Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
1988. január 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 Nagyobb teljesítményt Kényszerlépések A kaposvári Uni verzál vas- és fémipari kisszövetkezetben — a szövetkezeti forma egyik sajátossága ez — a dolgozók közvetlenebbül érzik a teljesítmény és a jövedelem közötti összefüggést, mint általában az állami vállalatoknál. — „Egyenes” elszámolást alkalmazunk, azaz mindén egyes elkészült darabért fizetünk. Nincsenek korlátok, nincs olyan, hogy bizonyos darabszámon felül már nem érdemes többet csinálni — mondta Fonyódi Béla elnök. — A dolgozók így önmagukat ösztönzik: aki sokat akar keresni, sokat dolgozik. Tagságunk alapvetően érdekelt abban, hogy kisszövetkezetünk nyereséges legyen. Bérről, fizetésről sem beszélünk, hanem személyi- jövedelem-előlegről. Ha a szövetkezet nyereséges, sor kerülhet a személyi jövedelem utólagos kiegészítésére. Ha viszont esetleg veszteségesek lennénk, akkor — ez az előleg-jellegből következik — a tagságnak vissza kellene fizetnie bizonyos ösz- szeget: amennyi az adóra, a különböző költségekre szükséges. — Előfordult már, hogy vissza kellett fizetni? — Szerencsére nem, mert évről évre nyereségesek vagyunk. Ennek hátterében persze nemcsak az üzemek, üzemrészek jó munkája van, hanem a megfelelő üzletpolitika is. Igyekszünk kamaBérek és követelmények Sokféle ösztönzőrendszer a DRV-nél A barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat á Dráva-parti város legnagyobb és legjelentősebb kivitelezője. Az elmúlt években fölépített hat ipari üzemet, ezer lakást, két iskolát ; korábban több jelentősebb mezőgazdasági beruházást is vállalt. Ez az üzem olyan ipari hátteret teremtett, amely biztonságossá tette gazdálkodását. Tavaly há- romszázhatvan-imillió forint bevételt ért el — ennek tíz százalékát könyvelhette el nyereségként. Ennek ellenére nem felhőtlenek napjaik. — Az elmúlt években nem volt lehetőségünk a dolgozók ösztönzésére — mondja Rauch János igazgató. — Egyedül talán a vezetők prémiumfeltételei sarkalltak jobb teljesítményre. A bér- fejlesztés erősen korlátozott volt, kevés mozgóbér kifizetésére nyílt módunk. Beszéltünk és beszélünk a differenciált bérezésről; ezt sajnos eddig egyetlen bérrendszer sem tette lehetővé. Ha valakinek a munkája elismeréseként többet adtunk volna, akkor a másiknak kevesebb marad, s olyan alacsony lesz a jövedelme, hogy itthagyja a vállalatot. Ezért inkább az egyenlősdi érvényesült. Ösztönzőbb bérekkel, az érdekeltség fokozásával gyorsabban és jobb minőségben végezhettük volna a munkát, ezt a vállalati gazdasági munkaközösség tevékenysége is bizonyítja. E formát mi ugyan közgazdasági szempontból megalapozatlannak tartjuk, de kénytelenek vagyunk figyelembe venni, mert vállalati munkáinkat másképpen nem tudnánk elvégezni. — Az érdekeltség növelésének tehát ma sincsenek meg a feltételei? — Szerintem a főmunkaidőben csökkent az ösztönzés lehetősége, és a vállalati eredményeknek nincs közük a vállalatnál kifizethető bérekhez. Az idén négyszáz- millió forintnál nagyobb bevételt kell elérnünk; sok a feladatunk, s hogy a munkát határidőre és jó minőségben elvégezzük, érdekeltté kellene tenni a dolgozókat. De nincs rá módunk! Így továbbra is a vgmk-kra szorulunk, mert — mondjuk — főmunkaidőben ötven forint órabért adhatunk, de az azon túl dolgozó vállalkozó közösségnek akár kétszázat is, ha úgy állapodunk meg. Itt van az érdekeltség, időben elkészülnek. és a minőséggel sincs baj. Hasonló a helyzet, ha egy vállalaton belül kisszövetkezetet alakítanak, vagy az MHSZ-klubot, illetve a’ KISZ-alapszervezetet bíznak meg egy-egy munka elvégzésével. Országos szinten igaz lehet, hogy a jók nagyobb teret kapnak, a rosszul gazdálkodóknak pedig kevesebb lehetőség jut, de ezt mi nem érezzük. „ÖNJUTALMAZÓ” MÓDSZER toztatni azt, hogy viszonylag „kicsik” vagyunk. Rugalmasabb az üzletkötési módszerünk és lehetőségünk, mint a nálunk nagyobb cégeké, gyorsabban eleget tudunk tenni az új igényeknek, és így tovább. A rugalmasságnak persze ára van. Mi általában nem tudjuk egy évre előre, hogy kinek és mit gyártunk, termelőkapacitásunk többnyire két hónapra van lekötve. Ez némi bizonytalanságot, kockázatot jelent. Folyamatos piackutatással, a munkánkkal elégedett megrendelők megtartásával, az igényekre való gyors reagálással érjük el, hogy az a bizonyos kéthónapos előrelátás mindig meglegyen. — Eddig csupán a darabbérről volt szó mint ösztönzőről. A jutalom, prémium ismeretlen a kisszövetkezetnél? — Nem tartottuk szükségesnek. A brigádokon és az egyéneken áll, hogy mennyit keresnek. Önnön munkájuk révén premizálják magukat. Túlóra sincs nálunk. Ha sok a munka, éjjel-nappal termelünk, méghozzá saját elhatározásból. Nálunk nincs olyan, hogy az embereket hajtani kellene a határidő miatt. Ha pedig valamilyen okból akadozik a termelés és valamely munkaterületen — például ha nem érkezett meg az anyag vagy a szerződéskötés elhúzódik —, akkor vagy más munkával foglalkoztatjuk a dolgozókat, tjagy haza küldjük őket. Az utóbbira ritkán volt példa. — A nyereségközpontú szemléletből következik — folytatta az elnök —, hogy tagságunk nemcsak a teljesítmény növelésével igyekezik hozzájárulni az eredményességhez, hanem takarékossággal, saját ötletekkel és fegyelemmel is. Különböző új munkafogásokat automatikusan alkalmaznak az üzemekben. A kis létszámú csoportokban pedig nagy az összetartó és az önszervező erő. — Ide kívánkozik a kérdés: mennyi az átlagos személyi jövedelem-előleg? — Hét-nyolcezer forint. Ebből látható, hogy olyan nagyon mi sem „szaladtunk el” a bérekkel. Ezt a rendszeres havi jövedelmet viszont csak szívós munkával és a teljesítményükkel arányosan érhetik el dolgozóink. Az érdekeltség és az ösztönzőrendszer kialakítása évekkel előbb kezdődött a Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárában. Az alkatrészüzemben teljesítménybérben dolgoznak a munkásak, a szerelő- üzemben 1 százalékos teljesítményemelkedésre 0,5 százalékos béremelkedés jár. A teljesítmény szerinti differenciálás itt nem újkeletű. Molnár László igazgató elmondta, hogy a kedvező tapasztalatok segítették abban a vezetőket, hogy a január 1-jével életbe lépett változásoknak megfelelően rövid idő alatt átgondolhassák s bevezethessék az új ösztönzőrendszert. — A július 2-i párthatározat szellemében emeltük a követelményeket, s ehhez igazítottuk a béreket. A gyárban már az új év első munkanapján teljes keresztmetszetű termelés folyt, sőt az alkatrészüzemben jelentős túlórát is vállaltak dolgozóink annak érdekében, hogy a szerelőüzem zökkenő nélkül teljesíthesse feladatát. Az új irányelveknek megfelelően megemeltük a rendelkezésünkre álló bérkeretet, ám fokoztuk a teljesítménykövetelményeket. Felülvizsgáltuk az üzemek munkáját, s olyan rendszert vezettünk be, amely minden területen érvényes. Eszerint dolgozóink 10 százalékos teljesítménynöveléssel érhetik el ugyanazt az átlagkeresetet, mint tavaly. Módszerünk a normarendezés volt. Azokon a területeken, ahol a teljesítmény 115 százalék fölött volt, a visszarendezés mellett béremelést is végrehajtottunk, így 5—10 forintos órabéremeléseket is adhattunk. Célunk az: a dolgozók nyolc órában keressék meg azt az összeget, amely az életvitelükhöz szükséges. Régi igazság, hogy a túlórák általában rontják a teljesítményszázalékot. . Megvizsgáltuk az improduktív munkát végzők esetében is: milyen ösztönző módszert alkalmazhatunk. A tmk-ban már bevezettük az úgynevezett UMS-módszert. A munkafolyamatokra utalványozott időt kap a dolgozó, s ha a megadott időn belül megoldja a féladatot, 10 százalékos bérnövekedést érhet el. Nemcsak szolgáltató, nem is csak termelő vállalat a siófoki Dunántúli Regionális Vízművek. — Amolyan korlátozott nyereségérdekeltségű vállalat vagyunk — tájékoztatott bennünket Baksa György, a DRV munkaügy» és szociálpolitikai osztályának vezetője. — Nálunk szerkezet- váltásról, a nem nyereséges ágazatok felszámolásáról szó sem lehet, hiszen alapellátás a feladatunk. így csupán arra törekedhetünk, hogy minél olcsóbban biztosítsuk az ivóvizet és a szennyvízelvezetést, -tisztítást. ren három nagyobb formáról kell szót ejteni: legjobb dolgozóink munkáját alkalmanként különféle kitüntetésekkel honoráljuk; a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom a csoportos tevékenység színvonalasabbá tételét segíti, az arra érdemeseknek pedig igyekszünk biztosítani a szakmai előrejutást. — Változik-e az ösztönzési rendszerük az idén? — A vállalat az 1986— 1990-ig terjedő időszakra kidolgozott egy érdekeltségi szabályzatot, ez alapjaiban nem változik. Kisebb módosításokra, finomításokra természetesen szükség lesz. Ebben a vállalat legfontosabb feladatait végzőket külön is honoráljuk, s megpróbáljuk a pályakezdő fiatalokat támogatni. Emellett többféle üdülési lehetőséget biztosítunk dolgozóinknak, valamint különféle segélyekkel, kölcsönökkel is hozzájárulunk, hogy vállalatunknál megtalálhassák a számításukat. érdek — személyes — Hogyan és miben tudnak eredményt elérni; miként ■ ösztönzik eredményesebb munkára dolgozóikat? — Alapfeladatunk mellett építőipari és ipari tevékenységet is végzünk, például mozgatható víztisztító berendezéseket, mélylevegőztető szivattyút gyártunk, valamint csőbélést. Ezeken a munkaterületeken dolgozóinkat teljesítménybérezéssel igyekszünk jobb munkára serkenteni. Anyagi ösztönzési formák más területeken is vannak. Prémiumrendszerünk különféle célfeladatok megoldását segíti. Létrehoztunk egy pályázati alapot, hogy a hasznos többlet- munkákat támogathassuk. Legutóbb például a kaposvári üzemigazgatóság terjesztette elő elképzeléseit, miszerint saját erőből megterveznék, kiviteleznék és működtetnék a Csokonyavison- tán létesítendő kempinget. Az ötlet jónak látszik, s valószínű, hogy kapnak is rá pénzt. A mozgóbérek eredményesebb felhasználását célozza, hogy mi a központból az üzemigazgatóságokhoz juttatjuk a rendelkezésünkre álló pénzt, s ők a helyi feladatok, a teljesítmény alapján díjazzák dolgozóikat. Rendkívül nagy nálunk az újítási kedv. Ennek eredménye, hogy egyre gazdaságosabban, korszerűbb módon üzemelhetünk. Az újításokat, találmányokat is díjazzuk. Az anyagi mellett a hatékonyabb munkára való serkentés másik eszköze az erkölcsi ösztönzés. E • téSzemélyes A gazdasági tartalékok fo- gyatkozóban vannak, az emberi alkotókészség, tenni- akarás azonban olyan tartalék, amelyből mindig lehel meríteni. Csak meg kell találni a módszert, az ösztönzést, az érdekeltséget, hogy az értékek a felszínre kerüljenek. A mezőgazdasági termelés egyik alapvető és egyik nagy költségigényű ágazata, a gépüzem. Itt a kicsinek látszó ésszerűsítés, megtakarítás is jelentős, eredményt javító tényező lebet. Az erre való ösztönzés különböző változatait láthatjuk a megyében. Közülük az egyik újszerű, ígéretes módszert a szennai szövetkezet alkalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy ez a gazdaság két év óta együttműködési szerződés alapján igyekszik hasznosítani az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának kutatási eredményeit — elsősorban az ökonómaiai kutatásokat — az érdekeltségi rendszerek korszerűsítésénél. Költségtérítéses gépüzemelés — így nevezik azt a gyakorlatot, amelyet a műszaki ágazatnál bevezettek. — Leegyszerűsítve a lényeg az — mondta dr. Csi- ma Ferenc, a szövetkezet elnöke —, hogy a legfontosabb erő- és munkagépeket megkapja az üzemed tető traktoros, aki nemcsak az eszközzel elvégzendő feladatot ismeri, hanem azt is, hogy a gépre — a műszaki állapotának megfelelően — mennyi költséget fordíthat. Ha elvégzi az előírt munkát és a tervezett költséget nem lépi túl, a megtakarítás az övé. — Vagyis személyes érdekévé válik, hogy megkülönfelelősség böztetett gondossággal bánjon az eszközzel. — Természetesen. Már_ az első tapasztalatok alap’ján számottevően mérséklődött az anyagfelhasználás. A gép kezelőjének nem mindegy, hogy egy-egy meghibásodáskor vadonatúj alkatrész kerül-e az erő-, illetve munkagépbe vagy kijavítják a még javíthatót. Esetleg kijavítja saját maga. Érdekes tapasztalat az is, ha csak nem muszáj, nem kerül a gép a műhelybe, mert amit lehet, elvégez maga a kezelő. Az újfajta érdekeltségnek lényeges eleme, hogy a gazdaság és a gépüzemeltető nem egy, hanem három évre köt megállapodást. Nagyjavítás után kapja meg az eszközt — természetesen az elvégzendő feladatot és a felhasználható költséget is —, és a következő nagyjavítás után történik az elszámolás. — Sajátos vonás az is — mondta az elnök —, hogy bármekkora a megtakarítás, az első és a második év után csak húszezer forintot vehet föl a gépet üzemeltető dólgozó. Részben azért, mert a mezőgazdaságban az időjárás miatt sok minden kiszámíthatatlan — ha esetleg túllépés van, légyen lehetősége korrigálni —, részben azért, hogy az is érdeke legyen; hosszabb távon is jól bánjon az eszközzel. A végső elszámolás a szerződés lejártakor, a harmadik évben történik. A szennaihoz hasonló kezdeményezéssel jó néhány mezőgazdasági üzemben találkoztunk. A közös vonás az, hogy a növekvő érdekeltséghez elválaszthatatlanul kapcsolódik az önállóság, a személyes felelősség. S végsősoron ez a legfőbb hajtóerő az emberi képességek kibontakoztatásához. Ëidekeltsèg, ösztönzés - az utóbbi években gyakran emlegetett fogalom és a termelőmunka fejlesztésének nélkülözhetetlenül fontos eszköze. Szerte az országban sokféle érdekeltségi rendszerrel és sokféle ösztönzési formával találkozunk. Nem egy munkahelyen szinte évente újat próbálnak ki. A folytonos változásnak oka lehet az is, hogy az érdekeltségi rendszer fejlesztése gyakran nem párosul jó munkaszervezéssel, a technikai föltételek javításával. Az érdekeltség megteremtése önmagában ugyanis nem megoldás. Annyi azonban bizonyos, hogy az érdekek felismerése és a megfelelő ösztönzés serkenti a munkahelyi és a népgazdasági célok elérését. Összeállításunkban megyei tapasztalatokat adunk közre.
