Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

1987. december 1., kedd Somogyi Néplap 3 A pártmunka kevéssé lát­ványos, ugyanakkor sajátos lehetőségeket is kínáló ‘terü­letei a körzeti alapszerveze­tek. Az ezekben zajló párt­élet színvonala különböző: van, ahol az előítéletek so­rára rácáfoló cselekvésköz­pontúság a jellemző, ám olyan is, ahol hiányzik az aktivitás, ahol még keresni kell a hatni tudás lehetősé­geit. Nincs azonban körzeti alapszervezet, amelyben ne volnának kiemelkedően helytálló, elkötelezettségüket tettekkel mérő kommunis­ták. Az ő tevékenységüket ismeri el — imár hagyomá­nyosan — a kaposvári váro­si pártbizottság a Lakóterü­leti pártmunkáért emlékpla­kettel. Az idei kitüntetettek közül hárommal beszélget­tünk. Kenesei Istvánná nyugdíj- bavonulása, 1970 óta a Zrí­nyi körzeti alapszervezet ve­zetőségének gazdasági fele­lőse. ' •• — Bennem nem volt elő­ítélet a körzeti alapszerve­zettel szemben, így megle­pődve tapasztaltam, mikor mások idekerülve úgy érez­ték, „leírták őket”. Talán könnyebb is volt a dolgom, hiszen mint volt közgazda- sági főelőadó azonnal érde­mi pártfeladatot kaptam. Huszonhatan vagyunk az alapszervezetben, s egy ki­vételével valamennyien 60 évesnél idősebbek. Részben érthető hát, hogy a betege­sebbek legjobb esetben csak eljönnek a taggyűlésre. Van­nak — sajnos ez a kisebb­ség —, akik kiveszik a ré­szüket a lakóterület ügyei­ből — most például szenny­vízgondok orvoslásáért szer­vezzük a lakosságot —, míg mások nem jutnak túl saját sérelmeik hangoztatásán. Párttitkárunk minden ta­pasztalatára és diplomáciai érzékére szükség van, hogy mederbe terelje a taggyűlé­seken el-elkalandozó vitát. — Amíg a központilag ki­adott anyagokat olvastuk fel, hasonló gondjaink vol­tak az aktivitással, sőt a megjelenési aránnyal is — így Erdő Töhötöm, a cseri körzeti alapszervezet titkára. — Azután mintegy nyolc éve rájöttünk, hogy nem a világot kell nekünk megvál­tani, viszont sokkal többet tehetnénk lakókörzetünkért. Természetesen mi is tájéko­zódunk az országos politika kérdéseiről, minden taggyű­lésünkön szerepel azonban vaflamiilyen közérdekű helyi téma. Ilyen volt például a városrész közbiztonságával, kereskedelmi vagy egészség- ügyi ellátásával foglalkozó napirendünk. Ilyenkor meg­hívják a témában illetékes szakembereket, a körzet ta­nácstagját és a társszervek képviselőit .is. Célunk ugyan­is nem az, hogy két-három órát vitatkozzunk, hanem, hogy eredményt érjünk el. Egy körzeti alapszervezet te­vékenységének színvonala lényegében attól függ, hogy az „úgyis hiábavaló szófe- csénlés” érzését leküzdve, tud-e érdemi feladatot adni tagjainak. Nem értük be például a kibontakozási program puszta ismertetésé­vel. Arról győztük meg tag­jainkat, hogy ezért személy szerint nekik is tenniük kell. Hiszen egy nyugdíjas is ta­lálkozhat Olyan esettel, s ez konkrét példa — amikor egy csőtörés kapcsán egy félmé­teres gödör kiásásához két kocsi és hat ember vonul fel, s azután öten három napig nézik, hogy egy dol­gozik. Emellett senki sem mehet el azzal, hogy „ná­lunk már csak így van”. Olyan kapcsolatrendszert alakítottunk ki, hogy a ha­sonló esetek ellen föl tu­dunk lépni. Jelzéseink álap­ján vizsgálták felül például a Rét utcai fogorvosi rende­lő fölszereltségét, így értük el, hogy gyalogos rendőrjár­őrök is legyenek a körzet­ben; hogy a cseri ABC-ben ne csak a drága húsféléket kínálják. Látszólag aprósá­gok ezek, valójában nagyon is fontosak a körzet 15 la­kója számára. Részünk volt abban, hogy a Madár utcai óvoda az eredetileg terve­zett költségvetés tizedéből épült meg, jelentős társadal­mi munkával. Most például egy nagyrészt üresen álló épület hasznosításával egy kis postahivatalt és egy gyógyszertárat szeretnénk létrehozni. — Sokakat meglep, hogy Erdő Töhötöm, aki 1965 óta párttitkár, s 25 éve munkás­őr, autószerelő kisiparos. — Különösen régebben volt ezzel kapcsolatban sok előítélet. A „maszekot” leg­többen önző ügyeskedőként képzelték el, akinek mun­kája csupán megtűrt ebben a társadalomban. A Közpon­ti Bizottság minapi ideoló­giai állásfoglalása végképp idejétmúlttá teszi az efféle sommás megítélést, koráb­ban azonban meg kellett küzdenem a bizalmatlanság­gal. Közéleti és pártmun­kámmal akartam bizonyíta­ni — olykor kisiparostársa­im értetlenségétől kísérve —, hogy az elkötelezettség nem osztály- vagy réteg-hovatar­tozástól függő vonás. Várhelyi Péter, a Béke- Füredi I-es számú alapszer­vezet titkára. — Amikor 1980-ban meg­választottak, a város legna­gyobb 112 tagú alapszerve­zete volt a miénk. Később vált ki ebből egyebek közt a mai Kisfaludi, Kinizsi és Béke-Füredi II. alapszerve­zet. Jól sikerült az átszerve­zés, s az eredeti tagságunk­ból négyen is párttitkárok lettek. — Ez kádermunkájuk és az utánpótlás-nevelés ered­ményességét mutatja. — Talán szerencsénk is, hogy mindig sok aktív em­ber volt a sorainkban, s hogy még e kiválások után sem több az átlagéletkorunk 48 évnél. Tagságunk na­gyobb része rendszeres párt­munkát végez, s jó közös cselekvési lehetőségeket kí­nál a kivált alapszerveze- tékkel, vailamint a többi tár­sadalmi és tömegszervezettel fenntartott együttműködés is. Fontos, hogy aki tenni akar, legyen erre lehetősége. Ennél is lényegesebbnek ér­zem azonban, hogy egy alapszervezet vonzó közös­ség legyen, olyan, amelyik törődik az emberekkel. Igyekszünk tagjainkat mi­nél jobban megismerni. Jó lehetőséget adnak erre a tag- könyvcsere kapcsán most folyó egyéni beszélgetések. Ezeken már eddig is több olyan hasznos javaslat hang­zott el, amelyeket felhasz­nálunk jövő évi munkatér- vünk összeállításakor. B. F. Hiányzások a hét elején Különböző értekezleteken, beszélgetéseken gyakran szóba kerül az, hogy sok munkahelyen vannak olyan dolgozók, akik a hét utolsó, illetve első munkanapján „betegednék” meg. Nem ritka, hogy a közös felada­tok helyett az egyéni törek­vések kapnak elsőbbséget. Ha például sok a munka a telken, vannak, akik külön­féle módon „meghosszabbít­ják” a hétvégét. Állandó bi­zonytalanságot okoz ez a termelőmunkában. A Masterfil Pamutfonó­ipari Vállalat kaposvári gyá­rában hétfőn azt néztük meg: hányán hiányoznak? — Nyolcvan dolgozónk van táppénzen jelenleg — mondta el Csíki Antalné gyárrészlegvezető. — Ez vi­szonylag jó arány, mert nem éri el a termelői összlétszám 10 százalékát. Van bizony olyan is, amikor eléri... — Többen hiányoznak-e hétfőn, mint más napokon? — A mi gyárunkban ez nem jellemző. A hét eleji és a hét végi létszámhiány mi­att nem fájna a fejünk. Az már nagyobb gondot okoz, hogy elég nagy az „átmenő- forgalmunk”: vagyis vannak olyan munkásaink, akik ma itt, holnap máshol dolgoz­nak. Köztük vannak azok, akik hajlamosak arra, hogy gyakran hiányozzanak. Ugyancsak nagy gondot okoznak a sok táppénzes nappal a kubai vendégmun­kások. A legmegbízhatóbbak számunkra a törzsgárdata- gok: ők csalk akkor fordul­nak orvoshoz, ha a házipa­Magyar technika lengyel kikötőkben A lengyel tengeri kikötők fejlesztik szolgáltatásaikat. Tekintettel arra, hogy bővül a lengyel külkereskedelem áruszállítása s ugyancsak gyors ütemben növekszik a magyar, a csehszlovák és az osztrák partnerek, vala­mint a svéd és finn szállít­mányozó cégek tranzitáru­szállítása, korszerűsítik a gdanski, gdyniai és szczeci­ni kikötői rakodóbázist. Az átépített kikötői rakparto­kat a KGST-országok cégei­től megrendelt műszaki fel­szereléssel látják el. A cé­gek egyike: a Ganz Danu­bius. Síkhegyi Károly, a ma­gyar cég gdanski képviselő­je erről így beszél: — A gdanski kikötőben speciális, szénrakodásra szol­gáló daruberendezéseket szerelünk fel. Három, egyen­ként 10 tonna teherbírású konstrukcióról van szó. Már hét hasonló daruberendezést szereltünk fel a gdyniai ki­kötőben, s néhány 16 és 10 tonnás darut vásárolt tő­lünk a szczecini kikötő is. Lengyel partnereinkkel a kikötői darukon kívül 35— 200 tonna teherbírású úszó­daruk, konténermozgató gé­pek, kikötői vontatóhajók és kis jégtörőhajók szállításá­ról is tárgyalnak. Edward Natzel, a gdanski krikötővállalat beruházási szakértője elmondta: — Ki­kötői rakodóberendezéseket Lengyelországban is gyár­tanak, de valamennyi érde­kelt számára nem jut be­lőlük. Ezért van szükség a külföldi beszerzésre is. Ma­gyarországi partnereink szállításai hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabbá váljék tranzitszállítmánya­iknak a kikötőinken keresz­tül való továbbítása. A ki­kötői rakodóberendezések korszerűsítésén kívül át­alakítjuk komphajóbázi­sunkat is, új, úgynevezett ro-ro hajók fogadására szol­gáló rakpartot létesítünk, ami meggyorsítja majd a hajójáratok hatékony be­ás kirakodását. Zbigniew Wróbel tika, a teakúra nem használ. — Milyen egészségügyi panaszókkal keresik föl leg­gyakrabban az orvosi rende­lőt? — Általában mozgásszervi bántalmakkal — válaszolta Wundilich Irén üzemorvos. — Az állómunka megviseli a gerincet, a lábat. Ezek va­lós panaszdk, kezelésük hosz- szadalmas. — Előfordul-e az, hogy hétfőn többen jönnek a ren­delőbe? — Volt rá eset, de nem rendszeresen. Arra van pél­da, hogy valaki a hétvégén meghajtja magát — akár túlórában akár otthoni, ker­ti munkában — és hétfőn érzi, hogy nincs jól. Azt azonban, hogy ez általános lenne, nem lehet mondani. — Általában hány napig vannak táppénzen a bete­gek? — Csak azokról a dolgo­zókról tudok nyilatkozni, akiket mi veszünk betegál­lományba: többnyire egy hétig. — Mi a szakszervezet vé­leménye a hét eleji, hét vé­gi hiányzókról? — Lesújtó: de szerencsé­re kevés dolgozónkról kell lesújtó véleményt alkotni — válaszolta Forróné Czár Er­zsébet, a szakszervezeti bi­zottság titkára. — A törzs- gárdatagok szinte mindent megtesznek gyárukért, a külföldi munkások kevésbé bírják a terhelést. A táp­pénzes napok alakulását kö­vetve azt figyelhetjük meg, hogy az anyukák többnyire a kisgyermekük érdekében vannak táppénzen, és nem a saját egészségi állapotuk miatt. A hét végi, hét eleji hiányzások nálunk nem jel­lemzőek. Még jobb lenne a helyzetünk akkor, ha min­denki olyan mentalitással és igyekezettel dolgozna, mint a tíz—húsz—harminc éve nálunk dolgozók. K. Gy. SzakaMzgyülé**k*n Társadalmi munkát végeztek a munkásőrök Ezekben a napokban, he­tekben tartanak azok a mun- kásőr-szakaszgyűlések, ame­lyeken az idei munkát érté­kelik. A munkaértekezlete­ken a megyei és az egység- parancsnokok is részt vesz­nek, gyűjtik és cserélik az észrevételeket. Tanácskozás és feloldódás. Ez a kettősség szinte mind­egyik alegységgyűlésre jel­lemző. Mert a munkásőrök ilyenkor nemcsak a munká­ról, a kiképzésről, hanem esaládi életükről, személyes gondjaikról és örömeikről is beszélnek. Kötetlenül, bará­tján, demokratikusan — az önkéntes fegyveres testület hagyományainak megfelelő­en. Ihárosi Imre, a nagyatádi munkásőregység első száza­dában az első szakasz pa­rancsnoka. Nem lehet köny- nryű összefogni ezt az alegy­séget, hiszen tagjai Kutason, Görgetegen, Lábodon, Nagy­korpádon, Szabáson, Belegen és Rinyaszentkirályban lak­nak. Ezzel együtt a szolgála­ti elfoglaltságokon szinte minden alkalommal teljes a létszám. A szakaszra egyéb­ként évek óta a fegyelme­zett, összehangolt munka a jellemző. A munkásőrségen belül folyó szocialistamun- ka-versemyben való példa­mutató helytállásért a szá­zadparancsnokság kiváló cím­re tartja érdemesnek a sza­kaszt. Sok társadalmi munka és egy általános iskola párt- fogolása jelzi, hogy az alegy­ség társadalmi feladatokat is vállal. Horváth János szakasza Potonyban tartotta gyűlését. Ez az alegység a barcsi egy­séghez tartozik. Az idén — mint a szakaszparancsnok hangsúlyozta — nagyobb szorgalommal tevékenyked­tek, hogy méltóképpen ün­nepeljék meg a munkásőrség megalakulásának 30., az ok­tóberi forradalom 70. évfor­dulóját. A munkásőrök a gaz­dasági munkában is helyt­álltak, társadalmi munkában építették, szépítették a nagy­bajomi tábort, kivették ré­szüket az MHSZ-munkából és az ifjúság honvédelmi ne­veléséből. Szalai János, a kaposvári egység első századában a géppuskás szakasz parancs­noka. ö a kiképzési eredmé­nyek mellett arról is szólt, hogy a szakaszra változatla­nul jellemző a jó közösségi szellem. A városban és a környékén dolgozó munkás­őröknek családi, baráti ösz- szejövetelekre ,is futja az energiájukból, sőt még a házépítésben is segítenek egymásnak. A szakasz össz- tevékenységét az egységpa­rancsnokság kiválóra érté­kelte. Szentgyörgyi István, a ka­posvári harmadik század harmadik szakaszának pa­rancsnoka. Igái, Szentgálos- kér és Magyaratád munkás­őreit fogja össze. Az alegy­séggyűlésen többen szóltak egyetértőén arról, hogy az egységparancsnokság minden év elején kiképzési esemény- naptárt ad ki. Így jól át le- ' hét tekinteni az éves felada­tokat és a munkahelyi veze­tőkkel is egyeztetni tudják az lidőpontokat. A gazdasági feladatoknak a munkásőrség is elsőbbsé­get szavaz. Ez egyrészt ab­ban nyilvánul meg, hogy a szakaszgyűléseken a terme­lőmunkában való helytállást is értékelik, másrészt pedig abban, hogy a kiképzések egyre kisebb része esik mun­kaidőre. Mégis — mint né­hol elmondták — előfordul, hogy a közvetlen termelés- irányítók még a rövid távol­létet is zokon veszik. Bántó megjegyzésekkel kedvetlení- tik el a munkásőrt, aki pe­dig a szolgálati feladatainak döntő részét a szabadidejé­ben végzi el. Mivel a szakaszgyűléseken a helyi mozgalmi és gazda­sági vezetők is részt vesznek, ilyenkor jó alkalom kínál­kozik a gondok megbeszélé­sére. A tapasztalat- és véle­ménycsere feltárja, hogy mi­ben és hogyan lehet tovább­lépni. A legtöbb alegységben ba­ráti — nehány helyen csalá­di — összejövetel zárta a gyűlést. Kovács Gyula Oj szabásznemzedék nőtt fel a Dráva Ipari Szövetkezetnél Barcson. A kényes bőrtermékek szabását is rájuk merik bízni. Ebben az • évben 5 ezer darab juhnappa női hosszúkabátot és 7 ezer darab sertésvelúr férfi­dzsekit szabtak ki. Még további 3 ezer, illetve 1500 darab bőrruha ki­szabása vár rájuk, és ha lesz elegendő bőr, nem rajtuk fog múlni, hogy a ruhák elkészüljenek. | LAKÓTERÜLETI PÁETMUNKA _________________ C selekvési lehetőséget adnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom