Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

4 Somogyi Néplap 1987. december 31., csütörtök A legnagyobb magyar gondolatai Vicc nélkül BESZÉLGETÉS Néhány évvel ezelőtt a Kaposvári Tanítóképző Főiskola docense volt, azt megelőzően a Táncsics gimnázium tanára. Dr. Szíjártó István az Eötvös Kollégium igazgatója, és néhány hónapja a Szé­chenyi Társaság főtitkára. Tavasszal egy hónapot töltött az Egyesült Államokban, ahol több előadást tartott a minőségi tanárképzés lehetőségeiről, va­lamint Széchenyi eszméinek korszerűségéről.- Melyek Széchenyi azon gondolatai, amelyeknek idő­szerűségéhez napjainkban sem férhet kétség? — Széchenyi a magyar gazdaság és társadalom tel­jes átalakítását tűzte ki célul. Erről így ír: „Midőn a casi- nókat, a lóversenyeket, s ily- féléket tervezem — koránt­sem az végcélom, mikép tár­sasági kellemeiteket nevel­jem, a lótenyésztést mozdít­sam elő, s így tovább, noha egyúttal mind ezeket is kifej­teni felette hasznos, de azért mégis ezek mellékes tekin­tet, — hanem fő célom az, hogy hazánk erei központo- suljanak, a megyei, városi, mágnási, nemesi, polgári, vallási nemzeti satöbbi külö­nösek egy magasabb célra ol- vadozzanak össze, az ember nem mindig czime és állása, de mint ember, belbecse után latoltassék, elmetorlódások által a nemzeti legnagyobb kincs, a kiképzett előítélet nélküli, emberi velő mind­inkább növekedjék, s kellő helyére emeltessék, mikép felébredjen a közlélek, s így erősb legyen a haza.”- Milyen kép alakult ki az amerikai magyarság kö­zött rólunk? — Természetesen csak azokról beszélhetek, akiket személyesen ismertem meg, s azokról a könyvekről, új­ságokról, amiket olvastam. Egyetemi és irodalmi-művé­szeti körökben sokat tudnak arról, hogyan élünk, milyen gondjaink, örömeink vannak. A new-brunsw.icki HAAC- ban (Hungáriáin American Athletican Club), amelyet a század elején alapítottak ki­vándorolt magyarok és az­óta is főleg kétkezi munká­sok a tagjai, nagyon örül­tem, hogy minden kérdésük­ből kiérződött: szurkolnak nekünk, sikerüljön gond­jainkból kilábalni, s olyan életminőséget teremtenünk, melyre a világon bárhol élő magyarok is büszkék lehet­nek. Szívesen említek né­hány nevet: dr. Simonfay Ferenc értékes térképmetsze­teket és könyveket adomá­nyozott az Eötvös Kollégium­nak, s alapítványt tervez a magyar történelem kutatásá­ban legjobb diákok számá­ra. Csokonay Pál, Bertalan Imre, Lippóczy Miklós, Har- kay Róbert, Nagy Károly, Püski Sándor, Kövesdy Pál, Domán Miklós, Molnár Ágos­ton, Rónai István, Suzanne Wemple, Láczay Ervinné és sokan mások segítették és segítik ezt a munkát. Mind­nyájan olyanok, akik 30-40- 50 évi távoliét után itthon járva látják: érdemes keres­ni az együttműködést. Aka­démiánk nemrég kitüntetett, 40 éve az USA-ban élő, volt Eötvös kollégista fizikusa, a századunkkal egyidős Bay Zoltán tekintélye közvetlenül is szerepet játszott abban, hogy Reagan elnök szemé­lyes megbízottja a kelet— nyugati tárgyalásokon. Steve Rhinesmith washingtoni ta­lálkozásunk folytatásaként, kétszer is felkereste az Eöt­vös Kollégiumot, s ezideig 9 diákunk jutott el ösztöndíj­jal az Egyesült Államokba. Jó emlékekkel jöttek haza, s jó benyomást hagytak ven­déglátóikban.- Ezek után hallhatnánk valamit a Széchenyi Társa­ság megalakulásának kö­rülményeiről, céljairól? — Több éves előkészület után idén nyáron alakult meg országos társaságként, kül­földi tagokat is szervezve. Alapszabályban vállalt cél­kitűzése Széchenyi eszméi­nek megismerése és terjesz­tése, a magyar gazdaság, tár­sadalom, politika, művelődés egész területén erősíteni a reformtörekvéseket a haza érdekében, segíteni itt és most. Elnökünk: Dimény Im­re akadémikus, a Kertészeti Egyetem' ökológiaprofesszo­ra, volt mezőgazdasági mi­niszter. Elnökségünknek tag­ja többek között Burgert Ró­bert gazdasági vezető, Szabó Kálmán közgazdász profesz- szor, Czeizel Endre orvos, Ruff Imre vegyészprofesszor. Alapító tagjaink munkacso­portokba szerveződve kezd­tek dolgozni (ifjúsági, nem­zetközi, műszaki, szociológiai, orvosi, a Széchenyi relikviák kutatása stb.), s egy-egy nyil­vános ülés után ajánlásokat fogalmazunk meg az állami vezetők és más szervek ré­szére. Ilyenek voltak eddig: a történészek és irodalmárok öltérő Széchenyi-képéről, a Széchenyi-emlékek helyze­téről, az egyetemi oktatás kérdéseiről, idegenforgal­munk helyzetéről tartott ülé­seink. Titkárságunk egyezte­ti ezt a munkát, irányítja a hazai és külföldi tagszerve­zést, kapcsolatot tart a nagy­cenki Széchenyi emlékmú­zeum baráti körével. Velük közösen teremtettük meg a Széchenyi-alapítványt. Na­gyon sok értelmes felada­tunk van, nyitottak vagyunk minden kezdeményezésre, alkotni, teremteni akarunk; várjuk tehát a törekvéseink­kel rokonszenvező magánsze­mélyeket és a sponzorként eredményesen dolgozó gazda­sági egységeket. Az Akadémia-alapító fia­tal mágnás, a reformgyűlé­seken tanácskozó, vitatkozó honatyák beszédeit megso- kallva elment Al-Dunát sza­bályozni. balatoni és dunai gőzhajózást szervezni, Tisza- szabályozásba kezdett és a Lánchidat építette, közben közgazdasági alapműveket írt. Máig lefordítatlan teljes naplójából egy művész és filozófus képe rajzolódik ki. Érthető, hogy miért tartjuk Széchenyi példáját ma is , felmutatandónak. y . Hét kérdés a karikaturistához Bátai Sándor kaposvári ka­rikaturista. Amíg várakoz­tam irá, segített az idő, hogy fölkészüljek a beszélgetésre. Pontosan érkezett, kólát ren­delt. — Nem tudok viccet me­sélni. Társaságban szívesen improvizálok — hárította el a beszélgetés elejére szánt kérdést. A viccelődésnek morzsái sem hullottak aszta­lunkra ezután sem. — Mi a különbség a vicc és a karikatúra között? — Mind a kettő „fogyasz­tásra" való, a karikatúra a viccel szemben mélyebb tar­talmat is hordozhat. Ma­gyarországon a karikatúrá­nak több fajtáját művelik. Rám a pop art, a minimal art és a koncept hatott. — Mindegyik a grafika- művészet új irányzata. A vicc csattanója a poén, a karikatúra, ahogy monda­ni szokták: célba talál. — Éppen ezért nehezenrvi- selhető el. Nagyon sok ösz- szeütközéssel kell megküzde- nem. Nem haragszom sen­kire. Talán mások se rám. A harcot minden esetben vál­lalom. — Ebben az évben el­nyerte a Művészeti Alap­tagságot, munkássága el­ismeréseként. Mióta fog­lalkozik rajzolással? — A hetvenes évektől egye­di és alkalmazott grafikákat készítek. Történelem Táskájából új rajzait vette elő, s így folytatta: — Ezek mai sziklarajzok, így neveztem el őket. Töre­dék információk. Mondhat­nám azt is, hogy panelimp­resszionizmus. A lényeg: az értékvesztést fogalmazom meg. 1988 nyarán a veszpré­mi várban lesz kiállításom. Egy termet kapok, melyet ezekkel a rajzokkal népesítek be. — Még mindig hasonlít- gathatjuk a viccet és a ka­rikatúrát. Ma 'melyik éle­sebb? — Társadalmi hatása mindegyiknek megvan a ne­vetés szintjén. Az átgondol­tabb karikatúra csak szűk réteghez szól. Néhány ember szellemi igényét elégíti ki. — Hol jelennek meg gra­fikái, karikatúrái? — A Somogyi Néplapban, az Élet és Irodalomban, az ifjúsági lapkiadó kiadvá­nyaiban, a Grimaszban. Saj­nos a Grimaszból nem az lett, amit szerettünk volna. Az egy kis Ludas ... — A hetedik kérdés akár lehetne gonoszkodó is, de maradok a szokásosnál: — Mit tervez 1988-ra? — Karikatúraalbumot sze­retnék összeállítani. Az 1980 —85 között készült grafikái­mat gyűjtöm egybe, termé­szetesen válogatás után. Horányi Barna Újdonság a televízióban Munka után nem könnyű a tanulás Január 1-jétől néhány új­donságot tartogat a televízió, többek között a pécsi stúdió közreműködésével. Békés Sándortól, a pécsi stúdió ve­zetőjétől kértünk tájékozta­tót. — A magyarországi nem­zetiségek számára készült heti hírösszefoglaló német nyelven először január 6-án jelentkezik, január 8-án pe­dig szerb-horvát nyelven. Ezek magyarországi hirek lesznek: kulturális esemé­nyekkel, testvérvárosi kap­csolatokkal foglalkozó infor­mációk, de helyet kapnak benne a hét legfontosabb belpolitikai eseményei is. — A nemzetiségi magazi­nok változatlanok marad­nak? — Nem. Az Unser Bild­schirm és a Nas ekran adás­ideje is 30 percre nő, ezen­kívül évente háromszor egy­órás magazint adnak. — Milyen újdonságokat ígér a Pannon krónika? — Ezután szerdán közve­títik a 2. programban. Csü­törtökön az 1-esen 18 óra­kor Hazai tükör címmel Hétvége-típusú műsor kez­dődik több szerkesztőség részvételével. A Pannon kró­nikában új sorozatok várha­tók. A nagymama konyhá­ja címűben például olcsó, ízletes falusi ételek recept­jeit közöljük. Folytatjuk a városfórumokat. Tapasztal­tuk ugyanis, hogy a tévé­szereplés szinte erjesztő ha­tású a helyi közéletre. Megpróbáljuk a városi, a megyei tanácsüléseket élő­ben vagy szerkesztett hely­színi közvetítésben adni és megmarad eddigi legnépsze­rűbb műsorunk, a Sorstár­sak. — Milyen újdonságot kí­nál az Alpok—Adria társu­lás? — Ez a műsor öt ország 12 televíziójának közremű­ködésével készül. Havonta egyszer jelentkezik, és most az emberi, természeti kör­nyezet védelme került elő­térbe. — Folytatják az egyedi műsorok készítését? — Igen. Jövőre a pécsvá- radi kolostor alapításáról és a szigetvári csatáról készí­tünk filmet, de ilyen lesz a Pécsi disputának nevezett hitvita 400. évfordulójára készülő megemlékezés is. Népszerű műfaj a portré: kameránk elé kerül Pónya József, a Paksi Atomerőmű igazgatója és Dévényi Sán­dor pécsi építész. Feldolgoz­zuk a keszthelyi Helikon­kastély történetét, és foly­tatjuk a Kis-Balatonról szó­ló sorozatot. — Déli szomszédainkkal folytatódik az együttműkö­dés? — Bemutatjuk az újvidéki tévével közösen forgatott té­védrámát, a Megfelezettek- et. Ez az első magyarorszá­gi szerb-horvát nyelvű já­tékfilm. Sorozatot tervezünk Dráva menti .irodalom cím­mel. Korábban a ljubljanai televízióval együtt készítet­tük el a Mátyás király cí­mű tévéfilmet, ennek folyta­tása lesz a Hunyadiak és Czilleiek című műsor. Egyik legnagyobb vállalkozásunk lesz az angol Chanel Four tévétársaság finanszírozásá­ban készülő sorozat Egészsé­ges városok címmel. A ne­ves történelmi városok sorá­ban Pécs is helyet kapott. Az egészséget nem orvosi, hanem emberi-társadalmi szempontból értelmezzük, és a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. G. T. Egy fiú és egy lány. Az egyik bájosan fiatal, a má­sik megfontoltan érett. Lát­szólag semmi közös nincs bennük, két dolog azonban mégis összefűzi őket. Mind­ketten a Kaposvári Villa­mossági Gyár dolgozói, s mindketten vállalták a mun­ka melletti tanulást. — Meggyőződésem, hogy az ember csak tudása révén juthat előbbre, s nem csu­pán munkájának, hanem ön­magának is tartozik annyi­val, hogy képességeit kiak­názza. Ipari tanulóként ke­rültem a gyárba, még a hatvanas években, s fokoza­tosan, a magam erejéből léptem előre. Voltam szer­számkészítő, most pedig szerszámszerkesztő vagyok. Munkaköröm betöltéséhez nem feltétlenül szükséges felsőfokú végzettség. Mégis úgy éreztem, hogy elsősor­ban önmagam becsülése mi­att kell megpróbálkoznom a főiskolával — mondja Hof- rics János. Tízéves szünet után ült ismét az iskolapadba, s a ta­nulás nélkül töltött évek a fölvételi előkészítőnél is hát­rányt jelentettek. Sokszor érezte úgy, hogy kár neki­vágni, úgysem fog sikerülni. Aztán mégis csak folytatta. S lám, elsőre sikerült a föl­vételi, sőt az eltelt négy év­re is elégedetten tekinthet vissza. — Nem voltak könnyű évek, s még nincs vége. Ta­vasszal — ha minden igaz —, megkapom a diplomát, de addig még jónéhány vizs­gát le kell tennem. A szak­dolgozat is hátra van még. Mindez rengeteg időt vesz el, a feleségem nélkül nem is boldogulnék, ö legalább any- nyit tesz azért, hogy elvé­gezzem az iskolát, mint én. Magára vállalja a család minden gondját, s a gyerek- nevelés is elsősorban rá há­rul. A jobb megélhetésért másodállást is vállaltam, így valóban nem sok , szabad­időm marad. Azt a keveset viszont a családom körében töltöm — mondja, s már­is újabb felvételin töri a fe­jét. Ha már megvan a főis­kolai végzettség, ne hiányoz­zék az egyetemi sem. Két, esetleg hároméves újabb ta­nulással megszerezheti az okleveles gépészmérnöki cí­met. Ha már ennyit tanult, az a pár év nem számít — hangoztatja, s véleményében a feleség is osztozik. Megnyugtató a biztos csa­ládi háttér, de gyerek nél­kül mégiscsak könnyebb a tanulás. Végh Andrea való­ban nem panaszkodhat. Fia­tal, tele erővel, lelkesedés­sel. Ha elsőre nem sikerült is a felvételi, egy év múlva ismét megpróbálta, s akkor sikerrel vette az akadályt a jogi egyetemen. — Azt gondoltam, ha a fölvételin túl leszek, minden könnyen megy. Aztán jött az első vizsga. Rengeteg az anyag, a többsége szó sze­rint bemagolandó. Valahogy azt is megtanultam, s akkor már a következő vizsgától féltem. így lesz ez még jó­néhány évig. Három évem van még hátra az ötből, utá­na még két év szakosító. Ré­gi álmom a jogtanácsosi munka, s mivel ilyen vég­zettségre a gyárnak is szük­sége van, valószínű, hogy ilyen irányban haladok to­vább. — Jelenleg a kereskedelmi osztályon dolgozom tanulmá­nyi előadóként, ami érdekes munka ugyan, de nem sok köze van a joghoz. Tizen­nyolc nap tanulmányi sza­badságot kapok a vállalat­tól. Háromhetente két napol konzultációkra járok Pécsre ahol a legszükségesebb út­mutatókkal, tanácsokká látnak el bennünket. Túl so­kat nem tudnak elmondani levelezőn eléggé magára var hagyva az ember, sok min denre magának kell rájön nie, amelyet a nappalisok nak megtanítanak. De nen panaszkodom, megszoktam sőt megszerettem a levelezi oktatást. Sok energiába ke rült, de így legalább mégis merem a gyárat, a munka társaimat, s nem idegei helyre kerülök, ha végeztem Talán csak a nyári szünete két irigylem a nappalisok tói... Horváth Év

Next

/
Oldalképek
Tartalom