Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

2 Somogyi Néplap 1987. december 7., hétfő Jaruzelski magyarországi munkalátogatása Két jó barát ERŐSÖDŐ REMÉNY Tanácskozott a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa „Nem régi barátok, ha­nem régi ellenfelek találko­zója lesz a csúcstalálkozó" — nyilatkozta az egyik ve­zető amerikai külügyi szak­értő, alig néhány nappal Ro­nald Reagan és Mihail Gor­bacsov első washingtoni megbeszélése előtt. A találó megfogalmazás valós hely­zetet tükröz, s egyszersmind józanságra int egy olyan pillanatban, amikor sokan hajlamosak a hurráoptimiz­musra. Csaknem másfél évtizede nem járt az SZKP első szá­mú vezetője Amerikában. Ez a tény arról árulkodik, hogy már maga a csúcsta­lálkozó létrejötte sem akár­milyen siker. Ráadásul alá­írásra készen áll, s kedden a tervek szerint véglegessé is válik a közepes és annál rövidebb hatótávolságú nuk­leáris rakéták felszámolásá­ról szóló szerződés — az el­ső a maga nemében. Min­den adva van tehát egy igazi, történelmi távlatokat nyitó csúcstalálkozóhoz. Ha most mégis óvatosság­ra int a nemzetközi sajtó egy jelentős része, az csak azért van, mert sokak sze­rint még nem változtak meg azok az érdekek, amelyek a korábbi szembenállást indo­kolták. Magyarán mondva: az Egyesült Államok belpo­litikai életében még mindig nagyon erősek azok az erők, amelyek nem akarnak meg­állapodni a Szovjetunióval, folytatni szeretnék a fegy­verkezési versenyt és min­den lehetséges módon nehe­zíteni szeretnék Mihail Gor­bacsov dolgát otthon és a világ bármely pontján. Az Egyesült Államokban a múlt hét végén megala­kult a szovjet—amerikai szerződést ellenzők szövetsé­ge, az újkonzervatív jobb­oldal valósággal kiátkozta Reagant, amiért hajlandó volt kompromisszumot köt­ni a Szovjetunióval. A szer­ződés ratifikálása így is va­lószínűnek látszik, de amíg a törvényhozás két háza Hús­vét körül áldását adja majd a megállapodásra, még sok keserves vitát kell megvív­nia a kormányzatnak, s az azt támogató honatyáknak. A látogatás három napja alatt legalább öt találkozó lesz Ronald Reagan és Mi­hail Gorbacsov között. A hivatalos megbeszéléseken kívül módjuk lesz megis­merni egymás véleményét a közös ebédek és vacsorák alkalmával, s elképzelhető, hogy menetközben még to­vább bővül a lehetőségek köre. Világszerte erősödik a remény, hogy felülkerekedik a józan ész. Ha ez így lesz és most Washingtonban si­kerül megállapodni a to­vábblépést illetően, akkor a közeljövőben alapvetően megváltozhatna a nemzet­közi légkör. A stratégiai csapásmérő fegyverek öt­venszázalékos csökkentése — a következő lépcsőfok a leszerelés során — már olyan eredmény lenn% amC az atomfegyverektől végleg mentes világ képét vetítené előre. Egy következő, moszk­vai csúcstalálkozón már nemcsak a nukleáris robba­nóeszközök négy-öt százalé­kának felszámolásáról le­hetne megállapodni, hanem ennél lényegesen többről. Arról, hogy az emberiség előtt álló feladatok megol­dásában a két nagyhatalom az eddiginél készségeseb­ben működik együtt, s kö­zösen igyekeznek csökken­teni a világpolitikai feszült­séget. A tegnapi ellenfelek tehát nem lesznek egyetlen meg­állapodástól szövetségesek­ké. De lehetnek egymásnak megbízható, jószándékú partnerei — saját magúk, s az egész emberiség érdeké­ben. H. G. (Folytatás az 1. oldalról.) egészségmegőrzési társadal­mi programhoz, amely egészséges életmódra ösztö­nöz, de nem uniformizált életmódot ajánl, hanem mindenki számára alkatá­nak, családi hagyományai­nak, személyes tulajdonsá­gainak, ízlésének megfelelő életmód kialakítását java­solja — mondotta a továb­biakban. A főtitkár arra kérte a szervezetek vezetőségeit és e munkában részt venni kész aktivistákat: segítse­nek az idős, beteg emberek otthoni ápolási lehetőségei­nek bővítésében. A vöröske­reszt véradásszervező mun­kájáról szólva elmondta, hogy az utóbbi években né­mileg csökkent a levett vér mennyisége és az új vér­adók száma, a térítésmentes véradómozgalom eredmé­nyei mégis elismerésre mél­tóak. A 632 ezer nyilvántar­tott véradó önzetlensége eredményeként az utóbbi öt évben is az egészségügyi in­tézmények rendelkezésére állt a betegek ellátásához szükséges mennyiségű vér. Hangsúlyozta: a véradómoz­galom eredményeinek meg­őrzése, az egészségügyi szol­gálatok igényeinek teljesíté­se csak akkor lehetséges, ha a gazdasági szervezetek ve­zetői a jövőben is támogat­ják a véradások szervezését és a véradók tapasztalják a munkahely, a társadalom megbecsülését. Javasolta: a következő évtől november 27. legyen a Véradók Nap­ja. A plenáris ülésen a Nem­zetközi Vöröskereszt és Vö­rös Félhold mozgalom, va­lamint a testvérszervezetek képviselői köszöntötték a kongresszust. A vitában felszólaló kül­döttek kiemelték: az egész­ségmegőrzés társadalmi programjának kidolgozása újtípusú gondolkodásmódot alapozhat _ meg azzal, hogy hangsúlyozza az egészség ér­tékét, és a betegségek meg­előzésére összpontosítja a fi­gyelmet. A vöröskeresztes aktívák kezdeményezésére közössé­gi adakozásból 25 millió fo­rint gyűlt össze a múlt év végén átadott miskolci vér­adóközpont építésére — emelte ki az egyik felszóla­ló. A vitában utaltak arra, hogy az egyes országok vö­röskeresztes mozgalmaiban a világnézeti különbözőségek­re való tekintet nélkül részt vesznek a társadalom min­den rétegének képviselői. A Vöröskereszt alapelveinek hirdetésére soha nem volt annyira szükség, mint nap­jainkban, amikor az embe­riségnek a háborús fenyege­tettség érzésével kell szem­benéznie. A tanácskozás vitájában vasárnap felszólalt dr. Cse- hák Judit. — A szolidaritás nemes hagyománya a mozgalom­nak és a kezdetektől össze­fűzi tagjait. Ez a fogalom új tartalmakkal egészül ki, s egy emberközpontú szocializ­mus felépítésének gondolata hatja át időről időre. Az ön­tudat — mint a vitában is megfogalmazódott —, olyan kivételes többlete, nyeresé­ge ennek a vöröskeresztes te­vékenységnek, amely egy­szerre lehet jutalma a járni tanuló betegnek és annak, aki a járásban tanulni segí­tett. Kérdés természetesen ezer­nyi bizonyosság után is bő­ven marad. Például az, hogy ezekre az erényekre van-e most szükség, amikor érté­keinket változó környeze­tünkhöz igazítva folyamato­sán megújuló eszközökkel és módszerekkel akarjuk meg­erősíteni. Teljes bizonyosság­gal mondhatjuk, hogy igen. A mozgalom eddigi eredmé­nyeire és tapasztalataira, a tettekből fakadó önbizalom­ra éppen napjainkban van a legnagyobb szükség. Most sorskérdés az, hogy ne a ké­telkedőknek, a siránkozók- nak, a változtatni nem aka­róknak, a rossz közérzet hangadóinak adjunk teret, hanem azoknak, akik meg­tanulták 'és megmutatták ho­gyan kell és lehet a legnehe­zebb helyzetben is a súlyos próbatételt követő feladato­kat megoldani — mutatott rá az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja. Az egészségmegőrzés tár­sadalmi programjára, a szo­ciálpolitika átalakításának sürgető igényére utalva hangsúlyozta: a konstruktív elgondolások megvalósítása­kor is számos gonddal, fe­szültséggel, súlyos emberi problémákkal kell szembe­nézni. Minden vállalkozás kockázattal jár, a mozgalom­nak fontos feladata a belát­ható kockázatoknak a csök­kentése — mondotta dr. Cse- hák Judit. A további hozzászólók megállapították: a Magyar Vöröskereszt szervezetei teljesítették ä VI. kongres­szus határozatát, a társadal­mi munkamegosztásban rá­juk háruló feladatokat. Kér­ték a szervezet vezető testü­letéit és tagjait, hogy a moz­galom a következő ötéves programjának megvalósítá­sával járuljanak hozzá az or­szág előtt álló feladatok tel­jesítéséhez. A kongresszuson határo­zatba foglalták a szervezet legfontosabb feladatait, a kö­vetkező öt évre szóló cselek­vési programját. A határo­zatban leszögezték: legfon­tosabb feladatuk, hogy az egészséges életmód ajánlásá­val, a betegségek és a bal­esetek megelőzését elősegítő ismeretterjesztéssel járulja­nak hozzá az egészségmeg­őrzés társadalmi programjá­nak megvalósításához. Részt vesznek a legtöbb halálozást okozó betegségek elleni vé­dekezést szolgáló szűrővizs­gálatok szervezésében. Foly­tatják a túlzott alkoholfo­gyasztás, az indokolatlan gyógyszerszedés, a dohány­zás visszaszorítását célzó fel- világosító munkát. Szorgal­mazzák a korszerű táplálko­zási szokások kialakítását. Javasolják a szakmai szer­veknek: vizsgálják meg a mentái higiénés tanácsadás megszervezésének lehetősé­gét. A kormány népesedéspoli­tikai programját támogatva szervezeteik a jövőben is elő­segítik az anyaság társadal­mi megbecsülését, a fiatalok előkészítését a családi élet­re. Tovább vizsgálják: mi­ként bővíthetnék az otthoni betegápolás lehetőségét, ho­gyan enyhíthetnék a hátrá­nyos helyzetű családok és egyének szociális gondjait. Hantos János válaszolt a felszólalásokra, ezután meg­választották a Magyar Vörös- kereszt 119 tagú országos ve­zetőségét, a 13 tagú országos számvizsgáló bizottságot, a tisztségviselőket. Az elnök újra Gegesi Kiss Pál akadé­mikus, a főtitkár pedig, aki egyszemélyben az Országos Végrehajtó Bizottság elnöke, ismét dr. Hantos János lett. A kongresszus Gegesi Kiss Pál zárszavával ért véget. A számtalanszor ismételge­tett mondás szerint: „Len­gyel, magyar — két jó barát; együtt harcol, s issza borát”. A lengyelben éppúgy megle­vő szállóigének mostanság inkább az első állítása a jel­lemző: nem iszunk előre a medve bőrére, hanem harco­lunk a gazdaság és a társa­dalom megújításáért, a re­formért. A világsajtó már korábban fölfigyelt azokra a hasonló vonásokra, amelyeket Woj- ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, államfő egyna­pos magyarországi munka- látogatása alkalmával is so­kat emlegetett. Nevezetesen arra, hogy mindkét ország­ban a vállalati önállóság nö­velésével, gazdasági intézke­désekkel s csak ideiglenes megszorító intézkedésekkel igyekeztek megtalálni a to­vábbfejlődés útját. A politikai kapcsolatok felhőtlenségére jellemző, hogy alig másfél esztendő múlt el Kádár János leg­utóbbi varsói látogatása óta, s azóta már Budapesten kö­szönthettük Zbigniew Mess­ner miniszterelnököt is, Grósz Károly lengyelországi megbeszélései óta pedig még egy hónap sem telt el. A sű­rű találkozók szoros, napi kapcsolatokat és állandó egyeztetést sejtetnek, s amint azt a Wojciech Jaruzelski és Kádár János tárgyalásairól kiadott közlemény jelzi, nem véletlenül. A megvitatott kérdésekben teljes volt az összhang a magyar és lengyel álláspont között, pedig nem­csak általánosságokról volt szó, hanem olyan — nagyon is konkrét — kérdésekről, mint például a KGST szer­kezetének és munkájának korszerűsítése vagy a kétol­dalú együttműködés jöven­dőbeli alakulása. Ez utóbbi kérdéskör szem­pontjából hosszú ideig meg­határozó erejű lesz az a komplex program, amelyet a két vezető ez alkalommal lá­tott el kézjegyével, s amely 2000-ig körvonalazza a ma­gyar és a leAgyel gazdaság, valamint a társadalom kap­csolatait. A sokrétű célkitű­zés egyik leglényegesebb ele­me a gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés fejlesztése, amelytől a felek azt várják, hogy mind­két országban segítse elő a hatékony gazdálkodást és a szerkezeti átalakításokat, nö­velje az exportra szánt áruk versenyképességét és járul­jon hozzá a lakosság jobb ellátásához. A világgazdaság sem Lengyelországot, sem hazánkat nem kíméli meg a globális folyamatok hatásai­tól — s ezek hátrányos befo­lyásától. Ezeket a negatív tendenciákat a két ország együttesen az eddiginél jóval eredményesebben tudná egyensúlyozni, s ez a fölis­merés sem hiányzik az elfo­gadott dokumentumból. Külpplitikai téren is teljes nézetazonosság jellemzi kap­csolatainkat ; mindkét fővá­rosban nagy erőfeszítéseket tesznek a leszerelés érdeké­ben. Érdemes megemlíteni, hogy hazánk támogatja a le­szerelés jövendőbeli lépcsői­re vonatkozó Jaruzelski-terv néven ismert lengyel javasla­tot. Ez a hagyományos fegy­verek terén fennálló arány­talanságok csökkentését, majd teljes felszámolását ír­ná elő a Varsói Szerződés és a NATO számára, s jelentő­sen hozzájárulna nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág biztonságához. Az évszázados jó barátság tehát napjainkra sem fakult meg, sőt éppen a legnagyobb szükség idején mutatta, mu­tatja meg igazi erejét. Bizo­nyosak lehetünk benne, hogy továbbra is megmarad, sőt gyarapodik, új vonásokkal gazdagodik; garancia erre mindkét fél egybehangzó szándéka, a közös érdek. Horváth Gábor Mihail Gorbacsov ma érkezik Washingtonba (Folytatás az 1. oldalról.) díszvacsorán is lehetőség lesz az eszmecserére: kedden es­te a Fehér Házban, szerdán a szovjet nagykövetségen ta­lálkoznak. A munkatalálko­zókat kivétel nélkül a Fe­hér Házban tartják. Kedden írják alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok új lesze­relési szerződését, a közepes hatótávolságú és a hadmű­veleti-harcászati nukleáris eszközök teljes felszámolá­sáról. Erre az eseményrekö- zép-európai idő szerint este, röviddel nyolc óra előtt ke­rül sor. A tárgyalások napirend­jén négy témakör szerepel: a leszerelési megállapodá­sok, a regionális válságok kérdése, a kétoldalú kap­csolatok fejlesztése és az úgynevezett emberi jogi té­ma. A leszerelési tárgyalá­sok előterében elsősorban a hadászati fegyverek ötven­százalékos csökkentésének .ehetősége áll. Közvetlenül a találkozó előtt minőké* részről derűlátóan nyila í- koznak arról, hogy az ilyen megállapodás már a jövő év első felében aláírásira kész lehet, ha a két vezető megfelelő politikai döntésre jut. Szovjet részről azt húz­ták alá, hogy a megállapo­dáshoz mindenekelőtt szük­ség van a rakétaelhárító rendszerekről megkötött szovjet—amerikai ABM szerződés megerősítésére, arra, hogy mindkét fél kö­telezettséget vállaljon a szerződés meghatározott ideig történő megtartására. Mihail Gorbacsov a csúcsta­lálkozó előtt adott televíziós nyilatkozatában kijelentet­te: Washingtonban nem az amerikai elnök úgynevezett hadászati védelmi kezde­ményezéséről, az SDI prog­ramról kíván tárgyami, ha­nem az ABM szerződés meg­tartásáról Amerikai részről a talál­kozó előtt kifejtették: Rea­gan előrelépést akar ezen a téren, de az elnök Gorba- csovval a többi kérdésről is behatóan akar tárgyalni. A regionális kérdések közül Washington elsősorban az afganisztáni helyzetet kí­vánja megvitatni. Azt sür­geti, hogy a Szovjetunió je­lölje meg pontosan, mikor és hogyan vonja ki csapa­tait az országból. Szovjet részről rámutattak: ez je­lentős mértékben attól függ, hajlandó lesz-e az Egyesült Államok megszüntetni a kormányellenes erők kato­nai támogatását. Ugyancsak megvitatják majd a Perzsa (Arab)-öbölben kialakult helyzetet, a közép-amerikai problémákat és más kérdé­seket is. Washington az elő­készületek során igen nagy hangsúlyt helyezett az em­beri jogok kérdéseire, első­sorban a kivándorlás prob­lémájára. Szovjet részről rá­mutattak, hogy ezeket a kér­déseket a helsinki megálla­podások alapján a szovjet törvényeknek megfelelően kezelik. A szovjet vezető washing­toni tartózkodása' idején munkareggelin, illetve mun­kaebéden külön találkozik George Bush alelnökkel, to­vábbá George Shultz kül­ügyminiszterrel. Ugyancsak találkozik az amerikai tör­vényhozás két házának ve­itt Békelánc Moszkvában a Kalinyin sugárúton az ame­rikai követség épülete előtt zetőivel, az üzleti körök képviselőivel, a tudományos és a kulturális élet néhány kimagasló személyiségével. A látogatás befejeztét köve­tően Gorbacsov sajtókonfe­renciát tart az amerikai fő­városban. Gorbacsov fele­sége, Raisza számára külön programot állítottak össze, ebben szerepel egy találko­zó Reagan elnök feleségével, Nancyvel, és egy külön lá­togatás a Fehér Házban. Az Egyesült Államokban hatalmas érdeklődéssel vár­ják a csúcstalálkozót. A leg­különbözőbb közvélemény­kutatások eredményei egy­öntetűen azt mutatják, hogy az amerikaiak többsége he­lyesli a közepes hatótávol­ságú és a hadműveleti-har­cászati nukleáris eszközök felsíámolását. Ugyancsak a közvéleménykutatások sze­rint Mihail Gorbacsov igen népszerű az Egyesült Álla­mokban: a felmérések sze­rint az amerikaiak többsége véli úgy, hogy az új szovjet politika jelentősen megnöve­li a béke és a leszerelés esé­lyeit. Csúcshangulat Washingtonban. Szovjet és amerikai zászlók­kal, címerekkel dekorálják a hivatalosan kedden kezdődő legfelsőbb szintű találkozó helyszíneit

Next

/
Oldalképek
Tartalom