Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLIII. évfolyam, 287. szám Ára: 2,20 Ft 1987. december 5., szombat A Minisztertanács és a KISZ KB képviselőinek tanácskozása Mártír újságírókra emlékeztek KOSZORÚZÁS BOGLÁRLELLÉN Úttörők, újságírók, veteránok... Emberiesség és béke! Fontos állomásához érkezett a nagymúltú Magyar Vöröskereszt: szombaton kezdődik a Parlamentben a VII. kongresszus. „A Magyar Vöröskereszt” — hangsúlyozta néhány éve, a mozgalom centenáriuma alkalmából az MSZMP Központi Bizottságának levele — „magasrendű humánus példamutatással, százezrek társadalmi munkájának és áldozatvállalásának szervezésével, ösztönzésével fontos társadalmi feladatokat teljesít, szocialista társadalmunk építésének aktív részesévé vált.” S valóban, ez a nagyszerű mozgalom, amely több mint egymillió társadalmi munkást tömörít soraiba, az elmúlt öt esztendőben is sokat hallatott magáról; mindig ott találtuk, ahol segíteni lehetett, kellett. Szükség is volt — s lesz a jövőben is — erre a közreműködésre: a bajok, a betegségek megelőzésében az állami szervek és más tömegszervezetek mellett nagy feladatai vannak a vöröskereszteseknek, akiknek áldozatos munkája az ifjúság, valamint az átlagosnál elmaradottabb körülmények között élő rétegek segítésében, egészséges életmódra nevelésében sem nélkülözhető/ A Magyar Vöröskereszt tevékenységében mindig támaszkodhatott az ország minden helységébe eljutó mozgalomra, tagjainak önkéntes áldozatvállalására. Egészségvédelmi, családvédelmi és szociális tevékenységét az egészségügyi tárcával, a tanácsok szakigazgatási szerveivel és intézményeik vezetőivel szoros együttműködésben végezte. A jó ügyhöz méltó munka- kapcsolatokat épített ki a Vöröskereszt — többek között — az ifjúsági és az úttörőszövetséggel, a TIT-tel, a polgári védelem parancsnokságaival. A sokszínű mozgalom népszerűségét jelzi, hogy aktivistái szerte az országban összesen több mint tízezer alapszervezetbe tömörülve szorgoskodnak. Munkálkodásuk lényegét a nemzetközi jelmondat: Per humanitatem ad pacem — Emberiességgel a békéért — határozza meg. A sokfajta vöröskeresztes tennivaló közül változatlanul a legtöbbeket érintő feladat volt és marad: az egészségügyi szervekkel együttműködve részt venni az emberek, a lakosság egészségkultúrájának fejlesztésében. Továbbra is különleges figyelmet kell szentelni a fiataloknak: segíteni kell a szülőknek és az iskolának a családi életre nevelésben, a káros szenvedélyek — az alkohol, a dohányzás, a drog — ártalmainak ismertetésében. Több százezer önkéntes véradó biztosítja térítésmentesen a gyógyászati eljárásokhoz szükséges jelentős mennyiségű vért. A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán, a kétnapos tanácskozás alkalmából egész társadalmunk szeretettel köszönti a vöröskeresztesek népes táborát, amely hasznos tevékenységével ' segíti a szocialista humanizmus eszméinek szélesebb körű terjesztését. Kívánunk tartalmas, eredményes tanácskozást, majd az új feladatok megoldásához minden vöröskeresztesnek erőt, egészséget! Újlaki László A kormány és a KISZ KB képviselői december 4-i találkozójukon megvitatták a gazdasági stabilizációs időszak ifjúságpolitikai feladatait, a KISZ Központi Bizottságának elgondolásait a lakáspolitika korszerűsítéséről, valamint a felsőoktatás fejlesztését és a kiemelkedő tehetségű fiatalok érvényesülési esélyeinek javítását. Az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről A fiatalok élet- és munkakörülményeinek átfogó, társadalmi méretű javítása csak a stabilizációs és kibontakozási munkaprogram eredményes végrehajtásával érhető el. A KISZ azonosul a kormány munka- programjában szereplő célokkal, elérésük érdekében mozgósítja a fiatalokat, egyúttal jelzi, ha a végrehajtásban késlekedést, határozatlanságot tapasztal. A kormány a KISZ jelzéseire gyorsan és megfelelő nyilvánossággal válaszol. A kormány munkájában hasznosítja a KISZ „Jövőnk a tét!” akciója során megfogalmazott javaslatokat. A stabilizációs időszak céljainak ismeretében szükséges az ifjúságpolitika hangsúlyainak átrendezése. Ennek érdekében 1988-ban a kormány — a KISZ KB közreműködésével — ifjúságpolitikai feladattervet készít. Ennek tartalmaznia kell a lakásgazdálkodási rendszernek a fiatalok érdekeit szem előtt tartó reformját; átfogó programot az 1990-es évek elején keresőkorba lépő nagy létszámú korosztályok munkába állására; az ifjúság cselekvési terét bővítő jogi és egyéb eszközöket; a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok lehetőségeinek javítására irányuló törekvéseket; valamint az állami gondozottak önálló életkezdésének segítését. A KISZ KB egyetért azzal, hogy a kormány előkészíti az ifjúsági törvény korszerűsítését. Feszített munkaprogram, a tervek szerint hat napirend megtárgyalása vár a képviselőkre az Országgyűlés téli ülésszakán. 1988, a stabilizációs kormányprogram alapozó éve lesz, ekkor vizsgázik majd az új adótörvény is, s dől el, hogy sikerül-e meggyorsítani a reformfolyamatot. Érthető hát, hogy a somogyi képviselőcsoport tegnapi ülésén a jövő évi állami költségvetés tervezetének megvitatása állt a középpontban. Egybehangzó volt a képviselők véleménye arról, hogy a tervezet több vonatkozásban nincs összhangban az általuk elfogadott kormányprogram elveivel és törekvéseivel. A vállalati terhek nem csökkennek a remélt mértékben, ugyanakkor egyes veszteséges ágazatok — a korábbi szándékokkal ellentétben — továbbra is élveznek majd támogatást. Ezzel kapcsolatban többen is utalA kormány és a KISZ képviselői egyetértettek abban, hogy olyan gazdaság- és szociálpolitikára van szükség, amely az elkerülhetetlen terheket nem hárítja aránytalanul a pályakezdő fiatalokra. A stabilizáció időszakában is szükség van a fiatalok helyzetét javító intézkedésekre. A kormány 1988- ban kidolgozza a családi pótlék és az ösztöndíjak reálértéke megőrzésének rendszerét és az 1989. évi tervben dönt annak bevezetéséről. A KISZ fontosnak tartja, a már bejelentett szociálpolitikai döntéseket, ugyanakkor az az álláspontja, hogy a családi pótlékot gyermekenként 500 forinttal, a diákok jövedelempótlékát 210 forinttal emeljék. A kormány ez utóbbival egyetért, de továbbra is a családi pótlék 400 forintos emelését látja lehetségesnek. A kormány és a KISZ egyetért abban, hogy a bérek a teljesítmények szerint különbözzenek. A KISZ szükségesnek tartja a bértarifa-rendszer eltörlését. A kormány a .szakszervezetekkel, a KISZ-szel és más társadalmi szervezetekkel egyeztetett álláspont kialakítására törekszik a bérreform kérdésében. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az 1988-ban javítani kell a pályakezdő diplomások és a műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi elismerését. A nem termelő területeken való korszerűsítés során törekedni kell arra, hogy az oktatás, a kutatás és az egészségügy feltételei ne romoljanak. A KISZ tudomásul veszi, hogy a stabilizációs időszakban az ifjúságpolitika céljaira szánt pénzeszközök a költségvetés terhére nem növelhetők. Szükség van azonban arra, hogy más területekről bizonyos összegeket ide csoportosítsanak. Ily módon lehetővé válik, (Folytatás a 2. oldalon.) tak a „visszarendeződés” veszélyére, s Reidl János képviselő azt is szóvátette, hogy mindez a választók szemében a parlament döntéseinek súlyát is megkérdőjelezi. Dr. Várfalvi István, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetője ezzel szemben azt szögezte le, hogy — kivált pár hónap után — hibavolna számonkérni a program betű szerinti végrehajtását. A gazdasági helyzet bonyolult dilemmák sora elé állítja a kormányt, s ilyenkor szükség van kompromisszumokra is. Brandtmüller litván, a megyei tanács általános elnökhelyettese a somogyi tervekről szólva mondta el, hogy nemegyszer egymásnak ellentmondó követelményeknek kell megfelelniük. Egy fejlesztést el lehet halasztani, viszont az oktatási vagy egészségügyi intézmények működésének fölA magyar sajtó közelgő ünnepe előtt tegnap bensőséges koszorúzást ünnepséget rendeztek Boglárlellén, a Fémmunkás üdülő kertjében. Mint közismert, 1946- ban emlékoszlopot állítottak az üdülő udvarán az értelmetlenül elpusztított mártír újságírók emlékezetére. A márványtábla 89 nevet örökített meg, s a felirat fejhajtásra kötelez: „Idézze ez az oszlop a mártírok emlékét, kiket halálba kergetett a fasizmus véres korszaka.” Kifejező jelképnek is tekinthető: kommunista veteránok, iskolás gyerekek, újságírók és a helyi úttörőújságíró szakkör tagjai, a „Dobpergés” munkatársai állták körül az oszlopot. A Himnusz elhangzása után dr. Halász Ferenc, a városi tanács vb-titkára vezette be az ünnepséget, majd Gulyás János, a művelődési ház igazgatója tartalmas, szubjektív vallomásnak és elkötelezett állásfoglalásnak is tekinthető gondolatait hallgatták a részvevők. Egy régi fénykép láttatásával emlékeztetett a szónok, s szörnyű történelmi esemétételeit mindenképpen biztosítani kell. A kényszerűségből elmaradó beruházások közül a legnagyobb gond, hogy kevesebb tanácsi bérlakás épülhet, jóllehet a tanácsok — családonként eltérő mértékben — minden más lakásszerzési megoldást az eddigieknél fokozottabban támogatnak. A tervezést méginkább nehezíti, hogy még nem látható pontosan az építkezések árnövekedésének mértéke, s az is, hogy padlóra került a megye építőipara. Dr. Vida Kocsárd képviselő szerint a kesergés semmit sem old meg, annál többet ér, ha az Országgyűlés határozottabban érvényt szerez döntéseinek, egyebek- közt a szelektív ágazatfejlesztés, vagy az irányítási és intézményrendszer korszerűsítésének kérdéseiben. E gondolatot is erősíti a téli ülésszak elé kerülő, s a jogA jövő újságírói nyékét is fel tudott idézni általa. Százak életéről, tragikus haláláról beszélt; valamennyien tollal, gondolataik áradásával szolgálták a nyilvánosság, a közösség ügyét. A szónok feladatának alkotásról szóló törvényjavaslat, mely egyebekközt növelni kívánja a parlament szerepét a jogalkotásban. Dr. Rendeki Sándornak, a megyei bíróság elnökének e témával kapcsolatos tájékoztatójából, s a képviselők példáiból is kitűnt az Elnöki Tanács rendeletekkel szabályozott olyan kérdéseket is, melyek megkövetelték volna a parlamenti, sőt a szélesebb körű társadalmi vitát is. Az élethez nem kellően igazodó, s esetenként végrehajthatatlan jogszabályok mellett burjánzótok a módosító rendelkezések, melyek már a szakember számára is áttekinthetetlenné váltak. Máskor jogi eszközökkel próbáltak megoldani gazdasági gondokat, s ez rutinszerűvé tette a kiskapuzást. A jogrendszernek igazodnia kell a társadalmigazdasági változásokhoz, s ez szükségessé teszi egyebekközt a parlament ügyrendjének, sőt az alkotmánynak a módosítását is. A somogyi képviselőcsoport munkájának elismerését is jelenti, hogy az Országgyűlés terv- és költség- vetési bizottsága Mészáros Győzőt kérte fel, szószólójának az ülésszalc* költségvetési vitájában. érezte — s joggal —, hogy azokra az újságírókra is emlékezzen, akiknék neve nem szerepel az emléktáblán, akiket ázóta is milliók szeme láttára, ártatlanul öltek meg a világban. Gulyás János így folytatta: — E percekben kötelességünk az is, hogy tisztelettel és megbecsüléssel beszéljünk a magyar sajtó ma élő, alkotó képviselőiről, akik lehetnek barátaink, kellemetlenkedőink, de mindig — a szó igaz értelmében — a köz ügyében, a közösség érdekében végzik felelősség- teljes munkájukat. Ismerec len ismerősök ők, mindennapunk segítői, korunk histó- riás énekesei. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. A -gyászzene hangjaira először a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Nagy József titkár és Benkö Károly nyugalmazott titkár, majd a Somogyi Néplap közössége képviseletében Jávori Béla főszerkeszt ő helyezték el az emlékezés babérkoszorúit. A városi pártbizottság és a tanács nevében Fodor Zoltán titkár és dr. Halász Ferenc vb-,titkár, a pépfront és a honismereti kör képiseleté- ben pedig Bárány Annamária és Horváth Aladár koszorúzott. Ezután az újságíró szakkörösök és az általános iskola diákjai emlékeztek a mártírokra. A tartalmas-szép sajtónap: ünnep a Szózat hangjaival ért véget. Kevesebb Jogszabállyal, több következetességgel Ülést tartott a somogyi képviselőcsoport
