Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 18., péntek Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) minálértékben — 4,2 százalékkal többet fordít. Ha levonjuk ebből az árnövekedést, akkor el kell ismerni, hogy a reálérték összességében csökken. Ezért egy meghatározott tartalékkeretből 150 millió forintot szabadított fel a kormányzat a felsőoktatási alap létrehozására, és 70 millió forintot biztosít a műszerellátásra, a folyóirat-beszerzésre és a nyelvoktatás korszerűsítésére. Jövőre nyolcszáz új általános iskolai tanterem, hatszáz középiskolai tanterem és négyszáz tanműhely létesül. Medgyessy Péter elmondotta, hogy a kormányzat egyelőre csak a 70 éven felüliek nyugdíjának teljes mértékű kompenzálására tud vállalkozni. Képviselői kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy a költségvetésben a táppénz jelentős növekedése részben a bruttósításból származik, részben abból, hogy a kiadások között most már megjelenik a szövetkezeti tagok táppénze is. A továbbiakban a januárban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmondotta : a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubel elszámolású értékesítésének jövedelmezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi eszközökre, amelyek egyébként érdekeinkkel ellentétesek lennének és alkalmazásukat nemzetközi szabályok sem teszik lehetővé. Egy észrevételre válaszolva Medgyessy Péter azt mondta: elvileg nem bizonyult jó megoldásnak, hogy a jövő évi árindexeket tartalmazó miniszteri rendeletben1 — amely a változásokat termékek szerint tartalmazza — kivételként a Lakástextil Vállalatot nevezték meg. Ebből a tanulságot a jövőben le kell vonni. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988-ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal és 3 tartózkodással — a három éven aluli gyermekek után járó családi pótlék emelését fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik tétele, a szanálási alap előirányzata is: 500 millió forinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánja. E szavazással több más, bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra —, köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A második félévben a felhasználásról döntést kizárólag az Ország- gyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását és a nem rubel elszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét — vezető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Törvény a jogszabályok rendezéséről Tories Gyula igazságügyminisztériumi államtitkár tartotta meg expozéját. Elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a parlament törvény- alkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabályelőkészítés demokratikus jegyeit is bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4-5 százalékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletek száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, egyes területeken — főként a gazdaság szabályozásában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer áttekinthetősége is csökkent. Sokféle elnevezésű, különböző jogi erővel bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szervek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabályok világos, áttekinthető és egységes rendszerbe foglalása. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja — jogs/.abah 1 csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden más jogi eszköze csak szőkébb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal Kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egyre gyakrabban merül fel olyan kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat tegyenek közzé — mondotta a törvényjavaslat előadója. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvény- hozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csaikis törvényben lehet szabályozni. Ezeket — az úgynevezett törvényhozási tárgyakat — az alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. A törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Ország- gyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.” Hangsúlyozta, hogy a törvények szerepének érzékelhető változásához — az említett jogi garanciák mellett — arra is szükség van, hogy az Országgyűlés működése korszerűsödjék. Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint a törvényjavaslatok előkészítője, másrészt mint önálló jogalkotó. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitáikkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügyminisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1968-ban úgy határozott, hogy az igazságügy-miniszter — a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. Dr. Nagy József (Baranya megye), a törvényjavaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Ország- gyűlés legutóbb az igazságügy-miniszter beszámolója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Dr. Nagy József végül a bizottság nevében kérte az országgyűlést, hogy „A jogalkotásról” szóló törvényjavaslatot — az írásban megküldött kiegészítő, módosító indítványokkal együtt — vitassa meg és emelje a törvény rangjára. Dr. Horváth Jenő (Budapest), kifejtette: az állampolgárok széles rétegeit érintő kérdések elsődlegesen az országgyűlés hatáskörébe tartoznak, ezekben jogszabályt alkotni az a parlament jogosult, amelynek szerepét növelni kell. A mostani alkotmánymódosítás ezt a célt szolgálja. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest), vitába szállt a törvényjavaslatok előterjesztőjének egyik gondolatával. Véleménye szerint ugyanis a jogszabályok gyakori változása mögött nem minden esetben a társadalmi folyamatok változása húzódik meg. Török Sándor (Szolnok megye), hiányolta, hogy a törvényjavaslat nem nyújt intézkedési lehetőséget a hibás, a jogalkotói szándékkal eltérő hatású jogszabályok érvénybelépésének megakadályozására. Király Zoltán (Csongrád megye), módosító indítványt tett: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok rendelkezéseit. Amíg a jogalkotó szerv és a jogalkalmazó szerv a maga területén maga alkothatja meg a hatalmát korlátozó jogi normákat is, addig annak korlátozó tartalma nem érvényesülhet, mert nincs kontroll felette. Tarthatatlannak ítélte, hogy a törvényhozás ennyire védtelen a magyar alkotmányban. Javasolta tehát, hogy az Országgyűlés kapja vissza, vegye vissza törvényalkotó jogát. Dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun megye), az Alkotmányjogi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most •több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. A továbbiakban a jogi túlszabályozás és az ezzel szükségszerűen együLtjáró, főleg a végrehajtási rendelkezések és magasabb szintű jogszabályók közötti ellentmondásokat tette szóvá. Kifejtette, hogy az Alkotmányjogi Tanács létrehozásának egyik indoka is' a problémák megoldásának szükségessége volt. Király Zoltán képviselő véleményével ellentétben nem javasolta, hogy az Országgyűlés most tűzze napirendre az államtitkári rendelkezések kérdését, vagy foglalkozzon az Elnöki Tanács ügyével. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár több képviselői észrevétellel egyetértett. Király Zoltán képviselő felszólalásának egy _ megfogalmazására reagálva a demokratikus frázisok kifejezést (mint politikai intézményrendszerünk jellemzőjét) sértőnek találta. Mint mondotta: mindannyiunk közös törekvése, hogy ne frázisokat mondjunk, hanem azt tegyük, amit mondunk, és úgy tegyük, ahogy az mindannyiunknak, társadalmi érdekeinknek a legjobban megfelel. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az Alkotmány módosításáról szavazott és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A parlament ezt követően az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. Rendezett az állam és az egyházak kapcsolata Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Országgyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. A párbeszéd, az alkotó együttműködés olyan időszakát éljük, amikor a figyelem a nép javára végzett közös munkára és összefogásra irányul. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőződés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó munka, s hogy aki a társadalom felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének megtartása mellett —, a társadalom megbecsült, hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számbave- vő, a szocialista humanizmus eszméinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvését fokozatosan szélesedő támogatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ahhoz, hogy a marxisták és a hívőik között javuljon a megértés, teljesebbé váljon az állam és az egyházak közötti bizalom, kibontakozzon és a társadalmi élet részévé váljon az együttműködés. Tapasztalataink szerint a kedvezőbb helyzet kialakulásához az egyházakon be-l lül lezajlott mélyreható változások is hozzájárultak. Széles körű teológiai munJ kával újraértékelték a társadalomhoz való viszonyuk kát, korszerűsítették az egyházak belső életét szabályozó törvényeiket. Elfogadták, hogy a lelkiismereti sza-j badság és a vallás szabad gyakorlása, valamint az állampolgári jogok és kötelességek nem állíthatók szembe egymással. (Folytatás a 3. oldalon.)
