Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

1988. január 20., szerda Somogyi Néplap 3 Korszerűbb gépek, jobb minőség Izletesebb ínyencségek „A Nagyatádi Konzervgyár folytassa a megkez­dett rekonstrukciót, jobban alapozzon a kisterme­lésre.” (A megyei pártbizottság múlt év szeptem­ber 2-i határozatából.) Elöregedett géppark, hiányzó alkatrészek Téli nagyjavítások Az évkezdet sem kárhoz­tatta tétlenségre a konzerv­gyáriakat. Nehéz megtalálni a vezetőket, állandóan úton vannak, vagy éppen tárgyal­nak valamelyik ügyfelükkel. — Készül a múlt év érté­kelése, dolgozunk az idei ter­veken, befejezés előtt állnak a szerződéskötések, s termé­szetesen folyamatosan ter­melünk — mondta Jámbor László igazgató. — Most pél­dául zakuszkát és meggy­dzsemet készítünk szovjet megrendelésre, és vegyes be­főttet az NDK-ba. Tenniva­ló bőven van, s remélhetőleg lesz egész évben. A tavalyi­nál hatezerrel több, azaz hatvankétezer tonna konzerv gyártását tervezzük. Tavaly rekordot hozott az őszi zöldségfélék termése, bár így is tizenöt százalék­kal kevesebb nyersanyaghoz jutottak a konzervgyári nagy szezonban, mint amire szá­mítottak. Az eredményeket, amelyeket rugalmasabb munkaszervezéssel és jobb minőségű munkával értek el. Ehhez megfelelő technikai háttér is kellett. A konzerv­gyárban a nagy rekonstruk­ció óta nem volt olyan év, hogy ne fordítottak volna fi­Kezdeményezésből nincs hiány Előrejutni csak a lakosság összefogásával, anyagi tá­mogatásával, társadalmi munkájával lehet. Ezt vall­ják a kadarkúti nagyközségi tanács vezetői, s példák so­rával bizonyítják, hogy a székhely, s a társközségek — Hedrehely, Mike, Visnye. Hencse, Kőkút — gyarapo­dása is elképzelhetetlen enél- kül. — Tavaly több mint négy­millió forint értékű társa­dalmi munkát végzett a la­kosság — kezdte Verkman József tanácselnök. — Ebben a szövetkezetek segítsége is benne van. Évente 460 ezei forintot tesz ki a település- fejlesztési hozzájárulás. A lakosság azzal szavazta meg. hogy utakat, járdákat épít­sünk. Az elöljáróságok dön­tik el, hogy melyik utcában kezdik, miután a lakosság vállalja a járdaépítést. Ezt bejelentik a tanácsülésen. Megígértük, hogy az ötéves terv végére minden járda el­készül. s minden községben épül egy út. — Mégpedig jó minőség­ben — tette hozzá Juhászné Kolber Teréz vb-titkár. — így van, hiszen a lakos­ság saját pénze, ereje is ben­ne van — helyeselt az elnök. — Az emberek értékelik azt, hogy a tanács törődik a településekkel — mondta Nagy Tibor, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Az a cél hogy megtartsuk a la­kosságot a társközségekben. Mindent megteszünk például azért hogy Kőkúton, Visnyén 1990-re jó ivóvíz legyen. Az elnök vette át a szót némi gondolkodás után. — Sajátos helyzet alakult ki a területünkön. Hedrehe- lyet egy szintre kellett hozni Mikével a közműveket ille­tően. A még tervezett két gyeimet a technológiai fej­lesztésre. — Az idén is a gyártási technológiák korszerűsítése, a csomagolás, a szállítás és . az anyagmozgatás fejleszté­se kap elsőbbséget — hallot­tuk Jámbor Lászlótól. Ta­valy már kipróbáltuk azt a számítógép-vezérlést, ame­lyet az idén megvásároltunk az osztrákoktól az almapré­sek irányításához. Jobb és több almasűrítményt gyárt­hatunk majd: ez az egyik legkeresettebb exporttermé­künk. A zakuszka egyik alapanyaga gyökérfélékből kerül ki. Ennek tisztításához komplett előfeldolgozó-vona- lat veszünk. Így nemcsak a minőség javul, hanem jobb lesz a fajlagos anyagmegta­karítás is. Vásárolunk kor­szerű töltőgépeket és üveg­zárókat. Reméljük, elfogad­ják a világbanki hitelre be­nyújtott pályázatunkat, s jövőre is folytathatjuk a re­konstrukciót. A csemegeku­korica feldolgozását szeret­nénk megoldani és a befőtt-, illetve a dzsemkészítést kor­szerűsíteni. A technikai megújulás mit sem ér, ha nincs elegendő zöldség és gyümölcs. Az ed­vizmü megépülése után már lehetőség lesz arra, hogy a beruházásokat egyenlően osszuk el. Elmondhatom, hogy a tanácsi beruházások 47 százaléka a társközségek­ben valósul meg. Kadarkúton is új helyzetet teremtett, hogy ötmillió fo­rinttal csökkent az állami támogatás. — Üj programjavaslatot készítettünk — így Verkman József. — A fő feladatokat megoldjuk, ehhez azonban sokkal több társadalmi mun­kára van szükség. Elsősor­ban a kadarkúti tornaterem építésére, az áfész hencsei boltjának befejezésére össz­pontosítjuk az erőnket. Az idén mintegy négy és fél— ötmillió forint értékű társa­dalmi munkára számítunk. Szép hagyománya van an­nak, hogy minden erőt meg tudnak mozgatni. A mikei, a hedrehelyi, a kadarkúti tsz eddig is vállalt kisebb épí­téseket, különféle szállításo­kat. a kadarkúti tornaterem építéséhez azonban még több támogatást várnak. A tervek digi szerződésekből úgy lát­szik, hogy az idén lesz, ha nem szól közbe az időjárás. A biztonságos zöldségellátást elsősorban a kistermelők ga­rantálják. Erről már Vojko- vics Ferencnével, a nyers­anyagellátási osztály iroda­vezetőjével beszélgettünk. — A zöldségfélék egyre in­kább kiszorulnak a nagy­üzemi termelésből. Ha fog­lalkoznak is vele a gazdasá­gok, akkor szakcsoportokat hoznak létre a nagy kézi- munkaerő-igény miatt. Első­sorban a paradicsomra igaz ez. Az uborka teljes egészé­ben a kistermelőktől kerül hozzánk a felvásárlók köz­vetítésével. A tököt koráb­ban a zalai Zöldérttől vet­tük, mostanában viszont a tisztes haszon reményében akkora lett a termelési kedv, hogy a város környékéről is kapunk elegendőt. Sőt! Az idén eddig száznegyvenen je­lentkeztek, összesen százhúsz vagon tökre kötnének szer­ződést, pedig nekünk csak hatvan kell. Sokan nem tud­ják, hogy mekkora munká­ra vállalkoznak, hiszen mi meghámozva, kitisztítva vesszük át a termést. — A kistermelés növelése gyári érdek — veti közbe az igazgató. — Éppen ezért se­gítjük őket a legjobb fajtá­kat adó vetőmagokkal és szaktanácsokkal. Szüksé­günk van minden zöldségfé­lére a konzervekhez, azokra pedig a vásárlóinknak. szerint a mintegy 600 ezer forint értékű vizesblokk, öl­töző, szertár társadalmi mun­kában épül meg. Ebben a kisiparosok, a gazdálkodó szervezetek áldozatkészségé­re számítanak. Az idén el­készülő tornaterem teljes költsége egyébként hét és fél millió forintot tesz ki. A hencsei bolt környékének parkosítását a lakosság vál­lalta. A ruhagyár kadarkúti üzemének dolgozói egynapi fizetésüket adják az óvodá­nak, a visnyei faüzem polco­kat, virágtartót készít. Az oktatási intézmények szépí­tésében sokat jelent a gaz­dálkodó szervek felajánlása. Verkman József tanácsel­nökkel megnéztük a tavaly megépült egykilométeres utat Hedrehelyen. Az embe­rek a társadalmi munkán kí­vül pénzzel is hozzájárultak az útépítéshez. — Ez természetes dolog — szögezte le Soltra Jenő, a Dél-Zselic Tsz elnöke. — Kölcsönös érdekeink is ezt kívánták. — Ha értelmes a cél, min­denki hajlandó segíteni — Nem tétlenkednek a sze­relők ezekben a napokban sem a mezőgazdasági nagy­üzemekben. Javában tarta­nak a téli nagyjavítások. Tennivaló bőven akad, hi­szen a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gép­parkja meglehetősen elöre­gedett, elhasználódott. Az üzemeknek nincs módjuk újak beszerzésére, így in­kább vállalják a régiek drá­ga üzemeltetését, fenntartá­sát. Farkas József, a Kapos­vári Agroker kereskedelmi igazgatóhelyettese ennek bi­zonyításául számokat idéz. Amíg tavaly 260 millió fo­rint értékben adtak el új gé­pet, addig 280 millió forint értékű alkatrészt vittek el a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői. Vélhetően ennél több is gazdára talált volna, ha nem lennének hi­ánycikkek. Régi gond, hogy nincs elegendő alkatrész a csehszlovák Zetor-családhoz. mondta Marton Istvánné elöljáró. Lucza Tivadar, a tsz sze­mélyzeti vezetője kezdemé­nyezte az útépítést, aki egy­ben a nagyközségi tanács el­nökhelyettese. — Nagyon rossz volt az út, még az orvos sem tu­dott bemenni az utcába. Mindenki támogatta az út­építést, a tsz is felkarolta a kezdeményezést, s vállalta a kőszállítást. A lakosság rak­ta le, terítette el az anyagot, s még családonként kétezer forintot is összeadtak. Gépi könyvelőként dolgo­zik Hampó Jánosné a téesz- ben. A kőkútiak elöljárója fontosnak tartja a meggyő­zést a társadalmi munka szervezésében. Ezt tapasztal­ta, amikor parkosításra, jár­daépítésre kérték az embe­reket. — Vájuk. hogy megkez­dődjön a jó ivóvíz bevezeté­se. Bizonyos, hogy a kőkú­tiak az eddiginél sokkal több társadalmi munkát vállal­nak. L. G. Az NDK kombájnok és trak­torok leginkább arról híre­sek, hogy rendszeresen hi­ányzik hozzájuk valamilyen alkatrész. A külföldi part­ner még csak ígérni sem tudja a változást. Bármilyen furcsán is hangzik, de van­nak olyan itthon készülő al­katrészek, amelyek többnyi­re nem kaphatók, mint pél­dául a csapágyak. — Mit tud tenni a keres­kedelmi vállalat a hiánycik­kek megszüntetéséért — kér­deztük Farkas Józsefet. — Először is megpróbá­lunk felkutatni minden el­fekvő készletet. Ehhez jó al­kalom az évente kétszer megrendezett börze, amelyen minden társvállalat képvi­selteti magát, öt éve pedig magunk is termeltetünk olyan alkatrészeket és rész­egységeket, amelyek króni­kusan hiányoznak a piacról, illetve olyanokat, amelyek­kel importot válthatunk ki. Átlagosan húsz partnert fog­lalkoztatunk, s kapcsolatban állunk harmincöt mezőgaz­dasági gépgyártóval. A Ka­posvári Villamossági Gyár például elektronikus feszült­ségszabályozókat készít a ké­résünkre. Említhetem a tö- mítőgumikat, amelyeknek gyártásához mi kerestünk vállalkozót. Jó kapcsolatunk van a Noviki-vel, amely közvetíti igényeinket a kis­iparosoknak, termelőszövet­kezeti melléküzemágaknak, kisszövetkezeteknek, s ha akad valahol szabad kapa­citás, akkor elkészíttetik azt, amire szükségünk van. A termeltetésnél fontos, hogy olyan nagyságrendekben gyártassunk, hogy az meg­érje a vállalkozónak is. Ezért ha valamire megbízást adunk, akkor megkeressük a társvállalatokat is, felkínál­va az adott terméket. öt község gondja-baja tar­tozik a nagyközségi közös ta­nácshoz Balatonföldváron. s az idegenforgalom kiszolgá­lása mellett természetesen az állandó lakosság igényeinek kielégítésére, a lehetőségek javítására is ügyelnek. A múlt évben Kőröshegyen a Berzsenyi utcában 650 mé­ter aszfaltos út épült 700 ezer forintért, 1800 méter járdát újítottak föl, egy tanterem­mel és egy irodahelyiséggel bővítették az iskolát. Rend­be tették az óvoda kertjét, játszóteret építettek, s lakos­sági erőből a zártkertekben 600 méter hosszan villanyve­zeték létesült. A somosi ré­szen 950 méter gázvezetékei fektettek le. Bálványoson most szerve­zik a vízmű társulatot. A kút kész — így tavasszal megkezdődhet a kivitelezés is —, s több mint 600 lakost lát el egészséges ivóvízzel. Kerekiben felújították az elöljáróság épületét. A tsz, a tanács és a lakosság közös összefogással sportöltözőt épített. Pusztaszemesen mintegy 320 ezer forintért a Bercsé­nyi utcában 310 méter hosz- szan megépült az út. Kereki és Pusztaszemes legnagyobb gondja az egészséges ivóvíz­zel való ellátás időpontja. — Sajnos, több kísérletünk Figyelemre méltó tény, hogy a mezőgazdasági gép­forgalmazók számának nö­vekedése sem változtatott az alkatrészellátáson. A keres­kedők nem mindenütt tekin­tik szívügyüknek a pótlás biztosítását. Korábban ezért is történhetett meg, hogy egy-egv anyagbeszerző ha rábukkant valahol valami­lyen ritkán kapható alkat­részre, akkor a szükségesnél is többet vett belőle, ezzel is tovább növelve a hiányt. Ma már ritka az ilyesmi, mert az üzemek szigorúbb taka­rékosságra kényszerültek. Nem ritka az olyan vevő, aki csak elnökének, igazga­tójának, vagy főkönyvelőjé­nek írásos engedélyével vá­sárolhat. Mind gyakrabban találkozni olyan üzemekkel, amelyek igyekeznek megsza­badulni elfekvő készleteik­től. Az Agroker évente négy­öt millió forint értékben vá­sárol vissza új alkatrésze­ket, hogy ezzel is csökkent­sék a hiánycikkek sorát. Farkas József véleménye szerint sok gondot okozott, hogy eddig nem volt egysé­ges kódrendszer az alkatré­szek nyilvántartására. Pél­dául egy fogaskereket más­ként tartottak nyilván az üzemek, mint a gyártók, vagy a kereskedők. De még az üzemek között sem volt egységesen elfogadott nyil­vántartás. Ez számtalan fél­reértésre adott okot. Az élel­mesebb gazdaságok úgy pró­báltak segíteni magukon, hogy vitték a rossz részegy­séget a raktárba, mondván, olyat kérnek. Most végre ki­alakulóban van egy minden­ki által elfogadott nyilván­tartás, gyorsabb elterjedésé­hez azonban kellene a jobb információáramlás és az elektronika egyöntetű elter­jedése. sem vezetett eredményre — mondta dr. Kiss Pál vb-tit­kár. — Hiába fúrattunk ku­takat, nem találtunk megfe­lelő mennyiségű vizet, így ez a gond az idén megoldás­ra vár. Balatonföldváron tavaly 2 kilométer hosszú szennyvíz- vezeték épült, így a község­ben csaknem 90 százalékban megoldották a szennyvíz el­vezetését. Az idén Kőröshegy irányában épül tovább a csa­torna — tanácsi és lakossá­gi erőforrásokból —, vala­mint a halastó környékén. A BIB szép összeggel segíti a munkálatokat. Tavaly bővítették egy fog­lalkozóteremmel és egy tor­naszobával az óvodát, s rész­ben felújították a keleti strand partvédelmi műveit. 3,5 millió forintot költöttek a magaspart megmentésére. Mint ismeretes, a part egy része a tavasszal leomlott. Szakértői vélemények alap­ján kivágatták a nagy fákat, s helyükre bolyhos gyökér- zetű cserjét telepítettek. A munka az életveszély elhárí­tása után sem áll meg: a pusztaszemesi tsz fából part­védőművet épít, s egy csa­tornarendszerrel megoldják a környék csapadékvizének elvezetését is. Gy. L. N. J. Útépítés társadalmi munkában Pénzt ajánlott fel a lakosság N. J. Út, villany, gázvezeték, csatornázás Földvár környéki építkezések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom