Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31., csütörtök 5 Szélesebb mozgásteret U j évet kezdünk, s ezek számvetésre késztető napok. A számvetés azonban nemcsak az évek fordulójának kiváltsága. Életünk, a világhelyzet alakulása, a szocializmus építésének nemcsak személyes hibákból fakadó ellentmondásai miatt, a jövő érdekében önkritikus helyzetértékelés nyomán cselekvési programot alkotott a párt. A gazdasági kibontakozás cél- és eszközrendszere azonban nem nélkülözheti az ideológiai tisztánlátást, a társadalmi és politikai intézményrendszer továbbfejlesztését. Közgondolkodásunk állapota, közéleti fórumaink hangvétele tanúsítja, hogy a termelés fejlesztése olyan tényezőkön is áll, amelyeket korábban csak a gazdaság függvényeként, esetleg velejárójaként tartottunk számon. Az emberi tényezők szerepe a művelődés fontossága mellett a marxizmus klasszikusainál is alapvető jelentőségű volt. E felismerés azonban elsikkadt mindaddig, amíg a gazdaság, a közélet működési zavarai, a termelési, a politikai kultúra hiányjelei nem utaltak gyakorlati szerepük fontosságára. A valóság korábbi szocializmusképünk több elemét meghaladta. Gyors és jelentős változások időszakát éljük. Sok régi, megoldottnak vélt kérdés új választ igényel; miközben korábban nem tapasztalt nehézségek ás mutatkoznak. Mindez kihat korábbi értékrendünkre, a társadalom életvitelére és gondolkodásmódjára. Ezért is fontos számunkra az ideológiai helyzetértékelés, a feladatok tisztázása. Az idő megérlelte a fölismerést: cselekvéseink hord- ereje nem függetleníthető attól, hogy miként gondolkodunk, s e dilemmánkhoz hogyan viszonyulunk. Szükségessé vált tehát, hogy a gazdasági kibontakozás programjának kialakítását követően számvetést készítsünk ideológiai helyzetünket, ' teendőinket illetően is. A Központi Bizottság megvitatta a helyzetértékelést, a végleges teendők kialakítása érdekében azonban további vitára bocsátotta a téziseket. A dialógusok különböző pártfórumokon, közéleti rendezvényeken zajlanak, s mindez összefügg a párt vezető szerepéről szóló eszmecserével. Gondolom, a közélet iránt érdeklődők számára nyilvánvaló, hogy miért szorgalmazzuk az újabb eszmecseréket. Helyzetünk megítélése, lehetőségeink mérlegelése, a reformgondolkodás és cselekvés tekintetében igen sok tisztázásra váró kérdés gyülemlett fel. Többek között ilyen a korábbi gyakorlati megoldások ideológiai dogmatizálása, az elosztás fontosságának a termeléseié helyezése, a szocialista ösztönzés és a szociálpolitika keveredése, a nagyüzem és a kisüzem egymásmellettisége, a humán és műszaki kultúrát szembeállító értelmezés, a fizikai munka túlértékelése a szellemi teljesítményekhez képest, az innovációs képességek hiánya és így tovább. A tisztázó folyamat bevezetése volt a Kaposváron •endezett elméleti tanácskozás, amely a kapitalizmus újszerű vonásainak, válság- elenségeinek és megújuló képességének sajátosságait isszegezte. Ezt fejlesztette ovább a szegedi tanácsko- ás, amely a szocialista megújulás, kibontakozás elvi, előéleti, ideológiai alapjait óglalta össze. Mindez a kérdéskör vilá- ;os álláspontot követel a tárttól, jóllehet, egy sor kér- lés végérvényes eldöntése szánnal nem lehetséges. Az gyüttes álláspontok kialakí- ása korántsem a nézetazo- losság deklarálását jelenti, lanem azt, hogy azok gyakran az eltérő vélemények, a kölcsönösen elnéző, ám együttes cselekvésre, ha kell kompromisszumra is képes egyensúlyból fakadnak. Tudjuk, hogy ennek nagyobb a hitele, a valóságfedezete. Ám azt is tapasztaljuk, hogy ez jóval nehezebben megvalósítható, mert hiszen nem parttalan, egyoldalú toleranciáról, >nem megalkuvásra hajlamos kompromisszumokról van szó, de az sem mindegy, hogy miről és meddig vitatkozunk. A megyei agitációs- és propaganda-fórumokon is tapasztaljuk, hogy vitakérdés lett az ideológia szerepének megítélése gazdasági-társadalmi haladásunkat illetően. Nem légből kapott elméleti kérdés ez. "A tapasztalatok tanúsítják: a teoretikus kövületekhez ragaszkodás fékező hatású is lehet. Rövid távon eredményes és praktikus megoldásokat kerestünk, ezért hiányként mutatkozott meg a távlatok, az új módon eligazító elméleti tételek kialakításának szükségessége. Közéletünk különböző fórumain igény mutatkozik gondjaink pontos, marxista megválaszolására. Ennek jegyében kell kialakítanunk az ideológia, az elmélet és a gyakorlat viszonyát. Mindennapi cselekvéseink kapcsán egyre következetesebben kell lemérnünk, hogy milyen tudatosság, átgondoltság, elméleti felkészültség érvényesül. A makacs egyhelyben maradás mögött rendszerint fölfedezhető a termelési kultúra, a képzettségbeli fedezet hiánya Somogybán is. Nem élhetünk abban a hitben, hogy különböző szinteken kialakítottuk a képességeink, politikai elkötelezettségünk, eltökéltségünk jegyében a kibontakozás programját. Ezek a dokumentumok önmaguktól, automatikusan, azonnal nem jelentenek húzóerőt. A programkészítés időszakában a bizalom mellett a kétkedés, jogos kritika és demagógia is érvényesült a közhangulatban. Számolnunk kellett azzal a felismeréssel, hogy a jobb hangulatra nem lehet parancsot adni. De arról határozni kell, hogy miként folytassuk hatékonyabban a munkát. Ezzel együtt ideológiai elemzést követel a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok jelenléte, a beilleszkedés több zavara, valamint a műveltségben, az életmódban tapasztalható egyenlőtlenségek. Arról van szó 'tehát, hogy a kibontakozási program végrehajtása kapcsán a mindenkori helyzet valósághű összevetése folyamatos legyen a politikai munkában, a gazdálkodásban, a társadalmi élet különböző területein. A múlt évi mérlegek véglegesítése most folyik; nem gondolom, hogy a több területen tapasztalható javulás kritikátlan derűlátásra adhatna okot. Mi a helyzet Somogybán? A végleges adatok ezután látnak majd napvilágot. Az eddigi elemzések azonban arról tanúskodnak, hogy javult a somogyi gazdaság, főként az ipar teljesítménye,. Több a bevétel az exportból és az idegenforgalomból. De ne áltassuk magunkat. A kibontakozás még nem érzékelhető a belső irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítésében. A ,,mi áll rajtunk” gondolatkörétől is függ több termelőszövetkezet talp- raállása, a lakáshelyzet alakulása és az építőipari hibák felszámolása. Korábban utaltam már az érdekeltségre. Mostani gazdasági és politikai szótárunknak, közgondolkodásunknak egyik leggyakoribb fogalma ez. Használatának értelmezése nemegyszer ellentmondásos. Mégis a különböző törekvések, nézetek közelítésének és kezelésének egyik rendezőelve az érdekeltség érvényesítése és egyeztetése. Ilyen például az ideológia érdekeltsége a kibontakozásban. Cselekedeteinkből ugyanis kiütközik, hogy miként viszonyulunk a feladatokhoz. Az érdekérvényesítés lehetőségeit a társadalmi demokratizmus állapota határozza meg. Köztudomású, hogy az úgynevezett pragmatikus lépések sorozatából nem alakítható ki egységes elméleti rendszer. Ezért átfogó, társadalmi céljainkat, az érdekek, értékek elsőbbségét elvileg és gyakorlatilag is tisztázó társadalompolitikai elképzelés kidolgozása vált nélkülözhetetlenné. Az érdekeltség nyálvánva- lóian élesen vetődik fel a munka- és lakóhelyeken. Ezzel kapcsolatban határozhatók meg kapcsolatai a szocialista demokratizmussal is. Megyei tapasztalataink arra utalnak, hogy az intézményes munkahelyi demokrácia növelése, így például a vállalati 'tanácsok működése csak formalitáshoz vezetett ott, ahol nem vette figyelembe az érdekeltség helyi viszonyait, lehetőségeit, például a teljesítmények megbecsülését. Itt tehát külön mozgástér a beleszólás joga és érdeke. Elevenbe vágó kérdés ez, ha arra gondolunk, hogy Somogybán a bérből és fizetésből élők átlagjövedelme el- macad az országos szinttől, és tartani lehet attól, hogy esélytelenségünk tovább fokozódik. Ez nyilvánvalóan szerkezeti, ágazati-irányítási, területfejlesztési kérdés is, ugyanakkor nem vonatkoztatható el a munkahelyi érdekeltség és a munkahelyi demokrácia érvényesülésétől. A demokráciáról gondolkodva tehát nem állhatunk meg a beleszólás jogának érvényesülésénél, hanem beszélnünk kell a centralizmus kérdéskörében is az ésszerű irányításmechanizmus érvényesüléséről, az érdekek felszínre hozataláról és egyeztetéséről — a lehető legjobb megoldások kutatásának szándékával. A munkahelyeken kívül a lakóhelyi közéletre is érvényes mindez. Néhány somogyi kezdeményezés tanúsítja, hogy nem hiábavaló új utat, az érdek- egyeztetés, (esetenként érdekütköztetés) új formáit megteremteni. A helyi társadalom építőelemeit kell tovább fejlesztenünk, a település szükségleteit vállaló közösségeket talpraállítva és folyamatosan működtetve. A helyi lehetőségek megteremtésében új intézmények tanúskodnak jó példákról. Megmutatkozik ez az egészségügy, a közoktatás és a közművelődés számos területén. Jó hallani, hogy a pénzügyi elvonás ellenére is faluházak épülnek föl, korszerűsítenek utcákat, iskolákat, rendelőket. Az érdekeltség felfogása azonban a tulajdonnal kapcsolatban is változott. A hatékonyan működő, az egyéni-közösségi boldogulást szolgáló tulajdonformák egymásra építése, hatékonyabb integrációja került előtérbe. Am az érdekeltségnek más kifejezője ás van. Manapság már ki merjük jelenteni, hogy a korábbi ' „mennyi pénz kell a kultúrához” felfogással szemben „mennyi kultúra kell a pénzhez” felfogását kell érvényesíteni. Be kell látnunk, hogy az élet minőségét, a testi, szellemi közérzetet meghatározó intézmények léte, működése az érdekeltséget, a hovatartozást, az elkötelezettséget is fokozza. Ezért például a demográfiai hullám átvezetése a középfokú tanintézetekben nemcsak a közoktatás ügye, hanem megyei érdek is. Sokkal többet kell tennünk a szakemberképzés és a szakember-letelepítés érdekében megyénkben. Vannak országok, ahol a felsőoktatás általánossá tételét jelzik. Nálunk most készülnek becslések a középfokú oktatás általánossá tételére. Ez is történelmi jelentőségű lesz! Bevezetése azonban nemcsak központi döntés kérdése. Helyi, megyei feladat, hogy miként készülünk fel erre. Mindezeket nemcsak a termelési kultúra állapota vagy hiányjelei teszik indokolttá, hanem a politikai kultúra állapota és szükséglete is. Manapság ugyanis nagyon sok, korábban nyilvánvalónak látszó tételről, követelményről derül ki, hogy át kell értékelnünk. A megszüntetve megőrzés dialektikája nagyobb elméleti bátorságot követel. A korszerű ideológiai, szellemi közélet megteremtése, — amelynek keretében tisztázó igényű viták, eszmecserék zajlanak le — feltételezi a kellő politikai kultúra által követelt megalapozottságot. Jól tudjuk, hogy napjainkban értékekről, értékválságról és -zavarokról is sok szó esik. Ezek nemcsak a tulajdonnal, az esztétikummal, hanem a társadalmi igazságossággal, igazságérzettel is összefüggnek. Az emberek akkor fogadják el társadalmi berendezkedésünket igazságosnak, ha érdekeiket kifejezhetik, s érdekösszeütközések esetén azok — a társadalmi érdeket nem károsítva — megoldódnak. Ehhez egyre nagyobb lehetőséget kínál a növekvő nyilvánosság. Gyakran fölvetődik a munkához, a munkahelyhez való jog problémája, az egyenlő esélyek vagy a formális egyenlőség kérdése. Egyre több szó esik a fórumokon arról is, hogy miből fakad az érzékelhető társadalmi türelmetlenség, avagy miért alkotunk rosszabb képet magunkról, mint amit például egyes szocialista vagy tőkés partnereink rólunk tartanaik. Amikor a közmegegyezés fokozására, közéletünk politikai kultúrájának fejlesztésére törekszünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdaság mellett egy sor körülmény előnyös és előnytelen befolyást gyakorol rá. Kedvezőbbnek ígérkezik a nemzetközi helyzet, amely mindenekelőtt a béke megőrzésének esélyeire, a békés együttélésre, a szélesebb gazdasági-pénzügyi együttműködésre, az élémkebb idegen- forgalomra ad lehetőséget. Ám ez nem csökkenti azt a követelményt, hogy a nemzetközi terepen csakis kiváló teljesítmény birtokában maradhatunk számottevő résztvevők. Az MSZMP sohasem tagadta, hogy az agitáció és a propaganda eszközeivel igyekszik mozgósítani, befolyásolni a tömegeket; hatást gyakorolni a közgondolkodásra. Napjaink szélesedő nyilvánosságával megvallani és vállalni akarjuk napjaink valóságát, s ebben a körben tudjuk: megújulást igényel az ideológiai munka is. A marxizmus-leninizmus stratégiája szerint kellően rugalmas, alapelveiben összefüggő szellemi mozgástér kialakítása a cél, amelyben a társadalmi-politikai intézményrendszer is képes kifejezni és egyeztetni, megvalósítani a társadalmi érdekeket. Szemléletmódunkban szakítanunk kell a mindenre előrángatott „központi feladat” érvelésével, hiszen temérdek helyi és megyei teendő és lehetőség rejlik a feladatokban. B oldogulásunk, sikereink alapja éppen az, hogy együttes cselekvésünk és egymásra figyelő gondolkodásunk által is szélesebbé, közvetlenebbé és követhetőbbé tegyük a mozgásteret. Tóth János, a megyei pártbizottság titkára 1987 újdonságaiból A megyei kórház műtéti tömbje Barcson gimnáziumot avattak i rí Berzence büszkesége a művelődési ház L-J Videokamerával látták el a kaposvári idegsebészetet Felavatták az egyetem állattenyésztési karának dísztermét
