Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

2 Somogyi Néplap 1988. január 11., Hétfő Nyikolaj Riz s ko y ma indul Svédországba és Norvégiába r Melegedés Északon? Délibábos haiti demokrácia FÖLDRENGÉSEK ALBÁNIÁBAN Az első becsléseknél sú­lyosabb károkat okozott Albániában az ország kö­zépső területeit szombat hajnalban megrázó földren­géssorozat. Az ATA albán hírügynökség szerint a földrengések következtében lakóházaik százaiban kelet­keztek jelentős károk, több közülük lakhatatlanná vált. Tiranában 39 lakóház, 11 iskola, bölcsőde és más középület ipent tönlkre. Ál­dozatok vagy súlyos -sérül­tek nincsenek. A január nem tartozik r a legjobb hónapok közé Észak- Európában. A következő na­pokban mégis valószínű, hogy bizonyos enyhülésről szólnak majd a hírek, sőt azt sem lehet kizárni, hogy melegedésről is beszélhetünk majd. Persze ez 'nem időjá­rásjelentés, hanem külpoliti­kai kommentár: Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő ma indul Svédországot és Norvégiát érintő skandiná­viai -útjára. A két országgal természe­tesen nem egyformák a Szovjetunió kapcsolatai. Svédország aktív semleges­sége, a leszerelési kérdések­ben elfoglalt tisztességes ál­láspontja és kezdeményező­készsége miatt előkelő he­lyen áll iMoszkva külpoliti­kai partnereinek sorában, míg Norvégia fr NATO észa­ki szárnyának egyik fő ere­jeként nyilvánvalóan más elbírálás alá esik. A mostani tárgyalásoktól azonban mindkét helyen azt várják, hogy javulnak'majd a Szov­jetunióval fenntartott poli­tikai és gazdasági kapcsola­tok. Rizskov a megbeszélések során valószínűleg felajánl­ja majd a svéd és a .norvég cégeknek a szovjet vállala­tokkal való együttműködés lehetőségét. A kormányfő nem csak kiemelkedő poli­tikusokkal, de ta jelentősebb üzletemberekkel is tárgyal majd, s gyárlátogatásokat is terveztek számára. Mindez arra utal, hogy a Szovjet­unió Északra is „nyit”, s sze­retné, ha ebben partnerekre találna Stockholmban és Os­lóban. Az Egyesült Államok igyekszik akadályokat emel­ni a szocialista országokkal folytatott kereskedelem elé, s a COCOM-listára hivat­kozva szigorításokat követel a tőkés cégektől. Norvégia sem tnaradt iki ebből a kam- bányból, miután egy nem éppen egyszerű üzlet kereté­ben állítólag tengeralattjá­ró-alkatrészek előállítására is alkalmas szerszámgépeket adott el \a ,Szovjetuniónak és így az amerikai vélemények szerint hozzájárult a szovjet flotta műszaki fejlesztéséhez. Az esetet követő politikai hadjárat és néhány gazdasá­gi intézkedés nem tett jót a szovjet—norvég kapcsola­toknak. Most itt az alkalom a hátrányos következmé­nyek okozta kár csökkenté­sére. ) Stockholmban is szó lesz tengeralattjárókról, hiszen a svéd lapok már évek óta cikkeznek az állítólagos szovjet behatolásokról Svéd­ország parti vizeire. A har­cias svéd nyilatkozatok sze­rint most már megsemmisí­tenek minden idegen tenger­alattjárót, amely átlépi a határt. A bökkenő csak az, hogy egyetlen, műszaki hi­ba miatt eltévedt és felszín­re emelkedett járműtől elte­kintve, soha sem találtak bizonyítékot a szovjet ha­társértésekre. Az utazás előtt nem sokkal Moszkvában is­mét leszögezték: a szovjet haditengerészeti egységek­nek parancsba adták, hogy ne hatoljanak be engedély nélkül idegen államok vizei­re. A mostani tárgyalások so­rán nyilván sok szó esik majd a leszerelési folyamat jövőjéről, az atomfegyver­mentes Észak-Európa meg­teremtését célzó javaslatok­ról. ,Ha a gazdasági megál­lapodások mellett ebben a kérdésben is sikerül némi haladást elérni, már nem veit .hiábavaló Nyikolaj Rizskov hatnapos utazása. H. G. Mintegy 60 ember alszik a hét végén a washingtoni város háza földszinti csarnokában, amelyet a mínusz 20 fokos hideg miatt megnyitottak a város hajléktalanjai előtt Schmidt' emlékiratai Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár em­lékiratai néhány hónap le­forgása alatt élre törtek az NSZK könyvsiker-listáján. Az októberben megjelent könyvnek negyed év sem kellett ahhoz, hogy 250 ezer példány elkeljen belőle. A szociáldemokrata poli­tikus, aki 1974-től 1982-ig állt a honni kormány élén, karáqsony előtt egy nappal töltötte be 69 életévét. A politikától jó ideje vissza­vonult, betársult a Ham­burgban .megjelenő Die Zeit kiadójába, gyakran tart előadásokat egyetemek és különféle intézmények fel­kérésére a világ minden tá­ján, és rendszeresen talál­kozik egykori kollégáival, visszavonult államférfiak­kal. Az „Emberek és hatal­mak” (Menschen und Mächte) címmel megjelent visszaemlékezéseinek olva­sói közeli ismeretségbe ke­rülhetnek a 'közelmúlt tör­ténteimét formáló államfér­fiakkal. Könyvének mintegy har­madát Helmut Schmidt az Egyesült Államoknak szen­teli, hiszen politikusként hivatalból és magánember­ként összesen csaknem százszor járt Amerikában, karesztül-kasul beutazta az Atlanti- és a Csendes-óce­án partjai közt. Mint írja, az amerikai el­nökválasztások a „hideg és forró zuhany váltakozásá­ra” émlékeztették, legalább­is, ami az Egyesült Államok külpolitikai pálf&rdulásait illeti. Schmidt szerint a kilenc­venes években is fennma­rad a világhatalmi három­szög, s ennek megfelelően Amerika mellett nagy teret szentel a másik ké|t pólus­nak, a Szovjetuniónak és Kínának is. Az elmúlt negyed század kiemelkedő politikusai kö­zül alig akad olyan, akiről ne adna valamilyen jellem­zést. Úgy látta például, hogy Leonyíd Brezsnyevre ráillettek mindazok a tulaj­donságok, amelyeket az oroszoknak Nyugaton tulaj­donítanak: robusztus volt, amíg a betegség le nem vette a lábáról, bírta az italt, vendégszerető, érzel­mes, melegszívű és nagylel­kű, ugyanakkor könnyen bizalmatlanná vált külföl­diekkel szemben, akiknek álláspontja szemében nem volt egyértelmű. Schmidt véleménye sze­rint a Szovjetunióban lé­nyegesen nagyobb tehetet­lenséget kell a változások­hoz leküzdeni, mint Kíná­ban, ahol még elevenebben él a vállalkozói szellem, a nyereségre törekvés és a veszteség elviselésének a képessége, mert ez egészen a negyvenes evek végéig része volt a közszelleimnek. Amerikai jövőkép 1988 után Ezer emeletes felhőkarco­lók, „eldobható” házak, a hőlégballon reneszánsza, robotrendőr-ök. Mindez hoz­zátartozik a Világ Jövő Társadalma elnevezésű amerikai csoport legfrissebb jövőképéhez. A „Kilátások 1988-ra és azon túlr,a" című gyűjte­ményből — amelyet a marylandi szervezet a kö­zeli és távolabbi jövő való­színű és valószínűtlen fej­leményeit megjövendölő, tavaly megjelent írásokból állított össze — kiderül, hogy 1000 emeletes felhő­karcoló is épülhet majd. (A texasi Houstonban már most tervezik egy 1600 mé­ter magas toronyház építé­sét.) Ismét divatba jön e,gy régi technikai vívmány, ne­vezetesen a hőlégballon, amellyel katasztrófa sújtot­ta területeken mentési mun­kálatokat végezhetnek. A jövő technológiáját képvi­selik viszont a komputer- aggyal gondolkodó robotok. Ezek a legveszélyesebb rendfenntartási akciókban, például túszok kiszabadítá­sában vagy lázongok és tüntetőik megfékezésében segítenek majd a rendőrök­nek. Ma még csak álom, hogy mindenki könnyen jusson saját lakáshoz, a jövőkuta­tók szerint azonban egyszer még odáig is eljut az em­beriség, hogy a fejlett technológia révén „eldob­ható” házak épülhetnek, előregyártott elemékből: a javíttatásnál olcsóbb lesz a régit „kidobni” és újat ven­ni. Ennek a jövőképnek ko­molyabb elemei is vannak. Ha az Egyesült Államok­ban a fiatalok nem vállal­ják a-z életkor meghosszab­bodása miatt növekvő egészségügyi ellátási költ­ségeket, akkor nem lehetet­len, hogy az idős emberek­ről szinte csak „jegyrend­szerben” tudnak majd gon­doskodni. Ez azt jelenthe­ti, hogy ugrásszerűen meg­nő az öngyilkosok száma az öregék körében. A beteg öregek talán még „enge­délyt” is kérhetnek majd az öngyilkossághoz. A „halál- specialisták” kifejleszthet­nek olyan gyógyszereket, amelyek fájdalommente­sen oltják ki az életet. S a halált önként vállalókat ünnepélyesen el fogják bú­csúztatni. A jövőkutatók szerint ör­vendetes fejlemények is be­következnek majd az egész­ségügy területén. A tudo­mány fejlődésének köszön hetöen elegendő lesz gyógy­szereket bevenni ahhoz hogy valaki felépüljön ge­rincvelő sérüléséből vág; újra mozgatni tudja meg bénult végtagjait. Elképzel hető az is, hogy lesznel gyógyszerek a szívinfarktu biztos megelőzésére és születési rendellenessége: kiküszöbölésére, még megszületés előtt. Az ame rikai jövőképben újfajt egészségügyi komplexum» is szerepelnek: a kórházak hoz és rendelőintézetekbe tartozó szállodákban és mo teleikben a lábadozó bete gek kellemes körülménye] között épülhetnek fel és pi Kenhetnek. S az idősebbek nek talán némi vigasz nyújthat az a kilátás, hog; olyan szállodákba vág; üdülőkbe mehetnék maji olcsón nyaralni, ahol orvo si ellátásban is részesülhet nek. elkeseredés és tiltakozás. Mert a diktátor távozott ugyan, s a helyét az elnöki palotában elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tá­bornok demokráciát és vá­lasztásokat ígért, de ez — mint tudjuk —, csak akkor ér valamit, ha be is tart­ják. Haitin nem tartották be. Szavazhattak ugyan az alkotmánymódosításról, s te­vékenykedhetett az elnökvá­lasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a ható­ságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kor­mányzat praktikái ellen til­takozókkal szemben, körvo­nalazódott, hogy Namphy tá­bornoknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Persze miért is tetszett vol­na neki? Egyértelműen a balközép irányzatok jelölt­jei tűntek esélyesnek, mi­Szavazás helyett erőszakos halál Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe, hogy a Duvalier, klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986 feb­ruári örömök — ekkor távo­zott csúfosan az országból „Baby Doc” Duvalier — óta eltelt események azt sejte­tik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen bol­dogság a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére tervezett elnökválasztást sem tudták a féktelen erő­szak miatt megtartani, és most január 17-én a megis­mételt szavazási forduló ki­menetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a sza­badság, a demokrácia ebben a 6 és fél milliós közép­amerikai államban, hiszen az Újvilágban az Egyesült Államok után másodikként vívta ki függetlenségét. Szá­zadunkban azonban száműz­ték az igazságosságot, az egyenlőséget arról a tájról. Az ország népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszélyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok mil­liókat zsebeltek be. Nem volt ez másképpen a Duva- lier-dinasztia uralkodása idején, az 1957—86. közötti időszakban sem, de a ki­zsákmányolás, a pénzhajszo­lás még féktelen állami erő­szakkal is párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „tonton macoute”, a hírhedt titkosrendőrség ne­vét, amelyhez kioltott életek tízezrei fűződnek mind a klánt alapító Francois Du­valier, mind pedig fia, a mázsánál jóval súlyosabb Jean-Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegé­nyebb országában nem sokat törődtek az alattvalók véle­ményével. A harag és elé­gedetlenség egyre duzzadó vitorlájából a terror mellett Duvalier-ék úgy is próbál­ták kifogni a szelet, hogy megnyerték maguknak az országban uralkodó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu iste­nek is megharagudhattak Baby Doc-ra, s kiszolgálói­ra, mert végül már csak a szégyellni való, de végülis az életét megmentő futást választhatta az „örökös-elnö­ki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan- lassan felváltotta a kiújuló A kormánykatonák inkább osak szemlélték az eseményeket A név megváltozott, a rendszer maradt — középen a junta vezetője, Namphy tábornok közben Duvalier-klánt ko- íábban maradéktalanul ki­szolgáló politikusokat az elő­készítő bizottság tíz évre el­tiltotta a közéleti tevékeny­ségtől. Ahogy közeledett azután a választás időpontja, úgy szaporodtak el a véres me­rényletek — elnökjelöltek is áldozatul estek —, amelyek mögött az egykori titkos­rendőrség tagjai álltak, akik annyira felháborodtak a junta távolságtartó szemlélődésén, hogy már fényes nappal is fel-feltűntek a főváros, Port- au-Prince utcáin. Mindezek ismeretében nem is megle­pő, hogyan garázdálkodhat­tak a néhai halálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy, hogy lehetet­lenné tették az urnák meg­közelítését. így a tábornok tulajdon­képpen győztesnek érezhet­te volna magát, ám túlsá­gosan nagyra „sikeredett” a nemzetközi felháborodás — és főképpen az amerikai dol- lárkút hirtelen elapadása ar­ra ösztökélte a diktátorje­löltet, hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal mái a saját szája íze szerint szer­vezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét ki­terjesztette — az előző elő­készítő bizottságot pedig mái rég feloszlatta, tagjai örül­hettek, ha elkerülték a „ton­ton macoute” bosszúját. . Hiába, nem elég a fa törzsé kivágni, a mélyre nyúló gyö­kerektől is meg kell tiszti tani a talajt. Ez azonban nem történ meg, a név más lett, de í hatalom továbbra is a rég rend urainak kezében van í karibi országban. Nem cső da hát, hogy ebből a „de mokráciából” nem kér a: elnökjelöltek többsége s boj kottra szólítja fel a válasz tópolgárokat is. Való igaz megérett már az idő a tény leges változásokra, ám úg; tűnik, azokat nagyon nehé: lesz békés úton elérni. Nen kizárt tehát, hogy hamaro san harci sikerekért fohász kodnak a vudu istenekhe az afrikai eredetű hajdan rabszolgák leszármazottai akiknek mostani élete csal egy árnyalatnyival jobb mint őseiké... Daróczi Lászli

Next

/
Oldalképek
Tartalom