Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

1988. január 26., kedd Somogyi Néplap 3 Munka a közösségért A munkahelyi KlSZ-szer- vezetek legtöbbjénél már évek óta kialakult gyakor­lat, hogy szerződéses mun­kavállalással .bővítik anyagi lehetőségeiket. Kettős hasz­na van ennek: egyrészt nö­velik a mozgalmi célokra, a közösségformálásra fordít­ható összeget, másrészt a munkahely, intézmény, sőt a népgazdaság számára is hasznos feladatokat végez­nek el a KISZ-esek. Ifjúsági szervezetünk tagjai mindig fontos feladatuknak tekintet­ték a termelőmunkában való részvételt, a gazdálkodás eredményességének javítá­sát. Ha kellett, kritikai észrevételekkel, ha pedig le­hetőséget kaptak a munka­időn túli plusz munkára, tet­tekkel bebizonyították rá­termettségüket. Változnak az idők, vál­toznak a gazdasági körülmé­nyek. Néha olyan gyorsan vagy olyan mértékben — hogy nehéz a változást nyo­mon követni. Az egységes értelmezés érdekében nélkü­lözhetetlenek a tájékoztatók, a megbeszélések, viták. Ezt a célt szolgálta a múlt hé­ten dr. Szórádi Sándornak, a KISZ KB titkárának a lá­togatása. Előadásában a kö­zösségi célú munkavállalás új szabályozásáról szólt. A szerződéses munkaválla­lással kapcsolatosan sok kérdés elhangzott. Számok­ról, számlákról, kimutatások­ról szóltak a kérdések és a válaszok. Mert a KlSZ-szer- vezetek által vállalt és vég­zett munkáknak ez az egyik fontos oldala: a hozzáértés, a pontosság, a megbízható­ság. Naprakész kimutatások, gondosan kidolgozott ügyme­netek, a szerződésben vállal­tak megtartása, a folyamatos ellenőrzés és önellenőrzés le­het a garanciája a megbíz­ható munkának, s a vissza­élések megakadályozásának. A hétvégi fórumon hangsú­lyozottan szóltak arról töb­ben is, hogy a KlSZ-fiata- lok által végzett munkának a korrektség legyen a jel­lemzője. A fórumon részt vevők időn­ként úgy érezhették, hogy nem is KISZ-esek megbeszélésén, hanem könyvelők tanácsko­zásán vannak. Ez érthető is: az útmutatás, a tájéko­zódás, az eligazodás órái voltak ezek. így is kitűnt, hogy néhány dolog egyelőre kiforratlan, a még pontosabb válaszok országos szinten formálódnak a következő he­tekben, illetve a gyakorlat során. A napjainkban folyó tájékoztatások, megbeszélé­sek elsősorban a ráhangoló­dást segítik. Az új elképze­lésekre, a kezdeményezések­re való nyitottságot. Gazdaságról, termelőmun­káról, a KISZ bevételeinek növeléséről volt szó. Mind­erről azonban abból a szem­pontból, hogy a munkával megkeresett összeg miként járul hozzá a mozgalmi munka fejlesztéséhez, a kö­zösségi célok eléréséhez. Mert a KISZ-munkának ez az alapvető célja: a közössé­gi munka színvonalának emelése. Néhány hét múlva — amikor valamennyi KISZ- szervezet megkapja a rész­letesebb útmutatást — meg­kezdődhet a tervek és a tennivalók pontosítása. K. Gy. CSÖKKENT AZ IPAROSOK SZÁMA Változott a járulék összege Vállalati áralkalmazás Mai kommentárunk Tanácskozás a Technika Házában Nyitott kérdések Áralkalmazás címmel tar­tott előadást tegnap Kapos­váron a Technika Házában a megye vállalatai képvise­lőinek a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság Somogy Megyei Szervezete. Hübner Lászióné, az Orszá­gos Árhivatal ellenőrzési osz­tályának főosztályvezetője ismertette a vállalatok ár- szabályozásával kapcsolatos új rendeleteket, valamint a régi rendeletek módosítása­it. Kitért az általános for­galmi adó bevezetéséből adódó változásokra is. A vállalati árindexek al­kalmazásáról elmondta, hogy központilag előírt ár­indexeket kötelező alkalmaz­ni mind az iparban, mind a szolgáltatásoknál, vagy a kereskedelemben. Az egyes termékek árindexei közötti különbségek a vállalatok helyzetét is alapvetően át­rendezhetik. így várhatóan a vállalatok egyharmada a korábbi szintről tud indulni, egyharmaduknál javul, a többinek pedig romlik az in­dulási pozíciója az év elején. Nagyon sok vállalatnál csak most vették észre, hogy az általuk gyártott termékek árindexe rossz. Észrevételei­ket tavaly még megtehették volna, de ezzel a lehetőség­gel alig éltek néhányan. Ugyancsak módot ad a nagy árindex-különbségekre, hogy egyes vállalatok, szö­vetkezetek ugyanazt a szol­gáltatást más kategóriába sorolják. A gazdálkodást szabályozó és a tisztességtelen nyereség- szerzést tiltó 1984. évi tör­vény nem változott. Amiért most is fontos foglalkozni vele, annak oka az, hogy az elmúlt években sem a válla­latok, sem pedig az ellenőr­zés nem tudott megfelelni a törvényben meghatározot­taknak. Az árszabályozásról szóló minisztertanácsi rendelet módosításával kapcsolatban Hübner Lászlóné hangsú­lyozta, hogy a termékek árát a piaci viszonyok, a ráfordí­tási költségek és több egyéb tényező figyelembevételével kell meghatározni. A termé­kek belföldi forgalmi ára nem lehet magasabb az ugyanolyan vagy a hozzájuk hasonló, importból beszerzett termékek áránál. Sok eset­ben gondot okoz, hogy nincs a belföldi piacon olyan im­portáru, amelyhez az adott terméket viszonyítani lehet­ne. Új dolog az árszabályozás­nál, hogy január elseje óta az Országos Anyag- és Ár­hivatal egyetlen vállalatnál is elrendelhet ármaximálást, s ezt a normát a vállalat nem lépheti túl. Ugyancsak új az árkonzul­tációk rendszere. Az árhiva­tal felmérte azon termékek körét, amelyek manipuláció­ra adhatnak alkalmat a vál­lalatoknak, ugyanakkor az ilyen termékeket előállító vállalatokat is számba vette. Bizonyos esetekben pedig az árak kialakításával kapcso­latban konzultációra hív­hatja a vállalatokat. Az ár­konzultáció biztosítéka lesz annak, hogy a termelői árak „nem szadanak el”. Az áralkalmazásról a résztvevők délután szekció­üléseken tanácskoztak. Talán csak <a jegyzőkönyv­ből lehetne pontos választ kapni arra, ihogy a megye mezőgazdasági szövetkeze­teinek legutóbbi küldöttköz­gyűlésén hány kérdés hang­zott el a ívitában. Olyan kér­dések, amelyekre nem is­merjük még a pontos vá­laszt; amelyek — mini pél­dául Bodnár Imre -toponári elnök mondta — a bizonyta­lanság érzetét keltik. Hogy iá szabályozók egy­értelműen elvonó jellegűek, azt nemcsak tudomásul vet­ték, hanem meg is értették a szövetkezetek; a népgaz­daság mai helyzetében ez el­kerülhetetlen. Ám milyen mértékű lesz? Mi lesz, ha áprilisban erőteljesen emel­kednek az ipari árak? Vagy a bérbruttósítás következté­ben még májusban sem lát­ja tisztán az üzem, hogy ho­gyan is áll a bérgazdálko­dással? S lehetne sorolni to­vább. A mezőgazdaságtól minőségi terméket várnak — joggal —, de ki garantálja és ellenőrzi a termeléshez felhasznált eszközök jó mi­nőségét? (Igen sok konkrét panasz hangzott el például a műtrágyára és az alkatré­szekre.) Sok még a nyitott, a kel­lően nem tisztázott kérdés, és mi sem természetesebb, mint hogy ez nyugtalanítja a vezetőket. Azzal együtt, hogy lehetőségeikhez mérten számos üzemi döntést hoz­tak már, számításokat vé­geztek gazdaságuk várható helyzetéről, a teendő intéz­kedésekről — nem egy he­lyen több, variációs progra­mot is kidolgozva. Úgy is lehet mondani, hogy jó szán­dékú lelkiismeretességgel és nagy felelősséggel készültek, és végzik az új helyzetnek megfelelő feladataikat. De tele aggállyal és kétséggel. Ha valaha fontos volt, a mostani helyzetben különös jelentősége van az agrár­ágazatban dolgozó vezetők hagyományos téli tovább­képzésének. Nem véletlen, hogy a Balatonszemesen ma kezdődő négynapos program elé fokozott ivárakozással te­kintenek az irányítók. Szó lesz itt többek között az ag­rárágazat szerepéről és fel­adatairól a gazdasági kibon­takozási programban, azok­ról a finanszírozási kérdések­ről, feltételrendszerről, ame­lyek között meg kell oldani ezeket a feladatokat. Nem­csak az országos főhatósá­gok előadóitól-várnak vá­laszt a kellően még nem tisztázott kérdésekre az ágazatvezetök, hanem egy­más módszereiből, gyakorla­tából is meríteni akarnak. Mert régi tapasztalat: leg­alább annyi értéket adhat a kisebb csoportok közötti, sokszor éjszakába nyúló be­szélgetés, vita, mint amennyi útbaigazítást egy minisztéri­umi főosztályvezető előadá­sa. Mától intenzív tapasztalat- csere kezdődik Balatonsze­mesen. Remélhető, hogy a nyitott kérdések sora jelen­tősen mérséklődik, megoldó­dik jó néhány olyan gond. amely ma még nehezíti a magabiztos, megalapozott gazdálkodáshoz nélkülözhe­tetlen tisztánlátást. Ha így lesz, értékesen se­gíti ez a négy nap az egész év nehéz munkáját., V. M. Újabb boltok a kistelepüléseken Hatezernél több kisiparos dolgozik a megyében, s a magánkereskedők száma is meghaladja a kétezret. Az adóreform bevezetésével a társadalombiztosítási jog­szabályok őket érintő válto­zásairól Maitzné Mórocz Etelka, a Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője tájékoztat. — Eddigi tapasztalataink alapján úgy tetszik, némi­leg csökken majd a megyé- , ben az iparosok száma. Az iparhatóságok jelzései alap­ján ez a csökkenés egyelőre még nem okoz gondot a szolgáltatások ellátásában. Mintegy kétszáz esetben kezdeményeztünk iparmeg­vonást a járulékfizetés el­mulasztása miatt, ám az érintettek többsége időben rendezte tartozását. Ügy lát­juk, hogy az iparengedélyü­ket visszaadök többségét nemcsak az új adózási tör­vény riasztotta el, hanem in­kább a tetemesen megnöve­kedett adminisztráció, amely a könyvvezetés, a bevallás területén terheket ró rájuk. Az igazgatóságon elkészült az a tájékoztató, amely a leglényegesebb változásokat tartalmazza. így például a főfoglalkozású kisiparos, magánkereskedő, január 1- jétől az 1987. évi adóköteles jövedelem alapján három kategóriában fizet társada­lombiztosítási járulékot. Ha az adóköteles jövedelem az évi 30 ezer forintot nem ha­ladja meg, összesen 2900 fo­rint a járulék összege, 36 ezer forintig 3700, ezen fölül (240 ezer forintig) a jövede­lem negyven százalékának az egy naptári hónapra jutó összege. Az ellátás alapja azonban nem lehet több, mint havi 20 ezer forint. — Milyen előírások vo­natkoznak az alkalmazottak­ra? — Január elsejétől a sze­mélyi alapbér alsó határa havi bér esetében 3000 fo­rint, az órabéreseké 16 fo­rint 50 óránként. A személyi jövedelemadóról szóló jog­szabályok kötelezővé teszik a magánmunkáltatók alkal­mazásában álló dolgozók ré­szére is a bérbruttósítást. A társadalombiztosítási járu­lékot ennek alapján kell fi­zetni, a mértéke változatla­nul 40 százalék, s járulékot kell fizetni a prémium és jutalom után is. A kisipari, magánkereskedői tevékeny­ségben segítő családtagok a valamennyi ellátásra jogosí­tó biztosítást is választhat­ják, ezt azonban kérelmezni kell április 30-ig. Ez eset­ben a segítő házastárs után a havi 750 forint járulék helyett 1120 forintot kell fi­zetni. — Változott-e a betegségi és az anyasági ellátás? — A táppénz, a terhessé­gi-gyermekágyi segély és a gyed összegének kiszámítá­sa változott. A gyed agyer- mek 2 éves koráig jár annak a kisiparosnak és magánke­reskedőnek, akinek a szülést megelőző 2 éven belül 270 nap biztosításban töltött ide­je van. A felsoroltak adó­köteles jövedelemnek számí­tanak, az adóelőleget levon­juk a kifizetett összegből, s ennek elszámolásáról értesít­jük az adóhatóságot. Fontos tudnivaló, hogy a kisiparosok, magánkereske­dők az adóbevallásra előírt határidő lejártával is küld­jék el a társadalombiztosítá­si igazgatóságra az adóbe­vallási adatot, mert enélkül a társadalombiztosítási ellá­tás szünetel. K. A. A kis települések keres­kedelmi hálózatának fej­lesztésére 19844>en a Szö- vosz támogatásával három­éves, nagyszabású program kezdődött Somagyban is. A korábban elhanyagolt ve­gyesboltok és italkimérések megújulták. Nencsak a kön­tösük változott meg, hanem korszerűbb felszereléseket is kaptak. Kuszinger Rudolf, a Mészöv titkár-helyettese számokat idéz: 1984 és 1986 között százhatvan, ezeröt­száznál kisebb lélekszámú település 164 üzletét korsze­rűsítették. Ehhez 85,2 mil­lió forinitót használtak föl. A Szövosz 29 milliót adott, a megyei közös fejlesztési alapból 3,4 millió jutott az áfészéknek, s ugyanennyivel segítettek a tanácsok és a gazdaságok. A teher legna­gyobb részét azonban a fo­gyasztási szövetkezetek" vál­lalták magukra. — Azt már két évvel ez­előtt is látni lehetett, hogy bármilyen nagyszabású is volt ez a program, ahhoz nem volt elegendő, hogy minden kistelepülés üzletét korszerűsíteni lehessen. Ezt már 1986-ban jelezték az áfészek. A belkereskedelmi minisztérium ezért újabb akciót hirdetett meg. Ta­valy 10,3 millió forintot jut­tatták megyénknek. Ennek segítségével huszonhat tele­pülésen korszerűsíthettük az élelmiszer- és élelmiszer- jellegű üzleteket. Az idén várhatóan hasonló mértékű lesz a támogatás, s remélhe­tőleg jövőre is. — Két évvel ezelőtt egy Kaposváron megtartott or­szágos tanácskozáson is megfogalmazódott, hogy nem elég felújítani és bővíteni az üzleteket, azokat meg is kellene tölteni. Változott-e az ellátás? — Bizonyos javulás ta­pasztalható, de ezzel nin­csenek megelégedve sem a szövetkezetek, sem a vásár­lók. Tudomásul kell ven­nünk, hogy az utazások drá­gulásával egyre kevesebben vállalkoznak arra, hogy be­menjenek a városba vala­milyen apróságért. Közre­játszik ebben az is, hogy elöregednek az aprófalvak. Az ott élők szeretnének min­dent a falujukban megkap­ni. Sajnos — az alapvető élelmiszereket nem számítva —, nem nőtt a nagykereske­delmi vállalatok szállításai­nak gyorsasága. Az idén korszerűbb üzle­tet kapott Kálmáncsa, Pa­talom, Bálványos, Hencse, Nagykorpád... A sorban egyetlen nagyobb télepülés sem szerepel. Netán elju­tunk oda, hogy átesünk a másik végletbe, s most azo­kat hanyagoljuk el? — Az aprófalvak után is­mét a nagyobb települések felé fordult a szövetkezetek figyelme. A városokban és az idegenforgalmi területe­ken szeretnék növelni be­folyásukat. Szándékuk ért­hető, hiszen a nagyobb for­galom biztosítja számukra azt a jövedelmet, melyből finanszírozni lehet a többi üzletet. Az elképzelések megvalósításának most az az akadálya, hogy kevés a fejlesztésre fordítható pén­zük. Élnek viszont a me­gyei, illetve központi támo­gatási lehetőségekkel. így az elkövetkezendő években a városokban több új üzlet, étterem fog épülni a fo­gyasztási szövetkezetek be­ruházásában. N. J. Tízezer farmer havonta Negyvenötezer Trap­per farmert gyárt az el­ső félévben a Lady Ru házati Szövetkezet a Bu- daflax Lenfonó Vállalat­tal kooperációban. Az or­szágban 13 nagykereske­delmi vállalat forgalmaz­za a 18 modellből álló kollekciót. Havonta mint­egy tízezer farmert ké­szítenek, s termékeiket folyamatosan szállítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom