Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
1988. januai 11., hétfőSomogyi Néplap 3 FALUN ÉLNI A munkásőrökre számíthatunk Hajnali tél ötkor kelek, éppen csak tisztálkodom és harapok néhány falatot, s már indulnom is kell az autóbusz-megállóba, öt óra után néhány perccel megérkezik a busz, háromnegyed hatkór a gyárban vagyok, átöltözöm, szót váltok a haverokkal. s már indul is a gép. Naphosszait mellette állok, teljesítménybérben dolgozom, nem lazsálhatok. Néhány perccel a munkaidő vége előtt úgyis ott kell hagynom a masinát, mert fél háromkor indul a busz hazafelé. Nem késhetem ie, mert akkor otthon nem végzek a délutáni munkámmal. Vár a kert, a szőlő, az állatok. Egyszer kapálni kell, máskor permetezni, az állatgondozás pedig naponta rendszeres elfoglaltság. Este legfeljebb annyi időm marad, hogy vacsora közben átfutom az újságot, időnként a haverokkal megiszom néhány korsó sört. Örülök, ha ágyba jutok, hiszen este kilenckor már illik a hajnali vekkercsörgésre gondolni. A meglehetősen egyhangú és fegyelmezett programot ifjú szakmunkás ismerősöm szinte egy szuszra mesélte el. Nevezhetnénk őt Kovács Jánosnak vagy Kiss Sándornak, hiszen úgysem a megszólítás a fontos. Sok tízezer társa jellemezhetné hasonlóképpen napi időbeosztását. Két dologban hasonlítanak egymáshoz: falun élnek, városban dolgoznak. S még csak azt sem mondhatnánk, hogy panaszkodnak emiatt. Inkább csak egykedvűen élik megszokott napjaikat. Ennyire rossz volna falun élni? Bizonyára nem, hiszen aligha választanák ezt az életet megközelítően öt- millióan. Az persze igaz, hogy sokan, akik végképpen nem bírták a falusi életkörülményeket, elköltöztek onnét. A városban tanultak, s a bizonyítvány vagy az oklevél megszerzése után is ott maradtak. S aki falun ragadt? Minden bizonnyal felmérte helyzetét, mérlegelte a hátrányokat és az előnyöket, s nem mozdult a szülőház portájáról. A régi házból már sokan átköltöztek a telken épített nagyobbá. A nagy és a közepes lélekszámú falvakban szinte gombamódra szaporodnak, de a kis településeken is épülnek az ú.j házak. Többségüknél huszonéves fiatalok serénykednek, középkorú vagy annál is idősebb szülők irányításával és anyagi támogatásával. A pénz persze a legtöbbször közös, a háztájiból származik. amelynek munkáiból a fiatalok is kiveszik a részüket. Nem is tehetnek másként. Megszokták az efféle elfoglaltságot, s többségüknek nem is igazán hiányzik a másfajta időtöltés. A gazdaság szüli a gazdagságot. Falusi gazdagnak az számít, akinek három- négyszobás háza, autója, keveseknek távoli és kihasználatlan nyaralója van. Ehhez pedig gazdaság kell a hátsó udvarban. A falusi ember alapos, előbb pénzt gyűjt, s amikor már biztos lehet a sikerben, áll neki az építkezésnek, az életben egyszeri vállalkozásnak. A gyűjtés alapja pedig a háztáji. A munkálkodást serkenti az állam, gazdasági érdeke a rá vállalkozónak, s a kölcsönös érdekeltség miatt virulhat a kistermelés. Ritkán gondolnak a naphosszait tartó munka egészségre gyakorolt hatására, nem sajnálják az olvasástól, szórakozástól ellopott időt. Dolgoznak, mert megszokták ezt az életmódot, s anyagilag is szükség van rá. Sokat dolgoznak, ugyanis a háztáji termelést könnyítő eszközök jórészt hiányoznak a gazdaságokból. Kevés a gép, a meglévők drágák, javíttatásuk nehézkes. A termelést segítő, az életkörülményeket javító infrastruktúra pedig még a gépesítésnél is elmaradottabb. A villany ugyan szokványos dolog, de a vezetékes víz még sokfélé újdonság, a csatornázás szinte ismeretlen, a telefonról pedig nem is álmodnak a falusiak. Hosszú ideje érvényes elv, hogy az anyagi-műszaki fejlesztés a termelés bővítését szolgálja, mintegy megfeledkezve arról, hogy a termelő beruházások alacsony hatékonyságának egyik oka a halogatott infrastrukturális fejlesztés. Mindez persze városokban is ismert, de a magyar falu mögöttük is messze kullog. A községek urbanizáltsága elmarad a mezőgazdasági termelés színvonalától, a lakosság igényeitől, és a XX. század végi Európától egyaránt. E sommás megállapítás persze nagy különbségeket takar, de a gyengén fejlett községek lakóit alig vigasztalhatja az a tény, hogy náluk még rosszabb helyzetben is vannak települések. Hiányzik a pénz a közösségi létesítmények építéséhez, a meglévők karbantartásához. A magyar falu nemcsak a városokkal pöröl- het, hanem a határán belüli lakásokkal is. A legtöbb házban több rádió, televízió van, nem újdonság már a lemezjátszó, a magnetofon sem. A kultúra házában viszont régi televízió, magnó recseg, falain omladozik a vakolat. Rosszabb körülmények közé kerül az, aki családi fészkét elhagyva, társas szórakozásra vágyódva, a kultúrházba készülődik. A kocsma az más, azt sok helyen felújították, rendbetették, s a benne eltöltött idővel arányosan az igényesség is megcsappan. Az ingázást vállaló ko- vácsjánosok persze nem kényszerülnének kocsmába, recsegő hangú készülékek mellé a kulturházakba. Nekik a városban, munkahelyükön is kínálnak szórakoztató, kulturálódási szolgáló programokat. De a munkahelyi művelődési házak’ sem zsúfoltak, s látogatóik sem elsősorban falusiak. Nem is pótolhatják a falusi közösségi létesítmények hiányát, hiszen az öve. raliból kibújva nem akarnak azonnal kultúrházba menni az emberek. Sem kedvük, sem idejük nincs hozzá, igv marad az azonnali utazás, utána a háztáji, a sör, a felszínes szórakozás. Reggel pedig minden kezdődik elölről. V. Farkas József Sólyom Tibor sohasem tartozott a nyugton ülő gyerekek közé. A tanulás mellett mindig jutott ideje arra, hogy focizzon, röpl.ab- dázzcn. vagy a sportlövészettel barátkozzon. Tizennyolc éves volt 1977-ben. amikor egy honvédelmi sportnapon, amelyet a ka- posújla’ki repülőtéren tartottak, megismerkedett a könnyűbúvárok tevékenységével. Eljárt az MHSZ kaposvári klubjába, s az csak természetes, hogy ott is ragadt. Közben megszerezte az autószerelői szakmát, munkába állt a Kaposvári Áfésznél, a hétvégeket azonban mindig a könnyűbúvár klubban töltötte. — Abban az időben sokan voltunk, jó volt a csapat — mondja Tibor. — Versenyekre jártunk a tájolókkal. Nagy eredményeket ugyan nem értem el. de az a közösség meghatározó volt számomra. Részt vettem néhány uszonyos versenyen is, még kevesebb sikerrel mint a tájolásban. A faltól-falig úszás, s egyáltalán a bezártság nem volt nekem való. A katonaság után Sólyom Tibor a könnyűbúvár klubban vállalt állást. Műszaki vezető lett. A klub önfenntartó, .a tagok munkát vállaltak, s az így kapott pénzből vásárolták a fölszerelést. Tavaly nyáron azonban változtatásra szánta el magát. — Egyre komolyabb gondot okozott a megélhetés. Gondoltam miért ne váltma Ünnepség Marcaliban A munkásőrök évzáróévnyitó egységgyüléseket tartottak országszerte. Megyénkben Marcaliban is sor került az ünnepségre. A Kovács József munkásőregység tagjai a fellobogózott belvárosból vonultak megkoszorúzni a névadó, az 1919-ben mártírhalált halt kommunista szülőházát. Az egykori Templom utca ma Kovács József nevét viseli, a ház falán emléktábla jelzi az utódok tiszteletét. A koszorúzás után a városi művelődési központban folytatódott a program. Mintegy háromszázan vettek részt az ünnepélyes alegységgyűlésen. Az elnökségben ott volt Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Ferenczy Ferenc, az országos parancsnokság osztályvezetője, Deák Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Orübl László, a marcali pártbizottság első titkára, az állami, társadalmi és gazdasági szervek vezetői, a fegyveres testületek képviselői. A Himnusz hangjai után Fehér János, a munkásőr alegység parancsnoka hangsúlyozta: az egység tartalmi munkájában a XIII. párt- kongresszus határozataiból, a Központi Bizottság júliusi állásfoglalásából eredő munkásőri és állampolgári feladatok példás teljesítését tűzte ki célul. — A múlt évet nemcsak a nagyvilág gondjai-bajai tettek feszültté — mondta többek között. — Hazánkban is szigorúbb lett a gazdálkodás, a munka feltétele, nahatnám ki az iparengedélyt? Somogybán Sólyom Tibor az egyetlen, akinek iparigazolványában a következők szerepelnek: búvár, kö- ,áltechnikus és kúttisztiió kisiparos. Megvolt az igazolván.'', s a szorongás: lesz-e megrendelés? Az első munkát a dombóvári téesz adta. Égy lermény- szárító javítását végezte ei. kötélen lógva. — Mi, akik erre vállalkozunk, jobb helyzetben vagyunk, mint a hegymászók. Két kötéllel dolgozunk, az egyik az ereszkedő, a másik a biztosító. A hegymászók viszont csak a biztosító kötelet használják. A veszélyre sohasem szabad gondolni: összpontosított figyelem szükséges, s az, hogy az ember mindig pontosan megtervezze a következő mozdulatot. Szönyi Tamás 26 éves, tavaly még ő is a könnyűbúvárklub tagja volt, ősz óta Sólyom Tiborral dolgozik együtt. — Azt gondolják az emberek, szabad és könnyű munka ez. Annyiban szabadabb, hogy nem íróasztal mellett töltjük el a napot, a munka pedig izgalmas és érdekes. Egymásra vagyunk utalva: a másik élete függhet a figyelmetlenségünktől. Nemrégiben, alvállalkozóként olyan munkába fogtak, amelyet igazán nem lehet szokványosnak nevezni. Mohácsnál a Duna alatt húzódó ivóvíz-csővezeték MÉtYSEN ÉS MAGASBAN Bátor emberek m mu -s 4 mmvümőí. Hétvégi exportszállítások a munkásőrség olyan kommunista közösség, amely mindig kész becsülettel helytállni, s önzetlenül teljesíteni feladatait. Szilárdan képviselik pártunk politikáját, s nem riadnak vissza az áldozatvállalástól sem. Ezután kitüntetéseket, elismeréseket adtak át. A munkásőrség országos parancsnoka, Borbély Sándor elismeréseként serleget és oklevelet kapott a marcali Kovács József munkásőregység állománya. Kiváló parancsnok jelvényt és oklevelet adományozott Lángi Bélának és Frankó Lászlónak, az egységparancsnok társadalmi helyetteseinek. Kiváló Munkásőr jelvényt kapott Laczkóné Molnár Ella ügykezelő. Harmincán részesültek a Szolgálati Érdemérem különböző fokozataiban. A Balatonnagybere- ki Állami Gazdaság közösségét díszoklevéllel s kitüntető plakettel jutalmazta az országos parancsnok, ezeket Sütő Ödön vezérigazgató vette át. Deák Ferenc megyei parancsnok a szocialista versenymozgalomban tanúsított kiemelkedő egyéni és közösségi teljesítmények elismeréseként az Élenjáró Munkásőregység kitüntető címet, vándorserleget és oklevelet adott át az alegység parancsnokának. A felsoroltakon kívül sokan vettek át oklevelet és jelvényt az ünnepségen. A kitüntetések átadása után került sor a munkás- őrjelöltek eskütételére. A Szózat hangjai mellett, zászló előtt fogadták a fiatal munkásőrök: „Fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval mindig népem, szocialista hazám fejlődését szolgálom!” gyobbak a követelmények, önálló gondolkodásra, kockázat- és felelősségvállalásra van szükség. Az a dolgunk, hogy önként vállalt, esküvel megerősített szándékunk szerint munkálkodjunk, fokozzuk a munkásőrök három évtizedes erkölcsi erejét. A parancsnoki beszámoló után Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára kért szót. — A visszapillantást, az összegezést, a számvetést minden testületben nagy várakozás előzi meg — mondta. — Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy a marcali munkásőr alegység fegyelmezett munkájával példamutató évet zárt december 31-én. Tagjai helytálltak a munkahelyükön, s részt vállaltak a közéletben. Ezzel tekintélyt szereztek nemcsak önmaguknak, hanem a testületnek is. A megyei pártbizottság — értékelve az elmúlt évet — megállapította: Somogybán lézeres vizsgálatát végezték el. — A cső 600 méter hosz- szú, a belső átmérője 650 milliméter — mondja Sző- nyi Tamás. — Felállni nem lehet., haladni pedig csak előre, légzőkészülékben, maszkban, búvárruhában. Gondolni csakis a munkára szabad, ‘különben elfogja az embert a félelem .. . Alaptalannak bizonyult Sólyom Tibor aggálya, hogy nem kapnak megrendelést. Magias házak tetejéről villámhárítókat szerelnek le, lépcsőházak ablakait szigetelik, templomtornyokat javítanak és zsilipeket tartanak kanban, 150 köbméteres tartályok belsejét festik. A víz alatti szabad élet utáni vágy azonban sohasem szűnik meg. — Jártunk kétszer az Adrián — mondja Sólyom Tibor —, de ahol a jugo- szlávok merülési engedélyt adnak, ott már alig látni valamit, kirabolták a tengert ... Kite Agnes A MÂV győri üzemfőnökségének területén a hét végén 3 ezer tonna árut raktak ki és be. Különösen a győri és a mosonimagyar- óvár.i pályaudvaron volt sok rakodnivaló. Elsősorban bauxitot, szenet, olajat továbbítottak a térségben szolgálatot teljesítő vasutasok. Megindultak, igaz lassú ütemben, az idei export- szállítmányok is. Sopronnál és Hegyeshalomnál hétköznapi ütemben folyt a tranzitszállítmányok továbbítása. Teljes kapacitással működött a Záhony— Budapest, Győr—Sopron és az ausztriai Ebenfurt közötti vasúti tengely. A nyugateurópai országokba — a MÁV és a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron —Ebenfurti Vasúttársaság közreműködésével — ezen a több mint 500 kilométeres vonalon továbbítják a szovjet exportárukat. Hegyeshalomnál ugyancsak nagy volt a tranzitforgalom. Terven felül is fogadtak, illetve továbbítottak tehervonato- kat. Záhony irányából szombaton és vasárnap több mint húsz — szovjet exportáruval megrakott — irányvonatot továbbítottak Jugoszláviába. A kedvező időjárás lehetővé tette a kaviccsal és homokkal megrakott szerelvények indítását is. Ezeket az építőanyagokat addig szállítják, míg hidegebbre nem fordul az idő és nem veszélyezteti, hogy az áru belefagy a vagonokba. Dolgoztak a hétvégi munkaszüneti napokon a borsodi ipari üzemek árurakodó brigádjai is. Az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Művek, a Borsodi Vegyi Kombinát és a Tiszai Vegyi Kombinát ezen a hétvégén is több, illetve több száz vagon készterméket indított útnak kül- és belföldi megrendelők címére. Ózdon szombaton 134 vagon árut rakodtak be, 13 vagon vas- és acéláru tőkés megrendelésre indult útjára. Ugyancsak jelentős mennyiségű — 37 vagon — exportáru gördült vagonokba rakva a Borsodi Vegyi Kombinátból.
