Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

6 Somogyi Néplap 1987. december 24., csütörtök GYERMEKEKNEK A legősibb Az őslénytan kutatói már a felső-kréta időszakból ta­láltak rovarevőemlős-marad- ványokat. Tény tehát, hogy legalább 70—8(i millió éve létez.nek, s így bizonyosan ők a magasabb rendű emlő­sök legősibb csoportja. Eze­ket az állatokat tekinthetjük annak az. alapnak, amelyből a magasabb rendű emlősök a jelenkorig fejlődtek. Már az eocénkorban éltek vakon­dokok és cickányok, a mio­cénben sündisznók, amelyek­nek a szervezete felépítésé­ben és működésében lénye­gében nem sokban különbö­és szétrágni. Állkapcsuk rá- gói/omzata éppen ezért nem erős. A ma élő rovarevők arány­lag kis állatok, sőt elmond­ható. hogy az emlősök között csaknem a legkisebbek. A valamikor földrészünkön na­gyobb számban előforduló törpe cickány a legkisebb emlősállatnak számított. Fel­nőtt korára 7,4—11 cm hosz- szúságúra nő. s ebből jól fejlett farka kb. 3.4 cm-t tesz ki. Afrikában honosak az or­mányos cickányfélék. Erősen megnőtt hátsó lábukkal úgv Weöres Sándor Női a dér, álom jár Női a der, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is ládd, én is ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó. fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viaszszin, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halványkék árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. Szirmay Endre zott a tovabbíejlodo utódo­kétól. Ha a rovarevők olyan nagyra nőnének, mint példá­ul a medve, az oroszlán, vagy a tigris, és úgy elszaporod­nának. mint ma az ormá­nyos cickányok, valószínű, hogy minden élő állatot ki­pusztítanának. felfalnának. Ha csak az állkapcsukat képzeljük el oroszláni mére­tekre felnagyítva, félelmetes képet kapunk. Bár a metsző­fogaik száma változó, rend­szerint az alsó és a felső állkapocs mindkét oldalán 3—3, összesen tehát 12 talál­ható belőlük: egy tucat erős, hegyes tőr. Különösen a legkülsők fejlettek és erő­sek. A metszőfogak mellett fönn és lenn mindenütt egy- egv gyengébb, hegyes szem­fog nő. Ezekhez teljesen ha­sonlók a kúp alakú előzáp- fogak, amelyek zárt sort al­kotnak alul és felül mindkét oldalon. A rovarevőknek 30 —44 foguk van. Hegyes fo­gaikkal megfogják a zsák­mányt. keresztülfúrják azt. de nem képesek feldarabolni ugrálnák tova, mint u siva­tagi ugró egerek, egyébként azonban jellegzetes rovar­evők. A rovarevők hosszú orra ennél az állatnál külö­nösen fejlett; ormányszerűen megnyúlt, s ezt a külső vo­násukat viselik nevükben is. Néhány fajnak szabadon ki­álló, lebenyekkel nagyobbí- tott füle van. Nyugat-Afri- kában élnek a vadcickány- félék, Dél-Aírikában pedig az aranyvakondfélék. Észak- Amerikának is megvannak a rovarevőik. Érdekes vi­szont, hogy sem Ausztráliá­ban, sem Dél-Amerikában nem találtak rovarevő ősma­radványokat. Ezt a két föld­részt _ ugyanis megszállták annak idején az erszényesek, amelyek még a többi föld­résztől való elkülönülése előtt elérték e tájakat. Ügy látszik viszont, hogy a ro­varevők nem jutottak el ide. * * * Képünkön: elefántorrú cickány. Egész Afrikában el­terjedt, nagy fajgazdaságban A termeszeket pusztítja, s ezzel jelentős hasznot hajt. Csillagkép Nagypapi. nagypapi mondd csak van-e a csillagnak lába mért száll oly magasan mindig jobb lenne, ha köztünk járna! Nagymami, nagymami látod néha a csillag is fáradt lefogja szemét az árnyék fényéből a bánat árad! Nagypapi, nagypapi tudd meg elmegyek csillagnak én is nincs szárnyam, de az még nem baj futok a tejúton végig! Robin és a láthatatlanok A sziklakért mögött hara­goszöld vadszederbokrok nőttek; arrébb harangszirom- hullató seregnyi gyöngyvi­rág. Keskeny, köves ösvény bátortalankodik az erdő fe­lé, amelynek szélén rőt tör­zsű, sudár és hallgatag fe­nyők vigyáznak furcsa ár­nyakat . . . Mohos, nagy szik­la a lak sűrűjében. Nem messze tenyérnyi kis rét — „tündértánc" helye . . . Hold­fény villan kőrisfák lomb­ján ; a fű fölött könnyű köd­pára lebeg . . . Torun tizenkét éves. A ti­tokzatos erdőtől pár lépés­nyire — mint minden évben — a régi házban tölti most is a nyarat. Távol a város­tól, a hegyek között. Ez a nyár azonban másképp kez­dődik, mint a többi. A svéd kislány is megváltozott. Most nincs mellette Asa, a régi pajtás; ő maga pedig valami érdekes, meseszerű kalandra vágyik. S Robin Hood 'esz a varázslatos erdő fái kö­zött. Útjain manókkal, fur­csa erdei lényekkel találko­zik. Barátja Kála. a tündér­fiú; és közösen mentik meg a Halhatatlanok Erdejét. . . Álmok játszanak benne tű­nő érzelmekkel, s mégis va­lóságos. mint a nyár reggeli harmat — erdei tisztások fü­vén. Ingrid Edelfeldt kedves szép. izgalmas, igazi északi meseregényét Tótfalusi Ist­ván fordításában jelentette meg a Móra Könyvkiadó. A meseszövéshez hű. finom raj­INGRID KDEI.lTJ.m Robin és a láthatatlanok zok a kaposvári Gyorfi And­rás kezemunkáját dicsérik. K. F. Van nekem egy barátom, zöldfényű lámpást lóbál es­ténként, s elmagyarázza az augusztusi esték eltévedt vándorainak, hogy merre ve­gyék az utat hazafelé. Aki még ebből sem találta volna ki, annak elárulom: a mécs­bogár a barátom. Nagyon régen kezdődött ez a barátság. Pöttömnyi vol­tam, kisebb, sokkal kisebb, mint a mécsbogár. Nem volt lámpásom, és egy estébe nyúló kiránduláson elvétet­tem az utat. Egyre sűrűbb erdőben botorkáltam. Egye­dül a rengetegben, vaksötét­ben — képzelhetitek, meny­nyire elkeseredtem. Már majdnem sírtam. Am akkor megpillantottam egy lámpást. Karácsonyi ajándék UGYE, ERDEKES? A jégtől szinte megkülön­böztethetetlen jegesmedvék az ultraibolya sugarakban készített felvételeken sokkal sötétebbnek látszanak. Bizo­nyított tény. hogy a fehér tárgyak visszaverik a fényt. Ám a jegesmedvék teste va­lamilyen módon a nap min­den ultraibolya sugarát ké­pes elnyelni. * * * Egy amerikai természettu­dós több éves munkája so­rán olyan baktériumokat ta­lált, amelyek rriindig észak felé haladnak. Titkuk csupán annyi, hogy egyfajta termé­szetes iránytűvel rendelkez­nek, amely 22—25 magnetit- részecskéből áll. és ez 0,05 mikron nagyságú. Más irány­ba csak akkor fordulnak, fordulhatnak, ha más mag- netitet választanak ki saját szervezetükben. * * * Akik jól ismerik a méhe- ket, észrevették, hogy csak az azonos virágokat szeretik. Azokat a virágokat, amelyek­nek a színe, formája, illata más, nem veszik figyelembe. Mi ennek a magyarázata? Kari von Frisch német bio­lógus már 1910-ben kísérle­teivel kimutatta azt, hogy a méheknek kitűnő az emléke­zőtehetségük, és hogy táncu­kat kommunikációs eszköz­ként, úgynevezett táncnyelv­ként használják. * * * Azt minden ornitológus tudja, hogy a szirti sas a zergék legveszedelmesebb el­lensége. A feltételezés tehát az, hogy ha valahol kipusz­títják a szirti sasokat, meg­szaporodnak a zergék. Nos. ezt cselekedték az NDK-beli erdészek is az ország egyik területén. Ám mi történt? nem szaporodtak a zergék, mert a zergerüh alaposan megtizedelte őket. Rájöttek, hogy a szirti sasok csak a rühös zergéket fogják el — és fogyasztják el jó étvágy- gyal. Kockák • r ▲ n (D \ ■ (D 1 © n © A négy megszámozott koc­ka egyikének kiterített alap­rajza is látható. Meg tudjá­tok-e mondani, melyiké a négy közül? (A helyes választ megtalál­játok a 15. oldalon.) KARÁCSONYRA ÉDESANYÁMNAK Ki vagy Te nekem . . .? Mint hűs pataknak a völgy, Mint sivatagnak az ár, Forró nyárban hűs fuvallat, Mint zöldbe omló határ, Mint fehérbélű új cipó, Mint a virágok illata, Mint madárnak a szárnyalás, Mint fűszálak harmata. Mint holdas éjben a csillagok, Mint havazás függönyén a nyár, Mint út, mely a csúcsokra vezet, Mint szerető szív, mely mindig vár. Minden ami szép, Minden ami jó, Én úgy érzem ÉDESANYÁM, Hozzád hasonlítható. Szarka Zoltán . tanuló Kaposvár A LÁMPÁS Olyan sötét volt, hogy nem tudhattam, hol világít — fa tetején-e vagy bokrok tövén. — Jó estét — mondta va­laki nagyon barátságosan —; gyere közelebb, és mesélj: honnan, merre! Mondjam-e, még jobban megrémültem. De mivel a zöldfényű lámpás gazaaja kedvesen hívogatott — men­tem, s már örülhettem is a szerencsének. Nem ok nélkül ám! A lámpást lóbáló bogár — mert az volt az — malac- lopója, de még cilinderka­lapja alá is befértem volna. A malaclopót választottam, ám csak azért is, mert tud­tam: ha csak egy gomblyuk is begombolatlanul marad, kileshetek rajta. Szerencsém volt ebben is. Es elmondom, hogy mit lát­tam, mert úgysem találnátok ki. Mentünk, mendegéltünk, és a mécsbogár többször is elbotlott a keskeny erdei ös­vényre hajló fűszálakban. De a lámpása nem aludt ki. A fénykörében láttam meg a baglyot és az éjjeli páva­szemet, meg a denevért is. Mintha kerestek volna vala­mit . . . Talán a hazafelé ve­zető utat, mint én? De erről nem bizonyosodhattam meg, mert a mécsbogár egészen hazáig kísért. Addigra meg úgy elfáradtam, hogy rögtön el is aludtam a dióhéjba ve­tett ágyamban .. . No, de álom ide, álom oda a mécsbogár lett a legjobb barátom. Néha meg is hív és megengedi, hogy följebb csavarjam lámpásában u lángot... Es most már azi is elárulom, hogy olyankoi találjuk ki a szebbnél szebb meséket. Es találgatjuk, hogx tetszenek-e majd nektek gyerekeknek. Vallató Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom