Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 22., kedd Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) déklödésére. Az állami és a szövetkezeti üzletek is akkor adhatók át szerződéses üzemeltetésbe, ha az ott dolgozók létszáma az imént felsorolt kategóriákban nem haladja meg a 30, a 20, illetve a 15 foglalkoztatottat. Kedvezőbbé válnak a vállalkozás feltételei az idegenforgalomban, illetve a lakosság ellátása szempontjából jelentős egyéb szakmákban is. Az utóbbi hónapok, hetek jelentős belpolitikai eseményeinek nemzetközi sajtó- visszhangjával foglalkozva a kormányszóvivő (az MTI Külföldi Adások Szerkesztőségének kérdésére) elmondta, hogy. az utóbbi időszakban mind a szocialista, mind a tőkés országok sajtója élénk érdeklődést tanúsított Magyarország iránt. A szocialista országok sajtó- orgánumai kivétel nélkül foglalkoztak hazánk gazdasági és társadalmi helyzetével, a reform folyamatával, elsősorban a gazdaság rugalmassá tételére és a lakossági szolgáltatások bővítésére irányuló erőfeszítésekkel. A nyugati polgári la- pdk bizonyos mértékig bizalmat szavaznak a meghirdetett reformintézkedéseknek, s pozitív hangvételű tudósításokban számoltak be a jövő évben érvénybe lépő új útlevél-rendelkezésekről. A lapok nagy teret szenteltek az Országgyűlés ülésszakának, a személyi változásokkal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozták, hogy a döntések a hatékonyabb kormányzati munkát szolgálják. A kormány hétfői ülésén foglalkozott az államtitok és a szolgálati titok kérdéskörével is. Erre vonatkozott a Magyar Hírlap kérdése, amelyre válaszolva szóvivő a jogszabály módosításának indokairól tájékoztatott. Mint emlékeztetett, néha gondot okoz az, ha a büntető, a polgári éagy az államigazgatási eljárás során államtitokról, illetőleg szolgálati titokról kell tanúként nyilatkozni. A különböző szintű jogszabályok e területen nem álltak teljes összhangban egymással. A most elfogadott változtatás lényege: az a vezető adhat felmentést a titöktantási kötelezettség alól, aki a szóban forgó adatokat és információkat állam- vagy szolgálati titoknak minősítette. Ez a fő szabály, s ez gyakorlatilag a sajtóra is érvényes. Bányász Rezső a Magyar Nemzet érdeklődésére beszélt a jelenlegi társadalmi közérzetről. Rámutatott: a társadalom közhangulata talán az ország valós helyzete áltail indokoltnál is borúlátóbb, rosszabb. A kritikai észrevételeknek valóságos oka, hogy gazdaságunk, gazdaságirányítási rendszerünk még nem működik megfelelően, és a társadalmi korszerűsítés üteme sem kielégítő. Ugyanakkor a szóvivő óvott a türelmetlenségtől, hozzátéve, hogy az elmúlt fél esztendő sem elegendő időt, sem kellő számú alkalmat nem adott még a döntő változásokra. Mégis érzik az emberek, hogy valami új elindult, ám az újnak alkalmat kell adni a kibontáko zásra. A szóvivő tájékoztatott arról (a Központi Sajtó- szolgálat kérdésére), hogy az ülésen a miniszterelnök részletesen foglalkozott a kormány előtt álló feladatokkal. Vázolta, milyen irányban kell gazdagítani a kormány munkáját, miként kell fejleszteni munkastílusát. Foglalkozott azzal is, miként tervezzék a kormány tevékenységét, hogyan érjék el, hogy kevesebb napirendet, de nagyobb alapossággal tárgyaljanak meg, s tevékenységük ne csak a gazdaság fő folyamataira terjedjen ki, hanem több belpolitikai, társadalompolitikai témát is megvitassanak. A Minisztertanács elnöke szólt a kormány ellenőrző funkciójának jobb érvényesüléséről, s mindennek alapjáról, arról, hogy a miniszterek, az egyes tárcavezetők felelőssége is tovább nőjön. Bányász Rezső egy, személyét érintő érdeklődésre (Magyar Rádió, külföldi adások főszerkesztősége) is válaszolt. Mint mondta: a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala megszűnt, az elkövetkező három hónapban kormánybiztosként azt kell segítenie, hogy létrejöjjön egy olyan kormányzati sajtóhivatal, amely megőrzi mindazt a korábbi tapasztalatokból, ami hasznos volt, és mellőzi a felesleges központi irányítást. Előreláthatólag a szóvivő személyében is változás lesz. (MTI) A nyugatnémet hadügyminiszter Rómában A nyugat-európai katonai együttműködésről tárgyalt egymással hétfőn Rómában Manfred Wörner nyugatnémet és Valerio Zanone olasz hadügyminiszter. A két politikus sajtóértekezleten számolt be a megbeszélések tartalmáról. A tájékoztatás szerint a francia—nyugatnémet közös dandár nem zárja ki, hogy más nyugat-európai országok (így akár Olaszország) is részt vegyenek az együttműködésben. Elhangzott az is, hogy az NSZK újabb hat hónapra szóló időszakra a Földközi-tengeren hagyja — NATO-parancsnokság alatt álló — hajóit. Zanone elmondta: megegyeztek abban, hogy a két ország (a vezérkari főnökök szintjén) a jövőben kölcsönös információkat nyújt egymásnak katonai téren, s ez a kölcsönös tájékoztatás megkönnyítheti a közös nyugateurópai kezdeményezéseket ezen a területen. Mint ismeretes, Wörnert jelölték ki arra, hogy júliustól átvegye Lord Carrington- tól a NATO főtitkári tisztségét. Hétfő esti kommentár Baljós jelek a hátsó udvarból Aligha túlzás az a fogalmazás, hogy karácsony előtt a lehető legrosszabb hír érkezett abból a térségből, amit Washingtonban előszeretettel neveznek Amerika hátsó udvarának. A jelentés lényege: az ellenforradalmárok valószínűleg történetük legnagyobb támadását indították meg Nicaragua északkeleti részén, Zelaya tartományban. Nehéz eldönteni, mi aggasztóbb: az akció mérete, a célpont kiválasztása vagy a támadás időzítése, mindhárom tényező külön- külön is okot adna megalapozott aggályokra, de a három együtt — mint látni fogjuk — több mint nyomasztó. Először a méretekről. Ha igaznak bizonyulnak a még meg nem erősített jelentések, amelyek szerint nem kevesebb, mint hétezer kontra (vagyis ellenforradalmár) zúdult Zelayába, akkor az ügy valóban példátlan. A kontra-taktika eddig inkább a szüntelen, több ponton, de viszonylag kisebb erőkkel végrehajtott nyugtalanitás volt. Ami most történik, túllép ezen a gyakorlaton, mert ez már komolyabb erőkkel végrehajtott koncentrált támadás, aminek a célja esetleg egy térség tartósabb birtokba vétele. Kell-e mondanunk, hogy ez eleve új helyzetet teremtene? Az irányt illetően azt kell tudnunk, hogy a megtámadott tartomány két szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt itt találhatók az ország legfontosabb arany-, ezüst- és rézbányái, amelyek a sandinista kormány számára évi 16 millió dolláros bevételt jelentenek, másrészt három olyan katonai repülőtér színhelye a térség, ahonnan a hadsereg ellenőrizheti és sakkban tarthatja a kontra-egységeket. A támadás irányát tehát nemcsak katonailag, hanem gazdasági értelemben is gondosan választották meg. Végül, de korántsem utolsósorban, a támadás időzítése az, ami tovább halványítja a megbékélés reményeit, az ismert közép-amerikai béketerv szerint január 12-ig kell megteremteni Nicaraguában a fegyverszünetet. Managua igyekezett politikailag-lélektanilag előkészíteni erre a terepet, de a megállapodáshoz csak az egyik fél jószándéka nem elegendő. Azon a napon, amikor a dominikai fővárosban megkezdődne a közvetett tárgyalások második fordulója, azon a napon, amikor az amerikai költségvetési vita lezárását éppen a .kontra-kérdés hátráltatta és azon a napon, amikor a salvadori elnök közölte, elutasítja a karácsonyi-újévi fegyver- szünetet, koncentrált támadást indítottak a nicaraguai kontrák. A kép összeáll. Nemcsak a történteké. A motívumoké is. H. E. A Szojuz TM—4 legénysége Vlagyimir Tyitov parancsnok 1947. január 1-jén született a csitai terület Szre- tyenszk nevű városában. A csernyigovi katonai repülőfőiskola elvégzése után 1970- ben repülőinstruktorként kezdte meg szolgálatát a szovjet légierőnél. Több repülőgéptípust is repült, elnyerte az elsőosztályú katonai pilóta, illetve a harmadosztályú berepülőpilóta minősítéseket. 1971 óta tagja SZKP-nak. 1976-ban került az űrhajósok csapatába — azóta háromszor járt az űrben, először 1983 áprilisában a Szojuz T—8 parancsnokaként. Tyitov 1987-ben végezte el a Gagarin nevét viselő katonai repülőakadémiát. Musza Manarov fedélzeti mérnök 1957. március 22-én született Bakuban. A moszkvai Ordzsonikidze repülésügyi főiskola elvégzését követően, 1974-ben egy tervezőirodában kezdett el dolgozni. Jelenlek az űrtechnika eszközeinek fejlesztésével, az ezzel kapcsolatos kísérletek előkészítésével és megvalósításával, illetve elemzésével foglalkozik. Ügyeletes repülőirányítóként részt vett a Mír űrállomás működésének irányításában. 1980 óta tagja az SZKP-nak. Az űrhajósjelöltek közé 1978- ban került. Anatolij Levcsenko kutatóűrhajós 1941. május 21-én született a harkovi területi Krasznokutszkban. 1964-ben elvégezte a csernyigovi katonai repülőfőiskolát, majd a légierőnél teljesített szolgálatot. 1971-ben végezte el a berepülőpilóták főiskoláját, megkapta az elsőosetályú berepülőpilóta minősítést és a Szovjetunió érdemes berepülőpilótája címet. 1965 óta tagja az SZKP-nak. Levcsenko 1978 óta vesz részt az űrhajós-kiképzésben. Huszzoin Moszkvába látogatott Husszein jordániai király hétfőn rövid hivatalos látogatásira a Szovjetunióba érkezett. A hasemita uralkodó a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és szovjet kormány meghívásának tesz eleget. Husszeint és feleségét, Nur királynét a szovjet főváros repülőterén Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és felesége, valamiint Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter üdvözölte. Általános sztrájk az izraeli megszállási politika ellen Izrael és a megszállt területek arab Lakossága hétfőn általános sztrájkkal és további tüntetésekkel tiltakozott az izraeli megszállási politika ellen. Izrael arab lakta településein, Ciszjor- dániában és a Gáza övezetben csaknem minden üzem, gyár, iskola és intézmény zárva maradt. Az Izrael-ellenes tüntetéseken hétfőn a rendőrök egy palesztint agyonlőttek, több arabot megsebesítettek. A ciszjordániai Dzsenin- ben a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, mert állítólag azok gyújtópalacko- kat hajigáitak feléjük. Az egyik palesztint ekkor érték halálos lövések. „Ostromlott” elnök Daecai kötélhúzás Bezárt üzletek, akadozó közlekedés, tízezres felvonuló menetek, munkájukat felfüggeszteni kényszerülő kormányhivatalok és bankok, sztrájkoló üzemek és a kivezényelt rendőrökkel ösz- szecsapó tüntetők — az utóbbi hetekben ilyen és ehhez hasonló látványról adtak hírt a bangladesi fővárosból érkező jelentések. Már ameddig érkeztek egyáltalán tudósítások Daccá- ból; a fokozódó belpolitikai nyugtalanságok nyomán ugyanis Hoszain Mohammed Ersad elnök hamarosan elrendelte a szigorú hírzárlatot is. Az események eleinte alig tértek el a dél-ázsiai országban már megszokott, időről időre ismétlődő ellenzéki akciósorozatoktól. Idővel azonban — különösen miután a kormánnyal szemben álló szervezetek meghirdették „Dacca ostromát” is — kiderült, hogy ezúttal többről van szó. Mára pedig a szakértők már egybehangzóan vallják, hogy a mostani válság az 1982-ben vérte- len puccsa‘1 hatalomra került Ersad tábornok legnagyobb erőpróbájává vált, olyan kihívássá, mely köny- nyen hatalmának végét is jelentheti. Kérdés, sikerül-e most is kifogni a 9zelet az ellenzéki. csoportok vitorláiból. A feladat korántsem olyan egyszerű, mint az előző krízisek során (például az 1986-os választások után, amikor ellenfeleinek vádjai szerint az elnök csalással biztosította pártja számára a szükséges parlamenti többséget), most ugyanis — meglehet persze, csupán átmenetileg — egyesítette erőit az ellenzék két legjelentősebb áramlata. Ide tartozik egyrészt a Sheik Ha- szina Vazed, az államalapító Mudzsibur Rahman lánya által vezetett A várni Liga1, valamint a Begum Haleda Zia vezette Bangladesi Nemzeti Párt. (Ez utóbbi asszony szintén családi szálakkal kötődött egy korábbi vezetéshez: özvegye az 1975-től 1981-ig hatalmon levő, majd Rahman sejkhez hasonlóan meggyilkolt Ziaur Rahman államfőnek.) Kettőjük szövetségéhez ezúttal a Kommunista Pártot magában foglaló baloldali tömb is csatlakozott, így a novemberi és decemberi tiltakozási hullámot összesen 21 párt hirdette meg. A követelések, a kormány menesztése után követendő .irányvonal sok szempontból kidolgozatlan — nem világos például, milyen gazdaságpolitikával igyekeznének Ersad ellenfelei javítani a 100 millión felüli népességű, koldusszegény ázsiai ország életszínvonalán — közvetlen célkitűzésük azonban egyelőre egyszerű: ragaszkodnak az elnök távozásához, s fennen hangoztatják, hogy amíg ez be nem következik, addig nem hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni a daccai vezetéssel, még az új választások lebonyolításáról sem. Ez persze gyanúsan szélsőséges feltételnek tűnik, s elképzelhető, hogy álláspontjukon enyhíteni kell. Elvégre Ersad — noha a so- .rozatos sztrájkok, az áldozatok tucatját követelő véres összecsapások, kétségtelenül nehezítették pozícióját — távolról sincs vert helyzetben. Ellenkezőleg, kijelentései szerint el van A dél-koreai nagyvárosban, Kvangdzsuban folytatódott a rohamrendőrök diákok közötti összecsapás. Többen megsebesültek, sok diákot előállítottak és a tüntető Ersad elnök szánva az „ország biztonságát és nyugalmát fenyegető kísérletek” elfojtására, s erre utál a főváros életének megbénítását célzó megmozdulások elfojtása, valamint Haleda Zia és Haszina Vazed sürgős háziőrizetbe vétele. Az viszont már helyzete megingását jelezheti, hogy — fenyegetései ellenére — ez nem tartott sokáig, s december közepére mindkét politikusasszony fogságát megszüntették. Szintén a/ elnök engedményeként kel értékelni, hogy — alig másfél évvel megválasztás; után — feloszlatta a dacca törvényhozást, és párbeszé det javasolt az ellenzék ve zetőinek az új voksolás ki írása és lebonyolítása tár gyában. Vagyis hajlandónál bizonyult feloszlatni azt i testületet, amelynek törvényességét mindeddig fen nen hirdette. „Most itt a alkalom, hogy az ellenzék kel együtt kidolgozzuk tisztességes választások feltételeit” — jelentette ki, am —, ha nem is tételesen ki mondva, de úgy is értei mezhető, hogy az 1986-0 szavazással kapcsolatba valóban adódhat támadá: felület... Átmeneti kompromisz szumkészség vagy tényle ges meghátrálás? — kél dezhető Ersad lépései kap csán. S ugyanígy kérdője lék övezik az ellenzéki ve zetők következő lépéseit beéri-e a két, egyezséget ke tő polltikusasszony az el nők engedményeivel, vagy rendkívüli állapot kihirdeti sét egyfajta hadüzenetkér értékelik? Fennmarad-e 21 párt ideiglenes szövetst ge, vagy sikerrel jár-e Ei sad megosztó törekvése? A kérdések sora te tsz. szerint folytatható, határ, zott válasz viszont mutat, ban sem akad. Egyelő csupán az a szabály adh. támpontot, amely szeri Ersadnak három hónapo belül ki kellene írni az i< előtti választásokat, vagy — hacsak nem akarja az 6 lenzék újabb bojkottj kockáztatni — addig kelle: megegyezésre jutni p öli tik ellenlábasaival, ők viszo azt akarják, hogy az eseti ges voksolást már egy ser leges kormányzat felügyel te alatt rendezzék. A vélemények tehát me lehetősen távol állnak eg mástól. Csak a közeli hét fejleményei fogják megrm tatni, hogy számíthatunl egy mindkét fél számé elfogadható kompromisszi kialakulására, vagy az ei szakos cselekmények els: porodásától kell tart: Bangladesben. Szegő Gál
