Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
4 FftT NFK A7. ÁPRTÍ ISTÓI Somogyi Néplap 1988. január 28., csütörtök Eszmecsere a pártszervezetekben Kevesebb határozatot, szigorúbb felelősségrevonást A lehető legváltozatosabb formákat és módszereket alkalmazzák Kaposváron a pártszervek és -szervezetek, hogy minél alaposabban megvitassák a Központi Bizottság kezdeményezésére A párt vezető szerepe társadalmunkban, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztése című téziseket. Gazdag az eszmecsere, sok észrevétel, javaslat hangzik el. Több helyen — például a kaposvári vasútállomás néhány kommunistája — azt is szóvá tette, hogy sokkal nagyobb— példányszámban kellett volna kiadni a téziseket, ső\ volt, aki azt is megpendítette, hogy az őszinteség, a nyíltság jegyében akár a Népszabadságban és a megyei lapokban is közölni lehetett volna. A Kapos Volánnál és másutt is megjegyezték: talán már előbb ki kellett volna adni ezeket a téziseket. A Mas- terfil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában a „fáziskésés” kifejezést használták. A párttagok többsége egyetért azzal, hogy szükség van a párt vezető szerepének erősítésére, a hatékonyabb munkamódszerre és -stílusra, a politikai ' intézményrendszer korszerűsítésére. Készek a cselekvésre is. „Tenni akarunk — mondták a Kapos Volánnál —, s azt is tudjuk, hogy ez nem lesz diadalmenet”. Ez persze nem zárta ki azokat a bíráló megjegyzéseket, amelyek a politika eddigi és ezutáni megvalósítására vonatkoztak. Az egyik munkás például megfogalmazta az aggodalmát: „Egy dologtól félünk: hogy most is csak meghatározzuk a célokat, de nem tudjuk elérni.' Csak akkor tudjuk a bizalmat visszanyerni és megerősíteni, ha azt, amit elhatároztunk, következetesen megvalósítjuk, mégpedig ellenőrzéssel, számonkéréssel, s ha szükséges, akkor felelősségrevonással. Ha nem így lesz, akkor hiába változtatunk a módszereken.” A ruhagyári kommunisták azon a véleményen vannak, hogy az emberek semmiben nem szeretik a „melléma- gyarázást”. Az őszinteség, a gyors tájékoztatás nagyon fontos. Az emberek ilyen esetben minden reális dolgot elfogadnak. Ehhez az is kell, hogy azok, akik a központban dolgoznak, szintén jól ismerjék a valóságot, s ne „kozmetikázott vélemények”' jussanak el hozzájuk. A húskombinátban azt is megfogalmazták: a nyíltság jegyében talán oldani kellene a „titkosságot” is, különösen olyan dokumentumok esetében, amelyek az egész társadalom irányítására stb. vonatkoznak. Legtöbben egyetértenek azzal, hogy az állam nagyobb szerepet vállaljon a feladatok megoldásából. Amint a textilművekben megjegyezték: a párt ne rakjon mindent az asztalára, akkor nem kell mindenért neki vállalnia a felelősséget. Ha viszont a kQr- mány vagy más szerv késlekedik, akkor az vállalja a felelősséget, aki a hibát elkövette. A Kapos Volánnál éppen ezért helyeselték: a döntések kollektív jellegének megőrzése mellett növelni kell az előkészítésükben és végrehajtásukban részt vevők személyes politikai felelősségét. A húskombinátban elmondták, hogy a párt olykor túlságosan beleavatkozott konkrét gazdasági ügyekbe, sőt az állami, a tanácsi szervek helyett hozott döntéseket. Így egyes esetekben azoknak nem volt meg az önállóságuk. Éppen ezért a jövőben elsősorban politikai jellegű döntésekre van szükség, s így mód lesz a felelősségrevonásra is. A kaposvári vasútállomás kommunistái úgy vélik, hogy egyébként is kevesebb határozat kell, s ezt már csak feladattervvel egészítsék ki a pártszervekben és -szervezetekben. Így csökkenne az adminisztráció, s egyszerűbb lenne a számonkérés is. L. G. Autójavítók gondjai Gazdasági nehézségek miatt alakult át két éve több kisebb egységgé a kaposvári Vasipari Szövetkezet. Az utódok helyzete azonban nem lett egyszeriben köny- nyebb a szervezeti változástól. Most a Járműjavító Kisszövetkezetben jártunk, amelynek elnöke, Gaál Norbert keserű szavakkal fogadóit: az adóval akkora terheket ró ránk, hogy a csőd szélére kerülhetünk. Csak a törlesztést, avagy csak az új terheket külön-külön még elviselnénk, de most így együtt... — Emelkedtek a szolgáltatási árak is, tehát a bevételük nagyobb lesz. — A személygépkocsi-javítás ára valóban emelkedett, viszont a tehergépkocsiké csökkent. Nálunk a kettő egyenlege körülbelül nulla, azaz többletkiadásainkát sem fedezi. Az alkatrészellátás továbbra is kritikán aluli: van olyan Lada, amely már fél éve itt áll alkatrészhiány miatt. E tényt azért említem, mert szemlélteti : nehezen keressük meg azt a pénzt, amit egyáltalán megkereshetünk. — Az idén kellene megkezdenünk a régi, nagy szövetkezettől vagyonarányosan örökölt hitel törlesztését. Ehhez a hitelhez nekünk, autójavítóknak tulajdonképpen semmi közünk sincsen, hiszen belőle egy fillér sem jutott hozzánk, a visszafizetés viszont bennünket is terhel. A lehető legrosszabbkor, mert a bérbruttósítással és Bővítik a konyhát és ebédlőt Barcson az Erdészeti és Vízügyi Szakközépiskolában. A kivitelezést részben saját erőből, részben pedig üzemek támogatásával végzik el. A következő tanévben már birtokba vehetik az új épületszárnyat a diákok Nekünk létérdekünk volna, hogy az ügyfél szívesen jöjjön hozzánk, mert gyorsan és jól ellátják. Nyomasztó az adminisztrációs teher, és ennek a lassító hatása. De ezt megoldjuk a magunk erejéből. Az idén számítógépre visszük az egész folyamatot, tehát megrendelőinknek nem kell húsz percet, fél órát várakozniuk, hanem pillanatok alatt számlát kapnak majd. s minden munkafolyamat személyhez kötötten követhető lesz, tehát még inkább garantálhatjuk a munka minőségét. Az utóbbi két évben végül is fejlődött a kisszövetkezet. Most mégis tele van panasz- szal. Nem túloz egy kicsit? — A kívülről végzetszerűen ránk zúduló események keserítenek el. Nem a jobb gazdálkodást ösztönző szabályozórendszer-beli változások ellen ágálunk, azokkal, ha gondokat is okoznak, meg tudunk birkózni. Gépesítünk, újabb szolgáltatásokat vezetünk be az idén, bővítjük az Autótechnika Vállalattal közösen nem is olyan rég megnyitott boltunkat. De ezzel együtt erre az évre csak nulla nyereséget tervezhettünk. S még nagyon félünk az áprilistól. — Attól meg miért? — Mert mindenki ugrásra készen várja az árstop feloldását. Nekünk az volna a jó, ha egy fillérrel se kellene emelni az árainkat. Nos, ez lehetetlen lesz. De tartunk tőle, hogy alapanyag- és alkatrészszállítóink* túlméretezett áremelésbe hajszolnak bele bennünket. Akkor pedig ügyfeleink itthagynak. Ha viszont nem emeljük az árakat, veszítünk. Ördögi kör; mindig oda jutunk, hogy rosszul járunk. Egy nehéz helyzetbe került szövetkezet utódaként szép tervekkel vágtunk neki az önállóságnak. Ügy képzeltük, hogy jó munkánk alapot ad majd a még jobbhoz, az egyenletes fejlődéshez. Most pedig nem így érezzük. S ezért panaszkodunk. Nem ölbe tett kézzel, egyelőre. L. P. Feltámadt hajók Petneházy, a parancsnok MESE A BÍRÓSÁG ELŐTT Kirabolta alkalmi ismerősét Régi újságok sárga lapjain találkoztam a nevükkel. Mindössze 78-an voltak. 78 magyar katona ... A háború már elvonult a tájról, de a tó még tele volt halállal. A németek, miután dunántúli frontjuk összeomlott, minden hajót és más vízi járművet elsüllyesztették. A Sióban a zsilip alatt az ide menekült, majd szétroncsolt dunai hajók hevertek. A füredi vizeken süllyesztették el a kikötőfelügyelőség négy uszályát, két kotróját, és a Csobánc, a Szigliget, a Jókai nevű, valamint a többi kedves balatoni hajót. A tó és a környéke tele volt aknával. 1944 vége, 1945 eleje ... Az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásának, munkálkodásának hírére demokratikus elveket valló, fasizmusellenes polgárok, katonák ezrei érkeztek Debrecenbe, hogy szellemi és fizikai erejüket felajánlják az ország új vezetőinek. Derzsényi Miklós folyamőr százados februárban érkezett, miután a szovjet csapatok oldalán, harcukat segítve vonult be Budapestre. A hamarosan őrnaggyá, majd ezredessé előléptetett kitűnő katona a szövetséges ellenőrző .bizottság haditengerészeti osztályára került összekötő tisztnek, s e posztján jelentős erőfeszítéseket tett a flotilla megteremtése véget. Végül Vorosilov marsall utasítására megkezdődik a szervező- munka, majd — miként Mues Sándor csapattörténetében írja — „A dokumentum keltezési ideje 1945. május 14-e. Ez a nap lett a demokratikus hadsereg egyik fegyverneme, a honvéd hadihajós osztály megalakulásának napja.” Az osztály feladatai közé tartozott a többi között az elsüllyesztett hajók kiemelése, és a vízi utak — főként a Balaton és a Duna — aknamentesítése. A balatoni aknakereső alosztály élére Petneházy Zalán folyamőr századost nevezték ki. Hősünkről — aki társaival együtt a szó szoros értelmében hős volt — érdemes néhány életrajzi, családtörténeti adatot, legendát is megjegyezni. A Pjgneházy név a történelem kedvelők előtt minden bizonnyal ismerősen hangzik. 1686-ban ugyanis Petneházy Dávid tűzte ki elsőnek (vagy az elsők között) a magyar zászlót a törököktől visszafoglalt Buda várára. A családi legendárium szerint egyik elődjük Könyves Kálmán menyasszonyának kíséretében érkezett az országba (szicíliai nor- mannoktól származott), egy másik pedig Zsigmond, „a király, a császár” tanácsosa volt a konstanci zsinaton; Petneházy Zsigmond Rákóczi tisztjeként a végsőkig kitartott Munkácson, s p. 48-as szabadságharcban négy férfi harcolt a családból, közülük egy hősi halált halt. Petneházy Zalánt 1932-ben avatták hajónaggyá. Évekig szolgált a folyamőrségnél, közben sokat utazott. A magyar hajókon eljutott a világtengerekre is. Sok kalandban, élményben volt része, sok és sokféle emberrel találkozott. A fasizmus ember- és nemzetellenes eszméit, akár csak a hitleri politika agresszív megnyilvánulásait elutasította, mélységesen elítélte. Információit nem a hazai, többnyire elfogultan tájékoztató újságokból szerezte, hanem saját tapasztalataiból (véletlenül még egy tengeri csatának is tanúja volt Barcelonánál, a spanyol polgárháború idején) : nyitott szemmel és lélekkel járt, tájékozódott a világban. Üres óráiban (például vasárnapi ügyeletben) a moszkvai idegennyelvű kiadó által megjelentetett (elkobzott) könyveket olvasta, s a barátai — például Radnóti Miklós, József Attila — rábeszélésére többször ellátogatott egy római-parti lakásba, ahol Rajk László és más kommunisták előadásain, beszélgetésein vett részt. (A sors iróniája: ezért a magyar királyi katonatisztekre nem éppen jellemző magatartásáért jóval később, a Rajk-per idején kell majd felelnie.) A háború utolsó hónapjaiban — mivel hajóval nem tudott megszökni — negy- venedmagávál behúzódott a göcseji dombok közé. Majd Bakpusztáról hat nap alatt visszagyalogoltak Budapestre. Megérkezésük napja: 1945. április 7-e. Másnap szovjet tisztek keresték föl a lakásán, s hívták a budapesti tengerészparancsnokságra. A tisztekkel angolul, franciául beszélgetett. „Netán fogságba visznek?”, érdeklődött. „Dehogy, felelték a tisztek. Csakhogy a pihenésnek még nem jött el az ideje.” A parancsnokságon közölték vele, hogy aknakereső alakulatot kell szerveznie. Petneházy azonnal munkához látott. Az óbudai folyamőr-laktanyában rendezkedett be, ott gyülekeztek az aknakeresők, s felkészültek életveszélyes küldetésükre. Petneházyn kívül még négy folyamőr tiszt irányította a felkészülést: Molnár Iván, Hernády Ferenc hadnagy, Jankovics Sándor és Egry Jenő zászlós. Ott voltak az aknaszedés kitűnő szakemberei: Vass Mihály, Hídvégi János és Szittya Ferenc főtörzsőrmesterek, valamint Mosonyi Ferenc és Garadnai Lajos törzsőrmester. A menetre kész alakulat június elején a Filatori-gátnál rakta be a munkához szükséges (nagyon hiányos) felszerelését a vagonokba. Az ünnepélyes búcsúztató után nekivágtak az akkori körülmények között nagyon hosszú és viszontagságos útnak. Elindultak a Balaton felé. (Folytatjuk.) Szapudi András Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ittas ember. Ez az ittas ember azt állította, hogy valaki megtámadta őt: kést szegezett mellének, majd pedig behízelgő hangon megkérte, hogy ad- _ jón át egy karórát egyik nőismerősnek. A nőismerős nevét és címét nem tudta az ittas ember, és a valaki mégis őt kérte meg, hogy továbbítsa az órát. Eddig a mese lényege. A bíróság nagy figyelemmel hallgatta, ám valóságtartalmát kétségbe vonta. Sőt azt is tudta a bíróság, hogy az elmondottakkal éppen a valóságot akarja leplezni az elbeszélő. Mert ami május egyik napján történt, az nem mese volt. Kaposvár vasútállomásán üldögéltek ketten. Egyikük az imént említett „ittas” ember, név szerint Bogdán László, a másik pedig a féltestvére. Orsós József. Hamarosan befutott az állomásra egy vonat, s arról leszállt egy másik Orsós József. Az utóbbi átutazóban érkezett a városba. Mivel a névrokonát már korábbról ismerte, beszélgetni kezdtek, majd hármasban elmentek sörözni. Körülbelül öt korsóval fogyasztottak fejenként. A „körök” többségét a jövevény fizette. Időközben csatlakozott hozzájuk egy nőismerősük, majd pedig egy idegen nőt is asztalukhoz hívtak. Az italbolt dolgozói egy idő után úgy döntöttek, hogy az egyre jobban megmutatkozó ittásság miatt nem szolgálják ki őket. A társaság erre fölkerekedett, és meglátogatott még néhány italboltot — nagy részüket sikerrel. Az átutazóban levő Orsós József többször is közölte, hogy tovább szeretne menni, alkalmi társasága azonban rávette, hogy folytassa a mulatozást. Az esti órákban a töröcskei tóhoz indultak. Oda már nem ment mindenki, s Bogdán kettesben maradt az átutazóval. S egy elhagyatott helyen váratlanul a nála jóval Utasabb jövevényre támadt. Rúgta, ütötte, fenyegette. S elvett áldozatától mintegy 600 forintot, egy karórát és zsebként. A zsebkéssel is megfenyegette Orsós Józsefet. A rablás után távozott a helyszínről. A vérző sértett segítséget keresett és talált egy ott tartózkodó férfi személyében. Együtt értesítették a rendőrséget, és rövidesen elfogták a támadót. A Kaposvári Városi Bíróságon dr. Budavári Róbert tanácsa tárgyalta az esetet. Rablás bűntettéért Bogdán Lászlót mint különös visszaesőt 6 évi és 10 hónapi börtönre ítélték, s 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős.