Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Somogyi Néplap 1988. január 2., szombat Csillagszórós, petárd szilveszter önfeledten búcsúztak a kaposváriak 1987-től. A csillagszórós, petárdás jókedvet semmi sem korlátozta. A Kapósban éjfél után a tetőfokára hágott a hangulat. Félezren búcsúztatták itt az óévet, köztük száztíz jugoszláv vendég, akik a Chasmatrans Utazási Iroda szervezésében tartózkodtak Kaposváron még négyszáz társukkal együtt, akik Zágrábból, Kaproncáról, Verőcéről jöttek hazánkba szilveszterezni. Százan Barcson búcsúztatták az óévet. Vendégeink három menü közül választhatták ki a kedvükre valót. A legtöbben a pezsgés malacsült mellett döntöttek, de aki a gemenci szarvasfiiét vagy a ÍCapos módra elkészített hátszínszeletet választotta, az is megnyalhatta a tíz ujját. A bárban, a presszóban és az étteremben is volt tombola. A fődíj mindenütt egy-egy sültmalac volt. Az étteremben cigányzenekar, az önkiszolgálóban a Nosztalgia együttes, a presszóban diszkó szórakoztatta a vendége- . két. Mindenütt előadták a bárműsort. Ezen kívül a Csi- ky Gergely Színház művészei humoreszkeket adtak elő. A Park étteremben a jugoszláv nemzeti zászló és „sretna nova godirua” föliirat fogadta a 170 horvát vendéVidám fiatalok a sétálóutcán get. Rajtuk kívül kilencven magyar is itt búcsúzott az évtől. Elfogyott 70 üveg pezsgő, 75 liter vörös- és 40 liter fehérbor, száz liter ásványvíz. A csabai karaj és a libamájjal töltött pulykamell után apadt a sönkészlet is. Mindössze négy ládával maradt. Éjszaka jáki gazdagsalátát és scsebabcsicsát szolgáltak föl a pincérek. A tánczenekar tamburása horvát népdalokat is énekelt. Hajnali ötig járták a kólót. A Dorottya 120 üveg pezsgővel, 300 palack borral, tíz MIT HOVA ÉRDEMES TELEPÍTENI? A rr I n rr I ■■ ■ ■ I rr I bzolorol, gyümölcsről és a minőségi váltásról A téma, a helyszín és az időpont éppúgy nem volt esetleges, mint ahogyan az előadókat sem „ki ér rá?” alapon, hanem nagyon is tudatosan választotta ki s hívta meg a somogyi téeszél- nökök klubjának legutóbbi foglalkozására Bicskeiné Somfai Zsuzsa, a klub létrehozásánál bábáskodó Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat munkatársa. Mert mikor máskor kellene beszélgetni a szőlő- és gyümölcstermesztés somogyi jelenéről, jövőjéről, mint most, amikor összegezhetők az 1987-es tapasztalatok és készülhetünk a tél végi, kora tavaszi tennivalókra? A találkozóra — a megalakulást követő harmadik klubrendezvényre — ezúttal a nagyüzemi és szakcsoporti szőlőtermesztésével az utóbbi években sikereket elért boglárlellei Balatongyöngye Termelőszövetkezetben kerül sor. Az ágazat kiváló ismerői tartattak előadást, válaszoltak az elnökök kérdéseire: dr. Dimény Imre, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem intézeti .igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár és Szendrődy Győző, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát kertészeti igazgatója. Jogtalanul nevezik manapság elég gyakran válság- ágazatnak a szőlő- és gyümölcstermesztést. Az országos tervek ugyanis 1990-ig tovabbra is évi 450—500 ezer tonna gyümölcsterméssel számolnak, s 4 millió hektoliter körüli bormennyiség eladható. Ennek a gyümölcsnek és bornak azonban jó minőségűnek kell lennie! Itt viszont már kritikus helyzetről beszélhetünk. A jelenleg termő szőlő- és gyümölcskultúrák ugyanis — a telepítéseket befolyásoló korábbi körülmények miatt — ma már alig vagy egyáltalán .nem igazodnak a piac követelményeihez. A tömegigény helyére olyan minőségi előírások léptek, amelyeknek csak nehezen tudtak megfelelni; a tömegtermelésre berendezkedett technikát, a technológiai folyamatot is ennek a célnak rendelték alá — hangsúlyozta dr. Dimény Imre. A hetvenes évek közepének fejlesztési programja is az akkori közgazdasági környezethez és a világpiac akkori Igényeihez igazodott. Mára megváltoztak a piaci követelmények. Fokozatosan előtérbe kerül a biológiai alapok helyes megválasztása, a környezethez való alkalmazkodás, az igényes kultúrák térhódítása a szőlőültetvények esetében is. Nincs olyan módszer, agrotechnikai eljárás, amely a termőhelyi adottságokat helyettesíthetné. A kereslethez való rugalmas alkalmazkodásra, vagyis minőségi borok előállítására — ezt mutatják a tapasztalatok — jobbára csak a kombinátok és az integrációjukkal működő szőlősgazdák képesek. A külföldi vevő válogat. A világon 320—350 millió hektoliter bort kínálnak évente eladásra, köztük — például — kitűnő, ám mégis olcsó francia és spanyol borokat vagy az Amerikai Egyesült Államok saját termésű tömegborait. Hogy „labdába rúghassunk”, jobb italokkal kell jelentkeznünk, s 'ha van ilyen nedűnk, a „tálalást” ,is javítani kell, ugyanis — ez Szendrődy Győző megállapítása — amíg gond van a palack kupakjával és magával a „göngyöleggel”, a szállításhoz szükséges papírral, sőt a festékkel is, addig nehéz ötről hatra jutni áruinkkal a külföldi piacokon. A bogiári. kombinát kertészeti igazgatójának véleménye szerint az is segíthetné a minőség javítását, ha itthon sem kerülhetnének forgalomba hatósági engedélyivel gyenge, silány borok. Honfitársaink maholnap nem is emlékeznek rá, milyen a jó bor, nem szólva arról, hogy jó néhány vendéglátóhelyen a pincérek a megfelelő italnak már az ajánlásával is hadilábon állnak, s azt sem tudják, melyik bor.t, mennyire „illik” hűteni felszolgálás előtt, milyen pohárba — és meddig — töltsék ... Jó árut adjanak a szőlősgazdaságok és lehetőleg minél olcsóbban — így boldogulhat az ágazat. S ez érvényes a gyümölcskertészetek esetében is. Az ország mintegy százezer hektárnyi gyümölcsösében is csak a „minőségi váltás” vezethet célhoz. Az alma van túlsúlyban, s ezen belül a jonatán. Igaz, ez főiként Sza- bolcs-Szatmárban okoz gondot, de Somogybán is indokolt a fajtaarányok megváltoztatása. A kajszi- és őszibarack területe, termése közel sem elégíti ki az igényeket, tehát ebből (is) • több kellene. Ami a jövőre nézve nem sok jóval biztat: nemcsak a gyümölcstermő terület csökkent, hanem a faállomány elöregedése is tapasztalható: vizonylag kevés az új ültetvény. Elgondolkodtató és cselekvésre késztető megállapításokat hallhattak a somogyi téesz-elnökök klubjának tagjai a boglárlellei összejövetelen. Olyan tényekről, amelyek változtatást kívánnak, s amely változáshoz az első lépéseket még ezen a télen vagy tavaszelőn -kell megtenni. H. F. láda sörrel lett „szegényebb”. A 419 vendég között 171 jugoszláviai volt, 15 olasz, de akadt NSZK, osztrák és ku- waiti állampolgár is. Bélszíntől, libamájtól, banántól, ananásztól és sonkatekercstől roskadoztak a svédaszta lók. A tombolán itt egy élő malac volt a fődíj, — micsoda véletlen: Gyula Cey-Bert somogyi származású thaiföldi gasztronómus nyert meg. Éjfél után mindenki meghúzhatta a malac farkát. B. A. Szovjet szupervasút ötmilliárd rubeles költséggel gyorsvasút épül a Szovjetunióban, amely Moszkvát köti össze a népszerű fekete-tengeri üdülőhelyekkel, a Krímmel és a Kaukázussal. A terv szerint a Moszkva—Szimferopol vonalon 1996-ban halad végig először a szupervonat, míg Szocsiba és Kiszlovodszkba 1999-ben futnak be az első szerelvények. A jelentős beruházás — csaknem száz- milliárd forint — az előzetes számítások szerint nagyon rövid idő, négy-öt év alatt megtérül, ugyanis lehetővé teszi a rendkívül zsúfolt régi vonalszakaszok, s a légiközlekedés tehermentesítését, és lerövidíti az áru- szállítási idqt is. Moszkva és Leningrád között már üzemel egy expresszvonat — az ER—200- as —, amely a 650 kilométeres távolságot 4,5 óra alatt teszi meg, néhol óránként 200 kilométeres sebességgel haladva a hagyományos pályaszakaszon. Ilyen- sírpályán már nem lehet nagyobb sebességet elérni, ezért a szovjet szakemberek teljesen új pályát építenek. Törvények, rendeletek, jogszabályok január 1-től A népgaizdaságot, az ország lakosságát közvetlenül érintő, kiemelkedően fontos törvények, törvényerejű rendeletek, és magas szintű jogszabályok jelentek meg az 1987-es esztendőben. Ezek is egy tartós folyamat, a gazdasági és társadalmi megújulás jogi keretét jelentik, s közöttük több olyan van, amely fogalomként is új, a hazai gyakorlatban ezidáig ismeretlen volt. összeállításunk ezeket, a január elsején életbe lépő jogszabályokat foglalja dióhéjba. Az elmúlt hónapokban a legnagy obb érdeklődés : az általános forgalmi adóról, valamint a személyi jövedelemadóról alkotott törvényeket kísérte. Az általános forgtalmi adó bevezetése lehetővé teszi az értékarányos árak kialakítását, a termelésben a valós hozzáadott érték elismerését, a veszteséges tevékenységek föltárását, s azok állami támogatásának megszüntetését. Ugyanakkor nagyobb mozgásteret enged a jól gazdálkodó vállalatok számára, ezáltal hozzájárulhat a népgazdaság teljesítőképességének javulásához. A személyi jövedelemadó a lakosság minden rétegét érinti. Fontos eszköze lehet a teljesítmények szerinti differenciálásnak, amely egyebek között abban is megjelenik majd, hogy a munkából származó jövedelmek között a^elenleginél lényegesen nagyobb különbségek alakulnak ki. Ezeket a különbségeket a társadalom csak akkor fogadja el, ha a magasabb jövedelemmel rendelkezők a közterhek viseléséhez is nagyobb mértékben járulnak hozzá. A két adórendszer bevezetése nélkülözhetetlen az egységes elvek szerint felépülő pénzügyi rendszer létrejöttéhez és a helyes értékrend kialakításához. Az új adórendszer bevezetéséhez több szociálpolitikai intézkedés kapcsolódik, elsősorban az időskorúak, a nagycsaládosok anyagi gondjainak enyhítése, valamint a lakásvásárlás és -építés könnyebbé tétele érdekében. A gazdasági változások az egyes állampolgárok létbiztonságához, a foglalkoztatásukban jelentkező konfliktusok feloldásához, enyhítéséhez rendeletbe foglalt intézkedéseket követelnek meg. Ennek megfelelően született az a minisztertanácsi rendelet, amely 1988. január 1-jé- től az állami költségvetésből fedezett foglalkoztatási alapot hoz létre; az átképzési, az elhelyezkedési támogatás, a meghosszabbított felmondási idő átlagkeresete ezt az alapot terheli, ebből téríthető egyebek között a közhasznú foglalkoztatás költsége, s támogathatók az egyes munkahelyteremtő beruházások is. Ugyancsak a kormány rendelkezett arról, hogy korengedményes nyugdíjazást kezdeményezhet a munkáltató, ha a dolgozó elhelyezése nem biztosítható, és nők esetében legalább 25 évi, a férfiaknál legalább 35 évi szolgálati idővel és az adott munkáltatónál legalább öt évi munkaviszonnyal rendelkezik. A lakosság széles körét érinti az a kormányrendelet, amelynek alapján bevezetik az új lakásokra és lakóházakra vonatkozó három éves kötelező jótállást. A Minisztertanács rendelkezett arról is, hogy január 1-jétől az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését a kezelő szerv és a bérlők egyaránt kezdeményezhetik. A pénzügyi változásokhoz tartozik az Elnöki Tanácsnak a kötvénnyel kapcsolatos, jogszabályt módosító rendeleté is. Az 1987-es évben jelentős mértékben szélesedett a kötvénypiac, különösen a vállalati, Intézményi szférában. A rendelet szerint január 1-jótól megszűnik a kötvények állami szavatossága. Ez megnehezíti, illetve megdrágítja a kevésbé jövedelmezően gazdálkodók kötvénykibocsátását, banki garanciát várhatóan csak a pénzügyileg stabil vállalatok kötvényeihez adnak. E téren újdonság, hogy a külföldi részvétellel működő gazdasági illetve költségvetési szervezetek is kibocsáthatnak kötvényeket. Januártól az állam a költségvetés hiányának finanszírozására kincstárjegyet — bemutatóra szóló átruházható értékpapírt — bocsáthat ki. A kincstárjegyet magán- személyek és vállalatok egyaránt megvásárolhatják. * A gazdaságban bekövetkező változások, valamint a társadalmi élet új jelenségei más törvényi szintű jogszabályok megalkotását is szükségessé tették. 1988. január 1-jétől hatályosak a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárásról szóló törvényt módosító rendelkezések. Céljuk elsősorban a bűnözés még hatékonyabb visszaszorítása. Néhány jelentős, és lényegét tekintve új fogalom: — a közérdekű munka bevezetése — a javító-nevelő munka új végrehajtási formája; — a kábítószer-élvezők kényszergyógyításának lehetővé tétele; — a szigorított javító-nevelő munka alkalmazási lehetőségének a kiterjesztése; — a közveszélyokozás, közokirat-hamisítás, a kábítószerrel való visszaélés és az üzérkedés törvényi tényállásának pontosabb szabályozása. Az új törvény számos, a büntetésvégrehajtással kapcsolatos jogszabályt rögzít még; ezek a gyakorlat tapasztalataira építve korszerűsítik az igazságszolgáltatási tevékenységet. Rendeletek láttak napvilágot 1987-ben a felsoroltakon túl például az egészségügyi szolgáltatások körében, a katonai szolgálatot illetően és más fontos területeken. Közös jellemzőjük az a célkitűzés, hogy a gazdasági, társadalompolitikai elhatározásokat megfelelő jogi keretbe foglalják. Érvényességük első napja: 1988. január 1. EGY TRANSZFORMÁTORHÁZ — TRAGÉDIA HÁTTERE A felelőtlenség Ismert,a felelős nem Tragikus baleset tanulságait összegezte a vizsgálati eljárás után a megyei rend- őr-tf őkapitányság : Egy kaposvári kisgyerek az életével fizetett a meggondolatlanságért. Mint beszámoltunk róla, Zsebi Krisztián általános iskolai tanuló június 4-én bement a Kinizsi-lakótelep egyik transzformátorházába, felmászott a transzformátorcellára, és ott húszezer voltos áramütés érte: súlyos égési sérüléseket szenvedett. Gyors elsősegély és orvosi vizsgálat után a pécsi gyermekklinikára szállították. A kórházban három hétig birkóztak az életéért, megmenteni azonban nem tudák. A rendőrség széles körű nyomozást indított: sok tanút kerestek meg és hallgattak ki. Kiderült: a kisfiú a tragédia helyszínén máskor is járt már: «időnként az osztálytársait is hívta, hogy játsszanak ott. Arra, hogy ezt miként tudta megtenni, nincsenek megbízható adatok. Az viszont bizonyos, hogy a baleset idején a transzformátorház ajtaján a lakat rosszul volt bezárva. A kisfiú különösebb erőfeszítés nélkül is ki tudta nyitni. Része van a végzetes balesetben annak is, hogy csak egy lakattal zárták az üzemhelyiséget, pedig kettő elhelyezésére is lehetőség lenne. Ezt a hiányosságot — egy gyors körút során — máshol is fölfedezték. Az állomást üzemeltető Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatóságának villanyszerelői — a dokumentumok szerint — április óta nem dolgoztak a helyszínen, és bejelentés sem érkezett hozzájuk arról, hogy a lakat lejár. A rendőrség felhívta a Dédász kaposvári üzemigazgatóságának figyelmét arra, hogy bizonyos körülmények — például az, hogy a transzformátorállomáson nem volt veszélyre figyelmeztető tábla — elősegítették a baleset bekövetkezését. Még a baleset után elhelyezett tábla sem volt eléggé figyelemfölkeltő. Az egylakatos megoldás nem elég biztonságos: célszerű és szükséges volna több lakattal zárni. Kezde-\ ményezte a főkapitányság a Ver tesz típusú lakatok alkalmazásának felülvizsgálatát, és javasolta a belső nyilvántartások naprakész vezetését. Föltételezhető ugyanis, hogy az apróbb munkákat nem tüntetik fel a munkanaplóban, és ez nehezíti az utólagos visszakeresést, a hanyag dolgozó személyének megállapítását. A Dédász üzemigazgatósága egyetértett a javaslatokkal, és intézkedett a hasonló balesetek elkerülése érdekében. \A tanulságokat azonban nemcsak a vállalatnak kell levonnia: intő figyelmeztetés ez az eset min- dénki számára. K. Gy.
