Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

2 Somogyi Néplap 1987. december 22., kedd Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) déklödésére. Az állami és a szövetkezeti üzletek is ak­kor adhatók át szerződéses üzemeltetésbe, ha az ott dol­gozók létszáma az imént felsorolt kategóriákban nem haladja meg a 30, a 20, il­letve a 15 foglalkoztatottat. Kedvezőbbé válnak a vál­lalkozás feltételei az ide­genforgalomban, illetve a lakosság ellátása szempont­jából jelentős egyéb szak­mákban is. Az utóbbi hónapok, hetek jelentős belpolitikai esemé­nyeinek nemzetközi sajtó- visszhangjával foglalkozva a kormányszóvivő (az MTI Külföldi Adások Szerkesz­tőségének kérdésére) el­mondta, hogy. az utóbbi idő­szakban mind a szocialista, mind a tőkés országok saj­tója élénk érdeklődést ta­núsított Magyarország iránt. A szocialista országok sajtó- orgánumai kivétel nélkül foglalkoztak hazánk gazda­sági és társadalmi helyzeté­vel, a reform folyamatával, elsősorban a gazdaság ru­galmassá tételére és a la­kossági szolgáltatások bőví­tésére irányuló erőfeszítések­kel. A nyugati polgári la- pdk bizonyos mértékig bi­zalmat szavaznak a meghir­detett reformintézkedések­nek, s pozitív hangvételű tudósításokban számoltak be a jövő évben érvénybe lépő új útlevél-rendelkezé­sekről. A lapok nagy teret szenteltek az Országgyűlés ülésszakának, a személyi változásokkal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozták, hogy a döntések a hatéko­nyabb kormányzati munkát szolgálják. A kormány hétfői ülésén foglalkozott az államtitok és a szolgálati titok kérdéskö­rével is. Erre vonatkozott a Magyar Hírlap kérdése, amelyre válaszolva szóvivő a jogszabály módosításának indokairól tájékoztatott. Mint emlékeztetett, néha gondot okoz az, ha a bünte­tő, a polgári éagy az állam­igazgatási eljárás során ál­lamtitokról, illetőleg szolgá­lati titokról kell tanúként nyilatkozni. A különböző szintű jogszabályok e terü­leten nem álltak teljes össz­hangban egymással. A most elfogadott változtatás lénye­ge: az a vezető adhat fel­mentést a titöktantási köte­lezettség alól, aki a szóban forgó adatokat és informá­ciókat állam- vagy szolgá­lati titoknak minősítette. Ez a fő szabály, s ez gyakorla­tilag a sajtóra is érvényes. Bányász Rezső a Magyar Nemzet érdeklődésére be­szélt a jelenlegi társadalmi közérzetről. Rámutatott: a társadalom közhangulata ta­lán az ország valós helyze­te áltail indokoltnál is ború­látóbb, rosszabb. A kritikai észrevételeknek valóságos oka, hogy gazdaságunk, gazdaságirányítási rendsze­rünk még nem működik megfelelően, és a társadal­mi korszerűsítés üteme sem kielégítő. Ugyanakkor a szóvivő óvott a türelmetlen­ségtől, hozzátéve, hogy az elmúlt fél esztendő sem ele­gendő időt, sem kellő számú alkalmat nem adott még a döntő változásokra. Mégis érzik az emberek, hogy va­lami új elindult, ám az új­nak alkalmat kell adni a kibontáko zásra. A szóvivő tájékoztatott arról (a Központi Sajtó- szolgálat kérdésére), hogy az ülésen a miniszterelnök részletesen foglalkozott a kormány előtt álló felada­tokkal. Vázolta, milyen irányban kell gazdagítani a kormány munkáját, miként kell fejleszteni munkastí­lusát. Foglalkozott azzal is, miként tervezzék a kor­mány tevékenységét, hogyan érjék el, hogy kevesebb na­pirendet, de nagyobb ala­possággal tárgyaljanak meg, s tevékenységük ne csak a gazdaság fő folyamataira terjedjen ki, hanem több belpolitikai, társadalompo­litikai témát is megvitassa­nak. A Minisztertanács el­nöke szólt a kormány ellen­őrző funkciójának jobb ér­vényesüléséről, s mindennek alapjáról, arról, hogy a mi­niszterek, az egyes tárcave­zetők felelőssége is tovább nőjön. Bányász Rezső egy, sze­mélyét érintő érdeklődésre (Magyar Rádió, külföldi adások főszerkesztősége) is válaszolt. Mint mondta: a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatala megszűnt, az elkövetkező három hónap­ban kormánybiztosként azt kell segítenie, hogy létre­jöjjön egy olyan kormány­zati sajtóhivatal, amely megőrzi mindazt a korábbi tapasztalatokból, ami hasz­nos volt, és mellőzi a feles­leges központi irányítást. Előreláthatólag a szóvivő személyében is változás lesz. (MTI) A nyugatnémet hadügyminiszter Rómában A nyugat-európai katonai együttműködésről tárgyalt egymással hétfőn Rómában Manfred Wörner nyugatné­met és Valerio Zanone olasz hadügyminiszter. A két po­litikus sajtóértekezleten szá­molt be a megbeszélések tar­talmáról. A tájékoztatás sze­rint a francia—nyugatnémet közös dandár nem zárja ki, hogy más nyugat-európai or­szágok (így akár Olaszország) is részt vegyenek az együtt­működésben. Elhangzott az is, hogy az NSZK újabb hat hónapra szóló időszakra a Földközi-tengeren hagyja — NATO-parancsnokság alatt álló — hajóit. Zanone elmondta: meg­egyeztek abban, hogy a két ország (a vezérkari főnökök szintjén) a jövőben kölcsö­nös információkat nyújt egy­másnak katonai téren, s ez a kölcsönös tájékoztatás meg­könnyítheti a közös nyugat­európai kezdeményezéseket ezen a területen. Mint ismeretes, Wörnert jelölték ki arra, hogy július­tól átvegye Lord Carrington- tól a NATO főtitkári tiszt­ségét. Hétfő esti kommentár Baljós jelek a hátsó udvarból Aligha túlzás az a fogal­mazás, hogy karácsony előtt a lehető legrosszabb hír ér­kezett abból a térségből, amit Washingtonban elősze­retettel neveznek Amerika hátsó udvarának. A jelentés lényege: az ellenforradalmá­rok valószínűleg történetük legnagyobb támadását indí­tották meg Nicaragua észak­keleti részén, Zelaya tarto­mányban. Nehéz eldönteni, mi aggasztóbb: az akció mé­rete, a célpont kiválasztása vagy a támadás időzítése, mindhárom tényező külön- külön is okot adna megala­pozott aggályokra, de a há­rom együtt — mint látni fog­juk — több mint nyomasztó. Először a méretekről. Ha igaznak bizonyulnak a még meg nem erősített jelentések, amelyek szerint nem keve­sebb, mint hétezer kontra (vagyis ellenforradalmár) zúdult Zelayába, akkor az ügy valóban példátlan. A kontra-taktika eddig inkább a szüntelen, több ponton, de viszonylag kisebb erőkkel végrehajtott nyugtalanitás volt. Ami most történik, túl­lép ezen a gyakorlaton, mert ez már komolyabb erőkkel végrehajtott koncentrált tá­madás, aminek a célja eset­leg egy térség tartósabb bir­tokba vétele. Kell-e monda­nunk, hogy ez eleve új hely­zetet teremtene? Az irányt illetően azt kell tudnunk, hogy a megtáma­dott tartomány két szem­pontból is kulcsfontosságú. Egyrészt itt találhatók az or­szág legfontosabb arany-, ezüst- és rézbányái, amelyek a sandinista kormány szá­mára évi 16 millió dolláros bevételt jelentenek, másrészt három olyan katonai repülő­tér színhelye a térség, ahon­nan a hadsereg ellenőrizheti és sakkban tarthatja a kont­ra-egységeket. A támadás irányát tehát nemcsak kato­nailag, hanem gazdasági ér­telemben is gondosan válasz­tották meg. Végül, de korántsem utol­sósorban, a támadás időzíté­se az, ami tovább halványít­ja a megbékélés reményeit, az ismert közép-amerikai bé­keterv szerint január 12-ig kell megteremteni Nicara­guában a fegyverszünetet. Managua igyekezett politi­kailag-lélektanilag előkészí­teni erre a terepet, de a megállapodáshoz csak az egyik fél jószándéka nem elegendő. Azon a napon, amikor a dominikai főváros­ban megkezdődne a közve­tett tárgyalások második for­dulója, azon a napon, ami­kor az amerikai költségvetési vita lezárását éppen a .kont­ra-kérdés hátráltatta és azon a napon, amikor a salvadori elnök közölte, elutasítja a karácsonyi-újévi fegyver- szünetet, koncentrált táma­dást indítottak a nicaraguai kontrák. A kép összeáll. Nemcsak a történteké. A motívumoké is. H. E. A Szojuz TM—4 legénysége Vlagyimir Tyitov parancs­nok 1947. január 1-jén szü­letett a csitai terület Szre- tyenszk nevű városában. A csernyigovi katonai repülő­főiskola elvégzése után 1970- ben repülőinstruktorként kezdte meg szolgálatát a szovjet légierőnél. Több repülőgéptípust is repült, elnyerte az elsőosztályú ka­tonai pilóta, illetve a har­madosztályú berepülőpilóta minősítéseket. 1971 óta tag­ja SZKP-nak. 1976-ban ke­rült az űrhajósok csapatába — azóta háromszor járt az űrben, először 1983 áprilisá­ban a Szojuz T—8 parancs­nokaként. Tyitov 1987-ben végezte el a Gagarin nevét viselő katonai repülőakadé­miát. Musza Manarov fedélzeti mérnök 1957. március 22-én született Bakuban. A moszk­vai Ordzsonikidze repülés­ügyi főiskola elvégzését kö­vetően, 1974-ben egy terve­zőirodában kezdett el dol­gozni. Jelenlek az űrtech­nika eszközeinek fejlesztésé­vel, az ezzel kapcsolatos kí­sérletek előkészítésével és megvalósításával, illetve elemzésével foglalkozik. Ügyeletes repülőirányítóként részt vett a Mír űrállomás működésének irányításában. 1980 óta tagja az SZKP-nak. Az űrhajósjelöltek közé 1978- ban került. Anatolij Levcsenko kuta­tóűrhajós 1941. május 21-én született a harkovi területi Krasznokutszkban. 1964-ben elvégezte a csernyigovi kato­nai repülőfőiskolát, majd a légierőnél teljesített szolgála­tot. 1971-ben végezte el a berepülőpilóták főiskoláját, megkapta az elsőosetályú be­repülőpilóta minősítést és a Szovjetunió érdemes be­repülőpilótája címet. 1965 óta tagja az SZKP-nak. Levcsenko 1978 óta vesz részt az űrhajós-kiképzés­ben. Huszzoin Moszkvába látogatott Husszein jordániai király hétfőn rövid hivatalos láto­gatásira a Szovjetunióba ér­kezett. A hasemita uralkodó a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és szov­jet kormány meghívásának tesz eleget. Husszeint és feleségét, Nur királynét a szovjet fő­város repülőterén Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és fe­lesége, valamiint Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter üd­vözölte. Általános sztrájk az izraeli megszállási politika ellen Izrael és a megszállt te­rületek arab Lakossága hét­főn általános sztrájkkal és további tüntetésekkel tilta­kozott az izraeli megszállási politika ellen. Izrael arab lakta településein, Ciszjor- dániában és a Gáza övezet­ben csaknem minden üzem, gyár, iskola és intézmény zárva maradt. Az Izrael-el­lenes tüntetéseken hétfőn a rendőrök egy palesztint agyonlőttek, több arabot megsebesítettek. A ciszjordániai Dzsenin- ben a rendőrök tüzet nyi­tottak a tüntetőkre, mert ál­lítólag azok gyújtópalacko- kat hajigáitak feléjük. Az egyik palesztint ekkor ér­ték halálos lövések. „Ostromlott” elnök Daecai kötélhúzás Bezárt üzletek, akadozó közlekedés, tízezres felvonu­ló menetek, munkájukat fel­függeszteni kényszerülő kor­mányhivatalok és bankok, sztrájkoló üzemek és a ki­vezényelt rendőrökkel ösz- szecsapó tüntetők — az utóbbi hetekben ilyen és eh­hez hasonló látványról ad­tak hírt a bangladesi fővá­rosból érkező jelentések. Már ameddig érkeztek egy­általán tudósítások Daccá- ból; a fokozódó belpolitikai nyugtalanságok nyomán ugyanis Hoszain Mohammed Ersad elnök hamarosan el­rendelte a szigorú hírzárla­tot is. Az események eleinte alig tértek el a dél-ázsiai ország­ban már megszokott, időről időre ismétlődő ellenzéki akciósorozatoktól. Idővel azonban — különösen miu­tán a kormánnyal szemben álló szervezetek meghirdet­ték „Dacca ostromát” is — kiderült, hogy ezúttal több­ről van szó. Mára pedig a szakértők már egybehang­zóan vallják, hogy a mosta­ni válság az 1982-ben vérte- len puccsa‘1 hatalomra ke­rült Ersad tábornok legna­gyobb erőpróbájává vált, olyan kihívássá, mely köny- nyen hatalmának végét is jelentheti. Kérdés, sikerül-e most is kifogni a 9zelet az ellenzé­ki. csoportok vitorláiból. A feladat korántsem olyan egyszerű, mint az előző krí­zisek során (például az 1986-os választások után, amikor ellenfeleinek vádjai szerint az elnök csalással biztosította pártja számára a szükséges parlamenti többséget), most ugyanis — meglehet persze, csupán át­menetileg — egyesítette erőit az ellenzék két legje­lentősebb áramlata. Ide tar­tozik egyrészt a Sheik Ha- szina Vazed, az államalapí­tó Mudzsibur Rahman lá­nya által vezetett A várni Liga1, valamint a Begum Haleda Zia vezette Bangla­desi Nemzeti Párt. (Ez utóbbi asszony szintén csa­ládi szálakkal kötődött egy korábbi vezetéshez: özvegye az 1975-től 1981-ig hatal­mon levő, majd Rahman sejkhez hasonlóan meggyil­kolt Ziaur Rahman államfő­nek.) Kettőjük szövetségéhez ezúttal a Kommunista Pár­tot magában foglaló balol­dali tömb is csatlakozott, így a novemberi és decem­beri tiltakozási hullámot összesen 21 párt hirdette meg. A követelések, a kor­mány menesztése után kö­vetendő .irányvonal sok szempontból kidolgozatlan — nem világos például, mi­lyen gazdaságpolitikával igyekeznének Ersad ellenfe­lei javítani a 100 millión felüli népességű, koldussze­gény ázsiai ország életszín­vonalán — közvetlen célki­tűzésük azonban egyelőre egyszerű: ragaszkodnak az elnök távozásához, s fennen hangoztatják, hogy amíg ez be nem következik, addig nem hajlandók tárgyalások­ba bocsátkozni a daccai ve­zetéssel, még az új válasz­tások lebonyolításáról sem. Ez persze gyanúsan szél­sőséges feltételnek tűnik, s elképzelhető, hogy állás­pontjukon enyhíteni kell. Elvégre Ersad — noha a so- .rozatos sztrájkok, az áldo­zatok tucatját követelő vé­res összecsapások, kétségte­lenül nehezítették pozíció­ját — távolról sincs vert helyzetben. Ellenkezőleg, ki­jelentései szerint el van A dél-koreai nagyvárosban, Kvangdzsuban folytatódott a rohamrendőrök diákok közötti összecsapás. Többen megsebesültek, sok diákot előállítottak és a tüntető Ersad elnök szánva az „ország biztonsá­gát és nyugalmát fenyege­tő kísérletek” elfojtására, s erre utál a főváros életének megbénítását célzó megmoz­dulások elfojtása, valamint Haleda Zia és Haszina Va­zed sürgős háziőrizetbe vé­tele. Az viszont már helyzete megingását jelezheti, hogy — fenyegetései ellenére — ez nem tartott sokáig, s de­cember közepére mindkét politikusasszony fogságát megszüntették. Szintén a/ elnök engedményeként kel értékelni, hogy — alig más­fél évvel megválasztás; után — feloszlatta a dacca törvényhozást, és párbeszé det javasolt az ellenzék ve zetőinek az új voksolás ki írása és lebonyolítása tár gyában. Vagyis hajlandónál bizonyult feloszlatni azt i testületet, amelynek törvé­nyességét mindeddig fen nen hirdette. „Most itt a alkalom, hogy az ellenzék kel együtt kidolgozzuk tisztességes választások fel­tételeit” — jelentette ki, am —, ha nem is tételesen ki mondva, de úgy is értei mezhető, hogy az 1986-0 szavazással kapcsolatba valóban adódhat támadá: felület... Átmeneti kompromisz szumkészség vagy tényle ges meghátrálás? — kél dezhető Ersad lépései kap csán. S ugyanígy kérdője lék övezik az ellenzéki ve zetők következő lépéseit beéri-e a két, egyezséget ke tő polltikusasszony az el nők engedményeivel, vagy rendkívüli állapot kihirdeti sét egyfajta hadüzenetkér értékelik? Fennmarad-e 21 párt ideiglenes szövetst ge, vagy sikerrel jár-e Ei sad megosztó törekvése? A kérdések sora te tsz. szerint folytatható, határ, zott válasz viszont mutat, ban sem akad. Egyelő csupán az a szabály adh. támpontot, amely szeri Ersadnak három hónapo belül ki kellene írni az i< előtti választásokat, vagy — hacsak nem akarja az 6 lenzék újabb bojkottj kockáztatni — addig kelle: megegyezésre jutni p öli tik ellenlábasaival, ők viszo azt akarják, hogy az eseti ges voksolást már egy ser leges kormányzat felügyel te alatt rendezzék. A vélemények tehát me lehetősen távol állnak eg mástól. Csak a közeli hét fejleményei fogják megrm tatni, hogy számíthatunl egy mindkét fél számé elfogadható kompromisszi kialakulására, vagy az ei szakos cselekmények els: porodásától kell tart: Bangladesben. Szegő Gál

Next

/
Oldalképek
Tartalom