Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

4 Somogyi Néplap 1987. december 17., csütörtök JÖVŐRE KÉSZÜLVE Somogyi ipari és mezőgazdasági üzemek­nél érdeklődtek munkatársaink: miképpen várják 1988-at. A vélemények úgy összegezhetők: kemény évre készülnek a vállalatok, szövetkezetek. Gondjuk is jó néhány van, óm nem a panasz­kodástól várják bajaik kevesbedését, hanem a jobb munkától. Megújulást, tartalékfeltárást, takarékosabb gazdálkodást ígérnek mindenütt, s a bátor vállalkozásban fátják az előre való menekü­lés lehetőségét. Arról persze szó sincs, hogy egy cseppnyi félelem nélkül nézik a jövendőt a vállalatok­nál, de hát alapvető változások előtt a féle­lem is természetes érzés. Csak arra kell vi­gyázni, hogy uralkodó ne legyen. év Siófokon A következetes szigor hajtóerő Sikeres A Siófoki KW minden idők legsikeresebb évét zár­ja az idén. Az 1700 dolgo­zót foglalkoztató vállalat az egész ország területén végez munkát: a legnagyobb sza­bású a két ütemben készü­lő kelet-magyarországi ve­zetékhálózat építése, amely az új endrődi gázmezőt Haj­dúszoboszlóval és Beregda- róccal köti össze. Az első ütemben mintegy 72, a má­sodikban 123 kilométer hosszú, 800 milliméter át­mérőjű hálózat készült el. — Eredményük elsősor­ban a megrendelések nagy­ságának és szakembergár­dánk kiemelkedő munkájá­nak köszönhető — mondta Horváth Tibor műszaki igaz­gatóhelyettes. — A feladat elvégzéséhez 50—60 szakem­berrel kevesebb állt a ren­delkezésünkre, mint ahogy ezt a munkarend szerinti időalap előírná. Mi nem vet­tünk fel ennyi embert: dol­gozóink vállalták a jelen­tős túlmunkát, így természe­Az idei év sok szempont­ból nem a legemlékezetesebb lesz a Kaposgép tabi gyár­egységében : sok idegeske­dést okozott az eltelt 11 hó­nap, és az utóbbi öt évet fi­gyelembe véve nem volt ilyen év végi hajtás. — Erre az évre mintegy 250 millió forint értékű ter­vet készítettünk — magya­rázta Moós Károly gyáregy­ség-igazgató. Teljesítéséhez még 30 millió forint értékű termék kell. A tőkés export 10 millió forintot tesz ki: az NSZK-ba szállítunk huzal­rácsos konténereket. Ehhez a hátralévő napokban jelen­tős mennyiségű terméket kell gyártanunk. A legna­gyobb bevételt a szocialista értékesítésű KRA—603 típu­tesen anyagilag sem jártak rosszul. A hírközlő ágaza­tunk kapacitását ma már nagyobbrészt a Magyar Pos­ta köti le, míg korábban ki­fejezetten olajipari célokat szolgált. Ez az ágazatunk a legjobb példa arra, hogy egy kisebb egység miként gaz­dálkodhat hármas követel­ményrendszerrel: a piacszer­zéssel, az önálló vállalkozási feltételek megteremtésével és a színvonalas kivitelezés­sel. — 1988-ban is sikere le­het a cégnek? — Úgy hisszük, jövő évi reményeink megalapozot­tak, jóllehet nagyban füg­günk a beruházási piac vár­ható passzivitásától. Nem csupán az új adórendszer jelent kihívást, hanem a bi­zonytalansági tényező is. 1988-tól teljesen önállóan kell gazdálkodnunk. A brut­tósítások miatt számításaink szerint több mint 70 millió forint bérköltségünk lesz. Igaz, megszűnik a vagyon­sú árokásó adapter adja: ebből 1200 az éves tervünk. Hogy teljesítsük, több mint 100-at kell még kiszállítani december végéig. A belföldi piac számára konténereket, raktári állványrendszert, munkahelyi füstelszívót gyártunk és szállítunk ezek­ben a napokban is. A termelést csaknem vé­gig az ütemtelen beszállítá­sok, az anyagbeszerzés ne­hézségei akadályozták, s ahhoz, hogy a negyedéves szerződéseket teljesíteni tudják, gyakran éjjel-nappal dolgoztak a termelőüzemek­ben. A nyolc vgmk tagjait rendszeresen foglalkoztat­ták, belső átcsoportosításo­kat hajtottak végre, de kül­ső kapacitásokat is igénybe adó, a felhalmozási adó, ez — viszonylag magas állóesz­közállományunkat tekintve — kedvező számunkra. X vállalat eddigi törekvéseiben következetes fejlesztési po­litika valósult meg. Nem úgy akartunk gazdaságosan termelni, hogy elavult gép­parkot üzemeltetünk. Ügyel­tünk a fejlesztésre. Géppar­kunk így az átlagnál lénye­gesen magasabb színvonalon áll. Ezért 'is tervezhetünk jövőre több külföldi mun­kát. Ami rendkívül nagy gondot okoz az új szabályo­zórendszerben: az adóreform mellett sürgősen szükség van a bérreform kidolgozá­sára is az előbbrelépés érde­dében. Nálunk az elmúlt években kialakult egy telje­sítménnyel szorgosan össze­függő jövedelmezési rend­szer. A bérbruttósítás egye­lőre bizonytalansággal tölt el bennünket, tartunk tőle, hogy a teljesítményvissza­tartásra (is) Ösztönözhet. Márpedig ez senkinem sem lehet a célja. vettek. Ez, remélhetőleg, le­hetővé teszi, hogy a terve­zett nyereséget hozza a gyáregység. — 1988. évi feladataink is­mertek. Jelentős tőkésex- port-növekedés várható kon­ténerekből, ugyanakkor szo­cialista exportunk várható­an visszaesik. Belföldi árbe­vételünket az idei évhez ha­sonló szinten kívánjuk meg­valósítani. Nagyon nehéz év elé nézünk: a talponmara- dás még szervezettebb, fe­gyelmezettebb, és jobb mi­nőségű munkát igényel va­lamennyi dolgozónktól, de fontos, hogy a termeléshez szükséges anyagok és alkat­részek is ütemesen érkezze­nek be a gyáregységbe. Dr. Várni János, a Ka­posvári Ruhagyár igazgatója mérsékelt bizakodással be­szélt a következő esztendő­ről. — Piaci helyzetünk nem rossz: az idén összes ter­melésünk hatvan százaléka ment tőkés exportra, még­hozzá nagyrészt fejlett or­szágokba. Tíz százalék volt a szocialista export, belföld­re tehát termékeink 30 szá­zaléka jutott. Az igények nagyobbak, mint amennyit ki tudunk elégíteni. Mun­kánk lesz jövőre is, ez nem kérdéses. Tőkés exportunk növelését tervezzük, ennek felét már szerződésekkel megalapoztuk, és a másik felére is jók a kilátásaink. Szocialista kivitelünk vi­szont valószínűleg nem lesz jövőre, mert veszteséges volt. Ez nagy kár, hiszen a megrendelések pontos is­meretében nagy szériákat szállítottunk a rubellel fi­zető piacra, s ez stabillá tet­te a termelést. A belföldi piacon való megjelenésünk egyelőre bizonytalan, árunk is, vevőnk is lesz, de kérdé­ses, hogy érdemes-e itthon- ra szállítani. — Ez kissé érthetetlen. — Számunkra is. A sza­bályozók változása alapján rengeteg próbaszámítást vé­geztünk és kiderült: ugyan­az a termékünk, amely dol­lárért jó nyereséggel adha­tó el, itthon, -forintért nem hoz nyereséget. A válasz — akkor exportálni kell — csak látszólag egyszerű. A piac lilyen kényszerű ketté­választása végső soron ká­rokat okozhat. Nem vitatom a szabályozórendszer egé­szét, de esetünk is jelzi: van még finomítani való. Nem látom be, hogy ha egy ter­mék a nagyon igényes nyu­gati országokban eladva ne­künk profitot hoz, akkor itthon nem hozhat. — Végül is nyereséges lesz-e a ruhagyár? — Ha a mai módszerrel dolgoznánk itovább, akkor a ma érvényes számítási rend szerint jövőre is körülbelül 35—40 millió forintos nye­reséget érnénk el, úgy mint az idén. A változások mi­att azonban az idei mun­kánk jövőre éppen nulla fo­rint nyereséget eredményez­ne. Ezt persze nem enged­hetjük meg magunknak. Üj, számítógépes előkészítési rendszerünk és egyéb belső reformjaink eredménye le­het, hogy 7—10 millió fo­rint nyereséget érünk el jö­vőre. Ez nem rossz, dg a távlatokat nézve nem elég. Programot készítettünk rá, hogy a következő években mind többre jussunk. — .Melyek e .stratégia alap­kövei ? — Egyetlen vevőt sem szabad veszítenünk. A tőkés piacról kikerülni könnyű, visszakerülni oda szinte le­hetetlen, ha egyszer elveszít­jük a bizalmat. Termékeink minőségét javítanunk kell, s akkor kedvezőbb áron érté­kesíthetjük gyártmányain­kat külföldön is, itthon is. Mi sohasem tettünk különb­séget a hazai és az export minősége .között, ezt tovább­ra is tartjuk. Eddig is elvi­seltük a gazdasági környezet keményedését, eztán is el fogjuk viselni. Műszaki fej­lesztésünket magas színvo­nalú gyártórendszerek lízin­gelésével oldjuk meg. Ter­mékskálánk körülbelül ugyanaz marad, ami volt: a konfekció szinten minden ágával foglalkozunk, ez biz­tosítja a rugalmasságot. Re­méljük, ha szigorúbb is lesz a gazdasági környezet, mint eddig, de stabilabb is. Ed­dig nehéz volt előre gon­dolkodni, mert gyakran vál­toztak a szabályozók. Azt kívánjuk, hogy ezután ne legyen ilyen sóik központi vargabetű. A következetes szigort könnyebb elviselni, mint a következetlen enge­dékenységet. A stagnálás a bukás kezdete is lehet----------------------------------------------------------------------------­vál tozatlanul Hajrával az alapokért változásokat. Mit lehet ten­— A szabályozók, a re­formmal járó pénzügyi vál­tozások — mostani ismere­teink szerint — 1988-ban a gazdaságban stagnálást idéz­nek elő — mondta Kovács Ferenc, a tabi Béke tsz el­nöke és nyomban hozzátet­te: — Ez pedig alapvető probléma: a stagnálás a bukás kezdete lehet. A bérek bruttósítása a szövetkezetnek valamivel több mint négymillió fo­rintjába kerül. Ha a szabá­lyozók nyereségcsökkentő és nyereségnövelő tényezőit összevetjük. megint csak csökkenés várható: az 1986- cs és 1987-es évet alapul véve mintegy másfél millió forintos eredményromlás várható. Ha mindezt számí­tásba vesszük, akkor csak­nem hatmillió forinttal több eredményt kell elérni jövő­re, azért, hogy az előző évek szintjét tartani tud­juk. Nekünk tehát minden körülmények között késle­kedés nélkül lépni kell, már 1988-ban. — Milyenek ehhez a le­hetőségek? — A látványos változások ideje lejárt: viszont meg­van szinte minden terüle­ten nemcsak az igénye, ha­nem a feltétele is a gazda­ságilag sokat hozó minőségi váltásnak. A gazdaságban például kialakult olyan ter­melési szerkezet, amellyel lehet igazodni a piac köve­telményeihez. Csakhogy vár­h:,:o.in a p:av n \ a:o m . radás, esetleges új piacok szerzése, az előzőektől lé­nyegesen több és jobb mi­nőségű munkát kíván. — Sok mezőgazdasági üzemben hallani: a bruttó­sítás és a szabályozó válto­zás hatásainak ellensúlyozá­sa csak részleges felkészü­lést jelent 1988-ra: az ipari eredetű anyagok árváltozá­sait ugyanis nem ismerjük. — Ez így van, de azt tartom, hogy az árak konk­rét ismerete nélkül elő le­het — és kell is — készülni a nehezebb helyzetre. Az előző negyedévben például 50—200 százalékos áremel­kedésekkel találkoztunk, a következőkben aligha vár­ni? Mi például előírtuk az anyagfelhasználáson belül az ipari eredetű anyagok arányának csökkentését és a korábbinál szigorúbb ta­karékosságot. Mivel jelentő­sen nőtt a szabadáras ter­mékek aránya, figyelőszol­gálatot szerveztünk az anyagbeszerzésben. A beszerzési költségek mérséklését egy most ala­kuló aikatrészellátó- és be­szerző társulás segíti majd, amelyet a bedegkéri és a kányái szövetkezettel közö­sen hoznak létre. A szövetkezetben vala­mennyi ágazat helyzetét elemezték és azt vizsgálták. ban hasznosítani a meglévő eszközöket. A faipari üzem­ág kellően ki nem használt létesítményeiben például to­vább bővítik a műszaki gu­miáruk gyártását, - újabb intézkedéseket tettek a le­maradásban levő ágazatok, — például az állattenyészT tés — előrelépése érdeké­ben. — Minimális programunk — mondta az elnök—.hogy a most látható eredmény- romlást ellensúlyozzuk. Ha egy kicsit is kedvez az idő­járás és a piaci törekvé­seink valóra válnak, akkor javulást is elérhetünk. Ezért azonban minden ediginál jobban meg kell dolgozni! A Dél-somogyi Mezőgaz­dasági Kombinát Somogy legnagyobb üzemei közé tartozik: ezerhétszáz embert foglalkoztatnak a homokhá­ton, a Dráva mentén, a Ba- laton-parton és a szomszé­dos Zalában. Megosztott a kombinát területe, szerte­ágazó a tevékenysége is. A halászattól a vadgazdálko­dásig, a tőzegbányászattól a vasipaTig, a gabonaterme­léstől a húsfeldolgozásig sokféle munkájuk van. Itt minden ágazat egymásra épül: a megtermelt takar­mányt a szarvasmarha- tenyésztés és a sertéste­nyésztés használja föl. A felnevelt állatokat maguk dolgozzák föl lábodi üze­mükben. Ez egyfajta biz­tonságot is teremt, .amivel tisztes nyereséghez juthat­nak. Andricz György vezér­igazgató-helyettes, a válla­lati tanács elnöke. — A vállalati tanács meg­tárgyalta az 1990-ig szóló programunkat és úgy dön­tött, hogy nincs szükség alapvető változtatásokra. A sokoldalúság olyan nehéz esztendőkben is. mint az idei volt, tisztességes nyereséget hoz. Abban egyetértettünk, hogy a következő év nagyon sok kérdőjellel vár bennün­ket. Egyes termékek ára még ismeretlen. Az viszont tény, hogy aki többet és jobban termel, az jövőre is élni fog. Erről beszélgetni fogunk az egyes ágazatok vezetőivel, s a munkahelyi tanácskozásokon is. Azt gon­dolom, hogy nem azon kell töprengeni, miként lehet kiskapukat találni, hanem azon, hogy a törvényes lehe­tőségek között miként lehet továbblépni. A bruttósítás — az unalomig ismételt fel­adat — cseppet sem könnyű: mi még dolgozunk rajta, hi­szen isok szempontot kell fi­gyelembe venni. Nem sze­retnénk, ha valaki rosszab­bul járna. Az árak közötti bizonytalanságokkal össze­függésben említem a bur­gonyát: meglehetősen nagy „zaj'’ van körülötte. Mi, a somogyi burgonyatermesztési rendszer gazdájaként, külö­nösen érdekeltek vagyunk ebben. Nem mindegy, hogy a vetőgumót milyen áron tudjuk eladni. A talaj- és az éghajlati adottságok nem változtathatók: a körülmé­nyekhez igazodnunk kell. Azt kell tennünk, amit ed­dig csináltunk: ez nemcsak a vezetők, hanem a válla­lati tanács véleménye is. Amit meg kellett tenni a jövő évi termelés érdeké­ben, azt megtettük. A na­pokban tervtárgyalásokat folytattunk az pnállóan gaz­dálkodó egységeinkkel, fe­lülvizsgáljuk a termelés- szerkezet arányait, a kész­letgazdálkodást, a kereske­delmi kapcsolatokat. Hosz- szabb távú elképzeléseink nem okozhatnak csalódást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom