Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
2 Somogyi Néplap 1988. január 11., Hétfő Nyikolaj Riz s ko y ma indul Svédországba és Norvégiába r Melegedés Északon? Délibábos haiti demokrácia FÖLDRENGÉSEK ALBÁNIÁBAN Az első becsléseknél súlyosabb károkat okozott Albániában az ország középső területeit szombat hajnalban megrázó földrengéssorozat. Az ATA albán hírügynökség szerint a földrengések következtében lakóházaik százaiban keletkeztek jelentős károk, több közülük lakhatatlanná vált. Tiranában 39 lakóház, 11 iskola, bölcsőde és más középület ipent tönlkre. Áldozatok vagy súlyos -sérültek nincsenek. A január nem tartozik r a legjobb hónapok közé Észak- Európában. A következő napokban mégis valószínű, hogy bizonyos enyhülésről szólnak majd a hírek, sőt azt sem lehet kizárni, hogy melegedésről is beszélhetünk majd. Persze ez 'nem időjárásjelentés, hanem külpolitikai kommentár: Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő ma indul Svédországot és Norvégiát érintő skandináviai -útjára. A két országgal természetesen nem egyformák a Szovjetunió kapcsolatai. Svédország aktív semlegessége, a leszerelési kérdésekben elfoglalt tisztességes álláspontja és kezdeményezőkészsége miatt előkelő helyen áll iMoszkva külpolitikai partnereinek sorában, míg Norvégia fr NATO északi szárnyának egyik fő erejeként nyilvánvalóan más elbírálás alá esik. A mostani tárgyalásoktól azonban mindkét helyen azt várják, hogy javulnak'majd a Szovjetunióval fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatok. Rizskov a megbeszélések során valószínűleg felajánlja majd a svéd és a .norvég cégeknek a szovjet vállalatokkal való együttműködés lehetőségét. A kormányfő nem csak kiemelkedő politikusokkal, de ta jelentősebb üzletemberekkel is tárgyal majd, s gyárlátogatásokat is terveztek számára. Mindez arra utal, hogy a Szovjetunió Északra is „nyit”, s szeretné, ha ebben partnerekre találna Stockholmban és Oslóban. Az Egyesült Államok igyekszik akadályokat emelni a szocialista országokkal folytatott kereskedelem elé, s a COCOM-listára hivatkozva szigorításokat követel a tőkés cégektől. Norvégia sem tnaradt iki ebből a kam- bányból, miután egy nem éppen egyszerű üzlet keretében állítólag tengeralattjáró-alkatrészek előállítására is alkalmas szerszámgépeket adott el \a ,Szovjetuniónak és így az amerikai vélemények szerint hozzájárult a szovjet flotta műszaki fejlesztéséhez. Az esetet követő politikai hadjárat és néhány gazdasági intézkedés nem tett jót a szovjet—norvég kapcsolatoknak. Most itt az alkalom a hátrányos következmények okozta kár csökkentésére. ) Stockholmban is szó lesz tengeralattjárókról, hiszen a svéd lapok már évek óta cikkeznek az állítólagos szovjet behatolásokról Svédország parti vizeire. A harcias svéd nyilatkozatok szerint most már megsemmisítenek minden idegen tengeralattjárót, amely átlépi a határt. A bökkenő csak az, hogy egyetlen, műszaki hiba miatt eltévedt és felszínre emelkedett járműtől eltekintve, soha sem találtak bizonyítékot a szovjet határsértésekre. Az utazás előtt nem sokkal Moszkvában ismét leszögezték: a szovjet haditengerészeti egységeknek parancsba adták, hogy ne hatoljanak be engedély nélkül idegen államok vizeire. A mostani tárgyalások során nyilván sok szó esik majd a leszerelési folyamat jövőjéről, az atomfegyvermentes Észak-Európa megteremtését célzó javaslatokról. ,Ha a gazdasági megállapodások mellett ebben a kérdésben is sikerül némi haladást elérni, már nem veit .hiábavaló Nyikolaj Rizskov hatnapos utazása. H. G. Mintegy 60 ember alszik a hét végén a washingtoni város háza földszinti csarnokában, amelyet a mínusz 20 fokos hideg miatt megnyitottak a város hajléktalanjai előtt Schmidt' emlékiratai Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár emlékiratai néhány hónap leforgása alatt élre törtek az NSZK könyvsiker-listáján. Az októberben megjelent könyvnek negyed év sem kellett ahhoz, hogy 250 ezer példány elkeljen belőle. A szociáldemokrata politikus, aki 1974-től 1982-ig állt a honni kormány élén, karáqsony előtt egy nappal töltötte be 69 életévét. A politikától jó ideje visszavonult, betársult a Hamburgban .megjelenő Die Zeit kiadójába, gyakran tart előadásokat egyetemek és különféle intézmények felkérésére a világ minden táján, és rendszeresen találkozik egykori kollégáival, visszavonult államférfiakkal. Az „Emberek és hatalmak” (Menschen und Mächte) címmel megjelent visszaemlékezéseinek olvasói közeli ismeretségbe kerülhetnek a 'közelmúlt történteimét formáló államférfiakkal. Könyvének mintegy harmadát Helmut Schmidt az Egyesült Államoknak szenteli, hiszen politikusként hivatalból és magánemberként összesen csaknem százszor járt Amerikában, karesztül-kasul beutazta az Atlanti- és a Csendes-óceán partjai közt. Mint írja, az amerikai elnökválasztások a „hideg és forró zuhany váltakozására” émlékeztették, legalábbis, ami az Egyesült Államok külpolitikai pálf&rdulásait illeti. Schmidt szerint a kilencvenes években is fennmarad a világhatalmi háromszög, s ennek megfelelően Amerika mellett nagy teret szentel a másik ké|t pólusnak, a Szovjetuniónak és Kínának is. Az elmúlt negyed század kiemelkedő politikusai közül alig akad olyan, akiről ne adna valamilyen jellemzést. Úgy látta például, hogy Leonyíd Brezsnyevre ráillettek mindazok a tulajdonságok, amelyeket az oroszoknak Nyugaton tulajdonítanak: robusztus volt, amíg a betegség le nem vette a lábáról, bírta az italt, vendégszerető, érzelmes, melegszívű és nagylelkű, ugyanakkor könnyen bizalmatlanná vált külföldiekkel szemben, akiknek álláspontja szemében nem volt egyértelmű. Schmidt véleménye szerint a Szovjetunióban lényegesen nagyobb tehetetlenséget kell a változásokhoz leküzdeni, mint Kínában, ahol még elevenebben él a vállalkozói szellem, a nyereségre törekvés és a veszteség elviselésének a képessége, mert ez egészen a negyvenes evek végéig része volt a közszelleimnek. Amerikai jövőkép 1988 után Ezer emeletes felhőkarcolók, „eldobható” házak, a hőlégballon reneszánsza, robotrendőr-ök. Mindez hozzátartozik a Világ Jövő Társadalma elnevezésű amerikai csoport legfrissebb jövőképéhez. A „Kilátások 1988-ra és azon túlr,a" című gyűjteményből — amelyet a marylandi szervezet a közeli és távolabbi jövő valószínű és valószínűtlen fejleményeit megjövendölő, tavaly megjelent írásokból állított össze — kiderül, hogy 1000 emeletes felhőkarcoló is épülhet majd. (A texasi Houstonban már most tervezik egy 1600 méter magas toronyház építését.) Ismét divatba jön e,gy régi technikai vívmány, nevezetesen a hőlégballon, amellyel katasztrófa sújtotta területeken mentési munkálatokat végezhetnek. A jövő technológiáját képviselik viszont a komputer- aggyal gondolkodó robotok. Ezek a legveszélyesebb rendfenntartási akciókban, például túszok kiszabadításában vagy lázongok és tüntetőik megfékezésében segítenek majd a rendőröknek. Ma még csak álom, hogy mindenki könnyen jusson saját lakáshoz, a jövőkutatók szerint azonban egyszer még odáig is eljut az emberiség, hogy a fejlett technológia révén „eldobható” házak épülhetnek, előregyártott elemékből: a javíttatásnál olcsóbb lesz a régit „kidobni” és újat venni. Ennek a jövőképnek komolyabb elemei is vannak. Ha az Egyesült Államokban a fiatalok nem vállalják a-z életkor meghosszabbodása miatt növekvő egészségügyi ellátási költségeket, akkor nem lehetetlen, hogy az idős emberekről szinte csak „jegyrendszerben” tudnak majd gondoskodni. Ez azt jelentheti, hogy ugrásszerűen megnő az öngyilkosok száma az öregék körében. A beteg öregek talán még „engedélyt” is kérhetnek majd az öngyilkossághoz. A „halál- specialisták” kifejleszthetnek olyan gyógyszereket, amelyek fájdalommentesen oltják ki az életet. S a halált önként vállalókat ünnepélyesen el fogják búcsúztatni. A jövőkutatók szerint örvendetes fejlemények is bekövetkeznek majd az egészségügy területén. A tudomány fejlődésének köszön hetöen elegendő lesz gyógyszereket bevenni ahhoz hogy valaki felépüljön gerincvelő sérüléséből vág; újra mozgatni tudja meg bénult végtagjait. Elképzel hető az is, hogy lesznel gyógyszerek a szívinfarktu biztos megelőzésére és születési rendellenessége: kiküszöbölésére, még megszületés előtt. Az ame rikai jövőképben újfajt egészségügyi komplexum» is szerepelnek: a kórházak hoz és rendelőintézetekbe tartozó szállodákban és mo teleikben a lábadozó bete gek kellemes körülménye] között épülhetnek fel és pi Kenhetnek. S az idősebbek nek talán némi vigasz nyújthat az a kilátás, hog; olyan szállodákba vág; üdülőkbe mehetnék maji olcsón nyaralni, ahol orvo si ellátásban is részesülhet nek. elkeseredés és tiltakozás. Mert a diktátor távozott ugyan, s a helyét az elnöki palotában elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tábornok demokráciát és választásokat ígért, de ez — mint tudjuk —, csak akkor ér valamit, ha be is tartják. Haitin nem tartották be. Szavazhattak ugyan az alkotmánymódosításról, s tevékenykedhetett az elnökválasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a hatóságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kormányzat praktikái ellen tiltakozókkal szemben, körvonalazódott, hogy Namphy tábornoknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Persze miért is tetszett volna neki? Egyértelműen a balközép irányzatok jelöltjei tűntek esélyesnek, miSzavazás helyett erőszakos halál Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe, hogy a Duvalier, klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986 februári örömök — ekkor távozott csúfosan az országból „Baby Doc” Duvalier — óta eltelt események azt sejtetik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen boldogság a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére tervezett elnökválasztást sem tudták a féktelen erőszak miatt megtartani, és most január 17-én a megismételt szavazási forduló kimenetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a szabadság, a demokrácia ebben a 6 és fél milliós középamerikai államban, hiszen az Újvilágban az Egyesült Államok után másodikként vívta ki függetlenségét. Századunkban azonban száműzték az igazságosságot, az egyenlőséget arról a tájról. Az ország népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszélyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok milliókat zsebeltek be. Nem volt ez másképpen a Duva- lier-dinasztia uralkodása idején, az 1957—86. közötti időszakban sem, de a kizsákmányolás, a pénzhajszolás még féktelen állami erőszakkal is párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „tonton macoute”, a hírhedt titkosrendőrség nevét, amelyhez kioltott életek tízezrei fűződnek mind a klánt alapító Francois Duvalier, mind pedig fia, a mázsánál jóval súlyosabb Jean-Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegényebb országában nem sokat törődtek az alattvalók véleményével. A harag és elégedetlenség egyre duzzadó vitorlájából a terror mellett Duvalier-ék úgy is próbálták kifogni a szelet, hogy megnyerték maguknak az országban uralkodó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu istenek is megharagudhattak Baby Doc-ra, s kiszolgálóira, mert végül már csak a szégyellni való, de végülis az életét megmentő futást választhatta az „örökös-elnöki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan- lassan felváltotta a kiújuló A kormánykatonák inkább osak szemlélték az eseményeket A név megváltozott, a rendszer maradt — középen a junta vezetője, Namphy tábornok közben Duvalier-klánt ko- íábban maradéktalanul kiszolgáló politikusokat az előkészítő bizottság tíz évre eltiltotta a közéleti tevékenységtől. Ahogy közeledett azután a választás időpontja, úgy szaporodtak el a véres merényletek — elnökjelöltek is áldozatul estek —, amelyek mögött az egykori titkosrendőrség tagjai álltak, akik annyira felháborodtak a junta távolságtartó szemlélődésén, hogy már fényes nappal is fel-feltűntek a főváros, Port- au-Prince utcáin. Mindezek ismeretében nem is meglepő, hogyan garázdálkodhattak a néhai halálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy, hogy lehetetlenné tették az urnák megközelítését. így a tábornok tulajdonképpen győztesnek érezhette volna magát, ám túlságosan nagyra „sikeredett” a nemzetközi felháborodás — és főképpen az amerikai dol- lárkút hirtelen elapadása arra ösztökélte a diktátorjelöltet, hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal mái a saját szája íze szerint szervezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét kiterjesztette — az előző előkészítő bizottságot pedig mái rég feloszlatta, tagjai örülhettek, ha elkerülték a „tonton macoute” bosszúját. . Hiába, nem elég a fa törzsé kivágni, a mélyre nyúló gyökerektől is meg kell tiszti tani a talajt. Ez azonban nem történ meg, a név más lett, de í hatalom továbbra is a rég rend urainak kezében van í karibi országban. Nem cső da hát, hogy ebből a „de mokráciából” nem kér a: elnökjelöltek többsége s boj kottra szólítja fel a válasz tópolgárokat is. Való igaz megérett már az idő a tény leges változásokra, ám úg; tűnik, azokat nagyon nehé: lesz békés úton elérni. Nen kizárt tehát, hogy hamaro san harci sikerekért fohász kodnak a vudu istenekhe az afrikai eredetű hajdan rabszolgák leszármazottai akiknek mostani élete csal egy árnyalatnyival jobb mint őseiké... Daróczi Lászli
