Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

2 Somogyi Néplap 1988. január 20., szerd Sevardnadze bonni látogatása Ausztrália kétszáz éve (Folytatás az 1. oldalról.) ségre jutottak. Leningrád- ban és Hamburgban már működik ilyen képviselet. Sevardnadze és Genscher újabb öt évre meghosszab­bította az 1978. május 6-án kell megállapodást a hosszú távú gazdasági és ipari együttműködés fejlesztésé­ről és előmozdításáról szóló megállapodást. Ez a 25 évre előirányzott megállapodás — a feltételek szerint — az ■lső tíz év után jegyzék­váltás útján 5-5 évre meg­hosszabbítandó. A felek véleménye szerint együttműködésük még nem telel meg a lehetőségeknek, de a megállapodás kedvező kereteket és feltételeket sza­vatol. A jövőben az együtt­működés új formáinak fej­lesztésére, termelési koope­rációkra és közös vállalko­zások létrehozására is törek­szenek. Rendkívül elégedetten nyi­latkozott Helmut Kohl kan­cellárral és Genscher kül­ügyminiszterrel folytatott Azt követően, hogy egy állítólag észak-koreai nő bűnrészességet vállalt a KAL repülőgépének még mindig tisztázatlan felrob­bantásában, a dél-koreai kormány megtorló intézke­déseket helyezett kilátásba a tárgyalásairól kedd esti saj­tóértekezletén Sevardnadze külügyminiszter. Ezeket igen érdekesnek és tartalmasnak, látogatását hasznosnak és sikeresnek nevezte. Sajtóér­tekezlete után elutazott Bonnból. Sevardnadze tájékoztatá­sa szerint a két ország ve­zetése — főtitkár és a kan­cellár nagy elfoglaltsága miatt — csak az év máso­dik felében határozhatja meg kettőjük szükséges ta­lálkozójának idejét és hatá­lyát. Erre sor kerülhet vagy Moszkvában vagy Bonnban. A miniszter kiemelte: Moszkva számára kiváltképp a nemzetközi helyzet jelen­legi előnyös változásai kö­zepette nagy politikai jelen­tőségű az NSZK-val való párbeszéd, a bonni kor­mánnyal való további szoros kapcsolatok fenntartása. Megállapította: a jó irány­ba mutató változásokhoz hoz­zájárult az NSZK kormánya és népe is, és ily módon ki­egészítette a Szovjetunió, áz Egyesült Államok, az NDK, Csehszlovákia és más szö­vetségesek erőfeszítéseit. KNDK-val szemben. A Kim Csöng Jul miniszterelnök mindenesetre intett bármi­lyen katonai lépéstől Észak- Koreával szemben. A had- ügvminiszter riadókészült­ségbe helyezte a 600 ezer fős hadsereget. Ezt arra is vonatkoztat­ta, hogy Bonn építő állás­pontot foglalt el a közepes és rövidebb eszközök lebon­tására vonatkozó amerikai- szovjet rakétaszerződés lét­rejötte kapcsán. Azzal kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában most a washingtoni ' rakétaszerződés után sok szó esik a fegyve­res erők más összetevőiről, így a hagyományos és har­cászati szovjet fegyverzetről, Sevardnadze bejelentette: A Szovjetunió kész felku­tatni a kompromisszumos megoldást mind a hagyomá­nyos, mind a harcászati esz­közök egyensúlya érdekében. Ha erre a nyugati partnerek még nem készek, javasol­juk: a bécsi tárgyalásokon olyan mandátumot, amelynek haladéktalanul fogadjanak el alapján tárgyalások kezdőd­hetnének a hagyományos fegyverzetről, beleértve az úgynevezett kettős — ha­gyományos és nukleáris ren­deltetésű eszközöket Ami pedig ezeknek az eszközök­nek a nukleáris elemeit il­leti, erről külön lehetne tár­gyalni: Moszkva kész min­den egyensúlytalanság és asszimmetria megszünteté­sére a legszigorúbb ellenőr­zés alapján. Veszélyesnek mondta, ha túl nagy szüne­tet iktatnának be a nukleá­ris leszerelésben, mert ez igen hátrányosan hatna a már elért eredményekre. Görög—albán tárgyalások Athénban megbeszélést folytatott Mohammed Káp­lánt albán külügyi államtit­kár és Karolosz Papuliasz görög külügyminiszter. A megbeszélésen mindenek­előtt a balkáni országok február 24-én Belgrádban kezdődő külügyminiszteri találkozójáról volt szó. Kaplani hétfőn érkezett hivatalos látogatásra a gö­rög fővárosba. A felek megállapították : a belgrádi találkozó résztve­vőinek minden erejüket lat­ba kell vetniük, hogy az Albánia, Bulgária, Görögor­szág, Jugoszlávia, Románia és Törökország közt meglé­vő feszültségek ellenére a térségben létrejöjjenek a béke, a biztonság és a sok­oldalú együttműködés felté­telei. A külügyminiszterek meg­vitatták a kétoldalú kapcso­latok kérdéseit is. Tizennyolc országból 77 Nobel-dijas tudós, illetve közéleti személyiség vesz részt azon a nagyszabású párizsi találko­zón, amelyet Mitterrand francia élnö'k kezdeményezett. A képen: a baloldalt látható Mitterrand a Nobel-békedijas Elie Wiesei beszédét hallgatja Szöul megtorlással fenyeget Ne sírj, Argentína „Házunk táján helyreállt a rend.” Ezekkel az ünnepé­lyes szavakkal jelentette be Raul Alfonsin elnök Argen­tina lakosságának, hogy- a katonai lázadók megadták magukat. Alig kilenc hónapja, hogy az államfő egyszer már el­mondta pontosan ugyanezt. S ami a tiszti lázadás körül­ményeiben a legfurcsább, hogy annak idején — a hús­véti ünnepek alkalmával — ugyanaz az Aldo Rico alez­redes irányította a felkelést, aki most is a főszereplő volt. Sőt a kiváltó okok is ugyan­azok voltak. Aldo Rico az egyenruhások, a katonai in­tézményrendszer nevében til­takozott az ellen, hogy pol­gári bíróság ítélkezzen feled­tük. Hatalmas csatát folytat az argentin demokrácia a dik­tatórikus múlttal. Mint aho­gyan a kontinens többi fiatal alkotmányos rendszere is Miért éppen Argentina ke­rül újra és újra a figyelem középpontjába, miközben ha­sonló feszültségek feszíti’: több latin-amerikai ország társadalmát is? Mert Alfon- sin elnök volt eddig az egyet - len, aki számon merte kérni a múltat az egyenruhásoktól, s beindította a felelősségre- vonás gépezetét a diktatúra időszakában (1976—1983) el­követett terrorért, kegyetlen­kedésekért. Argentínában mintegy kilencezer „eltűnt­ről”, áldozatról tudnak. A felelősségre vonás nem ön­magában jelentős, hanem mint elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy sikerüljön visz- szaszorítani a hagyományo­san politikai szerepet játszó katonákat az alkotmányos rend keretei közé. Aldo Rico tavaly húsvéti lázadása — mégha elszige­telt jelenségnek is tűnt —ta­gadhatatlanul élvezte számos tiszt hallgatólagos egyetérté­sét. Alfonsin akkor kompro­misszumot kötött, hogy le­szerelje ezt a belső katonai ellenzéket. Hozzájárult, h gy „a parancsra tettem” elv érvényesítésével a beosztot­tak mentesüljenek a felelős­ségre vonástól. A kedélyek akkor megnyugodni látszot­tak. Utólag azonban úgy tű­nik, Alfonsin engedékenysé­ge megbosszulja magát. Az alkotmányos rend elleni tá­madásával Aldo Rico ezúttal is azt próbálta érzékeltetni, hogy valójában a hadsereg megosztott, a demokrácia in­gatag — ezért Alfonsin is­mét hajtson fejet az egyen­ruhások akarata előtt. Alfonsin és a demokrácia erői tisztában voltak azzal, hogy a játszma ezúttal még veszélyesebb. Ennek tulajdo­nítható. hogy az alkotmány­hű f-. çyveres erők végül cse­Raul Alfonsin elnök lekvésre szánták el magu­kat, s megtámadták a Monte Caseres-i laktanyában tar­tózkodó lázadókat. Egyéb­ként ezúttal is volt néhány más, Aldo Ricával szolidari- záló egység, így egy átmene­ti időre még a főváros, Bue­nos Aires belső kis repülőte­rét is hatalmukba kerítették a lázadók. A felelősségrevonás ezút­tal nem maradhat el, máskü­lönben a jobboldali tisztek továbbra is zsarolnák a de­mokráciát. S ez a tanulság megfontolandó a többi dél­amerikai országban is, ahol — mint például Uruguayban — ugyancsak fontos téma az alkotmányos rend és a had­sereg viszonya. O. L. Gy. V4gzatas part, klloncfarkú macskával V len nagyobb varos, Sydney lakossága meghaladja a három milliói — Mégvugy, nyomorult! — mondta a köpcös, cillnderes polgár, és vad erővel mar­kolta a vézna kislány pipa­szár csuklóját. À tömeg szempillantás alatt körbefog­ta a nagyszemü, tíadt gyer­meket. — Lopott a kis disznó, uraim — közölte az ott ter­mett csendbiztossal a keres­kedő, cilinderét feltolva ve- rítékes homlokán. — Ha nem veszem észre az utolsó pil­lanatban, már lába is kél egy jó vászonköntösnek és egy selyemsálnak. A kislányt Elizabeth Hay- wardnak hívták, az általa — majdnem — okozott kár össz­értéke hét akkori shilling, a színhely a mai Soho, Lon­don egyik nyomornegyede. Elizabeth már azt számol­gatta. mennyi időt tölthet börtönben, ahol legalább va­lamit enni kap, de nagy meg­lepetésére azonnal a kikötő­be vitték, és egy nagy hajón találta magát. A rakparttól kissé távolabb több hasonló hajó horgonyzott, fedélzetü­kön és a dohos-fülledt hajó­fenékben elfogott bűnözők­kel: közülük nem mindenki volt olyan ártalmatlan, mint a köntös- és sál-lopáson ért kislány. A hajók a Temzén keresz­tül kifutottak a nyílt tenger­re, és különös rakományuk­kal hosszú heteken át há­nyódtak a hatalmas óceá­non. Amikor végre lehor­gonyoztak a szárazdföld kö­zelében, a parton alacsony, zömök, torzonborz emberkék álltak. A kezükben valami dárdaféle volt. hadonásztak vele veszettül, és valami olyasmit kiáltottak, hogy: — Warra! Warra! A matrózok és a foglyok akkor azt hitték, ez valami üdvözlésféle. Jelentése azóta pontosan kiderült: „Menje­tek a pokolba!” 1788 januárját írták. És a történészek attól számítják egy új ország születését, ami­kor ez a hajóraj partot ért, és utasai, valamennyien an­gol fegyencek, akiktől az anyaország így akart rhegsza- badulni, riadtan néztek szét egy vadonatúj világban. Ausztrália most kétszáz esztendős, és sokhetes ün­nepségekkel emlékezik a nem Jcármilyen kezdetekre. Ha ma valaki Ausztráliá­ról hall, a kenguru, a koala és a bumeráng jut eszébe. Az első lakosok számára az új haza jelképe sokáig a „kilencfarkú macskának” ne­vezett korbács volt. Nem tudunk arról, hogy lenne még egy ország, amely — rá­adásul egy teljes, hatalmas kontinensen, több mint nyolc­van (!) Magyarországnyi ir­datlan területen — fegyenc- telepekből alakult volna ki. A nyolcmillió négyzetkilo­méteres földrész a fegyenc- hajók (ahogyan az ausztrál történészek nevezik, az Első Flotta) megérkezésekor már brit birtok volt —, de csak elméletben. James Cook, a nagy angol hajós ugyanis már 1770-ben partra szállt, és az akkori idők szokása szerint a ónnal ő brit felsé­ge tulajdonává nyilvánította az irdatlan földdarabot. Ah­hoz azonban, hogy London valóban hasznát lássa új szer­zeményének, előbb be kellett népesíteni. Ez nem volt könnyű. Ha­mar elterjedt, hogy az új föld sokkal, de sokkal mesz- szebb van, mint Amerika, ás ráadásul sokkal barátságtala­nabb is, hiszen mindent élő ­ről kell kezdeni. Robert Hughesy, az Ausztráliáról szóló legújabb és alighanem legjobb könyú (A végzetes part) szerzője emlékeztet ar­ra, hogy kétszáz esztendeje, György király ködös Albion- jában éppen nágy kampány volt az elharapózott bűnözés ellen, viszonylag kis vétsé­gért könnyen a bitón talál­hatta magát a vétkes. Ma már nem tudni, melyik főhivatal­noknak juthatott eszébe, hogy bűnözőket kell az új földre vinni. Biztos, hogy az a hivatalnok nem hitte vol­na: az a távoli föld két év­század múlva a világ leg­fejlettebb országai közé tar­tozik. Kezdetben itt is külön brit kolóniák léteztek, mint Észak-Amerikában, és a hat közigazgatási egység csak 1900-ban egyesült Ausztrál Ausztráliáról a kenguru és a koalamackó jut az embet eszébe Államszövetség néven, amely nyomban önkormányzati úgynevezett dominiumi stá­tust is kapott. Sokáig ural­kodó volt az angol őshaza életformája — és persze angol tőke. Az új idők azonban ezt is megváltoztatták. 1961-ben már több az amerikai, mint a brit befektetés, és diadal­masan tör előre a kenguruk földjén a japán tőke is. A lakosság jó része az 1788 és 1868 között kiszálított, ösz- szesen százhatvankétezer fe- gyenc (és fegyencnő) utódja. A ma tizenhatmillió ember kilencvennyolc százaléka eu­rópai, jórészt angol, ír és skót eredetű. A közigazgatási felépítés (kétkamarás parla­ment stb.) is őrzi az angol mintát. A kontinens kétszázéves fejlődése annyiban is hason­lít az amerikaihoz, hogy az őslakosság itt is tengődik és kihalóban van, betegségek tizedelik őket, és a felnőtt férfiaknak csaknem a fele munkanélküli (a fehéreknél ez az arány nyolc százalék). Ausztrália az utóbbi idő­ben gyorsan javítja kapcso­latait a szocialista országok­kal. Miniszterelnöke, Bob Hawke nemrég Moszkvában Gorbacsovval is tárgyalt. Ér­dekesség, hogy hazánk dip­lomáciai képviseletét e távo­li országban az ismert tele­víziós kommentátor, Ippe, Pál vezeti. Harmat Endre MAGÁNKERESKEDŐK FIGYELEM! Barcson a befejezés előtt álló piaccsarnokban értékesítésre kerül 3 db üzlethelyiség 15 000 Ft nr egységáron. Az üzletek alapterülete: 12 m”, 13 m-, 22 m2 Javasolt profilok: lángos-palacsintasütő, tej-tejtermék-kereskedés, gazdabolt. Érdeklődni lehet: Barcs Városi Tanács V. B. hatósági osztály, 7570 Barcs, Bajcsy-Zsilinszky u. 48. Telefon: Barcs 111/32-es mellék. (101149)

Next

/
Oldalképek
Tartalom