). Kormányfőnk vezette a magyar küldöttséget a KGST októberben Moszkvában megtartott 43. (rendkívüli) ülésszakán, ahol felszólalásában egyebek között kifejtette, hogy az integráció jugoszláviai eseményekre, az tudja, hogy egyik feladat megvalósítása sem könnyű. „Az ország biztonsága szempontjából kivételesen nagy jelentőségű a koszovói helyzet alakulása” — mondta Branko Marnula flottatengernagy, honvédelmi miniszter a jugoszláv parlament legutóbbi ülésszakán. A honvédelmi miniszter megnyilatkozása nem véletlen: a nacionalizmus és a szeparatizmus erői megerősödtek az utóbbi időben Jugoszláviában, s igen nagy kárt okoznak immár nem csupán Koszovóban, hanem másutt is. A jugoszláviai kírizis leglátványosabb jele ma kétségkívül a gazdaság rossz állapota. Most az infláció legyűrését tekintik legfontosabb feladatuknak déli szomszédaink. Ennek érdekében a szövetségi kormány kísérletet tett az árak és bérek befagyasztására, szigokeretében minden adottság megvan a gazdaság intenzív irányú fejlesztésének segítéséhez. Ugyancsak októberben Lengyelországban tárgyalt Zbigniew Messner miniszterelnökkel a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének új formáiról, így a vállalatok közötti közvetlen termelési kapcsolatok kiépítéséről, bővítéséről. Előtérben álltak a gazdasági jellegű témák Grósz Károly Görögországban (novemberben) folytatott tárgyalásain is; egyetértett a két kormányfő abban, hogy Magyarország és Görögország egyre tartalmasabb párbeszéde, mélyülő kapcsolatrendszere nemcsak a két nép, hanem a béke, az enyhülési folyamat ügyét is szolgálja. Kifejezésre jut ez abban a barátsági és együttműködési nyilatkozatban is, amelyet a tárgyalások után írt alá a két miniszter- elnök. A hazánk iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben is számos, hivatalos látogatásra érkezett pártvezetőt államfőt, miniszterelnököt, illetve más politikust is láthattunk vendégül. A szocialista országok vezetői közötti rendszeres konzultációk sorába tartozott, hogy Budapesten tárgyalt a lengyel és a mongol testvérpárt vezetője: Wojciech Jaruzelski első titkár és Dzsam- bin Batmönh főtitkár. Hosz- szú idő után először érkezett azonban Kínából Magyarországra olyan magas szintű delegáció, mint amely júniusban Csao Ce-Jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, az Államtanács elnöke vezetésével tett hivatalos, baráti látogatást Budapesten; a tárgyalások eredményeként a felek megelégedéssel dokumentálták, hogy pártjaink együttműködése új fejlődési szakaszba jutott, és államközi kapcsolataink is magasabb szintre emelkedtek. A „vendégkönyv” a továbbiakban felidézheti — ez az összeállítás természetesen Csak a teljesség igénye nélkül —, hogy a világ szinte minden tájáról érkeztek tavaly hazánkba ismert vezető személyiségek. I. János Károly és II. Margit személyében első ízben járt Magyar- országon spanyol, illetve dán uralkodó. A kétoldalú kapcsolatok szolgálatában, a Magyarországgal fennálló ' kontaktusok bővítéséről, a nemzetközi együttműködésről Magyarországon tárgyalt Kenneth David Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke. Államközi kapcsolataink sokrétűségét érzékeltetheti, hogy Magyarországon, járt tavaly az ausztrál, a bolgár, a csehszlovák, a dán, a malaysiai és az osztrák kormányfő. rú takarékossági intézkedéseket rendelt el, ám egyelőre kevés sikerrel. Az árak egyre emelkednek, az inflációs ráta már 180 százalékos az 1987 végére várt 130 százalék helyett Branko Mikulics kormányfő a legtöbbet bírált ember ma Jugoszláviában, s ő az is, aki a legélesebben világít rá az ország problémáira, aki a legnyersebben tárja az emberek elé azt, hogy mi mindenről kell lemondaniuk a válság leküzdése érdekében. Már többször alakult úgy a helyzet, hogy a megfigyelők Mikulics lemondását várták, ő azonban — úgy tetszik — nem hátrál meg. Karácsony előtt ezt nyilatkozta a titográdi televíziónak: „Mindaddig, amíg kilátás van arra, hogy sikert tudok felmutatni, addig harcolni fogok.” A jelek arra mutatnak, hogy mind többen osztják ma Jugoszláviában Mikulics véleményét. Azzal a kikötéssel, hogy 1988-ban már nemcsak harcólni, de cselekedni is kell. Kocsi Margit Árvíz Honoluluban. Rövid idő alatt több mint fél méter eső hullott váratlanul, amely házakat rombolt le, autókat tört össze Vasárnap esti kommentár ^ ■■ _ rr I Donto szakasz JUGOSZLÁV remények Kiút a válságból?
