Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
Somogyi Néplap 1988. január 6., szerda Lázmérés — helyesen OTTHON ÉS CSALAD Kantáros vászonszoknya Az emberi test önszabályozó mechanizmusa arra törekszik, hogy a szervezet hőmérséklete közel állandó, hozzávetőlegesen 37 Celsius- fokos legyen. Erre bonyolult mechanizmus fejlődött ki, mely a hőtermelést és a hőleadást egyensúlyban tartja. Láz akkor keletkezik, ha ebben a működésben zavar támad. Az egyensúlyzavar oka az agyban levő központ izgalma, amely elsősorban kórokozók fertőzései következtében jön létre, de nem ritka a fajidegen fehérjék bekerülése, a szövetek szétesésekor keletkező mérgező anyagok lázkeltő hatása vagy a központi idegrendszer károsodása sem. Hőemelkedésről beszélünk 38 C fokig, e fölött lázról. A 39 C fok fölötti magas, a szerencsére ritkább 40 Celsius-fok felettit igen magas láznak nevezzük. A lázat ugyan a szervezet védekező reakciójának tekintjük, emiatt hasznos, de „ára” van. Már egyetlen Celsius-foknyi . hőmérsékletemelkedés a pulzus számát percenként 10—12-vel, a légzésvételt percenként 4—6- tal emeli. Fokozódik a folyadékveszteség, csökken az emésztőnedvek elválasztása. Az ajkak ezért cserepessé válnak, a nyelv szárazzá. Étvágytalan lesz a beteg, és székrekedése támad. Ezért elsőrendű fontosságú, hogy a folyadékpótlásról gondoskodjunk; ennek elmulasztása — különösen kisgyermekeknél — akár végzetes is lehet. Pótolni kell az elvesztett ásványi anyagokat is. A láz mértékét objektív módon csak ún. orvosi maximumhőmérővel lehet meghatározni. A lázlap pontos vezetése otthon is fontos, mert diagnosztikus értékű lehet. Felnőttek hőmérsékletét a hónaljban, a csecsemőkét és kisgyermekekét a végbélben mérik nálunk; külföldön elterjedt a szájban történő lázmérés. A lázmérőt mindig a hőmérséklet mérése előtt kell lerázni, soha sem utána. Az ún. maximumhőmérőben ugyanis egy, a higanyt magába foglaló tartály és a skála közti szűkület gondoskodik arról, hogy a hő kiterjedésére felszállt higanyszál önmagától vissza ne csússzék. Ha még melegen (tehát a lázmérés után) kíséreljük meg a visz- szarázást, megszakadhat a higanyszál, s a hőmérő használhatatlan lesz. Csak teljesen ép, hibátlan hőmérőt alkalmazzunk! Helyes hőmérőzésnél a hónalj árkának a legmélyebb pontjára helyezzük a hőmérő higanytartályát, majd a felkart a mellkas falához szorítjuk. Legalább 10 percnyi idő szükséges ahhoz, hogy a hőmérő átvegye a vér hőfokát. Ha kételyünk merül fel, hogy a beteg jól (elég szorosan) tartotta-e a hőmérőt, célszerű addig mérni a hőmérsékletet, amíg a 2—3 perces eltéréssel kivett és megnézett higanyszál állandó értéket nem mutat. Célszerű a mért értéket följegyezni. Mind a szájban, mind a végbélben történő hőmérőzéskor a kapott érték mintegy 0,5 C fokkal magasabb, mint az ugyanakkor a hónaljban mért érték. Emiatt a szájban, illetve a végbélben mért hőmérsékleti értékből ezt a fél Celsius-fokot le kell vonni. A hőmérő nálunk nem drága, így nem túlzott kívánalom, hogy minden családtagnak saját hőmérője legyen. Tartalék hőmérőt már csak azért is kell otthon tartani (különösen kisgyermekes háznál), mert — még tóikban tartva is — elég könnyen törik. Végbélben történő hőmérőzésnél kenjük be a higanytartályos részt vékonyan vazelinnal; ez jelentősen megkönnyíti a felvezetést. Számítanunk kell arra, hogy a végbélbe felvezetett hőmérő ingerlő hatására esetleg székelési inger keletkezik. A lázmérést naponta legalább kétszer: reggel, ébredés után és délután 4—5 óra körül végezzük; lehetőleg mindig azonos időpontban. Gyermekeknél, magas lázban fekvő betegeknél azonban gyakrabban kell mérni (és följegyezni) a hőmérsékletet. A láz csillapítása általában az orvos utasítására történjen; kivételt képez a lázas csecsemő vagy kisgyermek, akinél egy lázcsillapító kúp fölhelyezése akkor is célszerű, ha a gyermeket orvos még nem látta és 2—3 órán belül nem is fogja látni. A láz okozta kiszáradás ugyanis többnyire nagyobb veszélyt jelent (különösen ha nem sikerül például teáztatással a folyadékot pótolni), mint az a hátrány, hogy az orvos nem látja a maga teljességében a betegséget. Dr. Kempler Kurt ÁPOLJUK CIPŐINKET! A cipőtisztítás mindennapi feladat, mégis az esős, sáros, havas idő beköszön tével több gondot kell rá fordítanunk. Ez nemcsak esztétikai okok miatt szükséges, hanem a lábbeli élettartamai is meghosszabbítja. Íratlan szabály. amely mindenféle cipőre vonatkozik: tisztítószert csak portól, szennyeződéstől mentes, teljesen tiszta bőrfelületre vigyünk fel. A másik helyes gyakorlat: tartsunk külön kefét a különböző színű cipők ápolásához! A bőrcipők leporolását puha szőrkefével végezzük, de ha sáros vagy erősen szeny- nyezett, akkor kemény szőrű, úgynevezett sárkefét használjunk e célra. Ha ez sem segít, ne kaparjuk a bőrt késsel, éles szerszámmal, hanem mossuk le kevés szintetikus mosószerrel, nedves vattával. A cipőt töröljük szárazra, és sámfára húzva vagy újságpapírral alaposan kitömve szobahőmérsékleten szárítsuk meg. A cipőt soha ne tegyük kályha vagy fűtőtest közvetlen közelébe, mert a bőr megkeményedik, és a talpvarrás könnyen elszakad. A száraz, portalanított cipő felső részét vékonyan, a sarkakat és a talp fölötti érintkezési sávot vastagabban kenjük be puha szőrű kis fogkefére felvitt krémmel. Szinte mindenfajta bőrcipő ápolására alkalmas a színtelen cipőpaszta. A divatos, világos cipők igen gondos ápolást igényelnek. Ilyen cipőket lehetőleg ne viseljünk rossz időben, mert a nedvességtől sötét csík keletkezik a talp mellett, s ezt eltávolítani alig lehet. A világos cipőt benzines maignáziumpor keverékével vagy tojásfehérjével kevert tejjel tisztíthatjuk. Sárban', latyakban — különösen vidéken — fontos szerephez jut a bakancs, a csizma. A bőrnek az esőtől, sártól, kiszáradástól, penészedéstől való védelme fontos, ezért az ápolószernek jól be kell szívódnia a rostok közé, hogy a bőrt puhán, hajlékonyán tartsa. B. K. Tavalyi gloknis szoknyánkat, maradék anyagból, — de ennek hiányában, színben harmonizáló textíliával is — felfrissíthetjük az újabb divat szerint. Divatos ugyanis a széles kantár, amely a magas derekú szoknyához két „füllel” csatlakozik. Bontsuk le az eredeti derékpántot, és varrjunk sötét színű széleset (karcsúsít is) ! „Füleket” rollniszerűen készítünk, de megtakaríthatjuk ezt a munkát, és nadrágtar- tó-csíptetővel is hozzáerősíthetjük a kantárt a derékhoz. Ha nincs gloknis szoknyánk, a rajz szerinti módon körcikket szabunk a kettéhajtott kelméből, amelynek felső köríve a derékbőség felével megegyezik. A hossz tetszés szerint 60—70 centiméter. Szöveg és rajz: Pálffy Judit AZ ELSŐ SZERELEM — Televíziós műsor, kedves, rokonszenves — becslésem szerint 17—18 éves — fiatal fiúkkal és lányokkal. Az egyik szép, bájos kislány nagyon komolyan mondja: — Az első szerelem feledhetetlen az ember életében. En még ma sem tudom elfelejteni az első szerelmemet! A kislány lehet vagy tizenhét esztendős. A riporter megkérdi, mikor érit véget ez a szerelem. Erre a lány egy kicsit el- b i zony talanodik : — Ügy ... másfél... nem, már két éve! És a televízió előtt ülő „idősebb nemzedék” — mondjuk, úgy harminctól hetvenig vagy akár nyolcvanig — elmosolyodik. Nem tudja elfelejteni? Már. két éve múlt, és még mindig nem feledi el? Egy asszony, akivel együtt nézem a műsort, megszólal: — Úristen ! Én ma .is megmondom, hogy 1946. augusztus 17-én kezdődött és december 6-án, mikuláskor ért véget az első szerelmem. És tudom, hogy mai szemmel semmi kis fiúcska volt az illető, nem is túl becsületes. Tudom, hogy három házassága és millió kalandja volt. S velem lis kurtán-furcsán elbánt, és mégsem tudom elfeledni. Mégis a mai napig életem legszebb két hónapjának érzem azt az időt. Az asszony, aki ezt mondja, több mint harminc éve él szerelemben, szeretetben, becsületben a férjével. Fölneveltek három gyereket, van már hét unokájuk, de az első szerelem dátumaira még most is pontosan emlékszik. Hát így, kedves kislány ... Zöldséges omlett Hozzávalók: 4 egész tojás, 2 evőkanál tejföl, só, 3 dkg vaj, bármilyen főzelékféle: zöldborsó, sárgarépa, spárgafej, karfiol stb., 10—15 dkg mindegyikből, diónyi vaj. A tojásokat összekeverjük a tejföllel, pici sóval ízesítjük. A diónyi vajat palacsintasütőben fölhevítjük, beleöntjük a tojást, és szép pirosra sütjük lepénynek. A zöldségféléket külön-külön megfőzzük, kevés vajjal átkeverjük, és rátesszük a tojáslepényre; összecsavarjuk, és melegen tálaljuk. Rántotta olaszosan Hozzávalók: 5 dkg reszelt sajt, 10 dkg sonka, 2 pohár tejföl, 5 dkg vaj, 6 db tojás, tetejére reszelt sajt és zsemlemorzsa. A jénai tálat behintjük kb. Tojásételek 5 dkg reszelt sajttal, apróra vágott sonkával, majd ráöntjük a tejfölt és az olvasztott vajat. Ráütjük a 6 db egész tojást, és ismét sonkával, reszelt sajttal hintjük meg. A tetejére zsemlemorzsát teszünk. Közepesen meleg sütőben sütjük. Csirkemájjal rakott tojás Hozzávalók: 10—15 dkg szárnyasmáj, 10 dkg gomba, 3 dkg vaj, kávéskanálnyi reszelt hagyma, bors, petrezselyem, 4 db tojás. A mártáshoz: 2 dkg vaj, 2 dkg liszt, 2 dl tej, 2 tojás sárgája és 2 tojás fehérje. A 3 dkg vajon megpirítjuk a reszelt hagymát, ebbe beletesszük az apróra vágott ÉRDEMES KIPRÓBÁLNI Megesik, hogy sokszor forgatott könyvek sarkai hegyőrödnek, magyarul szamárfülesek lesznek. Simítsuk ki a könyv lapját, itegyünk rá egy itatóspapírt, és forró vasalóval többször húzkodjuk át az egészet. Ha a fiók szorul, nyikorog, fogjunk egy darab szappant vagy gyertyát, és a fiók felső szélét jól dörzsöljük meg vele. Utána már könnyen siklik ide-oda, s a fiók nem akad meg. Kosárféléket a legjobban így tisztíthatunk: először áztassuk be a' kosarat, utána erősen sós vízzel keféljük le jól. Majd tegyük a napra, és alaposan szárítsuk ki. Az üvegpohár nem reped meg hirtelen, mikor forró teát vagy más gőzölgő italt öntünk bele, ha előzőleg egy kis fémkanalat helyeztünk bele. Kefék, sörtesöprük sokkal hosszabb ideig használhatók, ha előzőleg rövid időre sós vízbe állítottuk őket. A használt keféket időnként mossuk ki szappanos víz és némi szalmiákszesz keverékében, majd tiszta vízzel öblítsük ki, és szőnyegfésűvel jól fésüljük át. A keféket megkíméljük, ha a nyelüknél fogva, feltámasztva tároljuk. B. K. májat, a gombát, a borsot, a finomra vágott zöldpetrezselymet, és 2—3 percig pirítjuk. Ha megpirult, tűzálló tálba rakjuk, amelyet előzőleg kivajaztunk, majd annyi tojást ütünk rá, amennyit személyenként megfelelőnek találunk (1—2 db). Közben 2 dkg vajból, 2 dkg lisztből és fél dl tejből besamel-mártást készítünk. Ha nagyon sűrű, a tejjel hígítjuk. Ha kihűlt, hozzákeverjük a 2 tojás sárgáját, majd a 2 tojás fehérjéből készült habot. Leöntjük vele a tálban levő tojásokat, és középmeleg sütőben világosra sütjük. Tojásos mártás Hozzávalók: 4 db főtt tojás, 2 kanál mustár, bors reszelt hagyma, só, ecet vagy citrom. A főtt tojások sárgáját ösz- szekeverjük a mustárral, borssal, hagymával (reszelt), sóval, és ízlés szerint savanyítjuk ecettel vagy citrommal. Bármilyen sülthöz adhatjuk. Meleg szendvics tojással Hozzávalók, személyenként: 1 zsemle vagy ennek megfelelő zsúrkenyér, 1 db tojás, 2 dkg gépsonka, egy kávéskanál tejföl, só, vaj a kisütéshez. reszelt sajt. A zsemlét vagy zsúrkenye- ret vékony szeletekre vágjuk, vajon kicsit megpirítjuk, tepsibe rakjuk, és megkenjük a tejföllel összekevert sonkával a szeleteket. A kissé megsózott fehérjéből habot verünk, azzal bőven megtetézzük, és a közepébe 1—1 tojássáirgát teszünk, majd reszelt sajttal meghintjük. Sütőben addig sütjük, míg a sárgája megkeményedik. A reszelt sajtot sütés után is rászórhatjuk. M. M.
