Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 5. szám

2 Somogyi Néplap 1988. január 7., csütörtök Izrael — megszállt területek Folytatódtak az összecsapások ÚJ ÚTON A SZOVJET GAZDASÁG Ciszjordániában és a Gá- zai-övezetben szerdán is foly­tatódtak az összecsapások a megszállt arab területek la­kossága és az izraeli csapa­tok között. Az izraeli erők könnygázgránátokkal és gu­mibotokkal támadtak a til­takozó tömegre. A szerdai in­cidenseknek két palesztin ál­dozata van: a két fiatalt a Han Junisz-i menekülttá­borban kirobbant összecsa­pásban ölték meg az izraeli katonák. Az Arab Liga kilenc tagja szerdán Tuniszban megálla­podott abban, hogy javasol­ni fogják: a szervezet rend­kívüli ülésen vizsgálja meg a megszállt területeken ki­alakult helyzetet. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdán az ITN angol tévéhálózatnak adott élő in­terjúban kijelentette: kész tárgyalni Izraellel a meg­szállt területekről, de csak abban az esetben, ha a meg­beszéléseken egyenrangú fél­nek tekintik a Pa-lesztinai Felszabadítási Szervezetet. Ismét sürgette, hogy az ENSZ valamilyen módon nyújtson védelmet a megszállt terüle­teken élő palesztinoknak. Kairóban diákok tiltakoztak az ellen, hogy Izrael erőszakot alkalmaz a megszállt arab területeken. A képen: a hatósá­gok elvezetnek egy tüntetőt. (Telefotó: AP—MTI—KS) Sevardnadze az NSZK-ba látogat Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagjai, a Szov­jetunió külügyminisztere ja­nuár közepén hivatalos láto­gatást tesz az NSZK-ban — A The New York Times szerdai jelentése szerint nem­csak a fúvóka minősült hi­básnak az amerikai űrrepü­lőgépek indításához felhasz­nált szilárd hajtóanyagú ra­kéta módosított változatának legutóbbi próbájánál, hanem a tömítőgyűrűknél is jelent­kezett probléma. A hajtóanyag égése során ugyanis csaknem átégett egy új típusú tömítés. Mint emlé­kezetes, egy ilyen gyűrű át- égése okozta két évvel ez­jelentették be szerdán Moszkvában. A szovjet poli­tikust a nyugatnémet kor­mány hívta meg. előtt a Challenger űrrepülő­gép katasztrófáját. A probléma vizsgálatát haladéktalanul megkezdték. Ha a hiba szükségessé teszi a gyűrűk szigetelésének tel­jes átalakítását, akkor az űrrepülőgépes program fel­újítása további halasztást szenvedhet. A fúvóka hibá­ja miatt már amúgy is el kell halasztani a nyárra ter­vezett első űrrepülőgépes utat. Név­visszavonás Hatályon kívül helyezték az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Legfelsőbb Tanács­nak és a szovjet kormány­nak azt az 1982. november 18-ón hozott határozatát, amelynek értelmében Leo- nyid Brezsnyevről, az SZKP KB egykori első majd fő­titkáráról, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek volt elnökéről nevezték el a Káma menti Naberezs- nije Cselni várost, Moszkva Cserjomuski kerületét és a leningrádi Krasznogvar- gyejszkaja teret, valamint kimondták, hogy Moszkva egyik új lakótelepén teret neveznek el Brezsnyevről. A mostani döntésről szóló bejelentés hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Ta­nács és a szovjet kormány a dolgozóknak, az érintett vá­rosban, kerületben, tereken lakóknak a javaslatait tá­mogatja. A lakosság az em­lített szerveknél kezdemé­nyezte, hogy állítsák vissza a Brezsnyev városának, a moszkvai Brezsnyev-kerület- nek, a leningrádi Brezsnyev térnek az eredeti nevét, il­letve változtassák meg a moszkvai Brezsnyev tér ne­vét. Szerda esti kommentár Évfordulós remények (MTI) Amerikai űrrepülőgép Csaknem átégett a tömítőgyűrű Gazdasági szakemberek, vezetők csaknem egy eszten­dei szakadatlan munkája, féléves össznépi vita és vé­gül 140 ezer kisebb-nagyobb módosítás végeredménye­ként január 1-jétől új uta­kon indult el a szovjet gaz^ daság: a hatékonyság, a munkateljesítmény, a nyere­ség jut nagyobb szerephez, és nem a tervutasítás. Múlt év júniusára sikerült végső formájába önteni azt a tör­vénycsomagot, amelynek semmitmondónak tűnő címe mögött — törvény a Szovjet­unió állami vállalatiról — alapvető, esetenként 180 fo­kos fordulatot jelentő változ­tatások rejlenek. A sztálini időkben kiépült gazdasági mechanizmus most kezd át­alakulni. Az új év első napján élet­be lépett törvény lényege sommásan: a termelővállala­tok zömét felsőbb döntések végrehajtó szervéből gazdál­kodó, gazdaságilag önálló egységekké avatja. A terme­lés alapja ugyan továbbra is az állami terv, ám a gazdál­kodásban a teljes önelszá­molás és pénzügyi önfenn­tartás veszi át az állami gon­doskodás és fenntartás sze- j ( repét. A termelés és fejlesz­tés kérdéseiben a vállalati kollektíva dönthet, s ők vise­lik — természetesen — a döntések következményeit is. A jövedelem bizonyos há­nyada továbbra is az állam­kasszába kerül, a fennmara­dó rész sorsáról viszont a cég maga dönt, s ezt a jöve­delmet nem lehet költségve­tési befizetés címén elvonni. Az első lépésben érintett vállalatok a Szovjetunió tel­jes ipari termelésének 60 szá­zalékát állítják elő. A tervek úgy szólnak, hogy 1990-re valamennyi termelőegység kizárólag a saját kasszájából gazdálkodhat majd, s a mi­nisztériumok egyetlen muta­tóból — a vállalati mérleg- eredményből — értesülnek a cég eredményeiről. Néhány nap után persze még nemigen akadnak gya­korlati tapasztalatok. Az uk­rajnai Szúrni város egyik nagyüzemében azonban már 1985 óta folyik az új válla­latirányítási rendszer főpró­bája. A kísérleti telep a Frunze nevét viselő, atom- erőművi és gázipari beren­dezéseket gyártó üzem. Az eredményekről néhány hó­napja az MTI munkatársa is helyszíni tapasztalatokat sze­rezhetett egy újságírócsoport tagjaként. A vállalatot bemutató szakemberek és vezetők el­mondták: cégük a kísérlet kezdete óta önálló költségve­téssel dolgozik, ennek alap­„Nulla óra” — az emléke­zetes kifejezés kitörölhetet­lenül kötődik a Pol Pot-rend- szer bukása utáni, nemzeti pusztulás szakadékának szé­lére került Kambodzsához. Soha nem felejthetők azok a képek, amelyek a kilenc év­vel ezelőtt, 1979. január 7-e után a világ elé tárultak: a kihalt városi utcák, tömeg­gyilkosságok halomba rakott koponyái, a hivatalosan be­szüntetett pénz szél sodorta kötegei Phnom Penh szemét­tel lepett terein. A vietnami segítséggel új korszakot kezdő kambodzsai nép azóta jelentős utat tett meg. Az elmúlt napokban mind a bel-, mind a külpo­litikai porondon több olyan fejlemény hívta fel magára a figyelmet, amely egyértel­műen bizonyíthatja: a népi Kambodzsa egy katasztrofá­lis periódust maga mögött hagyva előre halad, s ha az elmaradottság ezernyi gond­jával nyilvánvalóan nem is lehet egycsapásra megbirkóz­ni, számos területen méltá­nyolandó az előrelépés üte­me. A baráti délkelet-ázsiai or­szág például lassan eléri az élelmiszer-önellátás szint­jét, fokozatosan helyreállít­ják a szerény méretű ipart, ösztönzik a létfontosságú ön­tözést és csatornázást. Gesz­tusértékű intézkedések jel­zik, hogy a Phnom Penh-i kormányzat legfőbb célja a nemzeti megbékélés előmoz­dítása, a fegyveres ellenzéki erőkkel való szótértés, a hosszú évek óta húzódó re­gionális válság tárgyalásos rendezése. Nemcsak a Sziha- nuk ex-elnökkel való párbe­széd illik ide, (bár a nem­zetközi sajtó érdeklődését érthetően ez keltette fel leg­inkább) hanem az amnesz­tiára, a menekültek hazaté­résére és beilleszkedésük megkönnyítésére hozott ren­deletek sora is. Ami egyébként az egyko­ri államfő és Hun Sen mi­niszterelnök dialógusát illeti, úgy látszik, sikerül kialakí­tani a remélt folyamatossá­got, s a decemberi első fran­ciaországi találkozót még eb­ben a hónapban újabb sze­mélyes eszmecsere követi. Véleménykülönbség, nézet- eltérés persze maradt jócs­kán (Szihanuk a vietnami csapatkivonás, Hun Sen a nemzeti egységkormány lét­rehozásának kérdését tekin­ti elsődlegesnek), a lényeg mégis a békés kibontakozás ígérete. A politikai rendezés ugyanis nemcsak Kambodzsa szempontjából, hanem a to­pább indokínai régió számá­ra is biztató fejleményt je­lentene, olyan eseményt, amely határozottan növelné a feszültségtől sújtott térség békéjét és biztonságát. Sz. G. N YEREMÉN YJEGYZÉK az 1988. január 5-én megtar­tott december havi lottó-juta­lomsorsolásról, melyen az 52. heti szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alaboi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (4000 Ft) B Zastava 55 GTL tip. személy- gépkocsira szóló utalvány C Dacia 1310 TLX tip. személy- gépkocsira szóló utalvány D Normende videomagnó E Wartburg Standard tip. sze­mélygépkocsira szóló utal­vány F Saba sztereó színes tv G Polski Fiat 126 E tip. sze­mélygépkocsira szóló utal­vány H Trabant Lim. Spec. tip. sze­mélygépkocsira szóló utal­vány I Canon 180 tip. fényképezőgép J Hilti univerzális fúrógép K Canon Al tip. fényképezőgép 2 545 422 w 2 558 781 X 2 563 234 t 2 567 687 w 2 576 593 z 2 585 499 z 2 589 952 y 2 603 311 V 2 607 764 V 2 612 217 u 2 616 670 t 2 621 123 y 2 625 576 y 2 638 935 t 2 643 388 q 2 647 841 t 2 652 294 W 2 656 747 z 2 661 200 q 2 665 653 w 2 683 465 V ' 2 696 824 p 2 705 730 q 2 710 183 r 2 714 636 V 2 719 089 s L Másfél szobás társasüdülő M Loewe rádiómagnó N Egyszobás társasüdülő O TEC mikrohullámú sütő P Vásárlási utalvány (100 000 Ft) Q Hang-fény utalvány (50 000 Ft) R Szerencseutalvány (40 ooo Ft) S Otthon lakberendezési utal­vány (30 000 Ft) T Iparcikkutalvány (25 000 Ft) U Zenesarok-utalvány (20 000 Ft) V Vásárlási utalvány (20 000 Ft) W Vásárlási utalvány (10 000 Ft) X Vásárlási utalvány (9000 Ft) Y Vásárlási utalvány (7000 Ft) Z Vásárlási utalvány (5000 Ft) A nyertes szelvényeket 1988. január 25-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfoga­dási és Lottóigazgatóság címére (1875, Budapest. V., MUnnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. 78 326 576 t 78 331 029 w 78 335 482 w 78 339 935 t 78 344 388 u 78 348 841 X 78 353 294 y 78 357 747 y 78 380 012 u 78 397 824 z 78 402 277 Z 78 411 183 z 78 424 542 V 78 433 448 S 78 437 901 w 78 451 260 X 78 464 619 z 78 473 525 h 78 477 978 V 78 482 431 u 78 491 337 z 78 504 696 w 78 509 149 V 78 513 602 V 78 535 867 s 78 540 320 X 2 723 542 t 2 727 995 W 2 732 448 u 2 736 901 w 2 741 354 X 2 745 807 t 2 750 260 q 2 759 166 r 2 763 619 t 2 768 072 V 2 772 525 X 2 776 978 X 2 781 431 y 2 785 884 y 2 790 337 y 2 794 790 t 2 799 243 X 2 803 696 r 2 808 149 t 2 812 602 v 2 817 055 V 2 821 508 y 2 834 867 q 2 839 320 q 2 843 773 t 2 848 226 X 2 857 132 U 2 874 944 X 2 883 850 z 2 897 209 z 2 919 474 V 2 928 380 y 2 932 833 V 2 946 192 y 2 950 645 W 2 955 098 t 2 959 551 t 2 968 457 W 2 972 910 X 2 S81 816 y 2 995 175 z 78 031 507 z 78 014 866 z 78 028 225 z 78 032 678 u 73 337 131 V 78 041 584 z 7 ( 054 943 X 78 053 396 y 73 063 849 y 78 072 755 z 78 077 208 z 78 081 661 t 78 086 114 z 78 090 567 s 78 112 832 u 78 126 191 r 7G 130 644 w 78 125 097 w 78 144 C03 w 78 143 456 Z 78 161 815 y 78 179 627 u 78 184 080 z 78 188 533 r 78 219 734 u 78 224 157 w 78 228 610 u 78 237 516 r 78 255 328 w 78 259 781 r 78 268 687 q 78 282 046 t 78 286 499 V 78 290 952 u 78 308 764 W 78 313 217 s )8 322 123 V ján mutatja ki eredményeit és készíti el terveit. A dol­gozók zsebét érintő legfonto­sabb újítás az ösztönző bér­rendszer bevezetése volt. Ez egyenes arányba állította az egyéni jövedelmeket az egyé­ni teljesítményekkel. Az eredmény: a munkások kö­zött nem volt ritka a 470 ru­beles havi bér, miközben az országos átlagfizetés 180 ru­bel körül alakul. A kísérlet kezdete előtt a Fnunze-gyár- ban elérhető legmagasabb jövedelem sem haladta meg a 280 rubelt. Óhatatlanul felmerül a kérdés: mi történik, ha az önálló gazdálkodás valamely oknál fogva zsákutcába ve­zeti a vállalatot, a cég csőd­be jut? Hiszen az önfenn- tartó-önelszámoló rendszer­ben dolgozó cégeknek ter­mészetszerűleg együtt kell élniük a gazdasági kockázat fogalmával, amelyet — kül­ső, még inkább felső segít­ség híján — kénytelenek vál­lalni. Szumiban akkor az MTI-tudósító e kérdésére azt a némileg kitérőnek hangzó választ kapta, hogy a Frunze- üzemben kísérlet, modellezés folyik, amely nem annyira a gyár boldogulását, mint in­kább összgazdasági tapasz­talatok gyűjtését szolgálja, tehát a csőd veszélye egye­lőre nem áll fenn. Fennáll viszont majd az önelszámolás gyakorlatának általánossá válása után, ami­kor — a most érvénybe lé­pett törvény értelmében — a veszteséget termelő vállala­tok először kisegítő hitelekre támaszkodhatnak, némi fő­hatósági támogatásra is, ám mindezek eredménytelensé­ge esetén a krónikusan defi­cites cégeket felszámolják. A nagy országban 48 ezer na­gyobb gazdálkodó egység működik, s becslések szerint — jelenlegi állapotuk alap­ján — 15 százalékuk meg­érett a szanálásra vagy fel­számolásra. A szúrni kísérlet értékelhe­tőségét némileg befolyásolja, hogy a vállalat ez év első napjáig magányos szigetnek számított az addig jórészt ál­lami megrendeléseket teljesí­tő, szigorú tervmutatók alap­ján dolgozó egységek kör­nyezetében, amelyek az új gazdasági törvény életbe lé­pése óta eltelt néhány nap­ban is legfeljebb tanulmá­nyozni tudták a lehetősége­ket. Ilyen helyzetben nehe­zen lehetett volna modellez­ni például olyan esetet, ami­kor a Frunze-gyár valamely bedolgozó partnere nem tel­jesíti szállítási kötelezettsé­gét: a szúrni üzemnek ebből ugyanis közvetlen gazdasági kára származott volna, s még szankcionálási joga sem volt a vétkes partnercéggel szemben, amelynek megélhe­tése ugyanakkor nem is füg­gött az egyszeri szerződés tel­jesítésétől. Bizonnyal merőben más lesz már a helyzet egy év múlva, amikor minden vál­lalat a saját bőrén érzi majd a szerződésszegések nyomán kieső bevételek hiányát, amelyet a biztos állami meg­rendelések csökkenő aránya és a központi támogatások egyre apadó összege mind kevésbé lesz képes kipótolni. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy ezzel együtt fokozato­san megszűnik majd a ga­rantált munkahelyek bizton­sága is, a szovjet élet és értékrend egyik eddigi sark­köve. Nem mondható teljesnek a gazdálkodás és vállalatirá­nyítás korszerűsítési folya­mata a vállalatok külpiaci kapcsolatainak teljes meg­újítása nélkül: az elmúlt egy-két esztendőben — nyu­godtan állítható — e téren is nagyobb haladás történt, mint a Szovjetunió történe­tének legutóbbi néhány év­tizedében összesen. A közelmúltig ugyanis a külpiaci gazdálkodás nem volt meghatározó eleme a vállalat eredményességének, mivel az egyes termékek ha­zai és külpiaci árai semmi­féle kapcsolatban nem álltak egymással. Az adott egység az exportra gyártott áru után is csupán annak belső nagy­kereskedelmi árát kaphatta meg. Miután ezek az árak ráfordítás-arányosak, az ol­csón, gazdaságosabban ter­melő üzemek tulajdonkép­pen még rosszul is jártak. Világos, hogy ez a rendszer nem a minél kisebb költsé- —gű termelésre ösztönzött. A fonák helyzet áthidalá­sára vezették be a valuta­szorzók rendszerét: az adott export gazdaságosságától és népgazdasági jelentőségétől függően 0,3-tól 6-ig terjedő szorzószámmal szorozzák be a kivitt szállítmány rubelér­tékét, s a belső termelői árak helyett ezt az összeget kap­ja az exportőr. A rendszer­nek — illetve a tervek sze­rint továbbfejlesztett válto­zatának — az önelszámolás általánossá válása után lesz azonban igazán jelentősége a vállalatok mérlegében. Ez persze még mindig nem egy­séges árfolyam, amely érté­kelhetné az ágazatokat egy­máshoz képest. Ennél jóval látványosabb, s nem kevésbé jelentős elem a szovjet gazdaság életében a tőkés és szocialista partne­rek bevonásával létrehozott vegyes vállalkozások, illetve közvetlen vállalati kapcso­latok megjelenése. Moszk­vában is felismerték, hogy az egyszerű műszaki import­nak több szempontból is kedvező alternatívája a ve­gyes vállalat: zökkenőmente- sebb a technológiák karban­tartása, emellett a külső part­nerek — megfelelő szerző­dési záradék esetén — gon­doskodnak a szovjet szak­emberek felkészítéséről, a jobb kihasználásról is. Gondok természetesen itt is akadnak. Marshall Gold- mann, a szovjet gazdaságot kiválóan ismerő, . világhírű amerikai közgazdász nemré­giben az Ekonomicseszkaja Gazeta hasábjain fejtegette: a szovjet fél gyakran' felrója a nyugati partnernek, hogy az nem a legkorszerűbb tech­nológiát adja át termelésre. Figyelembe kell azonban venni — írta —, hogy a leg­magasabb szintű gyártási el­járások alkalmazásához a Szovjetunióban a tőkés part­nernek egyelőre nem nagyon fűződik érdeke, márcsak a világszínvonalú helyi alkat­részgyártó bázis hiánya okoz­ta magas importigény miatt sem. A kezdeti lépések mind­azonáltal megtörténtek, a szovjet területen tőkés part­nerekkel tető alá hozott vál­lalkozások száma immár a húszhoz közelít, s nincs aka­dálya a harmadik piacokon történő közös termelésnek sem. Nem szabad elfelejteni: mindezek tétje az, hogy a szovjet gazdaság belátható időn belül méreteihez méltó színvonalra emelkedjék, hogy „mindannyiunk élete jobb és 'gazdagabb legyen” — aho­gyan Mihail Gorbacsov fo­galmazta. Kertész Róbert Ahmed Manik a Bangladesi KP új főtitkára Új főtitkára van a Bangla­desi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Szaifud- din Ahmed Manik személyé­ben. A testület ülésén egy­hangúlag választották meg őt a tisztségbe. Az előző főtitkár, Mohammed Farhad, tavaly októberben elhunyt. A központi bizottság ülé­sén foglalkozott az ország belpolitikai helyzetével is. Határozatában felszólította az államfőt, hogy szüntesse be a rendkívüli állapotot és engedje szabadon a politikai foglyokat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom