Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPU XLIII. évfolyam, 298. szám Ara: 1,80 Ft 1987. december 18., péntek Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Tegnap reggel 9 órakor folytatta munkáját ar Országgyűlés téli ülés­szaka. Az elfogadott napirendnek megfelelően a képviselők az 1988. évi állami költségvetésről, illetőleg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról be­nyújtott törvénytervezetekről tár­gyaltak. Az ülésteremben helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács el­nöke. Ott volt az MSZMP Politikai Bizottságának több más tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnö­ke, s jelen voltak a Központi Bizott­ság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A budapesti kül­képviseletek számos vezetője és tagja a diplomáciai páholyokból fi­gyelte a törvényhozó testület mun­káját. Elfogadták az 1988. évi költségvetést A vitában elsőként Polgári István (Hajdú-Bihar megye) kapott szót, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a kor­mányzat még mindig túl sok pénzt költ a termékek és a vállalatok támogatására. A pénzügyi-gazdasági folya­matok irányításában na­gyobb szerepet kell biztosí­tani a hitel és a piac ön- szabályozó mechanizmusá­nak. A továbbiakban a kép­viselő megkérdezte Med- gyessy Pétert, hogy a társa­dalombiztosításoknál miért kell a táppénz 43 százalékos növekedését tervezni. Java­solta, hogy az 1988-as pénz­ügyi év fő folyamatairól időben, tehát már a nyári ülésszakon tájékoztassák a képviselőket. Tartalékunk a rend Ezután dr. Borsos Sándor, Somogy megyei képviselő, a Marcali Városi kórház főor­vosa kapott szót. — A jelölőgyűléséken szinte egyhangú volt az az igény, hogy a kórház húsz éve napirenden levő re­konstrukciója végre megkez­dődjön — kezdte hozzászó­lását. — A megye és a város összefogásával — kötvény- kibocsátással — az építke­zés megkezdődött. Azt szo­morúan vettem tudomásul, hogy veszélybe került több egészségügyi fejlesztés befe­jezése, illetve folytatása, az ágazat jószándékú elbírálá­sa ellenére. Nehezíti a hely­zetet, hogy a tanácsi költ­ségvetés csökkentése az egészségügyet és az oktatást is érinti. Most mégsem ké­rek, mert tisztában vagyok azzal, hogy az ágazatot csak a többiek kárára lehet ked­vezményezett helyzetbe hoz­ni. Választókörzetemben is, az országban másutt is azt tapasztalom, hogy a nagy őszi nekibuzdulásunkból, lelkesedésünkből keveset tudtunk átadni környeze­tünknek: Eluralkodott a ki­várás, a „majd csak lesz valahogy” szemlélet, sokan mlintha hitüket vesztették volna. Mások a kibontako­zást csak az új, a fejlett technika alkalmazásától, a kivitel fokozásától, az új adórendszertől várják. Gondjainkat, nehézségein­ket pedig csak magunk tud­juk megoldani. Meggyőződésem, hogy na­gyon sok a tartalékunk. Most csak kettőre utalok: az egyik a rend és a másik a tisztaság. Választókörzetem egyik gazdaságában az új vezető azzal, hogy megszün­tette a rendetlenséget, a tisz- tátalanságokat, több millió forint nyereséghez jutott. Az embereknek — ha nem is mondják — igényük van az erős, rendet rakó kézre, ve­zetőkre. Növelhetnénk az ilyen vezetők tehetségét, ha a jelenlegi bürokratikus kö­töttségeket felszabadíta­nánk. Feladatainkat az egészségügyben is csak ak­kor tudjuk megoldani, ha feltárjuk tartalékainkat. Azt gondolom, megértek a feltételek az irányítás igazi korszerűsítésére, talán még az egészségügyi törvény új­rafogalmazására is. Ez — az igazi értékrendek helyreál­lításával — megszabadítana bennünket a betegek, az egészségügyi dolgozók szá­mára egyaránt megalázó gyakorlattól. Javaslom meg­vizsgálni az integráció és területi elv teljessé tételénél a gyógyszerforgalmazás és mentőszolgálat helyzetét is. Meg kell tanulnunk gazdál­kodni és ésszerűen takaré­koskodni : pénzzel, anyaggal és az idővel. Jelenleg szinte minden szervezet joga, hogy dolgozóit, vagy leendő mun­Mag Pál (Csongrád me­gye) megállapította: a sza­bályozórendszer reformmal szükségszerűen együtt járó változásainak kidolgozása és kihirdetése késett: a válla­latok csak most, vagy csak még ezután tudnak számol­ni ezekkel. A vállalati szin­tű tervezés, a változások emiatt még nem rendelkezik kész jövő évi tervekkel. kavállalóit egészségügyi al­kalmassági vizsgálatra köte­lezze. Az állampolgár éven­te akár többször is igénybe veszi a járóbetegellátást, a különböző szakrendeléseket: a leletőket aztán gondosan csatolják, iktatják, raktároz­zák. Véleményem szerint ezt kiküszöbölhetnék, ha a vég­re bevezetésre kerülő egész­ségügyi könyv egyik betét­lapját mindenkinek kötelező volna elfogadni az egészség- ügyi alkalmasság igazolásá­ra. — Szomorúan vettem tu­domásul, hogy az oktatás, a kultúra ilyen nehéz helyzet­be kerül: ez nemcsak jele­nünket, hanem jövendőnket is veszélyezteti. Ezért ké­rem megvizsgálni, hogy az egyéb kiadásokból milyen módon lehetne átcsoportosí­tani az oktatás számára. Az oktatásban is meggondolásra ajánlom az egyszerűsítést, a „kevesebbet,, de jobban” el­vet. Felszólalását így fejezte be: — Az emberek mind gyakrabban kérdezik tőlem: mit tehetnek, mit tegyenek a kibontakozás, a megújulás érdekében. Édesapámtól — aki egyszerű parasztember volt — tanultam, hogy akár­milyen idők járnak, a dol­got tenni kell, a magot el kell vetni, hogy arathas­sunk. Ezt a hitet kívánom az egészségügynek és az országnak. Hozza a rendet, a tisztaságot, a bizalmat, az igazi értékrendet és jó egészséget. Vassné Nyéki Ilona (Pest megye) rámutatott: a me­gyében a népességnövekedés üteménél — a szűkös anya­gi lehetőségek miatt — lé­nyegesen lassabban fejlődött az intézményhálózat. ~~ Java­solta: az országos tervező szervek és a megyei taná­csok közötti kapcsolatokat nyílt gazdálkodási elvek jel­lemezzék. Horváth János (Fejér me­gye) — . képviselőtársainak hozzájárulását kérve — mó­dosító javaslatot tett. Egyet­értett azzal, hogy a költség- vetés biztosítja a 70 éven felüli nyugdíjasoknál a ter­vezett árintézkedések teljes körű ellentételezését. Azt javasolta, hogy a női nyug­díjasoknál 65 éves kortól biztosítsa a költségvetés a teljes kompenzálást. Támo­gatta, hogy a havi családi pótlékot 400 forint helyett 500 forinttal emeljék a gyerme­kek 3 éves koráig. Szalai Istvánná (Vas me­gye) az elmúlt hónapok ta­pasztalatait összegezve meg­állapította, hogy miközben a dolgozók határozott intéz­kedéseket, cselekedeteket, egyértelmű állásfoglalásokat várnak az élet minden terü­letén, tapasztalataik azt bi­zonyítják, hogy a változások egyáltalán nem olyan követ­kezetesek, mint ahogyan jog­gal elvárnák. Simon Péter (Borsod me­gye), felhívta a figyelmet a terv néhány feszültségpont­jára. Gazdasági szabályozó- rendszerünkben az adótör­vények a legejlentősebbek. Kiemelte, hogy a most be­vezetett hozzáadott érték tí­pusú adót jobbnak tartja, mint az eddigi, az erőfor­rásokat adóztató rendszert. Bevezetése azonban jelentősen — és megbízhatóan fel nem mérhető módon — megvál­toztatja a gazdálkodó szer­vezetek jövedelmi viszonya­it. Ez sok vállalatnál bizony­talanná teszi a jövő évi ter­vezést. Az előterjesztéshez több hozzászóló nem jelentkezett; az elhangzottakra Medgyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes válaszolt. A tetteket kell számonkénti Medgyessy Péter beveze­tőben köszönetét mondott a vitára jellemző reális hang­vételért. Olyan kérdések ke­rültek terítékre — mondot­ta —, amelyekről a kor­mány is tudja, hogy fonto­sak, és úgy vélekedik, hogy azokat a következő időszak­ban meg kell oldani. A kép­viselők közül többen sür­gették a kormányprogram gyorsabb megvalósítását. Itt azonban két dolgot — a cse­lekedeteket és az eredményt — külön kell választani. Szá­mon lehet kérni a kormány­zattól cselekedeteinek inten­zitását, de az eredményeket még korai lenne. A ma le­játszódó folyamatokat ugyan­is alapvetően az évekkel ez­előtt meghozott döntések ha­tározzák meg. A közel­múltban elfogadott kor­mányprogram, az új adó­rendszer működése csak hónapok, sőt, inkább évek múlva érezteti hatását. Felvetődött a vitában: a beterjesztett elgondolások nem tartalmaznak alternatí­vát. Ez azzal magyarázható, hogy rendkívüli mértékben leszűkült a kormányzat mozgástere. Ennek ellenére néhány kérdésben született alternatív javaslat. A tanácsokkal kapcsolatos képviselői felvetésekre Med­gyessy Péter elmondotta: a kormányzat biztosítani kí­vánja, hogy a tanácsok mű­ködésük pénzügyi feltételei­vel előre számolhassanak. Ez azonban nagyon szigorú pénzügyi politika alkalma­zását kívánja meg. Több képviselő javasolta, hogy a nyugdíjasok egyes szolgáltatásokhoz, így a szá­mukra szükséges gyógysze­rekhez térítésmentesen jut­hassanak hozzá. A pénzügyi kormányzat korábban azt tervezte, hogy bizonyos kör­ben ingyenessé teszi, más körben viszont drágítja a gyógyszerellátást. Miután ez összességében rontotta volna a lakosság életszínvo­nalát, olyan megállapodás született a szakszervezetek­kel, hogy később egy jobb elgondolást terjesztenek a parlament elé. A miiniszter- elnök-helyettes nem java­A miniszterelnök-helyettes véleménye: beszéljünk nyíltan gondjainkról Parlamenti tudósítónktól Tetszéssel fogadta az Or­szággyűlés dr. Borsos Sán­dor somogyi képviselő sza­vait arról, hogy a kibonta­kozást nem lehet pusztán a műszaki fejlesztéstől, a ki­vitel mindenáron való foko­zásától, az új adórendszertől várni. „Meggyőződésem, hogy sok tartalékkal rendel­kezünk, amelyek néha egy­szerű megoldással fölszaba­díthatok”. — Mire gondolt, amikor ezt elmondta? — Elsősorban arra, hogy az országos irányító szer­veknek lehetőséget kell ad­niuk arra, hogy az ésszerű elgondolások megvalósul­hassanak. Jelenleg sok kö­töttség nehezíti a különböző gazdasági és megtakarítási kezdeményezések kibonta­kozását. — Konkrét példákat is említett a felsorolásában; többek között a kötelezően előírt orvosi vizsgálatokat. — Nemrég bejött hozzám egy asszony. Közölte, hogy nincs semmi panasza, mégis kérte, hogy vizsgáljam meg. Miután kedvező eredményt közölhettem vele, azt kérte, most azt mondjam meg, mit tegyen annak érdekében, hogy egészséges is marad­jon. Igaza van. Szerintem akkor valósulhatna meg iga­zán az egészségmegőrző program, ha valóban többet tehetnénk a megelőzésért. És ehhez néha egyszerű megoldások elegendőek. Ésszerűség, célszerűség. És kompromisszumok. — Az Országgyűlés által ősszel elfogadott kormány­program és a téli ülésszak több felszólalója is hangsú­lyozta, az ésszerű kompro­misszumok szükségességét. A jelenlegi eszközhiányt és a beidegződéseket figyelem­be véve, várhatóan, ez még jó ideig elmondható. Mégis miképpen lehet meghatároz­ni a kompromisszumok mér­tékét? — tudakoltam az egyik szünetben Medgyessy Péter miniszterelnök-he­lyettestől, aki pénzügymi­niszterként sok hasonló kér­déssel találkozott. — A legfontosabb határ az, hogy az elveinkkel ne ütközzenek a kompromisszu­mok. Az ésszerű megegye­zéshez többek között az is szükséges, hogy folytatódjon az az országgyűlési gyakor­lat, amikor nemcsak kor­mány—parlament, hanem parlament—parlament vita van. A nyíltságra, a demok­ráciára a parlamentnek is példát kell mutatnia. Azt hiszem, az ülésszakon el­hangzottak ' igazolják azt, hogy őszintén beszélünk gondjainkról és keressük az együttműködést, az előrelé­pés lehetőségét. — Sok szó esett az áldo­zatvállalásról és a megszo­rításokról. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a „nadrágszíj összehúzását” és a takarékosságot is fél­reértelmezhetik a különbö­ző munkahelyek, intézmé­nyek. Nem okozhat-e értel­mi és érzelmi zavarokat a szigorúbb körülmények hangsúlyozása? — Előfordulhat. Én azon­ban annak a híve vagyok, hogy nevezzük nevén a gondjainkat. Például ne be­széljünk áremelés helyett ár­változásról. összességében azonban ez mit sem változ­tat a lényegen: valóban a racionalitás és a gazdasági, társadalmi eredményesség­hez vezető együttműködés a legfontosabb. Kovács Gyula solta, hogy a tanácsi pénz­eszközök szétosztásánál a fejkvótába az ideiglenes la­kosokat is beszámítsák. Az idegenforgalmi szolgáltatá­sok fejlesztésére más mó­don is meg lehet találni a pénzforrásokat. Mi lesz a sorsa a tehó- nak? Ebben a kérdésben Medgyessy Péter úgy foglalt állást, hogy a kormányzat« nem javasolja központi in'" tézkedéssel megszüntetését; mert ahol kellően megszer­vezték felhasználását, ott jól szolgálja a lakossági ér­dekeket. Nem értett viszont egyet azzal az igénnyel, hogy a jelenlegi központi pénzellátás mellett növeljék a tanácsi bevételeket a sze­mélyi jövedelemadók. Ez 60 milliárd forinttal növelné a költségvetési hiányt, amelyhez a parlament nyil­vánvalóan nem járulna hoz­zá. Viszont a kormányzat szándékában áll, hogy 1989- től a helyi tanácsok bevéte­lévé tegye a személyi jöve­delemadóból befolyt össze­geket. Ezáltal növelhető ér­dekeltségük az adó követke­zetes behajtásában. Medgyessy Péter hangsú­lyozta, hogy az egészségügy és az oktatás területén min­denfajta bérelem bruttósítá­sára biztosítják az anyagi feltételeket. Tény, hogy egyes megyékben a helyi ta­nácsok ebből tartalékot ké­peznek — s bár ezzel a pénzügyi kormányzat nem ért egyet —, ehhez joguk van. A költségvetés közpon­tilag biztosítja a szükséges állami támogatást a bruttó­sítás elvégzéséhez. A jövő szempontjából alapvető kérdés az oktatás és a művelődés fejlesztése. A jövő évi költségvetés az oktatásra az ideinél — no­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom