Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2., szombat Somogyi Néplap 3 A LAKOSSÁG VÉLEMÉNYE NÉLKÜLÖZHETETLEN Két év telt el a VII. öt­éves tervből, s e két év alatt — ha ellentmondásók kö­zepette is — Kaposvár to­vábbfejlődött. Olyan új lé­tesítmények szolgálják a la­kosságot, mint a Fészek Áruiház, az új közúti felül­járó, a tornacsarnok, a ke- celihegyi általános iskola, csaknem 800 lakás, a meg­szépült sétálóutca. A két év alatti fejlődés megközelítet­te a tervezettet, bár nehe­zítette a célok elérését a csaknem 80 millió forintos bevételkiesés, és a magas­építő vállalatok gyenge tel­jesítménye. A tanácsnak a következő három évben sokkal rosz- szabb anyagi helyzetben kell megoldani feladatait. A gaz­dasági stabilizációt és a ki­bontakozást szolgáló köz­ponti intézkedések követ­keztében pénzügyi lehetősé­geink csökkentek, tehát az egész tanácsi gazdálkodást, a fejlesztési célokat újra kell értékelni. Ez csak szűkítést jelenthet. Számításokat vé­geztünk a lehetőségek fel­tárására, a forráscsökkenés levezetésére. Ezeket figye­lembe véve társadalmi vi­tát folytatunk a tervcélok módosításáról, majd a ta­nács februári ülésén dönt a következő három év felada­tairól. Forrásainkat, illetve azok reálértékét a következő idő­szakba több, mint 450 millió forinttal csökkenti az álla­mi támogatás elvonása és a céltámogatás igénybevételi lehetőségének csökkenése, valamint a jelentős infláció, amelynek csak szerény el­lentételezése várható. Ezek­nél kisebb mértékben befo­lyásolják tennivalóinkat a — tervtől eltérő — új célok, kiadások, amelyeket jogos lakossági igények írnak elő. Ilyen helyzetben is bizto­sítani kell és lehet a város és az intézmények legalap­vetőbb működési feltételeit. A takarékosabb és racioná­lisabb gazdálkodás azonban Á szójához érteni kell „Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nagyobb értékű növényi kultúrák .. . fehérjetakarmányok ... termelésének bővítésére.” — Idézet a megyei párt- bizottság 1987. szeptember 2-i határozatából. Hegedűs Józsefről hallot­tam már azt is, hogy a szója megszállottja, hogy kollegá- lis körökben, baráti humor­ral fűszerezve azt mondták: — Könnyű neked! Olyan munkatársaid vannak, mint Szigeti Lászlóné növényvé- dős, Vas József főágazat ve­zető, nem beszélve a közvet­len, fizikai munkát végző emberekről, akik a majd­hogynem anny.it értenek a szójához, mint te. Hát így könnyű !... Hogy valójában könnyű-e vagy nehéz — azt igazából az tudja, aki végzi a mun­kát. Egy bizonyos: a babó- csai Határőr szövetkezetben hosszú-hosszú évek óta siker­növény a szója. Pedig hát itt sem volt honos, egyetlen gazda sem foglalkozott vele annak idején a maga kis földjén. A múltja harminc évre nyúlik vissza, az akko ri kétszáz holdas, kis szövet­kezet elnökének, Bála Jó­zsefnek a nevéhez fűződik. 1958-ban még nem beszélt senki a fehérje-program fon­tosságáról, nem voltak or­szágos viták, eszmecserék ar­ról, hogy milyen összetett és lényeges gazdasági érdek fű­ződik ahhoz, hogy a takar­mányban több legyen a fe­hérje, no és hogy a szója, az egészséges emberi táplálko­zásban is mennyire jelentős lehet. — Bóla Jóska volt az, aki­nek annak idején eszébe ju­tott, próbálkozni kéne ezzel, az addig itt ismeretlen nö­vénnyel. Hiszen a föld, a Drá- va-part teremtette mikroklí­ma elméletileg erre jó lehe­tőséget ad — emlékezik a mai elnök, Läufer Imre. Próbálkoztak — és nem is rossz eredménnyel zárult a próba. Hogy mégsem lett nyomban siker-növény, an­nak alapvető oka, hogy hiányzott mindennemű tech­nikai feltétel. Széles sorba vetve kapálgatták, learatva, kévébe kötve cséplőgéppel csépelték el, — egyszóval rendkívül nagy volt a terme­lés kézimunka-igénye. Ám a fő kérdésre a növény felele­tet adott: jól érzi magát, eredményesen termelhető ezen a tájon! Évek teltek el, a kis szö­vetkezetből több község ha­tárát átölelő nagyüzem lett, és a termelés irányítója, He­gedűs József újra felelevení­tette az egykori próbálkozás gyakorlatát. Csakhogy már más körülmények között! Volt segítő, a termelést in­tegráló bólyi kombinát, fo­kozatosan megoldódott a technikai, műszaki háttér. És minden év újabb és újabb hasznosítható tapasztalatot hozott. A példa érdeklődést keltett a környéken: megje­lent a szója, a barcsi Vörös Csillagban,- Lakócsán, Babó- csán. Läufer Imre megjegyzi : — Azt is hallottam már Hegedűs Jóskáról, hogy a Dráva-parti szójatermelés atyja, — aztán hozzáteszi — az bizonyos, hogy igen nagy szakismerője ennek a nö­vénynek. De nemcsak ő, ha­nem a segítőtárs-szakvezetők, és azok az emberek is, akik vetnek, vagy kombájnéinak. Babócsán a hektáronkénti húsz-huszonöt mázsás átlag­termés állandósult. Tudják melyik tábla a legalkalma­sabb ' a termelésre, milyen technológia és időjárás mel­lett, hogy hatásos a legin­kább a növényvédelem. — Amióta szóját terme­lünk — mondja az elnök —, ez a növény mindig nyere­séges volt, sőt, ez hozta a legtöbbet az összes növény közül. — Hogy mutatkozik ez meg a gazdaság termelési szer­kezetében ? — A szója területe szinte folyamatosan nőtt. Az első nagy lépés 1987-ben volt, amikor a százötven-kétszáz hektárról négyszázra növel­tük a területét. Most pedig megtettük a második nagy lépést: 1988-ban már hat­száz hektáron fogjuk termel­ni. — Az országos célokkal egybeesik ez a törekvés. — Azért mertünk vállal­kozni rá, mert bár nagy a kockázat, de igen számottevő itt a termelési tapasztalat. Értenek hozzá az emberek! — Ennyi gyakorlati isme­ret és ekkora termőterület mellett milyen további lehe­tőséget látnak ennél a fon­tos fehérje-tartalmú növény­nél? — Természetesen foglal­kozunk a feldolgozás gon­dolatával. A termelő számá­ra a jövő útja, ha minél magasabb feldolgozottsági fokban adja el termékét. A szójaüzem létrehozása feltét­lenül célunk — persze nem azt mondom, hogy ez sikerül nyolcvannyolcban —, de táv­latilag mindenképpen. Akaratlanul is jön a gon­dolat: a környéken már ter­melik a növényt, lehet, hogy egy új, ésszerű együttműkö­dés van itt születőben?! Lehet! A szójának itt van múltja — és ez jó alap, hogy lesz jövője is. Vörös Márta A Dráya mentén nem újdonság Kaposvár lehetőségei, gondjai Döntés előtt a tanács elengedhetetlen. A tanácsi pénzből várhatóan nem tu­dunk változatlan színvonalú kommunális ellátást (köz- tisztaságot, közvilágítást) biztosítani. Az intézmények­nél is meg kell találni a költségkímélő megoldáso­kat. Ahol ez lehetséges (pél­dául a bölcsődéknél, az óvo­dáknál) egyes intézmények bezárására, vagy működésé­nek szűkítésére is sor kerül­het. A tanács fejlesztési, be­ruházási céljait erőteljesen szűkíteni kell. A konkrét cé­lokról a testület fog dönte­ni, de a sorolás sokkal ne­hezebb, mint az ötéves terv készítésekor volt. Olyan sú­lyos kérdésekben kell közös nevezőre jutni, hogy az egyébként is szerényre ter­vezett bérlakásokból mennyi épülhet fel? Milyen mértékű legyen a lakásterület előké­szítése és mely területeken? A lakáshoz jutás csökkenő lehetőségeit milyen eszkö­zökkel, támogatással lehet legalább részben ellensú­lyozni? Üj önálló beruházás nélkül hogyan oldható meg a nagyobb létszámú korosz­tály középfokú oktatása? Mi legyen a nehezen megszava­zott TEHO további sorsa? Tudunk-e, szabad-e olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek a lakosság hangu­latát, a tájékoztatást, a tö­megkapcsolatokat javíthat­ják? (Például: városi vagy városrészi kábeltelevízió, ál­latkert stb.). A következő három évben a fejlesztésre fordítható esz­közök reálértéke a tervezett összeg kétharmadát sem éri el. Tervünk öt év alatt 480 szociális bérlakás felépítésé­vel számolt, ehelyett 200 kö­rüli lakás várható. A terü- letelőkésizítésnél hiba lenne hasonló visszafogás, a ma­gánépítés feltételeit a lehet­séges mértékben biztosítani kell. A lakásgazdálkodás és a lakáshoz jutás esélyének javítása érdekében korsze­rűsíteni kell lakásrendele­tünket. Célszerű növelni a bérlakások visszaadásakor fizetett összeget, de emelni kell a támogatásokat is. Az egyéb kommunális fej­lesztésre a tanács minimális előirányzatot biztosíthat, ezért a lakosság részvállalá­sát növelni kell, vagy pedig erőteljesen csökken az ütem. (Gázvezeték-építés, szilárd burkolatú útépítés). Az út­hálózat megóvására sem lesz elég pénz, állapota romlani fog. A köztemető építését a tervidőszak végéig szünetel­tetni kell, a temetést a meg­lévő temetőkben kell meg­oldani. A tervezett új gimnáziu­mot — amelynek előkészíté­se megtörtént — nem lehet felépíteni. A növekvő lét­számú korosztály középfokú képzésére ezért — nagy be­ruházás nélküli — progra­mot dolgoztunk ki. Bővíté­sekkel, a meglévő intázrpé- nÿek jobb kihasználásával, funkcióváltoztatással a vár­ható létszám elhelyezése és oktatása megoldható. A ta­nács döntése esetén bővül­hetnek az építőipari és ke­reskedelmi szakközépisko­lák: középiskolai osztályok indulhatnak a Toldi Utcai Általános Iskolában, a Taní­tóképző Főiskolán, a Damja­nich utcai kollégiumban, esetleg óvodai épületben is. Várhatóan már, kisebb ok­tatási fejlesztésről (a Tán­csics gimnázium tornater­méről, a lakótelepi iskola- bővítésről) is le kell monda­ni. Izgalmas kérdés a terve­zett kereskedelmi fejlesztés további sorsa. A tanács ön­állóan ilyen objektumot nem épít, de kisebb hozzájáru­lással segítheti az ellátásban számottevő létesítmények létrejöttét. Ezért tartjuk cél­szerűnek a Centrum Áru­háznál vállalt kötelezettsé­günk teljesítését (130—140 millió forint külső tőke jön­ne a városba), és a régóta igényelt cseri ABC — válla­lati beruházásban történő — megvalósításának támo­gatását. Ez utóbbi’ a TEHO helyi céljai között is szere­pelt. Mivel a célok elérésé­nek döntő többsége tanácsi fedezetet igényelne, látható, hogy mindegyiket nem lehet teljesíteni. További vitákban a lakosság észrevételei, vé­leménye alapján kell dönte­ni e kérdésről. Sokszor — és régóta jog­gal — fölvetett igény a vá­rosi kábeltelevízió létreho­zása. A műszaki feltételek kedvezően alakultak: nem kizárt, hogy az átjátszóadó felhasználásával az egész város besugározható. Meg­gondolásra érdemes, hogy az ehhez szükséges pénzt a ta­nács más célok rovására is biztosítsa-e, hiszen minden eddiginél jobb tájékoztatást, kapcsolatot hozna létre a la­kosság és az irányító szer­vek között. Hasonló, de ke­vésbé jelentős az állatkert kérdése is. Vitathatatlan, hogy vannak fontosabb fel­adatok a városban, de a gyermeknapi lelkesedést lát­va nehéz lemondani a‘ gye­rekeknek ígért létesítmény­ről. A tanács lehetőségeit, a legfontosabb kérdéseket és választási lehetőségeket igyekeztem felvázolni. Dön­teni a testület fog, de hogy a döntés könnyebb, és a la­kosság többségének érdekét és véleményét is kifejezze, kérjük a kaposváriak véle­ményét, javaslatait. Farkas István általános tanácselnök­helyettes Elfogyott a répa a cukorgyárban Magyar vetőmagok szovjet exportra Még három nap a kampány Űjév hajnalán az utolsó vagon répaszállítmány föl­dolgozását is megkezdték a Kaposvári Cukorgyárban. Több répa már nem érke­zik. Szilveszterkor és újév­kor is három műszakban dolgozott a gyár. Az éjsza­kai műszakosokra itt kö­szöntött rá az új év. A kampány utolsó napjaiban más években visszaesés mu­tatkozott a termelésben, most 3030 tonnát dolgoztak föl szilveszterkor, s ez har­minccal több volt, mint más napokon. A gyár dolgozói háromnapos munka után még egy hétig három mű­szakban tevékenykednek: el­végzik a berendezések tisz­títását és víztelenítését. Ja­nuár 11-e után a következő kampány kezdetéig — egy műszakban végzik a kar­bantartást. Ötezer tonna hibridkuko­rica vetőmagot szállított az idén a Szovjetunióba az MTA Mairtonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti vetőmagüzeme. A szovjet partner azokból a fajtákból rendelt, amelyeket a korábbi években már eredményesen próbálták ki a kísérleti par­cellákon, s a legjobbnak bi­zonyultak az ottani ökológiai viszonyok között. Az idén 19 martonvásári, illetve mar- tonvásári honosítású fajtát „vizsgáztattak” a szovjet tu­dományos szakemberek, A martonvásári tudományos in­tézmény és a szovjet szak­emberek között már fél év­tizedes az együttműködés. 1982 óta próbálnak ki a Szov­jetunió több területén ma­gyar hibrideket. Az idén a kutatóintézet búzái is bemu­tatkoztak a szomszédos or­szág 15 kísérleti állomásán. Hat fajlát próbálnak ki, hogy kiválasszák közülük az otta­ni természeti viszonyok kö­zött is eredményesen ter- meszthetőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom