Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

/0'Z, Világ proletárjai, egyesüljetek I nt , m SOk JGYI NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLill. évfolyam, 288. szám Ara: 1,80 Ft 1987. december 7., hétfő SAJTÓNAP December 7-e, a Vörös Újság megjelenésének év­fordulója — a magyar sajtó napja — természe­tes alkalom arra, hogy ha­zánkban az újságírás és az újságíró-társadalom helyzetére rávilágítsunk. Azok közé tartozom, akik szívesen merítenek a saj­tóból, akik várakozásteli kíváncsisággal terítik ma­guk elé a legfrissebb lap­számokat. Akik — Ady meghatározását kölcsön- véve — a sajtó éltető és munkáló funkcióját na­ponta számon tartják. Persze a kérdés évről évre ismétlődik: mi tör­tént a tavalyi sajtónapi ünnepségek után? Nyu­godt lélekkel állíthatom, az eltelt év során szép fejlődés mutatkozott. Lap­jainkra s az újságírás minden műfajára egyaránt érvényes a fokozódó akti­vitás, egyszersmind a gyors, a hiteles és a pon­tos tájékoztatásra törek­vés. Változatlanul emelke­dőben van a képnek mint információhordozónak a jelentősége, szembeszökő a grafikai és tipográfiai megoldások terjedése. És talán még egyet: úgy ta­lálom, hogy lapjaink töb­bet törődnek az ' olvasók szórakozási igényének ki­elégítésével, nőtt a szép újságok, folyóiratok ará­nya. Végezetül, de távol­ról sem utolsósorban em­lítem meg, hogy találkoz­hattam a pályán most in­duló, tehetséges fiatalok figyelmet keltő írásaival is. Ez jelzi, hogy van utánpótlása a magyar új­ságírásnak. Mint szakszervezeti tiszt­ségviselő, örömmel látom, hogy a megyei lapok ke­lendősége úgyszólván a csúcsra jutott, az üzemi lapokat szívesebben olvas­sák, mint régebben,^és a színes folyóiratok között alighanem versenyről vagy versengésről lehet már be­szélni. Szívesen utalok rá, hiszen ez szakszerveze­tünk álláspontja: a ma­gyar újságírás emelke­dőben van, amit a fentie­ken kívül a 157 milliós eladott példányszám Is kellőképpen alátámaszt. Az offenzív helyzethez képest nem kis csalódás, hogy az újságírók bér- és jövedelmi pozíciójában — több mint egy évtizede — alig mutatkozik előrehala­dás. Ami van, az nem megnyugtató. Romlott az újságírók egyéni felké­szülésének és továbbkép­zésének a lehetősége, ag­gasztóvá vált az egészség- ügyi összkép, a mortali­tás. Mint különleges sze­repet betöltő értelmiségi­ek sem az előképzettség, alkalmasság, hivatás anya­gi elismerésében nincse­nek elismert helyen, sem a foglalkozás társadalmi presztízsében. Mindez nem lankadó erőfeszítésre készteti szak­szervezetünket, de az olyan tekintéllyel rendel­kező társadalmi partner- szervezeteket is, mint a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége, a Magyar Lapkiadók Egyesülése, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. Ezekben a napokban ja­vában tart a lapstruktúra- elemzés. Ami eddig dön­téssé érett, abban szak- szervezetünk érvényesíteni tudta a tagoktól érkezett kéréseket. Igaz, sok min­denben ezután lesz még döntés. Ezek közül azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szerkesztőségeknél maradjon elegendő pénz a bérjavításra, a műszaki fejlesztésre, a munkakö­rülmények javítására. Szakszervezetünk kiáll az utánpótlás megőrzéséért, a társadalmi befolyás növe­léséért is. Szembenézünk azzal, hogy a lapstruktúra-kor- szerűsítés szaporíthatja a szakszervezeti érdekvéde­lem feladatait. Természe­tesen nemcsak a kor­mányzat síkján. Ügy gon­dolom, az újságíró-alap- szervezetek választott tiszt­ségviselőitől is határozot­tabb magatartásra lesz ez­után szükség, minden egyes esetben, minden egyes dolgozó ügyében. A bérérdekvédelmet az első helyen kell tartanunk, a sok megoldásra váró ne­hézség között. Amikor a lapstruktúra-korszerűsítés- ről beszélünk, ezeket nem tarthatjuk mellékesnek. Az újságírás a legnyíl­tabb pályák között is vi­lágszerte az első. Nem sza­bad, de talán nem is le­het minden mozzanatát szabályozni. Az újságíró csak úgy lehet a demok­rácia munkása, ha meg­bízunk képzettségében és felkészültségében; ha po­litikus jelenlétét tesszük mérlegre — kinyitva az éppen friss lapot, elolvas­va és meg is értve bará­tunk és kollégánk sorait. Mert az újságíró sok mil­lió magyar állampolgár barátja, sőt családtagja, aki a kellemest és a kel­lemetlent egyaránt elénk tárja, nem engedve, hogy bárki is szűk álomvilágba zárkózzék. Magam nehe­zen lennék meg ilyen tár­sak nélkül. így várom a napilapokat, hét múltán pedig a családom által kedvelt színeseket és fo­lyóiratokat. Hiszen az ol-' vasás gyönyörködtet és ta­nít (még a fel-felbukkanó hibák is, amelyekről most ne essék szó), informál és a beszédtémák tömegét adja. A társadalom ügyeit vállaló homo politicus közben gondokkal vívódik, magánemberként igényei­nek lajstromát ellenőrzi, napi nehézségekkel küsz­ködik. Tudom, kevés azt mondani, hogy az újság­írók nagy többségének igaza van. De tudnia kell az újságírónak is, hogy a szakszervezet nem vissza­kozott a feltételek javítá­sának képviseletében. Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára Mihail Gorbacsov ma érkezik Washingtonba Holnap ünnepélyes fogadtatással megkezdődik a csúcstalálkozó Kedden közép-európai idő szerint délután 16 órakor a Fehér Háznál rendezendő ünnepélyes fogadtatással kezdődik meg Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan washingtoni csúcstalálkozó­ja. Az SZKP KB főtitkárát államfőnek kijáró tisztelet- adással köszöntik, az érke­zésnél mind Reagan, mind Gorbacsov rövid beszédet mond. Gorbacsov hétfő délután érkezik meg feleségével az amerikai fővárosba. A szov­jet vezető kíséretében lesz többek között Eduard Se- vardnadze külügyminiszter, a Politikai Bizottság tagja, Anatolij Dobrinyin és Alek- szandr Jakovlev, a Központi Bizottság titkárai, Szergej Ahromejev marsall, a szov­jet fegyveres erők vezérkari főnöke. Amerikai részről Reagan elnök tárgyalásait ugyan­csak népes küldöttség segí­ti, benne George Shultz kül­ügyminiszter, Frank Carluc- ci hadügyminiszter, Howard Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának főnöke. A háromnapos csúcstalál­kozó Gorbacsov és Reagan harmadik tanácskozása lesz: 1985-ben Genfben, tavaly Reykjavikban folytatták esz­mecserét. Szovjet vezető 14 éve nem látogatott el az Egyesült Államokba: az utolsó három csúcstalálko­zót más országokban tartot­ták, Svájcban, Izlandon, Leonyid Brezsnyev és Jim­my Carter Bécsben írta alá a SALT—II szerződést. A háromnapos csúcstalál­kozón a két vezető a tervek szerint öt munkamegbeszé­lést tart ezenkívül két (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—Jugoszláv külügyminiszteri megbeszélések Tárgyalások kezdődtek Raif Dizdarevics, a Jugoszláv Szo­cialista Köztársaság külügyminisztere és Várkonyi Péter, ha­zánk külügyminisztere között A hivatalos magyar—ju­goszláv tárgyalásokon a két külügyminiszter kedvezően értékelte a kétoldalú kapcso­latok eredményes fejlődését A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit áttekintve el­ismeréssel szóltak a szocia­lista országok békekezdemé­nyezéseiről és az el nem kö­telezett országoknak a nem­zetközi életben betöltött sze­repéről. A nemzetközi viszo­nyok kedvező alakulásával összefüggésben hangsúlyoz­ták a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, a tervezett megállapodások jelentőségét. Várkonyi Péter este dísz­vacsorát adott Raif Dizdare­vics tiszteletére. A vacsorán a két külügyminiszter pohár­köszöntőt mondott. A tárgyalások ma folyta­tódnak. Tanácskozott a Magyar Vöröskereszt Yll. kongresszusa Dr. Hantos János kiegészítője — Dr. Csehák Judit felszólalása Szombaton a Parlament­ben összeült a Magyar Vö­röskereszt VII. kongresszu­sa. A szervezet több mint egymillió tagjának 600 kép­viselője megvitatja a Ma­gyar Vöröskereszt országos vezetőségének a VI. kong­resszus óta végzett munká­ról szóló beszámolóját, az országos számvizsgáló bi­zottság jelentését, és megfo­galmazta a szervezet követ­kező öt évre szóló feladatait. A kétnapos tanácskozás megnyitóján részt vett dr. Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyet­tes, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke, valamint a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek más vezető képviselői. Jelen volt dr. Ahmed Abu-Goura, 'a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Világszövetsége állandó bi­zottságának elnöke, Maurice Aubert, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának alelnöke és számos ország testvérszervezetének képvi­selője. Dr. Gegesi Kiss Pál aka­démikus, a Magyar Vörös- kereszt elnöke megnyitója után dr. Hantos János főtit­kár az országos vezetőség beszámolójához fűzött szó­beli kiegészítőjében arról be­szélt, hogy a Magyar Vörös- kereszt 14 ezer alapszerve- zetébe tömörült 1 millió 200 ezer tagja miként vehet részt a gazdasági-társadalmi kibontakozás folyamatában. Ha az egészséges életmód kialakítása, egészségünk vé­delme és megőrzése a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozás fontos tényezője, ha a másokért érzett közösségi felelősség és az emberek ön­zetlen segítőkészsége hala­dásunk lendítő ereje, akkor a Magyar Vöröskeresztnek az erkölcsi értékek megőrzé­sét és gyarapítását elősegítő sajátos tevékenységével részt kell vennie a kibontakozási program teljesítésében — hangsúlyozta. — Csatlakozunk a Minisz­tertanács csütörtöki ülésén elfogadott hosszú távú (Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Csehák Judit beszél Almán szerzett nyereség Tegnapra virradóra sok gyerek nézte meg, mi van a fényesre suvickolt csizmá­ban, cipőben. Volt, akihez a Mikulás „személyesen” vitte puttonyában az éven át ki­érdemelt jutalmat vagy — ha arra szolgáltak rá — a virgácsot. Ez az utóbbi alig­ha kerülhetett a Kutasi Ál­lami Gazdaságnak szánt put­tonyba: jóllehet a mérleg el­készítése még hetekig tart, az már most is nyilvánvaló, hogy jó évet zár az üzem és jó néhány millió forint lesz a nyereség. Évente hatmillió liter te­jet, több ezer hízómarhátad­nak el. Háromjegyű számok jelzik a gyümölccsel megra­kott vagonok mennyiségét. A tejipar, a Kaposvári Hús­kombinát, a konzervgyárak, a külkereskedelmi cégek fon­tos partnere ez az üzem, s a lakosság közvetlenül érzéke­li jelenlétét a térségben. A kiskorpádi hűtőház kapujá­nál az idén majdnem két­millió forint értékű almát adott el a gazdaság saját ter­méséből. Vagyis húsz vagon gyümölcs talált gazdára anél­kül, hogy a boltba kellett volna menni érte. — Százötven vagon almát tároltunk az idén, ebből most 107 vagonnyi van a kiskor­pádi hűtőházban — mondta Kirkovics István igazgató. — Hetven vagonnal exportál­tunk; zömét a Szovjetunióba, kisebb részét Finnországba és Csehszlovákiába. Szedés után ISO vagon almát szán­tunk belföldi fogyasztásra, ennek egy része el is' kelt, a többit tároljuk... Jó minőségű alma termett az idén, de a korábbinak csupán a fele. Kutaskozmán például a jó minőségű alma csak kilókban volt mérhető, jóllehet a 130 hektárról ton­nákat vártak, s így a kiesés 15—20 millió forintra tehető. — Évente általában száz­ötven vagonnyi léalmát szál­lítunk a Nagyatádi Konzerv­gyárinak, de tavaly például háromszáz vagonnal értéke­sítettünk. Több mint tíz va­gonnal Ausztriába is küld­tünk ... A szilva az idén rekord- terméssel fizetett: a 135 va­gonnyi termésből 44 vagon­nal Finnországba, az NSZK- ba és az NDK-ba exportál­tak, a többit a szigetvári és az atádi konzervgyárnak ad­ták el, de a hűtőipar is ka­pott belőle. A hazai kereslet megnőtt az alma iránt, de ugyanez nem mondható el a meggy­ről. Fél évtizede még nagy volt az igény erre a gyü­mölcsre, az idén viszont a tíz vagon termés elhelyezé­se is gondot okozott. — Ebben közrejátszhat, hogy kézi szedéssel a meggy ­nek csak kisebb részét szü­reteljük akkor, amikor diá- kakat js foglalkoztathatunk. A nagyobb mennyiséget gép­pel rázzuk le a fáról, s az így szedett J meggy gyorsan levet ereszt, nem áll el, gyorsan el kell szállítani. Beszélgetésünknek tele­fonhívás vetett véget: vagon érkezett a korpádi hűtőház­hoz, indulhat az újabb al- maszállítmány a Szovjetunió­ba. örülnek minden ilyen szállítási lehetőségnek. A magas energiaköltség miatt ugyanis a téli tárolás értéket ment, de nyereséget nem hoz. Hernesz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom