Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

2 Somogyi Néplap 1987. december 15., kedd MIHAIL GORBACSOV MOSZKVAI TELEVÍZIÓS BESZÉDE Esély az emberiség számára A PARLAMENT ÜLÉSSZAKA ELŐTT Jól fejlődik az állam és az egyházak kapcsolata (Folytatás az 1. oldalról.) lások megszüntették a nézet- különbségeket a hadászati védelmi kezdeményezés kérdésében, s a program erőltetett gyorsítására szó­lítanak fel. Remélhető: a világ egész­séges erői megkettőzik erő­feszítéseiket azért, hogy meg­védjék a nukleáris leszere­lés első hajtását, amely az előítéletek és az ellenséges­kedés sztereotípiáinak vas­tag betonburkolatán törte magát keresztül. Az elért Az élet bonyolult. Miköz­ben a Fülöp-szigeteki fővá­rosban összeült csúcsérte­kezlet deklarált célja, hogy a tagországok tágabb térsé­gében mindenféle katonai tá maszpont megszűnjön, a résztvevők köszönettel nyugtázták azt a washing­toni engedélyt, hogy „baj esetén” a Manila közelében levő Clark amerikai szuper - bázisra menekülhetnek. „Baj” pedig Manilában el­méletben lehetséges: Cora- zon Aquino elnökasszony, a vendéglátó országlásának huszonhárom hónapja alatt eddig öt puccskísérletet vé­szelt át és a csúcsértekezlet előtt több bomba robbant a hétezer szigetből álló ország fővárosában. Milyen csúcs ez, milyen időben ül össze és mi vár­ható tőle? Az ASEAN délkelet- ázsiái országok szövetsége) 1967-ben alakult. Tagjai: a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr, Thai­föld és Brunei, ennek a kis olajállamnak a szultánját tartják ma a világ leggazda­gabb emberének. Ez az ASEAN mindössze harma­dik legmagasabb szintű konferenciája. A tanácskozáson azt a célt tűzték ki a résztvevők, hogy összefoglalják a térség­ben (valamint a világon) bekövetkezett jelentős vál­tozásokat és azokból levon­ják a megfelelő gyakor­lati következtetéseket. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a ,konferencia mind gazdasági, mind. politi­kai vonatkozásban szeren­csés időpontban ül össze: politikailag azért, mert a most véget ért szovjet—ame­rikai csúcs jótékony kisu­Amnesztia Az NDK-ban az eddig leg­átfogóbb amnesztia kereté­ben több mint 28 ezer sze­mély mentesült a büntetés alól. Az NDK megalakulásá­nak 38. évfordulója alkal­mából meghirdetett közke­gyelem révén 24 600 elítéltet kiengedtek a börtönökből, míg a többieknek nem kel­lett megkezdeniük a kisza­bott büntetés letöltését, illet­ve néhány esetben beszün­tették az eljárást. Az am­megállapodások történelmi esélyt biztosítanak az egész emberiség számára, hogy megszabaduljon a militairiz- mus és a háború súlyos ter­heitől. Az elnökkel és más amerikai politikusokkal folytatott beszélgetések so­rán nemegyszer hangsúlyoz­tuk: meg kell érteni az új realitásokat, és ezeknek megfelelően kell a két or­szág kapcsolatait alakítani, tiszteletben kell tartani minden nép választását. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban arról beszélt, Corazon Aquino, a L ülöp- szigetek elnökasszonya beszé­dével Manilában megkezdő­dött az ASEAN-országok csúcsértekezlete gárzása megkönnyíti a poli­tikai feladatok (atomfegy­vermentes övezet megterem­tése, külföldi katonai bázi­sok felszámolása stb.) meg­oldását. Gazdaságilag pedig azért szerencsés az időpont, mert 1987 végén jól követ­hetők mind a térség, mind a világ jelentősebb folya­matai (a dollár helyzetétől a japán pénzügyi-kereskedel­mi pozíciók további erősö­déséig). A konferencia várhatóan regisztrálja Japán növekvő szerepét — a tagországok­nak Tokió által nyújtott évi kétmilliárd dollárnyi gazda­sági támogatás már olyan tétel, ami önmagában is igazolja azt a szokatlan je­lenséget, hogy kedden, a konferencia második és a tervek szerint befejező nap­ján személyesen megjelenik Manilában Takesita japán kormányfő is. Jelképes jelentőségű, hogy a vendég jelenlétében írják alá ünnepélyesen a manilai nyilatkozatot. Kiszivárgott hírek szerint az okmány po­litikai része a Gorbacsov— Reagan találkozó szellemé­ben munkálkodik a világ­béke erősítésén, bizonyos re­gionális kérdések (Kambod­zsa stb.) megoldásán. A nyi­latkozat négypontos gazdasá­gi része tovább fejleszti a tagállamok eddig is sikeres együttműködését — mindin­kább a felkelő nap — és az egyre értékesebb jen — or­szágának égisze alatt. az NDK-ban nesztia nem vonatkozott azokra, akiket náci, háborús, vagy más, az emberiség el­len elkövetett bűnökért, il­letve kémkedésért, vagy gyil­kosság miatt ítéltek el. Más­részt a törvény értelmében a közkegyelemben részesültek- nek, ha három éven belül újabb bűncselekményt kö­vetnek el, a most elengedett büntr ' et is le kell tölte­niük hogy a látogatás idején ta­pasztalt tények alapján ko­rai volna még gyökeres for­dulópontról beszélni annak kapcsán, hogy milyen volt az Egyesült Államok kor­mányának álláspontja, mi­lyen nézeteket képviseltek a kétoldalú kapcsolatokat il­letően. — Ennek ellenére ki szeretném emelni, hogy az Egyesült Államok. elnökével és más amerikai politikai vezetőkkel folytatott párbe­széd más volt, sokkal konst­ruktívabb, mint korábban — tette hozzá. Érezhetően erő­södött a jószándék az egy­szerű amerikaiak részéről. A szovjet vezetés kész ar­ra, hogy a kétoldalú kapcso­latokat a kölcsönös megértés és konstruktív együttműkö­dés medrébe tereljék — mondotta a szovjet vezető. A .tárgyalások során szov­jet részről felvetették annak lehetőségét, hogy a két or­szág járuljon hozzá a regio­nális konfliktusok politikai Bukarestben az elnöki pa­lota kongresszusi termében tegnap megkezdődött az RKP országos konferenciá­ja. A nagy jelentőségű bel­politikai eseményen több mint 2500 küldött és több száz meghívott van jelen. A tanácskozást Nicolae Ceausescu, az RKP főtitká­ra nyitotta meg. A három­napos konferencián megtár­gyalják a XIII. pártkong­resszus óta végzett munkát és meghatározzák a gazda­ságépítés további feladatait. A plenáris tanácskozáson Ceausescu mondott beszédet. Az RKP országos konfe­renciáján hétfőn elhangzott, négyórás beszédében Nico­lae Ceausescu, az RKP fő­titkára, az RSZK elnöke részletesen ismertette Ro­mánia társadalmi-gazdasági fejlődését, s rámutatott ar­ra, hogy a tanácskozáson kell kijelölni a következő időszak teendőit, s választ kell adni a felmerülő prob­lémákra. Gazdasági kérdésekről szólva leszögezte: „Románia most tér rá a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének döntő szakaszá­ra... 1990-ig túl kell jut­nia a fejlődő országokra jel­lemző szakaszon, s új, ma­gasabb fokra kell lépnie — közepesen fejlett szocialista országgá kell válnia ..., s körülbelül az ezredfordulóra mondhatjuk majd el, hogy felépítettük a sokoldalúan fejlett szocialista társadal­mat.” „Meg kell azonban mon­dani, hogy az eredmények... elmaradnak a tervben kije­lölt céloktól, a román gaz­daság lehetőségeitől. Fő­ként ebben az évben jelent­Parlamenti választások Belgiumban A Belgiumban vasárnap tartott rendkívüli parlamenti választáson a keresztényszo- cialista-liberális koalíció meggyengülése általános meglepetést keltett, az elő­zetes közvélemény-kutatások ugyanis a koalíció biztos győ­zelmét jelezték. Különösen meglepő, hogy a választás nagy vesztese a Flamand Keresztényszocialista Párt (CVP), Wilfried Martens mi­niszterelnök pártja, pedig Martens valamennyi közvé­lemény-kutatás szerint az or­szág legnépszerűbb politiku­sa. Ugyanakkor a két szo­cialista párt 1936 óta először újra Be’^ium legerősebb po­rendezéséhez. Bár itt nem történt nagy előrelépés, a vita során nagymértékben tisztázódtak az álláspontok, ami lehetőséget ad a párbe­széd folytatására. A kétolda­lú kapcsolatok fejlesztésé­ben konkrét megállapodás született a tudományos együttműködés, a kulturális csere, az emberek közötti kapcsolatok terén s érdeklő­dés mutatkozott a gazdasá­gi együttműködés bővítése iránt. A washingtoni látogatás megmutatta, milyen nagy nemzetközi figyelőm övezi a szovjet politikát — mondot­ta Gorbacsov —, számtalan kérdés merült fel az átala­kításról. Ez az érdeklődés bizonyítja a Szovjetunió vi­lágpolitikai szerepének elis­merését, ami figyelmeztet: minél sikeresebben mennek a dolgok a szovjet társada­lom átalakításában, annál sikeresebben alakulnak a nemzetközi élet ügyei, is — hangsúlyozta végül a főtitkár. keztek súlyos hiányosságok a termelés _ menetében, a vállalati kapacitások mű­ködtetésében. Mivel erről a kérdésről külön jelentést terjesztenek az országos kon­ferencia elé, nem kívánok ezzel a kérdéssel a további­akban foglalkozni.” 1990-ig befejezzük Buka­rest fejlesztését, s a fővá­ros így Románia modern központja lesz — fogalma­zott Ceausescu. Élesen bírálta a külkeres­kedelmi tevékenységet. „Nyíltan meg kell mondani, hogy a külkereskedelem, az export terén súlyos hiá­nyosságok és hibák voltak az ötéves terv első két évé­ben”. — A főtitkár védel­mébe vette a fogyasztás és a felhalmozás 70-30 százalé­kos arányát, hangoztatva, hogy „csakis így lehet biz­tosítani az ország folyama­tos fejlődését”. Ceausescu kitért a demok­ratizálás követelményeire. Hangoztatta: „Tökéletesítjük és széleskörűen fejlesztjük a forradalmi munkásde­mokráciát, azt a gyakorla­tot, hogy a dolgozók nyíltan kifejthessék nézeteiket és közvetlenül részt vehessenek a bel- és külpolitika alakí­tásában,-a szocialista fejlesz­tés programjainak megva­lósításában”. A nemzetiségi kérdésről szólva úgy nyilatkozott, hogy „Románia egységes nemzet­állam”. Megfogalmazása sze­rint az idők során Romániá­ban „különféle nemzetisé­gek telepedtek le”, s együtt éltek a román néppel. Min­den, amit elértek — fejte­gette a szónok — közös munkájuk gyümölcse. litikai alakulatává vált nagy­arányú előretörésével. A vá­lasztások hitelét növeli, hogy az idén a részvételi arány magasabb, az érvénytelen szavazatoké pedig alacso­nyabb volt, mint az ezt meg­előző választásokon. A választási eredmény Első ízben tűzi napirend­jére az Országgyűlés az ál­lam egyházpolitikájáról és az Állami Egyházügyi Hi­vatal tevékenységéről szóló összefoglaló jelentést. Ez al­kalomból kereste fel az MTI-munkatársa a hivatal elnökét, Miklós Imre állam­titkárt, aki elöljáróban le­szögezte: az a tény, hogy a parlament megvitatja e té­mát, jelzi az állam és az egyház viszonyának jelen­tőségét a társadalmi életben. Hosszú évek óta megnyug­tatóan rendezett az állam valamint az egyházak és vallási felekezetek kapcsola­ta. Ez a párbeszéd, az alko­tó együttműködés a nemze­ti összefogás szempontjából a mai helyzetben rendkívül fontos. — E kontaktus a szövet­ségi politika egészének szer­ves része, amely több évti­zedes küzdelmekkel, útke­reséssel teli fejlődés ered­ménye — hangsúlyozta az államtitkár, s emlékeztetett a felszabadulás utáni évek­ben, az 1948 és 1950 között létrejött megállapodásokra, amelyekben az egyházak és a vallási felekezetek elis­merték a Magyar Népköz- társaság államrendjét és törvényeit, az állam pedig az alkotmány szellemében biztosította a vallásszabad­ság gyakorlásának feltétele­it. Az ötvenes évek dogma­tikus torzulásai jelentősen hátráltatták a kapcsolatok fejlődését. Az ellenforrada­lom okozta társadalmi meg­rázkódtatás után azonban az MSZMP a nemzeti egy­ség érdekében új alapokra helyezte szövetségi politiká­ját: feismerve, hogy a szo­cialista társadalom építésé­nek feltétele a különböző világnézetű emberek össze­fogása és politikai szövet­sége. Lehetővé vált, hogy a vallásos emberek lelkiisme­reti konfliktus nélkül, egyenrangú állampolgárként éljenek a szocializmusban. A helyzet kialakulásához ter­mészetesen az egyházakon belüli mélyreható változások is hozzájárultak. — Ma már természetes, hogy az egyházak is hallat­ják szavukat a legfontosabb, az egész népet érintő kérdé­sekben, s tevékenyen hozzá­járulnak a gondok megoldá­sához. Képviselőik ott van­nak a közélet fórumain az Országgyűlésben, az Elnöki Tanácsban, a különböző szintű tanácsokban, a nép­front szervezeteiben és a békemozgalomban. Az egyházak a társadalmi rendszerektől függetlenül sokat tehetnek és tesznek is a békéért, a biztonságért: hazánkban is kezdettől ez a politikai együttműködés egyik legfontosabb területe. Napjainkban, a nemzetközi helyzet remény tkeltő fejle­ményei közepette különösen máris felvetette, hogy új alapokra kell helyezni a kormánykoalíciót. A két szo­cialista párti vezető,. Guy Spitaels és Karel van Miért egyaránt úgy nyilatkozott, hogy immár nem lehet szi­lárd kormányt létrehozni a szocialisták nélkül. fontos, hogy a magyar egy­házak is aktívan részt vesz­nek a hazai és a nemzetkö­zi békemozgalom céljainak vallóra váltásában. A közel­múltban például az egyházi békemozgalmak kezdemé­nyezésére valamennyi egy­házi és vallási felekezet kép­viselője együtt tanácskozott: véleményt cseréltek arról, miként fejezhetik ki, hogy felelősséget éreznek hazánk boldogulásáért, az emberi­ség békéjéért. A magyarországi egyházak — a kormány békepolítiká- ját támogatva — hitelveik alapján fellépnek a hazai és a nemzetközi fórumokon a béke, a leszerelés, a tár­sadalmi igazságosság, a né­pek közötti bizalom erősíté­se, a párbeszéd és az együtt­működés mellett, vélemény- nyilvánításaikkal elismerést vívtak ki maguk és hazánk számára is. Ez fejeződött ki abban is, hogy a magyar egyházak képviselői számos egyházi világszervezetben fontos vezető tisztségeket töltenek be, s több jelentős nemzetközi egyházi ese­ménynek adhatott már ott­hont Budapest. — A kormány és a tár­sadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszere mellett rendkívül jelentős az egyházak szociális szere­pe; részt vállalnak az egész­ségmegőrzés nemzeti prog­ramjának megvalósításából, s aktívan kiveszik részüket a testi és szellemi fogyaté­kosok, a rászoruló idős em­berek ápolásából. Az állam elismeri az egyházak törek­vését, s támogatja például az alkolisták és a veszélyez­tetett fiatalok társadalmi be­illeszkedését segítő új for­mák bevezetésében. Az együttműködésnek köszön­hetően új egyházi szociális otthonok létesültek, s új női szerzetesrend kezdte meg működését a közelmúltban. Felbecsülhetetlen értékű műemlékek sora található hazánkban egyházi tulajdon­ban. A nehéz gazdasági kö­rülmények ellenére is — az állam és az egyházak együtt­működésének eredménye­ként — templomok és egyéb egyházi épületek újulhattak meg. A kapcsolatok fejlődé­sének köszönhetően gyara­podtak az egyházi tudomá­nyos gyűjtemények, s len­dült fel a honismereti moz­galom is. Legújabban pedig a településfejlesztés és a környezetvédelem területén alakult ki gyümölcsöző kap­csolat. — Az állam és az egyhá­zak viszonyában az utóbbi években tapasztalható mi­nőségi változás következté­ben kerülhetett sor a- mar­xisták és a hívők közötti párbeszédre, amely elméleti kérdések tudományos tisztá­zására is módot adott. E dialógus nemzetközivé szé­lesedett, s egy éve Budapes­ten tanácskoztak a marxista és katolikus tudósok az em­beriség és a társadalom szá­mos nagy kérdéséről. — Az állam és az egyhá­zak, a felekezetek közötti jó viszony mellett időről időre felmerülnek nehézségek, s ezek megoldásával kapcso­latban nézeteltérések, viták is. Mindkét részről közös azonban a szándék, hogy a megoldásra váró kérdésekre a kölcsönös érdekek figye­lembevételével találjuk meg a választ. Tényekre épülő, meggyőző munkával arra törekszünk, hogy mind töb­ben megértsék egyházpoli­tikánk céljait. Mindezeknek a feladatoknak a valóra vál­tása az állam és az egyház kapcsolatának további fej­lődését bizonyítja, példáját adva annak, hogy a magyar állampolgárokat összefogó vallási közösségek megtalál­ják a helyüket a szocialista társadalomban — hangsú­lyozta végezetül Miklós Im­re. A felkelő nap H. E. Román pártkonferencia Négyórás Ceausescu-beszéd A szocialisták vidáman nyilatkoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom