Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28., hétfő Somogyi Néplap 3 Nehéz döntések közben Az 1988-as évnek a ma­gyar gazdaság fejlődésében a változás évének kell len­nie. Az objektív szükségsze­rűség gazdasági kényszere és a társadalom belső, ter­melési és elosztási viszo­nyaiból adódó lehetőségek összhangjának megteremté­sétől függ az, hogy bekövet- keznek-e az indokolt válto­zások vagy sem. A dönté­sek megszülettek: az MSZMP KB júliusi határozata nyo­mán az Országgyűlés elfo­gadta a Minisztertanács munkaprogramját; jóvá­hagyta az adóreformot; és kialakultak az 1988. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés körvonalai. Tudnunk kell: nem va­gyunk a döntések után. Az említett határozat, program ugyanis csak a legjelentő­sebb kapaszkodókat adja meg, csak az utat jelöli ki — és ez nem is kevés! De csak a mindennapok gazda­ságirányítási, vállalati, la­kossági cselekvésében, a „kis döntésekben" derül ki való­jában az: hogyan, merre, mily módon fejlődik a ma­gyar gazdaság, társadalom. Az 1988. évi folyamatok­nak a gazdaság stabilizálása szempontjából meghatározó jelentősége van. A program­mal összhangban olyan gaz­daságpolitikát kell megala­pozni, amely két alapvető cél — a gazdasági szerkezet átalakításának meggyorsítá­sa és a gazdasági egyensúly lényeges javítása — egyide­jű megvalósítását helyezi előtérbe. Jövőre a gazdasági egyensúly javításában — a nemzetközi fizetőképességet közvetlenül fenyegető ve­szély kialakulásának elkerü­lése érdekében — az időará­nyosnál nagyobb előrehala­dást, ehhez a konvertibilis áruforgalomban számottevő aktívumot, az állami költ­ségvetésben legfeljebb mini­mális deficitet kell elérni. Számolni kell azonban az­zal, hogy a célok között rö­vid távon bizonyos ellent­mondás is van: előbbi a műszaki fejlődést, a termelő szféra korszerűsítését szol­gáló eszközök bővítését, va­lamint a gazdaságtalan ter­melés és export jelentősebb visszaszorítását igényli; míg az utóbbi a belső felhaszná­lás csökkentését és az ex­portlehetőségek mirfél telje­sebb kihasználását teszi szükségessé. A terv ezt az ellentmondást azzal kívánja oldani, hogy szelektív, az egyensúlyi és szerkezet-kor­szerűsítési célokat egymás­sal összehangoló, és más cé­lokat ezeknek határozottan alárendelő termelési és el­osztási politikát érvényesít. A külső egyensúly javítá­sához szükséges hazai for­rásokat a kormány nem a termelést, a műszaki fejlő­dést, vagyis a jövő megala­pozását szolgáló eszközök terhére kívánja megteremte­ni, ezért a belföldi felhasz­nálás más területein kell forrásokat felszabadítani: 1988-ban tehát a vállalatok, a gazdálkodás relatív előnyt élveznek a lakossággal szem­ben. A lakosság, mint ter­melő kedvezmén.vezettebb, mint fogyasztó! Gondot okoz, hogy a ter­melési szerkezet ilyen irá­nyú átalakítását az ipar ru­galmatlansága és nem kielé­gítő versenyképessége, az energia- és anvagmegtakarí- tási, illetve az importhelyet­tesítési törekvések erőtlensé­ge, valamint az 1987. évi gyenge mezőgazdasági ered­mények különösen hátráltat­ják. Jövőre a termelési szer­kezet változtatásának fő iránya és tartalma az lesz, hogy a Kieiegítő hatékony­ságú konvertibilis elszámo­lású kivitel számottevően emelkedjék. Csak ebből adódhat a termelő ágazatok­ban, különösen pedig az iparban a termelés növek­ményének döntő része. A termelési szerkezet átalakí­tásának már jövőre is nagy fontosságú eleme kell le­gyen a gazdaságtalan tevé­kenységek visszaszorítása, átalakítása vagy felszámolá­sa, az ezekhez nyújtott tá­mogatások és kedvezmények mérséklése révén. A leggaz- daságtalanabb kivitel támo­gatását meg kell szüntetni, emiatt az egységnyi export­ra jutó támogatásnak mind az iparban, mind az élelmi­szergazdaságban csökkennie kell. A gazdaságtalan termelés visszaszorításának fontos eleme, hogy az 1987. évi eredmények alapján, továb­bá 1988 folyamán — az ár- és adóreform hatására való­színűleg erőteljesen növek­vő számban — fizetéskép­telenné váló gazdálkodó szervezetekkel kapcsolat­ban következetesen érvé­nyesüljön a felszámolási el­járás. El kell érni, hogy a hitelezők — beleértve a bankokat is — minden fize­tésképtelenségi esetben kez­deményezzék az eljárás meg­kezdését. Szanálásra csak rendkívül indokolt esetek­ben, igen szűk körben, mi­nimális költségvetési teher­vállalás mellett kerülhet sor. Látjuk tehát, hogy a ked­vezményezettség is nagyon szigorú feltételeket teremt a vállalatoknál, nem jár együtt általános pénzbőség­gel. Ennek az az alapvető oka, hogy a magyar gazda­ság egészében van forráshi­ány, amit valamilyen mó­don érzékeltetni kell a gaz­dálkodókkal szemben is. Elháríthatatlanná vált a lakosság reáljövedelmeinek viszonylag jelentős csökken­tése. Számolni kell azzal, hogy a lakosság erre felte­hetően megtakarításainak mérséklésével is reagál (még a megtakarítást ösztönző in­tézkedések megtétele ese­tén is), és ezért a fogyasz­tás csak kismértékben szo­rítható vissza. Ellentmondás forrása az is, hogy miköz­ben a stabilizáció a gazda­ság teljesítményeinek javí­tását igényli, a kényszerű életszínvonal-csökkentő in­tézkedések elsősorban a szo­cialista szektor dolgozóit sújtják, ami szűkíti, az ösz­tönzés lehetőségeit. Ezért a konvertibilis exportot erő­teljesen bővítő és magas jö­vedelmezőséget elérő szer­vezeteknél számottevő bér- növekedés valósulhat meg; másutt azonban a béreme­lések rendkívül korlátozot­tak lesznek. Mai gazdasági helyzetünk­ben elkerülhetetlenül felerő­södnek bizonyos társadalmi-, szociális feszültségek. Eze­ket a feszültségeket úgy kell és csak úgy szabad enyhíte­nünk, hogy azok következ­ményeként egyrészt az érin­tettek egyéni helyzete ne váljék lehetetlenné, más­részt viszont a kényszerű, de elengedhetetlen gazdasági változások kibontakozzanak, illetőleg ne rendeződjenek vissza! Ehhez az átmeneti és tartós szociálpolitikai eszkö­zöket ki kell alakítani, az 1988. évi intézkedések csak az út elejét jelzik. Döntés közben vagyunk! Radnai György az MSZMP KB munkatársa Tőlünk függ, hány szűk esztendő lesz Mai kommentárunk Már az Országgyűlés köz­ben, és azóta is több kedve­ző értékelés született arról a most elindult folyamatról, amely a kusza paragrafus- erdőből — hasonlattal élve: — járható sétányt csinál. Így aztán érthető, hogy a jogalkotásról szóló törvény- tervezetet a felszólalók egyetértőleg támogatták. A jövő évi állami költség- vetésről viszont jóval kisebb vita volt, mint amekkorára előzetesen számítani lehetett. A helyszínen gyűjtött be­nyomások alapján ennek egyszerűen az a magyaráza­ta, hogy a képviselők már az ülésszakra való felkészü­lés során látták; a stabilizá­ciós és kibontakozási prog­ram megvalósításához most, az első lépcsőben, többek között belátás és elszántság szükséges. A törvényjavas­lat elfogadásától tartózko­dó és az ellenszavazó képvi­selők mellett többen kife­jezték aggodalmaikat és fenntartásaikat a törvény- javaslat vitájában. Az ag­gályok oka elsősorban az, hogy a képviselők a kor­mányprogramhoz képest szerénynek érzik a jövő évi gazdasági elképzeléseket, kis üteműnek az előrelépést. A szándékok és a lehetőségek összehasonlításával azon­ban belátták azt, hogy nincs más választás: először is a körülményeket, a gazdasági föltételeket kell kialakítani a továbblépéshez. Pásztohy András, a somo­gyi képviselőcsoport vezető­je szerint az őszi ülésszak során érezhető volt az opti­mizmus és a lelkesedés. Mindenki örült ugyanis an­nak: végre történik vala­mi. Ezt követően az volt a fő kérdés, miként lehet ki­alakítani az előrelépés esz­köz-föltételeit és szervezeti változásait. Be kell azonban látni, hogy három hónap alatt nem lehet csodákat tenni, már csak azért sem, mert a még érvényben levő idei szabályozók sem teszik azt lehetővé. Az Országgyű­lés munkastílusa tetszett, mert célratörő volt és őszin­te, és mert parlamentünk érezhetően nem liberalizáló­dik, hanem demokratizáló­dik. A következő évről sok képviselővel együtt Pásztohy Andrásnak is az a vélemé­nye, hogy még sok a „sötét ló”, sok minden majd a gyakorlat során világosodik meg. Ez a gyakorlat feladat- vállalást, és kemény munkát követel mindenkitől. A kor­mányprogram sokkal gyor­sabb adaptációs készséget vár a gazdálkodóktól, mint amit eddig megszoktak. A várakozó álláspontnak vége, tőlünk függ, hogy hány szűk esztendő lesz. K. Gy. JOGOSÍTVÁNY AZ ELŐRELÉPÉSHEZ Ablak nyílt a külpiacra Megalapozott informáci­ók nélkül nem lehet jól ke­reskedni. Nem újkeletű megállapítás ez, mint ahogy az sem, hogy értékes ada­tokhoz csak akkor juthat valaki, ha állandóan ott van a piacon. A tszker nagyatádi területi központ­jának legutóbbi ülésén ezért is fogadták megelégedéssel a közös vállalat igazgatójá­nak, Radnóti Hubának a be­jelentését: január elsejével kereskedőházi jogosítvány­nyal rendelkeznek. Ezzel jobb külpiaci információk­hoz juthatnak, bővíthetik szerződéses kapcsolataikat, jelentősebb üzleteket köthet­nek Nyugaton. — A nagyatádi területi központot mennyiben érinti Keresett az étkező­garnitúra Kedden indul az NSZK- ba a csokonyavisontai Rá­kóczi Tsz faipari üzeméből az év utolsó exportszállít­mánya: a szövetkezet há­romezer tapétázóasztalt ér­tékesített nyugati partneré­nek. A fafeldolgozás fiatal, igen dinamikusan fejlődő ágazata a szövetkezetnek: alig több mint két és fél éve a barcsi Unitech-től vá­sárolták meg a községben levő kis üzemet, s a len­dületes előrelépést jól jel­lemzi az, hogy az első tö­redék évben nyolcmillió, ta­valy tízmillió, az idén pedig húszmillió forint értéket termelték ki. A nyereség pedig várhatóan három és fél—négymillió forint lesz. Közben átalakították, fej­lesztették a feldolgozót. A kezdeti bizonytalansá­got piadkutatás követte, és sikerült megtalálni azt a terméket, amely széles körű vásárlói igénnyel találkozott. Saját fejlesztés eredménye­ként étkezőgarnitúrákat gyártanák. A termék kere­settségére jellemző, hogy évi nyolc—tízezerre is lenne piac, ám az üzem pillanat­nyilag ennek felét sem tud­ja elkészíteni. Közben a gazdaság olyan partnerre talált, amely anya­gilag is hajlandó volt ál­dozni az üzem fejlesztésére. Ez év novemberében az ex­port-import joggal rendel­kező budapesti Texo kis­szövetkezettel gazdasági társaságot alakítottak, meg­bízásukból kezdtek a tapétá­zóasztalok gyártásához. A vásárló egy nyugatnémet cég, hosszú távon vevő erre a termékre, méghozzá évi ötven—hetvenezer darabot igényel. Az üzleti kapcsolat most újabb fordulópont előtt áll: még az idén dönteni sze­retnének egy vegyesvállalat alakításáról. Ha megszüle­tik a megállapodás, jövőre már az idei termelés há­romszorosát várják az üzem­től. Ezek után érthető, hogy a karácsonyt közvetlen meg­előző és az év utolsó mun­kanapjain is igyekvő, szor­gos munka folyt az üzem­ben. A jelenleg hetvenöt emibert foglalkoztató fafel­dolgozóban a nagyobb fel­adatokra készülve új gépe­ket szereltek és serényen dolgoztak azon, hogy két nap múlva, huszonkilencedi- kén rendben elinduljon a megrendelőhöz a háromezre­dik tapétázóasztal is. a változás? — kérdeztük Frank Gyula igazgatót. — Bár a közös vállalat az idén a tavalyinál kisebb eredményt ért el, mi nem panaszkodhatunk. Hajdú- Bihar után a nagyatádi te­rületi központ bizonyult a legsikeresebbnek. Szeret­nénk ezt a helyünket jövő­re is megőrizni. Van rá re­ményünk, hiszen a kereske­dőházból származó előnyö­ket jól hasznosíthatjuk. Pél­dául a közvetlen export nö­velésével. Végre eljutottunk oda, hogy a piaci igények ismeretében magunk is ter­meltethetünk. — A területi központ ülé­sén is elhangzott, hogy ti­zenkét—'tizenöt százalékkal jobb eredményt értek el, mint tavaly. Ez azért is meglepő, mert legfontosabb partnereik, a mezőgazdasági üzemek nehéz évet tudhat­nak maguk mögött. — A 2,8 milliárd forintos forgalmukból kilencszáz­millióval részesedik a mező- gazdasági és ipari gépek ér­tékesítése. Ez a harminc- nyolc százalékos arány meg­határozza eredményeinket. Segítségünkre volt az is, hogy egy évvel ezelőtt lehe­tőséget kaptunk a bérszer­ződések (lízingek) megköté­sére, s ezzel élnek partne­reink. Ez is szerepet játszik abban, hogy bizakodva vár­juk az új évet. Pedig nem lesz könnyű. A tszker az agrárszabályozásból átke­rül a vállalati kategóriába, s ez kedvezőtlenebb szá­munkra. A közös vállalat felkérte a belkereskedelmi kutatóintézetet, hogy tegyen javaslatot a további fejlő­dést biztosító munkára, a hatékonyságot növelő bére­zési formák alkalmazására. Többféle terv készül, s ezek bői a legkedvezőbbeket fog­juk hasznosítani. Szeretnénk bővíteni a tevékenységi kö­rünket. Például bekapcsolód­tunk az élőállat-forgalmazás­ba. Ez a tagjaink körében nagy elismerést keltett, hi­szen a termelők érdekében vállaltuk a húsiparral való esetleges ütközéseket is. A nagyatádi áfésszel megálla podtunk egy közös üzemel­tetésű mezőgazdasági bolt felépítésében, s gondolko dunk azon, hogy a városban levő hűtő—tároló rendsze­rünket hogyan használhat­nánk ki jobban. A változá­sok bennünket is az átgon­doltabb döntésekre, s ezzel együtt rugalmasságra ösztö­nöznek. N. J Kistermelők szolgálata Somogybán mintegy nyolcvanezer háztáji és kisegítő gazdaság van. Ha hozzászámítjuk ehhez a kertbarátokat, a kis­kerttulajdonosokat, ak­kor a megye lakosságá­nak mintegy kétharmada közvetlenül is érdekelt a mezőgazdasági kisterme­lésben. S ez az érdeklő­dés egyre fokozódik. Mostanában különböző fórumokon sok szó esik a különféle szakcsoporti, szakszövetkezeti, kister­melői vállalkozási for­mákról. összefüggésben a föld ésszerű hasznosítá­sával, a nagyüzem gazda­ságos működésével. Azzal együtt, hogy a nagyüze­mi háttérrel, nagyüzemi integráció mellett folyta­tott kistermelői tevékeny­ség iránt fokozódik az érdeklődés, a tanácsot kérő levelek, az élőszó­ban elmondott, útbaiga­zítást váró kérdések sora azt is bizonyítja, hogy meglehetősen nagy a bi­zonytalanság, a tájéko­zatlanság. Részben az új kistermelési formákkal, részben a közgazdasági szabályozás változásaival összefüggésben. A leg­több kétely az adórend­szerrel kapcsolatos. Ért­hető, hiszen január else­jétől minden eddigitől eltérő új gyakorlattal ke­rülnek szembe a kister­melők. S mivel jó néhá­nyon másodfoglalkózás- ként kívánják folytatni ezt a társadalmilag is hasznos tevékenységet, meghatározó a ..megéri vagy nem éri meg” kér­dés eldöntése. Ehhez az elhatározás­hoz új formában ás új módon kíván segítséget nyújtani a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium. A kistermelés népgazdasági hasznára és fontosságára való tekin­tettel külön szervezeti rendszert alakít ki, külön szolgálatot hoz létre, amely arra hivatott, hogy folyamatosan tájékozta­tást adjon minden olyan kérdésben, amely a ter­melőket foglalkoztatja. Szaktanácsot ad az adó­záshoz és ahhoz, is, hogy mit tehet a kistermelő a piacra orientált minő­ségi termelésért, milyen rendelkezések és előírá­sok ismerete szükséges, hogy számára valóban eredményes, a gazdaság egészének is hasznot ho­zó munkát folytasson. Ezt a szolgálatot a me­gyei tanácsok, a tsz-szö- vets^gek, a Mészöv, a Hazafias Népfront bevo­násával látják el. A cél az, hogy minden telepü­lésen legyen valaki — akár a tanácsnál, akár az áfésznál, akár a mező- gazdasági nagyüzemben —, aki a fölmerülő kér­désekre választ tud ad­ni, útba igazít, s ha kell, javaslattal segíti a terme­lést. Az ingyenes tanács­adást végzőket január­ban felkészítik a legfon­tosabb tudnivalókra, s a tervek szerint februárban beindul a szolgálat. A segítséget bizonyára örömmel fogadja az a sok százezer ember, aki szerte az országban kis­termeléssel foglalkozik. Az új szervezetet tájé koztató szolgálatnak hív­ják. Az elnevezésben benne van az őszinte se gítőszándék. A kistermelők szorgal­mával teremtett értékek­re szüksége van az or szágnak. A szolgálat megszervezése igazán jó szolgálatot tesz. Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom