Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. december 5., szombat 5 Tapasztalatok a turi-suliban Iskola a természetben Köpeny, napló, csengő. Az iskola e megszokott keLlékei hiányoznak. A hosszú asztal körül olykor tizenöt, máskor hatvan, peroig tart egy óra. Ezt a tanulók figyel- mi, érdeklődési szintje határozza meg. — Ez az első alkalom, hogy a simonfai turistaházban tartjuk óráinkat. Egy ötödikes, német tagozatos osztállyal költöztünk ki egy hétre, hogy a természetben a hagyományostól eltérő környezetben és módszerekkel juttassuk ismeretekhez növendékeinket — mondja Kálmán Ferenc, a kaposvári Bartók Béla Általános Iskola igazgatója. A diákok a hat nap során matematikát, magyart, környezetnsmeretet tanulnak, német és orosz nyelvtudásukat gyarapítják. Naponta csupán egy tárggyal foglalkoznak, három—négy órában. Elsősorban olyan anyagrészek megtanítását választották ki a pedagógusok, amelyekben kevés az új ismeret, sok a föleleve- nítésre, gyakorlásra, összefoglalásra váró rész. — A merev, hagyományos Elismerés a fonyódi számítógépeseknek Képújságot terveznek Mintaértékűnek minősítette a Neuman János Számítógéptudományi Társaság Somogy megyei szervezete a fonyódi szervezet egyéves működését, melyet a záróközgyűlésen Horváth István, a megyei szervezet vezetőségi tagja tolmácsolt. Győri Attila titkár beszámolójában sokrétű tevékenységről adott számot. Fonyód gyakran volt házigazdája a megyei pedagógus továbbképzéseknek. A felkészült tanárok, a kiválóan működő és programozott számítógéppark lehetővé tette, hogy rendszeresen tartsanak bemutatót a számítás- technikát oktató általános és középiskolai tanároknak arról, hogyan használható fel a számítógép a biológia- és a kémiaoktatásban, s miként lehet a gép a feladatmegoldás segédeszköze. A szervezet számos bemutatón, kiállításon vett részt. A BNV alkalmával rendezett második mikroszámító- gépes találkozón két első díjat is szereztek az oktató- programok kategóriában. Hagyomány, hogy a tanítási év végén Fonyódon rendezik meg az országos számítástechnikai konferenciát a középiskolai tanárok részére. A program szervezésében, lebonyolításában tevékenyen részt vettek a társaság tagjai, s elismeréssel nyilatkoztak a résztvevők a helyi gimnáziumi tanárok által kiépített lokális hálózatról. A fonyódi számítógépesek közreműködnek egy országos számítógépesítési-kutatási programban, tagjai'bírálóként vannak jelen más megyék oktatásiprogram-pályá- zatainak minősítésénél. A szervezet 1988. évi terve azt mutatja, hogy elsősorban a helyi érdeklődést kívánják kielégíteni. A tanácscsal együttműködve létrehozzák a fonyódi képújságot, az üzemek, intézmények részére tanácsadó szolgálatot szerveznek. A Color Ipari Szövetkezettel számítógépépítő szakkör indítását tervezik, s . fonyódi székhellyel kívánják létrehozni a számítógép-felhasználó tanácsok körét. Süli Ferenc tanítási-tanulási formák felbontására törekszünk a turi-suliban, olyanfajta oktató-nevelő munkára, melyre az iskolában nincs lehetőség. Az ismeretnyújtáson kívül a pihenés, a kikapcsolódás is cél. Szeretnénk a gyerekek olyan tulajdonságait is fejleszteni, mint például az önállóság, a közösségi szellem, a munka sze- retete. — Délutánonként egy volt istállóban takarítunk. A turistaházat szeretnék a természetbarátok ezzel bővíteni. A fiúk fát vágnak, a lányok mosogatnak, takarítanak, s mi készítjük a reggelit, a vacsorát. Szívesen dolgozunk s nagyon jól érezzük magunkat. Jó lenne, ha mindig itt tanulhatnánk — lelkesedik Harag Mónika a testnevelési óra szünetében. — Csak ne kellene olyan korán kelni. Már fél hatkor ébresztő van, s mivel este még takarodó után is sokáig beszélgetünk, reggel bizony elég álmosak vagyunk. Mindennap más a szobaparancsnok, ő felel a rendért, a fegyelemért. Sok mindent megtanultunk már ez alatt a pár nap alatt, és sok érdekes dolgot láttunk a faluban. Mindig a városban éltem, s el se tudtam képzelni, milyen lehet az élet egy ilyen kis településen. Jártunk már a könyvtárban, és megsimerkedtünk a falu nevezetességeivel is. A környezetórát a szabadban tartjuk, rengeteg gyűjtőmunkát kapunk, sokat kell keresnünk, kutatnunk. Sokkal gyorsabban és könnyeben lehet itt tanulni, mint az iskolában, jó lenne, ha máskor is kijöhetnénk — reménykedik Németh Gyula, aki legjobban annak örül, hogy a naplót az iskolában hagyták. — Minden évben szeretnék egy-egy osztállyal kijönni, ha lehet, többször is. Pedagógiai szempontból óriási haszna volna ennek, hiszen új ismeretekkel és módszerekkel ismertethetjük meg növendékeinket, s mi is új oldalukról ismerhetjük meg őket. Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy mennyire önállótlanok a gyakorlati életben. Mindenben segítséget kérnek, szinte semmit sem mernek önállóan, a saját elképzeléseik szerint megvalósítani. Persze ez nem az ő hibájuk. A mai gyerekék kényelmes lákásokban élnek, mindent megkapnak a szüleiktől, s ritkán vannak munkára szorítva. Megpróbáljuk egy kicsit erre is nevelni őket, s talán nem eredménytelenül. A gyerekek mindenesetre élvezik, tetszik nekik a tábor, s a szülők is nagy lelkesedéssel fogadták. Kezdetnek talán ennyi is elég — összegzi tapasztalatait az iskolaigazgató. Horváth Éva Amit szeretsz, az nem nehéz Ismerek valakit, aki lengyel létére hibátlanul beszéli a magyart. Szinte hallom a gyanakvó megjegyzéseket: biztosan nálunk járta az iskoláit, apja talán a követségen dolgozott, magyar származású a nagynénje, vagy éppen a vőlegénye az. Elz- bieta Sobolewska esetében azonban az efféle előzetes elképzelések korántsem helytállóak. Amikor ez a fiatal, tehetséges műfordító a közelmúltban Kaposváron járt, alkalmam volt tőle azt is megtudakolni: mi ösztönözte arra, hogy megtanuljon magyarul. — Igazából ez gyermekkori történet — kezdte válaszát. — Tizenhat éves voltam, amikor hallottam egy Omega számot Varsóban, a Magyar Kultúra boltban. Annyira megtetszett, hogy megvettem a lemezt, s ha mar megvolt, kértem a szüléimét, vegyenek hozzá lemezjátszót. Azután arra is kíváncsi voltam, hogy mit énekelnek, mi van a lemez borítójára írva, s kiderült, hogy ehhez valamilyen szótár, vagy tankönyvszerűség nem elég, így hát beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra a Magyar Kultúrába. Egy kedves idős bácsi tanított bennünket, aki a háború alatt menekültként tartózkodott Magyarországon (ha jól emlékszem, Balatonbog- lárt emlegette), és — ilyen módon — tudott magyarul. — Mi okozta a legtöbb gondot a magyar nyelv tanulása során? — Eleinte a kiejtés, mert ahogy később, az egyetemen kiderült: az a bácsi, bár lelkesen és jó módszerekkel tanított, nem beszélt anyanyelvi szinten. Az egyetemen álltán sok segítséget kaptam ahhoz, hogy kijavítsam a kiejtésemet, és mindazt, ami hibásan rögződött belém. Kemény munka volt... Elzbieta Sobolewska nem Magyarországon, hanem a varsói egyetemen tanult meg magyarul. — Milyen keretek között oktatják ott. a magyar nyelvet? — A magyar szak az általános filológia tanszékhez tartozik, ötéves oktatási rendszerben. Kétévente vesznek föl a szakra körülbelül ?.0 diákot. Ez nagyon kevés! — Mennyire vonzó a nyelvünk? Hiszen, mint az említettek is mutatják, a magyar még egy viszonylag közeli, baráti államban is a ..ritka" nyelvek közé tartozik. — A hetvenes évek második felében — amikor kezdtem az egyetemet — „divat” volt nálunk Magyarország. — E? minek tulajdonítható? — Azt hiszem, a turista- forgalomnak. A diákok hátizsákkal jártak, stoppal érkeztek Lengyelországból Magyarországra ... A magyar szakra akkoriban óriási volt a túljelentkezés. — Ügy tudom, eredetileg nyelvésznek készült. Hogyan lett műfordító? — Hát, nagyon „körúton” — mondja, s beszélgetésünk folyamán először érzem, hogy ki kellene javítanom. Kifejezése végül is találó volt. — Amikor az egyetemi évek végéhez közeledtem, a diplomamunkámat összehasonlító . nyelvészetből írtam, az általános nyelvészeti tanszéken. Akkoriban még nem akartam irodalmár lenni, a magyar nyelv is csak mint nyelvészeti terület érdekelt. Véletlenül lettem műfordí-' tó 1983-ban meghívtak egy nemzetközi műfordítói szemináriumra Mihályiba. Ez egy kis falu Győr-Sopron megyében. A szemináriumot a József Attila Kör szervezi, eleinte kizárólag a Magyarországon tanuló külföL di diákok számára. Én voltam az egyetlen, aki külföldről érkeztem. — Melyek voltak az első fordításai? — Az első szöveg, ami tőlem nyomtatásban megjelent, Göncz Árpád néhány novellája volt. Tőle kaptam az első tanácsokat, tulajdonképpen ő indított el a pályámon. — Hol jelent meg ez a fordítás? — A Literatura na Swie- cie című havilapban, ami az itteni Nagyvilág-hoz hasonló kiadvány. Kortárs irodalmat közöl, magas színvonalon. — Kik a legismertebb magyar írók ma Lengyelországban? Gondolom, Németh Lászlót ismerik ... — Nem mondhatnám, hogy eléggé. Az Irgalom, a Bűn, és az Iszony jelent meg lengyelül. Petőfit természetesen nálunk is sokan ismerik, Vörösmartyt már kevésbé. Jókai Mór változatlanul népszerű, a mai L_ RÁDIÓJEGYZET TANAKODÓ p Tanakodom, tanakodom magamban. Jó, hogy megosztják velem, rádióhallgatóval, szülővel az általános iskola feszülő gondjait — néhány általános pedagógiai alapkérdést —, de mintha azt is várnák tőlem, hogy megpróbáljam orvosolni. Természetesen nekem, mint szülőnek ebbéli státusomból eredően van véleményem az iskoláról, az oktatási törvényből fakadóan egyre- másra meg is fogalmazhatom a tantestületnek. A telefonszolgálatos Tanakodó című műsor csütörtökön az általános iskolai oktatás helyzetét tűzte napirendre. Érkezett is hamarosan néhány fésületlen vélemény szülőtől, nagyszülőtől, pedagógustól — ezeket aként ösz- szegezte dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, hogy a telefonálók sok igazságra mutattak rá. Víghné Budapestről hívta a stúdiót, szavai mélyen belém vésődtek. — Életem legszebb éveit köszönhetem az általános iskolának. Azóta valami elromlott. A tanítónő eképp fakadt ki: — Elromlott? Rossz! Az iskolában a gyerekeknek állandóan az osztályzatról beszélünk. A kisiskolásokkal felmérő dolgozatokat írunk ... A stúdióban a minisztérium képviselőjén kívül két gyakorló pedagógus ült a riporter mellett. — Mi is romlott meg az általános iskolában, avagy mi nem változott? Dr. Kovács Gábor nagykőrösi pedagógusnak a kiegészítésével értek egyet, aki azt is érzékeltetni tudta, mit fejlődött az általános iskola az elmúlt évtizedekben. Erre azért is büszke lehet, mert — hozzáfűzte: a nagykőrösi iskola, úgy érzi, teljesíti a Vele szemben támasztott követelményeket. Az iskolában jó a hangulat, a gyerekek szeretnek tanulni. A demográfiai hullámról már annyiszor szó esett, hogy fölöslegesnek érzem a rá való hivatkozást. Számolnunk kellett volna vele, ennek megfelelően tervezni. A munkaképes lakosság foglalkoztatásával természetesen együtt járt az is, hogy az általános iskola az alapfunkcióját bővíteni kényszerült. Évről évre nő a napközisek száma, egyre több tanuló vészi igénybe az étkeztetést. Persze, ezek a feladatok is hozzájárultak a pedagógusok terheinek növekedéséhez, de igaza van abban dr. Kelemen Elemérnek, hogy nem pedagógus végzettségű,, ám magában hivatást érző fiatalember is közreműködhetne például az ebédnél-, a napközis foglalkozásokon. Lehet-e harminc-negyven tanulóval egyidőben igényesen és főleg eredményesen dolgozni? Nem, vagy igen? Az bizonyos, hogy a mai tanterVkövetelmények szerint: nem — ebben egyetértettek a beszélgetés résztvevői. Egyre több magyarázkodás szűrődik a mikrofonba. Kezd bosszantani a Tanakodó. Az általános iskola belső, tartalmi gondjaira mintha nem lenne gyógyír. Már megint ígérgetünk — most bér- korrekciót. — Nem tetszett a sok „bizonyára", a v, kellene" — amit a minisztérium főosztályvezetője hangoztatott. Csupán egy példával támasztom alá, hogy miért nem tartom sikerült műsornak a csütörtöki adást. Elhangzott egy kérdés: — Változik-e az általános iskola szerkezete? Válasz: — Bizonyára... (Hosszas magyarázkodás.) Majd a vélemény: — Az adott iskolarendszerben kell elérni a jobb eredményt. Ez meg így túl általános. Hiszen eddig is erre ösztönözték a pedagógiát. Tanakodom: nem kellett volna talán jobban körülhatárolni, melyek is a legfontosabb teendők az általános iskolában? Horányi Barna irodalomból pedig Szabó Magda, Jókai Anna művei a legismertebbek. — Lengyelországban én vagyok az egyedüli Esterházy-f ordító. Másfél éve jelent meg fordításomban a Fancsikó és Pinta, valamint a Fuharosok. Két tanulmányt írtam Esterházyról, amelynek elég nagy volt a visszhangja. Inkább szakmai, mint olvasói körökben, hiszen Esterházy elég neheze n olvasható, még a magyar olvasó számára is. — Azt kell észrevenni: ez egy egészen másfajta nyelvezet. Sokkal ritmikusabb, mint a hagyományos próza. Az író szójátékai, amikre gyakran hivatkoznak, mélyen gyökereznek a nyelvben, vissza lehet vezetni őket egészen a nyelvújításig; abból erednek. Á fő nehézség az, hogy nálunk, a lengyelben nem volt nyelvújítás. — Milyen más jellegű fordításokon dolgozott az elmúlt időszakban? — Nemrégiben készültem el egy posztmodern válogatással. Ebben Nádas Péter, Krasznahorkai László, Márton László, Oravecz Imre és Balassa Péter írásai lesznek olvashatók. Most a Művelődésügyi Minisztérium - féléves ösztöndíjával vagyok Magyarországon. Célja egy esszéantológia létrehozása, amelynek most gyűjtjük az anyagát. Közben lefordítottam Jeles András Mosolybirodalmát is. — Tervei? — Csoóri Sándor Szervá- tiusz-tanulmányának lefordítása, és szerződésem van Esterházy Péter A szív segédigéi című regényére is. — Hogyan látja a mai magyar irodalom fejlődését? — Kezd összemosódni a határ a költészet és a próza között. Néha nem lehet megállapítani, hogy egy szöveg regény vagy költemény, hogy formailag próza vagy költészet. Az az irányzat, amelyet az itteni posztmodem irodalom képvisel, az nálunk, mondhatni, nincsen. Azfr gondolom, jól választottam meg az írókat. — Nehéz nyelv a magyar? — Nem — válaszolja határozottan. Majd zavaromat látva hozzáteszi: — Amit szeretsz, az nem nehéz. Fodor Tamás
