Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
1987. december 15., kedd Somogyi Néplap 3 Többit a hilyi tennivalókról Eszmecsere a párttagokkal Bizakodjaiak-e tovább a telektulajdonosok? Jövőre újra balatoni tilalomvizsgálat „Visszahívnak” — mondta a vesztes boltos Licitre ment az üzlet Tizenöt boltot hirdetett meg szerződéses üzemelésre a Kaposker Vállalat. Tegnap kiderült: az élelmiszerüzlet nem nagy fogás a kisvállalkozások közt. Mindössze egy boltra jelentkeztek ketten. Miért? Sok tapasztalat gyűlt ösz- sze a tagkönyvcserét megelőző beszélgetésekről megyénkben. A somogyi kommunistáknak mintegy a fele már véleményt formált az országos, a megyei, a helyi politikáról, elmondta javaslatait, észrevételeit. Dr. Tamás Viktortól, a megyei pártbizottság párt- és- tömegszervezetek osztályának helyettes vezetőjétől rövid összegzést kértünk. — Két célt tűztünk magunk elé. Az egyik az, hogy e beszélgetéseket használjuk fel a gazdasági-társadalmi kibontakozási program képviseletére, a mellette való kiállásra és az ebből adódó tennivalók megvalósítására; a másik: erősítsük a párt egységét, sorait zárjuk szorosabbra. — Milyen a hangulatuk ezeknek a beszélgetéseknek? — Eredménynek tartjuk, hogy a legtöbb helyen jó fórumai a nyílt, őszinte eszmecserének, alkalmat adnak a gondok elmondására, a feladatok meghatározására. Legtöbbször kritikusan, önkritikusan fogalmazták meg véleményüket az egymással beszélgetők. Arra törekedtek, hogy a legtöbb szó a helyi feladatokról, a megoldásról essen. Volt, ahol ezt nem sikerült elérni, így néhány helyen az országos kérdések nagyobb teret kaptak és kevesebbet szóltak a helyi feladatokról, saját teendőikről. Több párttag esetében a kritizálás volt túlsúlyban, s ez néhol fölfelé mutogatással párosult, örülünk annak, hogy a kommunista közösségek aktivitása e beszélgetések hatására is fokozódott. Érezve a gazdasági gondokat, nagyobb az elszántságuk; megpróbálnak mindent megtenni, hogy ki tudjunk találni belőlük. Jellemző még a megoldások keresése, sőt sürgetése. Sok a hasznosítható javaslat, kifejezésre jut az elkötelezettség. Egyszerre érződik a vívmányainkért érzett aggodalom és a kibontakozásba vetett hit, a felelősségérzet, a cselekvési szándék, de a türelmetlenség és a bizonytalanság, sőt olykor a pesszimizmus, a kiábrándultság is. Határozottan igénylik a gyorsabb és hatékonyabb intézkedéseket, valamint a végrehajtás következetesebb ellenőrzését az élet minden területén. — Mit javasolnak a pártélet tartalmasabbá tételére a beszélgetéseken ? — Sok szó esik a határozatok végrehajtásában, a szervezésben és a számonkérésben tapasztalható nehézségekről. Gondjaink egyik forrásaként említik a „saját szájíz” szerinti értelmezést és végrehajtást, valamint a kiskapuk növekvő számát. Sok helyen javasolták újból, hogy egy-egy jelentős döntés előtt kérjék ki a párttagság véleményét. Sokan a passzivitás, a közömbösség okaként éppen az észrevételekre tett intézkedések sorozatos elmaradását, valamint a kifinomult retorziót említették. A határozatok végrehajtásának garanciája a káderpolitikai elvek következetesebb érvényesítése lehetne — mondják. Hiteles tájékoztatást, gyorsabb reagálást várnak. — Foglalkoznak-e a kommunisták a településpolitikával? — Elmondják véleményüket a tanácsi munkáról, a települések gondjairól, a lakossággal való kapcsolat fejlesztéséről. Többen a lakosság teherbíró képességének felső határáról beszéltek, szóvá tették a város és a falu egyenetlen közteherviselését. Helyenként felerősödött a településfejlesztési hozzájárulás körüli vita. — Az eddigi tapasztalatok szerint mire fordítsanak nagyobb figyelmet a beszélgetőcsoportok? — Mivel az egyéni beszélgetéseknek csaknem a fele ezután lesz, arra hívjuk föl a figyelmet, hogy még jobban állítsák középpontba a helyi feladatokat, tennivalókat a gazdasági-társadalmi kibontakozási program megvalósítása érdekében. Egyetlen javaslat, észrevétel se sikkadjon el; oldjuk meg, amit lehet. Ezt várjuk minden párt- szervtől és szervezettől — mondta dr. Tamás Viktor. L. G. Az építési minisztérium múlt heti sajtótájékoztatóján többször is szóba kerültek a tóparti foghíjtelkek, s ezek közül is elsősorban az a néhány száz építési telek, amely közművel el van látva. Jantner Antal miniszterhelyettes elmondta: az angatlantulajdonosok a kiszivárgott hírek alapján bíztak benne, hogy 1988- ban megkezdhetik az építkezést: Az építési minisztérium ezt javasolta is, ám az illetékes parlamenti bizottságnál e javaslat már nem talált tetszésre és végül is a tilalom megmaradt. Viszont jövőre vissza kell térni a föloldás lehetőségének vizsgálatára. A miniszterhelyettes hangsúlyozta: az ÉVM szerint is meg kell maradnia a korlátozások jó részének, azonban jó lenne, ha e néhány száz telek 1989-ben már beépülhetne. Ám semmiképpen sem szabad ptt építkezni, ahol nincs se vízvezeték, se csatorna. Jantner Antal úgy érvelt: célszerűtlen ott is tiltani, ahol úgy lehet építkezni, hogy az már. nem veszélyezteti a balatoni vízminőséget. Sok telek- tulajdonos megvette az építőanyagot, víz- és csatornamű társulatokba belépve, jelentős pénzt áldozott a települések infrastruktúrájának fejlesztésére s ezután bízott benne, hogy az állami tilalom is enyhül. Az értékteremtést gátolja tehát a „központi makacskodás”. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium eszerint jövőre is minden bizonnyal azt fogja javasolni: lehessen építeni, de természetesen szigorúan meg kell vizsgálni minden körülményt s csak azután szabad kiadni az engedélyeket. Akik bízták, legyenek türelmesek s bízzanak tovább — mondta a miniszterhelyettes, akitől épp ezért azt kérdeztem: — Szabad-e ismét elhinteni a bizakodás magvát, hiszen jövőre bizonyára nemcsak az ÉVM, hanem más szervezetek véleménye is meghallgattatik és lesznek, akik továbbra is ellenzik az enyhítést. Lehet-e garanciát adni rá, hogy a bizakodást nem követi újabb csalódás? — Garanciát nem tudunk adni: a minisztérium nem ígérhet biztosat olyan dolgokról, amelyek esetében a végső döntés nem a mi kezünkben van. Mi — azaz az ÉVM felelős szakértő gárdája — a józan észben, az érvekben bízunk. Ügy tartom, hogy a Balatonnál mind kevesebb központi tilalomra van szükség, a fő szabályozó erővé az alkotó, jobbító energiáknak kell válniuk. A telkek gazdáinak figyelme tehát az ügyben 1988- ban újra dönteni hivatott minisztertanácsi ülés idején lesz majd különösen élénk. Addig pedig csak a mérsékelt bizakodásnak van helye. Sőt inkább bölcs tanács, ha azt írom: senki se bizakodjék, s akkor biztosan nem éri kellemetlen csalódás, hanem esetleg kellemes meglepetés következik. Hozzáteendő: a teljes tilalom fenntartását szorgalmazóknak minden bizonnyal az ÉVM véleményéhez hasonlóan logikus és erős érveik lesznek, ezt szintén számításba kell venni. Somogyi javaslat volt — sehol sem fogadták el —, hogy a helyi lakosok tulajdonában levő zártkertekben épülhessen gazdasági épület. Az érvek: a tóparti településen lakó ember nem üdülni akar a telken, hanem mondjuk paprikát termeszteni, ne akadályozzuk ezt a hasznos tevékenységet. Nos, a zártkerttulajdonosok bizakodásának esélyeiről is kérdeztem Jantner Antalt, lehetséges-e a mostani elutasítás után e téren is oldódás? — Nem. Csak összevisszaságot, anarchiát szülne az ilyen eredmény. A helyi lakos el is adhatja a telket, s máris nem kertbarát ingatlan, hanem a tóparti zsúfoltságot erősítő üdülőtelek válnék belőle. A spekulánsoknak, a rendelkezéseket kijátszóknak, a még ésszerű tilalmakat megkerülőknek adnánk az ilyen kivételte- véssél óriási lehetőségeket. L. P. A versenytárgyalás megkezdése előtt Csordás Dé- nesné a kaposvári reformbolt üzletvezetője mondta: — Három hónapja lettem itt vezető: a tapasztalataim jók, az üzletben bioárukat adunk-veszünk. Egv élelmiszerüzletet azonban nem vezetnék, pedig ott sem volna kevesebb pénzem. Régóta érdekel már ez a dolog: a most kiírt feltételek mellett szívesen vállalnám a boltvezetést. Borda Lászlóné, a megyei tanács büféjének vezetője 1954 óta vállalati dolgozó. — Ezek után nehéz azt mondani, hogy pont most van elegem az egészből. Pedig így van: a munkaügyön jártam, hogy hol lehetne elhelyezkedni más boltban. — Miért? — A tanácson levő büfé öszvér: a Kaposker működteti a tanácson, ahol viszont minden második irodában kávét főznek. Én napi harmincat tudok csak eladni: a presszógépem tízszer annyi pénzt visz el. Ebből aztán kalkulálhatok magamnak. 1988-tól a forgalmi adónk 25 százalékos: nagyobbak lesznek az elvonási terhek, kevesebb a pénz. A képzeletbeli kalapácsot a Kaposker gazdasági igazgatóhelyettese használta. A boltok sorra keltek el. Csordásné — miután nem volt ellenfele — „vitte” a Kossuth Lajos utcai boltot. Ugyanígy lett újra vezető a 48-as ifjúság útján az élelmiszer- és háztartási boltban Deák Istvánná, aki — élve a lehetőséggel — kérte a vezetőket, figyeljenek a boltokra, mert a jövő évi változások kedvezőtlenül hatnak a forgalomra. A Kaposker vezetőinek a válasza: fél év után felülvizsgálják, s ha kell módosítják a szerződéseket. Deákné boltja ötezer forintot jelent a Kaposkernek. A kaposvári rendelőintézet büféjére két pályázat is érkezett, de csak Szecsödi Lászlóné — az egyik jelentkező —■ jött el. (Ö egyébként szakácsnő volt egy másik vállalatnál, de most mindent egy lapra tesz föl.) Az ötezer forintos bánatpénzt bekasszírozta a vállalat, a másik jelentkezőtől. A folytatásban Borda Lászlóné „hagyta rábeszélni magát", hogy még öt évig vezetője legyen a tanácsi büfének. „Mégsem lehet odadobni harmincháromévnyi munkát", s lehet, hogy a takarékosság miatt eztán termoszból kapják a tanácson a kávét . . . A meghirdetett siófoki üzletekre és az idényjellegű balatoni boltokra senki sem jelentkezett. A kaposvári Május 1. utca végén levő (396-os) hús- és belsőség- bolt licitje maradt a végére Posta Miklós, a régi boltvezető 130 ezer forint „rá- emelésig” tartotta, majd a húszezer forint híja egymilliónál lemondott Horváth József javára. (A szerződéses üzlet vezetőjének öt év alatt kell ennyit a vállalat kasszájára befizetni.) — Ilyen többlettel is gazdaságosan tud majd húst eladni az új boltos? — Uram, engem három hónap múlva vissza fognak hívni — felelte a kissé elkeseredett régi főnök: — nekem volt egy kolbásztöltő kisiparosom, aki „vitte" az üzletet, s a kuncsaftjaim is biztosak voltak. Ezeket én most viszem magammal. Horváth József egy cseppet sem volt szomorú. Szerinte könnyen megél ebből a húsboltból, s ha ezt a régi főnök nem hiszi, nézzen majd be hozzá egy fél év múlva. B. .1. AZ ÁLLÁS AZ ÁLLÁSBA KERÜLT Darányi téglák Nem álmodni akar Da- rány, hanem tetteket megvalósítani — mondta egy éve dr. Kozma Ákos egy beszélgetés alkalmával. S hogy ezt igazolja, a kezembe adott egy fejlesztési tervet, amely a térség gondjait igyekszik megoldani. Most annak eredtünk nyomába, milyen lépések igazolják az elképzelések helyességét. Nagy Lászlóné hivatalvezető örömmel mondta: — Megszűnt a kurblizás, az örök recsegés, prüttyögés, amely sokszor szinte megbénította a munkánkat. Telefonálási gond most is van, hiszen maradt a régi rendszerű távhívás, így nem ritka, hogy órákat kell várni egy-egy vonalra. — Milyen előnye van az új központnak? Egyszerű az oka annak, hogy nem találtuk a tanácson a falu tanácselnökét. Az előző napi telefonunkat a helyi posta nem tudta kapcsolni. A régi LB-köz- pontot aznap kapcsolta át a posta CB-rendszerűre. Másnap a postahivatalban — Az mindenképpen, hogy a telefontulajdonosok száma a kétszeresére nőhet. Sokan jelentkeztek, hogy szeretnének vonal tulajdonosok lenni. Könnyebben kapnak vonalat az itteniek és egyszerűbben. Csak föl kell venniük a telefonkagylót. Ez még szokatlan. A legtöbben azért hívnak bennünket, hogy megbizonyosodjanak: tényleg ilyen könnyű-e hívni a postát... A tanácson Kercza Lajos vb-titkártól megtudtuk: az új vonal a posta érdeme. Gyors munka volt, amelyben azért a tanács is közrejárt. — Az akkori fejlesztési terv legfontosabb része az ipartelepítés, a szabad munkaerő foglalkoztatásának megoldása volt. Hogy sikerült ezt megvalósítani? — A Szigetvári Cipőgyárral kezdtük meg a tárgyalásokat. Hajlandóak voltak a régi malomépületbe egy üzemegységet telepíteni, a négymillió forintos beruházás azonban megfeneklett. Ezután sem ültünk ölbe tett kézzel, hiszen egy fölmérésünk bizonyította: Darányban 100-120 embernek lehetne munkát adni. Főként nőkről van szó, ezért is örültünk a következő jelentkezőnek, a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi üzemegységének. A megbeszéléseket gyors siker koronázta. Több mint húsz aszszony már megkezdte a tanulást a volt bolt épületében berendezett üzemben. — Minek örülhettek még az idén a térségben élő emberek ? — Sok apróság mellett most kettőt említek. Az egyik az, hogy befejeződött a térség egészséges ivóvízzel való ellátása. A másik: megoldottuk, méghozzá szerencsésen, 110 idős ember étkeztetését. Az iskola konyhájáról kapják az ebédet. — Tervezték az iskolában egv tornaterem építését is. — Elmaradt; 'nem jött össze a 10 millió forint. Nem mondunk le róla: a tervezővel most egyeztetjük, hogyan lehetne két ütemben megépíteni. A tanácsról az üzembe megyünk. Húsz asszony két műszakban tanulja a varrás fortélyait. — Könnyű elsajátítani? — Nekem például könnyű — mondja Simon Magdolna. akinek cipőfelsőrész-készí- tő szakmája van. — Igyekezettel valamennyien' meg tudjuk tanulni. A fiatal lány a Szigetvári Cipőgyárból jött haza, nem bírta ott az erős ragasztószagot. Az asszonyoktól megtudtam: most még „tét nélkül" varrnak fél évig. Mindenki ugyanazt a pénzt kapja. Kezdetben tolongtak a jelentkezők, majd hajbakap- tak azon, hogy kik járhatnak ide varrni. Aztán a nyolcórás kemény munkától eiszokott nők közül jó páran lemorzsolódtak. A csoportvezető ugyanis nem tűri a lazsálást. Tíz perccel előbb, hogy beléptünk, éppen egy asszony szedte a cókmókját. — Nagy előny, hogy itthon dolgozhatok — veszi át a szót Tóth Lászlóné. — Választási lehetőség van, hogy délelőtt vagy délután dolgozzam, sőt lehet anyuka- műszakba is jönni. Azt azonban látnunk kell, hogy dolgozni jöttünk ide ... A csendes déli utcán Szabó Nándor bácsi igyekszik az ebédért. Régi darányi/ még egy falutörténeti tízpercben is részesít bennünket. Szavaiból kivesszük, hogy a nyugdíjasokkal való törődés, az utcaépítések, az ipartelepítés, az egészséges ivóvíz bevezetése — ezek most Darány visszakövetelt és visszakapott legújabbkori téglái. Békés József
