Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
4 Somogyi Néplap 1987. december 5., szombat AHOL NEM ÜRF.S A7. TSTAI.I.Ó Hajnali tehénbőgés ' KAPOSVÁRI TÖRTÉHETEK Gépmadarak a Honvéd férőn Hideg, ködös reggelre ébred a falu. Az emberek fázósan húzzák össze kabátjukat, ahogy kilépnek a házakból. A legtöbben a buszmegálló felé tartanak. Zimány és Kaposvár közt néhány kilométer csupán a távolság, így sokan a városban keresnek megélhetést. A -tejcsarnok felé néhány idős emberke baktat csupán. Kezükben kannák, friss tejtől habzó vödrök. — A fiatalok a könnyebb munkát választják. Elmennek a gyárakba, üzemekbe, nem szívesen bajlódnak már az állattartással. S talán igazuk is van. Hajnali fél háromkor keltem, hogy ellássam a két tehenet, a három bikát és a négy üszőt. S este sem a tyúkokkal fekszem majd. De számomra ez természetes, s kellemes elfoglaltság. El sem tudnám képzelni az életem állatok nélkül. Bárcsak többet is nevelhetnék, de nézzen rám, jócskán eljárt már fölöttem az idő — mondja Bajzik József né, aki korát meghazudtoló fürgeséggel cipeli a két hatalmas kannát a csarnokba. Gyors mérés, — ma is szépen tejeltek az állatok — s a vizsgálat szerint a tisztasággal sincs baj. Mindez bekerül egy kis füzetbe, s Bajzik néni már mehet is. A fejkendős asszonyság azonban hamarosan ismét megjelenik az ajtóban. Idős néninek segít a kanna cipe- lésében. — Megfejni sem volt könnyű a Borist, de még az is könnyebben ment, mini a kannacipelés. Nem való már ez a sok lépcső az én rossz lábaimnak. De mit csináljak, ha nem bírok meglenni állatok nélkül. Ha mi meghalunk, úgy sem lesz senki, aki folytatná a Sokszor szó esik mostanában arról, milyen a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésének a lehetősége. Erre a kérdésre választ kaphatunk abból az öszesítésből. amelyet Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője készített az idei tapasztalatok alapján. Az év első felében begyűjtött információk alapján 3710 várható pályakezdőnek 3841 állást tudtak ajánlani. Ez többé-kevésbé elegendőnek látszott ahhoz, hogy valamennyi fiatal a számára megfelelő helyen kezdjen el dolgozni. — A mostani ismereteink szerint — mondta az osztályvezető — 8716-an fejezték be tanulmányaikat, s közülük 5202 tanul tovább, az elhelyezkedők száma pedig 3552. A pályakezdőik több mint 93 százaléka már munkába lépett. Még olyan százötven fiatal munkavállalóra számítunk az év hátralevő részében, s mintegy százra tehető azoknak a száma, akik az év végéig sem fognak munkaviszonyt családban a munkát. A gyerekek csak nevetnek, amikor megpróbálom rábeszélni őket az állattartásra. Pedig itt nőttek fel a faluban, mégis egész másképp gondolkodnak, mint mi. Sok hatalmas porta áll üresen a faluban. A tehén a legtöbb embernek csak nyűg a hátán, ha valamelyik fiatal mégis rászánja magát az állattartásra, sertésnél nagyobb állattal biztos, hogy nem próbálkozik. Azzal is szép haszon van, s a munka mégis csak kevesebb vele — mondja a hajlott hátú néniké, míg a mérésre vár. 16 liter. Hát bizony lehetne több is, de talán majd holnap. — A tehén fajtájától, életkorától, s a gondozástól függ, mennyi tejet ad. Én nem panaszkodhatom, napi huszonöt litert is lefejek. Természetesen kézzel. Igaz, néhány éve, mikor még négy tehenem volt, vettem egy fejőgépet, de mióta csak egy állatot tartok, nem veszem elő. Az előpakolása, összeállítása, az elrakása több időt igényelne, mintha kézzel fejek. így is végzek tíz perc alatt. Nem is azzal van a gond, hanem a takarmányozással. Nálunk a faluban nincs legeltetés, így nehéz összeszedni a zöldet. Pedig ha eredményt akarunk elérni, jól kell tartani az állatot. Naponta kétszer etetek, répával kevert dara kerül először az etetőbe, majd az itatás után lucernát, szénát kap az állat. A család is sokat segít a gondozásban, hét végén is kukoricaszedés, csutavágás volt a program — mondja Vörös József né, aki több mint tíz éve dolgozik már a csarnokban, s aki jól emlékszik még a hetvenes évekre, amikor 38 gazda szállította naponta a létesíteni. Nekik megfelelő az anyagi hátterük, változott a családi állapotuk, várakoznak, mert nem megfelelő a mostani munkaalkalom. A gimnáziumot végzettek közül néhányan annak reményében nem vállalnak munkát, mert így jobban fölkészülhetnek a jövő évi fölvételire. Megyénkben szintén mérséklődött a munkaerőkereslet, akárcsak az ország más részén. Csökkent a szakképzetlenek és az alacsony iskolai végzettségűek iránti igény, a munkáltatók elsősorban minőségi cserére törekszenek. Ugyanakkor több mint tizenkilenc százalékkal nőtt a munkára jelentkezők száma az első három negyedévben. Ez kihatott a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésére . is. így az átlagosnál nehezebben tudtak és tudnak elhelyezkedni az általános- és a kisegítő iskolából kikerülők, illetve a gimnáziumot végzettek. Elsősorban segéd- és betanított munkát ajánlanak fel nekik, azt is évről tejet. Ez a szám azóta kilencre csökkent, s az évek múlásával valószínűleg tovább apad majd. Igaz akad cáfolat is. Fiatalember szökell fel a lépcsőn, könnyedén lóbálva a két hatalmas kannát. Öt tehén reggeli adagját szállítja Hortobágyi János, aki hatodik éve ismerkedik az állattartás fortélyaival. Az istállóban jól megfér a két csikó is, s természetesen nem hiányzik a baromfi sem. — Villanyszerelő vagyok a helyi téeszben, s jól jön az a kis jövedelemikiegészítés, amelyet az állatokkal keresek. Reggel és este is nagyjából három-három óra munkát igényel a gondozásuk, ami nem kevés, de megéri. A tehenek évente rendszeresen ellenek, s a kicsinyeket jó pénzért el tudom adni. De nem is csak erről van itt szó. A szüleim szintén állattartással foglalkoztak, mindig volt otthon valamilyen jószág, így számomra is természetes volt: ha már falun élek, akkor állatok is légynek körülöttem — mondja a fiatalember, majd gyorsan elköszön. Beszélgetésre nincs idő, hisz nemsokára kezdődik a mun-, kaidő. Nyolc óra. A falu lassan elcsendesedik, a teljbegyűj- tésnek is vége. Kétszázharminc liter tejet adott le ma reggel Zimány, kilenc termelője. A napi 120 ezer liter tejnek körülbelül 15 százalékát gyűjti be kistermelőktől a Kaposvári Tejipari Vállalat. Ez a szám nem is olyan rég, még 30 százalék volt. Az évek múlásával azonban egyre kevesebben lesznek, akik vállalják az állattartás valóban nem könnyű terhét. Horváth Éva évre kevsebbet. Ezt' például az általánost és kisegítőt végzettek közül kevesen vállalják, mert nehéznek tartják. Átmeneti nehézségek után átirányítással lehetett ezeken a fiatalokon segíteni. A Kaposvári Ruhagyár harminc általános iskolát végzett leánynak részmunka- idős betanító képzést szervezett. A Sáévnél húsz kisegítő isíkolát végzett kezdte meg a tanulást a beton- elemgyártó, lábazatkészítő- és válaszfalépítő kőműves szakmában. Évről évre nagyobb gondot jelent a gimnáziumot végzettek és a tovább nem tanulók elhelyezkedése. Az idén különösen Tab, Csurgó, Nagyatád és Barcs térségében voltak nagyobb nehézségek. A fiúk átmeneti megoldásként betanított és segédmunkásnak is elmentek, a lányok képesítés nélküli nevelőnek, gyermekfelügyelőnek, betanított egészségügyi dolgozónak álltak be. Sajnos, még nem elég Ahol most a Szabadság parit, a volt Dózsa sporttelep, a Gábor Andor tér és a Damjanich utcai házak vannak, valamikor hatalmas sík térség terült el. Ez volt a Honvéd tér, ami tulajdonképpen a Honvéd laktanyához tartozó gyakorlóteret jelentette. A Honvéd térnek voltak érdekességei is. Többek között az, hogy itt mutatták be először a kaposvári közönségnek azokat a repülőgépeket, amelyek az első világháborúban már az égből is szórták a halált a katonák fejére. A motoros repülés ebben az időben élte a hőskorát. Igazi törékeny alkotmányok voltak ezek a fából és vászonból készült gépmadarak. Egy ilyen szerkezet 420 kilót nyomott, ebből a motor súlya 105 kiló volt. Maximálisan 80 kilométeres sebességgel haladhatott, és öt órái maradhatott a levegőben. Előállítási költsége túlhaladta a huszonkilenoezer koronát! 1911-ben, — történetünk idején —, mindössze 16 ilyen gépmadárral rendelkezett a monarchia hadvezetősége. Ezek közül öl gépet csoportosított Kaposvárra a bécsi Flugmaschi- nen Abteilung, a Belovár— Kőrös megyében folyó nagy hadgyakorlat során. A gépek Kaposvárra érkezését hagy hanggal hirdette a sajtó. Elsősorban a parancsnokot, Umlauff kapitányt népszerűsítették, aki az előző évben megnyerte a Bécs— Budapest közötti repülőversenyt. Ö azonban a hatás kedvéért késve jött. Először nyolc „léghajós és repülőgépes tiszt” és a kiszolgáló személyzet érkezett a városba. Ezek közül egy káplár kivételével egy sem tudott magyarul. A gépeket szétszerelt állapotban, vasúton szállították, innen meg nagy ceremóniával vitték fel a sárkányokat a Honvéd térre. Előtte egy újságírónak megengedték, hogy megcsodálja őket, aki aztán pontos „szakleírást” adott a szerkezetekről. íme: népszerű a szakmatanulás a gimnáziumot végzettek körében. Az idén végzett szakmunkástanulók közül hetvenhatnak volt érettségi bi- zonyítványg. Az ősszel százkét érettségizett fiatal kezdte meg tanulmányait valamelyik szakmunkásképző intézetben. Jó jel viszont, hogy a gimnáziumi gyakorlati fakultáció javította az elhelyezkedési lehetőségeket. A szakközépiskolát végzettek egy része — így kereskedelmisek, egészségügyi- sek — más népgazdasági ágban próbál szerencsét az alacsony keresetre, a több műszakra, a nehéz munka- körülményekre hivatkozva. Kaposváron és környékén az idén az élelmiszeripari és mezőgazdasági szakközépiskolát végzett fiataloknak hosszabb időre volt szükségük az elhelyezkedésre. Továbbra is azoknak legelőnyösebb a helyzetük, akik szakmunkásképző intézetben végeztek. Közülük sokan — nemcsak a tanulmá„öt hatalmas, mintegy öt méter hosszú Etrich-gép nyújtózkodik a kocsikban. Elől a jobb és • a bal oldalon két-ikét bicikli keréken nyugszik a motoros madár. Hátul, ott, ahol a magassági kormány van kifeszítve, kerék helyett szántalp van. Ez a talp a leszállásnál a fékezésre is szolgál. Másfél méter magas ez a monoplán, és fönt az ülés előtt van a motor tartálya ... Fél méterrel arrébb párnázott ülés, fölötte zongorahúrokból készült huzalok vannak erősítve egy nyújtóformájú állványra.” A nevezetes napon a város apraja-magyja, mintegy ötezer ember szorongott a Honvéd téren. Előttük a felsorakozott gépek, az Elster, a Bussard, a Dolle, az Adler és a Kondor. Felszállás előtt a pilóták egy kicsit színészkedtek is a gépek előtt, hogy ezzel is fokozzák az érdeklődést. Berántották az egyik gép légcsavarját. A szárny alatti farúdba nyolc katona kapaszkodott, hogy a sárkány el ne szabaduljon. Blaschke főhadnagy szállt be a gépbe, tett egy kört a közönség fölött, majd Toponárt megkerülve „bravúrosan leszállt”. Ezután Miller repült. Körözött a város fölött, de a leszállás olyan laposra sikerült, hogy az egész közönséget a földre fektette. Másnap megjött Umlauff nyi szerződést kötők — ott maradtak a vállalatnál. A magánkisipar területén 3 szakmunkástanulók mintegy fele dolgozik tovább alkalmazottként. A szolgáltatás területén végzett szakmunkástanulók nagy része viszont a szövetkezeti és az állami iparban helyezkedhet el, mert a kétéves adómentesség ellenére sem kifizetődő a kisiparosnak, hogy alkalmazottat tartson. — A rendelkezésre álló eszközök az idén még elegendőek voltak a fiatalok elhelyezkedésének elősegítésére — szögezte le Balogh László. — A következő évtől hatályba lépő bérszabályozási formák azonban tovább nehezítik a pályakezdők elhelyezését. Várhatóan egyre nehezebb lesz munkába helyezni a szakképzettség nélküli, általános-, kisegítő iskolát, gimnáziumot végzett fiatalokat. A központi segítségre azért is szükség van, mert növekszik a munkavállalási korba lépők száma jövőre. Lajos Géza kapitány, a parancsnok. Ö már utast is vitt (volna) magával. Hanem, amikor a gép tüsszögve, köhögve elindult, a tisztek arcán kaján vigyor látszott. Elindult, majd megállt a gép, újból elindult, és keserves futás után a Honvéd utcai kertek kukoricásában kötött ki... Kárpótlásul a tiszt urak Gruber János ivánfahegyi présházában élvezték a gazda vendékszeretetét. (Képünkön: Gruber János, Miller és Blaschke főhadnagyok szalonnáznak.) A polihisztor Gruber a „halál jelöltjeinek” nevezte őket. Valóban azok voltak. Néhány év múlva valamennyien meghaltak a háborúban. Lévai József PIACI KORKÉP Kínálat télelán A csípős hidegben jól esett az eladóknak s árusoknak egyaránt a forró tea a kaposvári hetipiacon. A lakókocsiból kialakult teázó nagy forgalmat bonyolított le, a vásárlást pedig zeneszó mellett végezhették a háziasszonyok: „A szívemet ma elsirattam”, búgta a hangszóróból egy andalító férfihang. Ha a szívüket nem is, a pénzüket annál inkább elsiratták azok, akik diós vagy mákos tésztát szerettek volna a hétvégén készíteni. Bár mérséklődött az ár, de a héjas dió így is 80—100, a tisztított 250—260 forint volt, mákot kilónként 160—180 forintért adtak. Az élő csirke kilója 60, a vágotté 70 forint, a tyúké ugyancsak. Egy árva liba várt eladásra, toll nélkül 5 kiló ötven deka volt. az ára 500 forint. A tejföl és túró literje 40 forint volt. A rtojás- árát jól megkérték; 2,80—3,50 között kínálták. A burgonya kilója 14, a sárgarépáé 10, a fehérrépáé 16 forint volt. Vöröshagymát 16-ért adtak, zöldhagymát, csomónként 4—6-ért. Fejes káposztát, karalábét tízért, kelkáposztát 10—12—14-ért árultak, a karfiol ára borsos: 40 forint volt. Az apró saláta darabonként, nagyságtól függően 4—5—7—8—10 forintba került. Megjelent a primőr paradicsom is, kilónként 90—60 forintért, a kistermelők az őszi maradékot 40-ért árulták. A zöldpaprika árcsúcsa 80 forint volt, 25-ért úgynevezett lecsónak (sem) valót adtak. A fokhagyma ára 100—120 forint, a szabadontermő gombát 40—60—80 forintért mérték, a sampinyon ára 120 forint volt. Színes választékot kínált a gyümölcspiac. Piros- és fehéralmát 12-ért, az első osztályú árut 20—25-ért adták. Alexander körtét 20— 25-ért, szőlőt itt-ott, aprószeműt, fonnyadtat negyvenért ajánlgattak. Hervadt virágokat is kínáltak, alig-pénzért, fagyos szirmukkal nem jelentettek nagy vonzerőt. K. A. TÖBB Á PÁLYAKEZDŐ — ELŐNYBEN A SZAKMUNKÁSOK Nehezebb a fiatalok elhelyezkedése
