Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

2 Somogyi Néplap 1988. január 2., szombat Mihail Gorbacsov újévi üzenete Az elmúlt é,v a mélyreható változások, az átfogó dönté­sek, a feszült ütemű munka éve volt, az átalakítás első szakaszának befejező éve — állapította meg újévi üzene­tében Mihail Gorbacsov. En­nek a szakasznak a legna­gyobb eredménye az ország­ban kialakult új politikai és erkölcsi légkör. A központi bizottság januári és júniusi ülései, a vállalati törvény össznépi vitája meghatároz­ták a társadalom forradalmi átalakításának fő irányait. Mihail Gorbacsov köszön­tőjében szólt arról, hogy az átalakítás nem megy köny- nyen, fájdalommentesen, nem szabad azonban meghátrálni a nehézségek előtt. Az elmúlt év mem volt ^könnyű gazda­sági szempontból, de az ipar, a mezőgazdáság, a gazdasági célú építkezések és a szállí­tás eredményei nem rosszak. Mindazonáltal a szovjet gaz­daság egyelőre még nem elé­gíti ki az emberek minden fontos szükségletét. Az új évben két kulcsfon­tosságú, egymással összefüg­gő feladat áll a szovjet nép előtt: a társadalom további demokratizálása és a gyöke­res gazdasági reform — hang­súlyozta a szovjet vezető. Január 1-jétől életbe lép a vállalati törvény, a dolgozói közösségek többsége áttér ‘á teljes gazdasági elszámolás­ra, pénzügyileg önfenntartó, s emellett önirányító lesz. A szovjet emberek az em­beriség békés jövőjével kap­csolják össze az ország fej­lődésének távlatait. Fontos, a célhoz vezető lépések tör­téntek már. Az 1987-es év bizonyos értelemben forduló­pontot jelent: megkezdődött a nukleáris fegyver felszá­molásának történelmi folya­mata — emlékeztetett rá Gorbacsov. A közepes és kisebb ható- távolságú rakéták teljes fel­számolásáról a washingtoni szovjet—amerikai találkozón kötött szerződés a világpoli­tika jelentős eseménye, az új politikai gondolkodásmód győzelme — mondotta a fő­titkár. A szovjet vezető végezetül köszöntötte a szovjet népet, a szocialista országok népeit, a Szovjetunió barátait, s azt kívánta, hogy az új év le­gyen új sikerek éve a mun­kában, győzedelmeskedjék a józan ész és az emberiesség, 1988 legyen a béke éve. A hét kérdései HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASÁRNAP: Az Öböl-menti Együttműködési Tanács csúcsér­tekezletén közös fegyvergyártási tervekről tárgyaltak.- Mihail Gorbacsovot választotta az „év emberévé" az amerikai Time, a francia Le Point, a brit Gallup-intézet s több más nyugati sajtóorgánum. HÉTFŐ: Történelmi mélypontot ért el a dollárárfolyam Japán­ban és az NSZK-ban. — Vita volt a NATO-ban a „kom­penzálásról", a leszerelésre kerülő rakéták más fegy­verekkel való pótlásáról. - Összecsapások Dél-Afriká- ban. - Nadzsibullah afgán államfő indokínai látoga­tása. KEDD: Strauss bajor miniszterelnök moszkvai megbeszélései.- Háromszázhuszonhét napos űrrekord után visszatér a földre Jurij Romanyenko, váltás az űrállomáson. - A jövő évi költségvetés a lengyel szejm előtt. SZERDA: A nyugatnémet kancellár januárban Prágába uta­zik. - Laosz párbeszédet ajánl Thaiföldnek a határin­cidensek rendezésére. - Zimbabwe-ban Mugabe át­veszi az elnöki tisztséget. - Holkeri finn kormányfő Le- ningrádban. CSÜTÖRTÖK: Tovább tart a feszültség a megszállt arab te­rületeken. - A nicaraguai elnök a béketárgyalások foly­tatásának lehetőségéről. PÉNTEK: Az afgán kormányerők sikere: megindult a közúti forgalom Hoszt és Gardez között. - Gorbacsov és Rea­gan újévi üdvözlete a szovjet és amerikai televízióban. Osztrák—egyiptomi tárgyalások. A képen: Mubarak egyip­tomi elnök a kairói elnöki palotában fogadta Alois Moch Hogyan lépett át a vi­lág az új esztendőbe? Az államférfiak újévi üze­netei, nyilatkozatai eszten- dőről-esztendőre ismétlőd­nek szinte már hagyományt jelentenek. Az elmúlt na­pokban azonban nemcsak a formák újultak meg. Gor­bacsov és Reagan megnyi­latkozásait mindkét ország­ban sugározta a televízió. Új, sajátos tartalommal töl­tődtek meg ezek, hiszen ez az új esztendő alig három héttel követte a washingto­ni csúcstalálkozót, a raké­tamegállapodást, s kirajzo­lódtak a következő moszk­vai magas szintű tanácsko­zás körvonalai. Máris több olyan téma került napirendre, amelyek sejtetni engedik a követke­ző időszak vitáit. A legfon­tosabbnak az a problémakör tűnik, amelyet némiképp le­egyszerűsítve, a „kompenzá­lás” kifejezésével jelöl a nyu­gati sajtó. Azoknak a NA- TO-köröknek próbálkozásait említik így, amelyek a le­szerelésre kerülő rakéták helyére más veszélyes fegy­vereket kívánnak telepíteni. Például az úgynevezett ket­tős rendeltetésű1 fegyvereket, amelyek egyaránt alkalma­Alig néhány órával a fegy­verszünet meghirdetése után Nicaraguában egy fegyveres ellenforradalmár csoport megtámadta Villa Sandino települést. A képen : az idő­közben odaérkezett sandinis­ta katonák megtekintik a gyermekeknek szánt aján­dékcsomagokat, amelyeket az ellenforradalmárok az utcá­ra szórtak (Telefotó: AP—MTI—KS) osztrák 'külügyminisztert sak hagyományos és nukleá­ris töltetek továbbítására. Mindez újabb érvet ad a többször megismételt szocia­lista állásponthoz, hogy a nukleáris fegyverzetkorlá- toíássál párhuzamosan tör­ténjenek lépések a hagyo­mányos leszerelés területén is. A szocialista országok hangsúlyozzák: készek min­den kérdés megvitatására, hajlandók tárgyalni az asz- szimetriáról is, tehát azok­ról a fegyverfajtákról, ahol nyugati állítások szerint a Varsói Szerződés tagállamai lennének fölényben. (A NATO elsősorban a „Kelet páncélos túlsúlyára” hivat­kozik.) Erről a témáiról, a hagyományos leszerelésről nyomatékkai szólt Moszkva forgalmas politikai évének utolsó magas rangú vendé­ge, Strauss bajor miniszter- elnök, aki a szovjet pártfő­titkárral is találkozott. A szovjet—amerikai pár­beszéd fejleménye az a wa­shingtoni bejelentés is, hogy az Egyesült Államok haj­landó egy ENSZ-flottának az öbölbe küldéséről. Ez ko­rántsem jelenti még jóváha­gyását a szovjet javaslatnak, amely a feszültséget keltő külső jelenlét helyett egy nemzetközi hajóhaddal sza­vatolná a világ egyik forró pontjának biztonságát. Ed­dig Washington azonban még a puhatolódzó megbe­szélések lehetőségét is elve­tette. Most első ízben kész leülni az asztalhoz: talán (Telefotó: AP—MTI—KS) a következő csúcsig tisztá­zódik, hogyan lehetne a gyakorlatba is átültetni s hatékonnyá tenni azt az el­vi egyetértést, ami a bizton­sági tanács ellenszavazat nélkül elfogadott 598. számú határozatában megnyilvá­nult. Mi történik Afganisztán­ban? Az a híradás, hogy a Ka­bultól 120 kilométerrel dél­re elterülő Hoszt tartomá­nyi székhely s a pakisztáni határhoz közel fekvő Gar­dez között, az óév utolsó napján megindult á közúti közlekedés, első pillantásra helyi jelentőségűnek tűn­het. Mégsem: Hoszt városát ugyanis több, mint nyolc esztendőn át ostromgyűrű­ben tartották az elleniforra­dalmárok, s a légi utánpót­lást leszámítva, teljesen* el­szigetelték a külvilágtól. A stratégiai fontosságú út megnyitásával és biztosítá­sával jelentős katonai si­kert arattak az afgán kor­mányerők s a harcokban őket támogató szovjet csa­patok. Az ellenforradalmárok je­lentős veszteségeket szen­vedtek, s elbizonytalanodtak az eddig biztosinak vélt Szá­rán körüli csempészutaik. Az elmúlt héten főként hadijelentések érkeztek Af­ganisztánból, de ugyanak­kor folyik a küzdelem a po­litikai rendezés érdekében. A szovjet vezetés több íz­ben megismételte, Rizskov kormányfő a héten egy saj­tónyilatkozatban erősítette meg, hogy kész tizenkét hó­nap alatt, vagy még annál szorosabb határidővel ki­vonni az Afganisztánban tartózkodó szovjet csapat- kontingenst. Természetesen azzal a feltétellel, hogy meg­állapodás születik az ENSZ égisze alatt folyó afgán—pa­kisztáni tárgyalásokon, s két hónapon belül leállítanak minden külföldi segítséget az ellenforradalmároknak. Ameddig nem teljesülnek a feltételek a Szovjetunió kénytelen katonai feladatait is teljesíteni, de alapvető igyekezete a vérontás, a, harcok beszüntetése. Ennek jegyében nézzük a fegyveres küzdelmet, Hoszt körül s a politikai kezdeményezések sorát. Réti Ervin Üdvözlő távirat Kubába A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győ­zelmének 29. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke kö­zös táviratban üdvözölték Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kom­munista párt első titkárát, a Kubai Köztársaság Államta­nácsa és Minisztertanácsa elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak távira­tot küldött a kubai partnerszervezetnek a kubai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából. ___________________________* ____________g E ltussolt erőmű-baleset Harold Macmillan brit miniszterelnök kormánya eltussolta azt a balesetet, amely 1957. október 10-én a wiindscale-i (mostani nevén sellafield-i) atomerőműben történt. Az északnyugat-angliai atomerőműben katonai cé­lokra állítottak elő plutóniu­mot. A reaktorban keletke­zett tűz következtében radio­aktív anyagok kerültek mint­egy 500 négyzetkilométernyi területen a levegőbe. Jóllehet a baleset nem követelt halá­los áldozatot, a térségben élő, vagy az akkor ott tar­tózkodó emberek közül azóta többen haltak meg fehérvé­rűségben. A baleset összes vonatko­zását feltáró jelentést most a kötelező — harminc évig tartó — titkosság leteltével hozták nyilvánosságra. An­nak idején attól féltek, hogy az ügy feltárása ártana a brit—amerikai nukleáris együttműködésnek, és meg­rendülne a lakosságnak az atomerőmüvekbe vetett hite. Harminc évvel ezelőtt a je­lentésnek csak egy átírt, eny­hített változata került a köz­vélemény elé. A most nyil­vánosságra került iratok sze­rint a baleset az atomerőmű berendezéseinek konstruk­ciós hiányosságai, valamint a termelési folyamat helytelen szervezése miatt következett be. Miközben hazánkban százéves melegrekordot mértek a hő­mérők, addig az Egyesült Államok középső részén igazi téli ítéletidő tombol; a hatalmas mennyiségű hó bénítja a köz­lekedést és baleseteket okoz. A képen: egy chicagói utcát próbálnak járhatóvá tenni (Telefotó: AP—MTI—KS) Arafat javaslata Izraeli—palesztin államszövetség A Le Nouvel Observateur interjút közölt Jasszer Ara- faftal: eszerint a PFSZ VB elnöke kész megvitatni az izraeli parlament képviselői­vel egy izraeli—palesztin ál­lamszövetség kialakításának tervét. Arafat a francia hetilap­ban megjelenít nyilatkozatá­ban közölte, hogy a közel­múltban levelet kapott Ariel Hesstől, az izraeli Munka­párt egyik parlamenti képvi­selőjétől. A PFSZ tuniszi iro­dájának küldött levelet a párt 12 parlamenti képvise­lője írta alá. A levélírók vá­zolták egy izraeli—palesztin konföderáció gondolatát, és elítélték azokat az intézke­déseket, amelyeket az izraeli kormány a Gáza-övezetben és Ciszjordániában fogana­tosít a palesztinok tiltakozó megmozdulásainak letörésé­re. Arafat szerint előrelépés történt a békét célzó erőfe­szítések terén, miután Wa­shington elvben elfogadta egy olyan nemzetközi közel- keleti békekonferencia meg­rendezésének gondolatát, amelyen a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a konflik­tusban érdekelt felek venné­nek részt. * * * Hoszni Mubarak egyiptomi elnök elutasította Jichak Sa­mir izraeli miniszterelnök ja­vaslatát, hogy mielőbbi talál­kozón tárgyaljanak a közel- keleti békefolyamatról. A találkozó csak akkor lehet megfontolás tárgya, ha az iz­raeli kormányfő kész lesz a valódi békéről tárgyalni — szögezte le Mubarak. Az iz­raeli miniszterelnök az utób­bi időben többször is talál­kozót javasolt Mubaraknak, de az egyiptomi vezető mind- annniyiszor kitért ez elől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom